Új Dunántúli Napló, 1996. november (7. évfolyam, 298-327. szám)
1996-11-30 / 327. szám
8 Dünántúli Napló Magazin 1996. november 30., szombat Monetarizmus és restrikció Az infláció megtörésével a kisember vásárlóerejét őrzik meg Gyakran halljuk mostanában kifejezetten erős kritikaként, hogy a kormány egy a nyugaton is túlhaladottnak tartott monetáris politika és szemlélet rabja. De mi is ez a monetarista szemlélet? A monetaristákat neoliberálisoknak is szokták nevezni, mivel alapelvük az, hogy az állam csak egy módon avatkozhat bele a gazdasági folyamatokba: a pénz mennyiségének szabályozása útján, minden mást a gazdasági automatizmusokra kell bízni. A pénz meny- nyiségének szabályozását többnyire a kamatlábak meghatározása révén lehet elérni. Ez az úgynevezett chicagói iskola, vezetője, fő guruja pedig Milton Friedman Nobel-dí- jas közgazdász professzor. A közgazdák rémálma Friedman szerint a II. világháború utáni korszak legfőbb problémája az volt, hogy az állam és a szakszervezetek túlságosan beavatkoztak a gazdaságba, torzították a verseny, a piac szabályozó szerepét. így olyan jövedelmek áramlottak ki folyamatosan, amelyek mögött nem volt igazán fedezet. Ez inflációhoz vezetett, ugyanakkor az állam a fokozott szociális szerepvállalás miatt egyre inkább túlköltekezett, ami viszont a költségvetési deficitet duzzasztotta föl. Emiatt növelni kellett az adókat, ami viszont a gazdaság versenyképességét rontotta. A világpiacon viszont fokozódik a verseny, amelyik ország rontja saját esélyeit, az lassan háttérbe szorul, termékeit nem tudja megfelelő áron eladni, belső piacán viszont az importverseny éleződik. így viszont fölborul a külkereskedelmi mérleg is, megkezdődik az eladósodás. A kormányok ekkor a valuta- leértékelés eszközéhez folyamodnak, ami tovább pörgeti az inflációs spirált, életben tartja az alacsony hatékonyságú exportot is, emiatt nem megy végbe az egészséges tőkeáramlás, vagyis nem valósul meg a kívánatos szerkezetváltás. A magas infláció ugyanakkor bérharcokra sarkallja a szakszervezeteket, valamint az elavult munkahelyek megmentésére, és miután túl erősek a szakszervezetek, még tovább lódul a pénzromlás gépezete, még inkább konzerválódik az elavult gazdaságszerkezet. Az állam egy bizonyos ponton túl már nem képes a terheket magára vállalni, így a veszteséges vállalatok támogatása ellenére tömeges csőd következik be, felszökik a munkanélküliségi ráta. Vagyis előáll a közgazdák rémálma, a stagfláció: egyszerre van recesszió, magas infláció és munkanélküliség. A monetáristák receptje A monetaristák receptje: megtörni az ördögi kört! Ezt az infláció letörésével kell kezdeni, szőkíteni kell tehát a pénzkiáramlást. Megemelik a kamatlábakat, megvonják a dotációkat a veszteséges vállalatoktól, fölhagynak a valutaleértékelés gyakorlatával. Az első fázisban az infláció gyorsan csökken, miközben megugrik a munkanélküliség, és a termelés is csökken, hiszen vállalatok mennek tönkre azonnal. Ez viszont rövid ideig tart, ugyanis megkezdődik az egészséges tőkeáramlás az alacsony hatékonyságú szférákból a magas hatékonyságúak felé, hamarosan új munkahelyek születnek, bővül a termelés. Végbemegy a szükséges szerkezeti átrendeződés tehát, újra versenyképes lesz az adott ország gazdasága. A monetaristák szerint még mindig olcsóbb fölvállalni ezt az átmenetileg magas munkanélküliséget, és kezelni annak szociális terheit, mint életben tartani a veszteséges, alacsony hatékonyságú vállalatokat, ágazatokat. Ugyanis a bérköltség 10-15% egy mai vállalatnál! Amint láthatjuk, itt szó sincs nadrágszíj meghúzásról, a jövedelmek fokozott központosításáról, a fogyasztás visszafogásáról! Sőt, maga Friedman nyilatkozott már többször úgy, hogy a fiskális restrikció közönséges ostobaság, amely végső soron mindig az ellenkezőjét éri el. Az infláció megtörésével a monetaristák éppen a kisember vásárlóerejét őrzik meg, a piacot regenerálják. Inflatorikus politika folyik Mindebből következik, hogy ma Magyarországon nem monetáris politika folyik, még kevésbé érvényesül valamiféle monetáris szigor, hiszen a veszteséges, alacsony hatékonyságú szférák továbbra is számolatla- nul kapják a pénzt a költségvetésből. (Lásd például: bank- és adóskonszolidáció, borsodi reorganizáció, stb.) Antiinflációról csak szó esik, valójában inflatorikus politika folyik a forint csúszó leértékel- getésével, a veszteséges szférák (bankok, vállalatok) támogatásával. Az eredmény ismert: a lakosság elnyomorodása, a valós szerkezetváltás elodázása. Gazdag László Bevásárlók. Nincs szó a nadrágszíj meghúzásáról. FOTÓ: LÖFFLER GÁBOR És a személyi? Az apa telefonon kérdezi:- Ha már egyszer megküldte az APEH a tizenkét éves iskolás lányomnak az adóigazolványt, nem tudod, miért nem mellékelt hozzá személyi igazolványt is? Mert az csak azzal együtt érvényes! Ez még belefér A kivitelező hallgatja az épülő lakás vevőjének soha véget nem érő kívánságlistáját: ide ez, oda az kell, emide így, amoda úgy kéri a belső falat, az ajtót. A szakember nagyokat nyel, nem mond ellent, s mindent megígér v A vevő elégedetten távozik. Értetlenül nézek a kivitelezőre, erre ő kifejti a véleményét:-Ez az egy ember pokollá teszi az életemet. Minden majdani lakóval, így vele is többször megbeszéltem, hogyan óhajtja a lakását, mit, hová akar. Ez az egy azóta is állandóan jön, mindig újabb elképzelésekkel gyötör, fenyeget, s olyan ígéreteimre hivatkozik, amiről korábban szó sem esett köztünk. Mit csináljak? Nyelek, tűrök, engedelmeskedek, s igyekszem felár nélkül teljesíteni kívánságait. Mentem az Szálkák idegeimet. Csak még beleférjek a ház kalkulációs árába! Munkahelyi turkáló A hölgy büszkén meséli, milyen jól bevált náluk a munkahelyi turkáló.- A gyerrm.ivónk, unokáink kinőtt ruháit kimosva, kivasalva betesszük egy közös szekrénybe, s amelyikünknek épp esedékes lenne újabb gyermekholmi vásárlása, az a szekrénynél kezdi. Az esetek többségében talál is megfelelőt, tehát nem kell drága új cuccot vennie. Az a jó, hogy mindig tele van a szekrény és folyton cserélődnek a gyermekholmik. Lopják az újságot A mellékállásban újságkihordó hajnalonta emeletes házakba kézbesít. Nem győzi kapkodni fejét a panaszáradatban, ugyanis egy-két lapot valaki(k) mindig kilop(nak) mások levél- szekrényéből.- A hoppon maradt előfizető joggal reklamál a munkáltatómnál, az meg engem von kérdőre, hogy miért nem dobom be az újságot a levélszekrényébe. Egyszer direkt vittem magammal egy ismerőst, hogy ellenőrizze, minden lapot beteszek-e az előfizetőknek. Betettem. Másnap mégis jött a reklamáció. Mit tegyek? Ha az előfizető, akinek kilopják a lapját, lemondja az újságot, csökken a keresetem. Ha egy-kettőnek felviszem a lakásra, hogy biztosan megkapja a lapot, elkések a munkahelyemről. Ráadásul, akkor meg másét lopják ki. S kezdődik minden elölről. A szomszéd macskája Állatvédő meséli egyik megoldhatatlannak tűnő esetét:- Egy családi ház tulajdonosa elunva, hogy a szomszéd kandúrja rendszeresen dézsmálja a kiscsibéit, amint van ideje kővel, bottal felfegyverkezve lesi a betolakodót. De felállított már rókacsapdát is. A macska átszökdösését és károkozását jogi eszközökkel megakadályozni nem lehet. Mi lehet a megoldás? Ha a károsult agyonveri a kandúrt, megbüntethető. Ajánlottam neki, ma- gasíttassa meg a kerítését, de arra meg nincs pénze. B. Murányi László Német irodalom a Kárpát-medencében A pécsi Lenau-ház november 29-én és 30-án a „Német irodalom a Duna- és Kárpátmedencében 1918-1996” címmel nemzetközi tanácskozásnak ad otthont. A Lenau Egyesület és a tübingeni (NSZK) „Duna- menti Németek Földrajzi és Történelmi Intézete”, mint a konferencia szervezői, arra vállalkozak, hogy hazai és külföldi szakemberek segítségével áttekintsék a Kárpát-medencében német nyelven (is) publikáló kiemelkedő politikai, tudományos és szépirodalmi alkotók pályáját, szellemi műhelyek törekvéseit. Bánát, Bácska, Erdély és a Szerémség mellett a honi németség olyan, napjainkra a közvélemény számára szinte teljesen ismeretlen kiválóságainak munkásságát elevenítik fel, mint Pu- kánszky Béla, Bleyer Jakab vagy Hans Christ. Az előadásokban a jelenkori magyarországi német költők és írók munkáját is elemzik. A szervezők tervei szerint az elhangzott előadásokat megjelentetik. A tanácskozás keretében nyitja meg dr. Kaltenbach Jenő, a kisebbségi és etnikai jogok országos biztosa, a bólyi származású, ma már fővárosban élő grafikus, König Róbert, „Ott lenn a Dunánál” című kiállítását. A millecentenárium tiszteletére készült metszetek, rajzok a magyarországi németség történetének főbb állomásait mutatják be. Semmi sem jellemzőbb egy nyelvre, mint a hangzása, a zenéje - valahogy így mondotta Kodály Zoltán. A nyelv hangzásrendjét tudományosan intonációnak, artikulációnak is szokták nevezni. Ennek egy részterülete a kiejtés, a beszédhangok (magán- és mássalhangzók) helyes megszólaltatása, még inkább értelmes sorokba rendezett hangoztatása a hangkapcsolatok törvényszerűségei alapján. A beszéd ugyanis nem egyes elszigetelt hangok képzéséből keletkezik, hanem a hangok rö- videbb-hosszabb soraiból, amelyekben az egyes hangok törvényszerűen hatnak egymásra. Mindennapi tapasztalataim alapján ezek közül, vagyis a törvényszerűségek közül kettőre szeretném felhívni az olvasók figyelmét. Az egyik a mássalhangzótorlódás, vagyis két vagy több mássalhangzó egymás mellé kerülése, amely ellenkezik a magyar kiejtés rendszerével. Ez a magyarázata annak a nyelv- történeti jelenségnek, hogy az idegen nyelvekből átvett, kölcsönzött szavakban előforduló torlódást a magyar nyelvet beszélő közösség feloldotta. így lett a brat-bó\ barát, a kral-ból király, a skolá-ból iskola, a sträng-ból istráng. A népnyelvben a krajcár karajcár-rd, a drót derót-tá változott. Hangutánzó szavainkon kívül, mint amilyen a fröcsköl, prüszköl, alig van olyan eredeti magyar szavunk, amelyben megmaradt a mássalhangzó-torlódás. Bizonyára ez az oka annak, hogy az átlagmagyar - jó nyelvérzék nélkül - idegen szavakban is képtelen ejteni, vagy legalábbis nehezére esik több mássalhangzó egymás mellett ejtése. A múltban gyakran emlegették Moszkva politikai központját, de alig fordult elő, hogy a Kreml szóban hallható lett volna a szóvégi l, különösen akkor, ha toldalékolták is. A Kremlben szóalak következetesen Krémben-nek hangzott. Újabban a menesztett Ale- xandr Lebegy nevéből marad el az r, nyilván ugyanazon oknál fogva. Bizonyos hangtani helyzetekben a magyar szavak kiejtésében törvényszerűen érvényesül a mássalhangzó-kivetés. Pl. a pénzsóvár szavunkban csak a nagy precizitásra törekvő ember ejti az n-z-s mássalhangzókat, a többség így mondja: pénsóvár, s a bólintgat, tekintget is bólingat, tekinget. Ha az egymás mellé került mássalhangzók közül valamelyik hosszú, az ilyen esetben megrövidül: az otthon-ból ot- hon, a párttitkár-bó\ pártitkár lesz. A nagyar artikulációs bázis, vagyis a kiejtés, a hangképzés tudati és szervi alapja ugyanilyen nehezen birkózik meg az efféle típusú német nevekkel, mint a Stróbl, Gungl, Stangl, Rippl, amelyeknek a második szótagjában eredetileg ott volt a hangsúlytalan és ezért tökéletlenül ejtett e. Ezért az átlagmagyar vagy kiejti teljes értékben az e-t (Stróbel, Gungel, Stängel, Rippel), vagy i-vel egészíti ki (Ribli, Sersli, Lempeli). Ugyanerről vallanak a németből kölcsönzött közszavaink, amilyenek a sámli, hokedli,.no- kedli, stampedli és társaik. Rónai Béla ÚDN Keresztrejtvény Pécs, Rákóczi út 34., VIII. em. 2., Páhoki Jánosné, 7632 Pécs, Nagy I. u. 58., A november 23-i lapban közölt rejtvény helyes megfejtése: „Nem biztos, hogy az egyikük rendőr, lehet hogy csak házasok.” Sudár Jánosné-7761 Kozármisleny, Kossuth L. u. 16/A., Varga Zoltán 7624 Pécs, Rókusalja 18. Az utalványokat postán küldjük el. < < 4 Magyarul magyarán Egy és más a kiejtésről
