Új Dunántúli Napló, 1996. november (7. évfolyam, 298-327. szám)

1996-11-02 / 299. szám

8 Dünántúli Napló Riport 1996. november 2., szombat Magyarul magyarán Újabb botlásaink Régi szép épületek és a templom a falu központjában A Mecsek egyik legszebb völgyében, meredek dombok között FOTÓK: TÓTH LÁSZLÓ Óbánya - a régi-új polgármesterrel Harmadszor is Óbánya polgár- mestere lett Dani Ferenc. A minap lezajlott időközi válasz­tás - a megjelentek közül 51-en mellette, 46-an pedig ellene, il­letve a másik jelöltre voksoltak - minden korábbinál szorosabb eredményt hozott. Csöpnyi falu Persze ez a szoros eredmény, s a győzelem, sem a Mecsek egyik legfenségesebb völgyé­ben, meredek dombok ölelésé­ben megbúvó csöppnyi, mind­össze 180 lelket számláló falu lakóinak, sem a 42 éves Dani Ferencnek nem okozott megle­petést. Mert ahogy a régi-új polgármester fogalmazott, aki hosszú ideig tisztességesen tesz egy közösségért, azt azért érté­kelik az emberek. De az is igaz, hogy az évek során kialakul az ellenzéke azokban, akik esetleg mást és másképpen akarnak. Nyilvánvaló, hogy azok, akik diktatórikus hajlamokkal, a falu érdekeinek semmibevételével, az önkormányzati forintok el­kótyavetyélésével, a pénzügyek átláthatatlanságával, a segélyek szubjektív elosztásával vádol­ják - nem rá adták le voksukat. Mint valószínűleg az a négy képviselő sem, akik augusztus­ban kezdeményezték a testület feloszlatását. Pártokhoz való tartozás, s az ebből fakadó nézetek megjele­nése és ütközése egyáltalán nem jellemző a falvakban. Dani Ferenc szerint Óbányán sem volt szó politikai harcról, már csak azért sem, mert csakúgy mint ő, a testület másik öf tagja is függetlenként került a helyi hatalomba. Vallja, a politizálás azt jelenti, hogy az anyagi lehe­tőségek felkutatásával, s minél jobb felhasználásával gyara­podjon a falu, boldoguljanak az emberek. Ebben nem is volt vi­tája sem a képviselőkkel, sem az Óbányán élők egy részével. A hogyanban - azonban már igen. Kezdődött 1990-ben Hosszasan meséli, hogy a mostani megbuktatási, s újbóli megválasztási története akkor kezdődött, amikor a 90-es évek elején elkezdték kiépíteni a vízmüvet és a vezetékes vízhá­lózatot. Sorolja a különböző he­lyekről megszerzett forintokat, aminek köszönhetően a lakos­ságnak jószerivel alig került pénzébe a víz portához vitele. Ám önkritikusan hozzáteszi, ez a beruházás nem úgy sikerült ahogy szerették volna, ugyanis évekre eladósodott az önkor­mányzat. Pontosabban mivel banki kölcsönt vettek fel, ennek törlesztő részleteit és kamatait volt kénytelen cipelni a falu. Közbevetem, hallottam, hogy a víz a mai napig nem olyan mi­nőségű, mint amilyennek lennie kellene. Dani Ferenc nem vála­szolt azonnal, asztalunktól oda­szólt a kocsmárosnak, kért egy pohár vizet, amely a csapból való kiengedés után szinte tej­fehéren érkezett, ám néhány pillanat alatt letisztult. A kissé kénes, de egyáltalán nem kel­lemetlen ízű vízről a polgár- mester rendszeres ÁNTSZ- vizsgálatok alapján is állítja - iható és egészséges. S ez a kü­lönféle bonyodalmak ellenére sem kis dolog, hiszen már nem kell zacskós vizet szállítani a faluba... nem. S ha a faluban sétálva megkérdezik tőle, hogy X miért kapott segélyt, Y pedig miért nem, akkor nem válaszolhat. S jönnek a találgatások. Milyen jó lenne, ha nyílt üléseken szü­letne határozat ezekben a kér­désekben is! Hint Ausztriában Már az utcán, a bágyadt nap­sütésben a pisztrángos tavak felé sétálva, az egykoron még üzemelt, s ma turistaházként működő vízimalom előtt mondja a polgármester, ha az ember funkcióban van, akkor Dani Ferenc (felvételünkön jobbról) a település egyik fő vonzerejét jelentő pisztrángos tavaknál A bonyodalmak persze ka­póra jöttek azoknak, akik nem nézték jó szemmel, hogy a 70- es években Óbányára „benő­sült” férfi a kisközség első em­bere lett. Később aztán azt is a szemére vetették, hogy felesle­gesen hoztak létre a faluban óvodát. Dani Ferenc szerint sajnos igaz, hogy feleslegesen. Hozzáteszi, azért sajnos, mert nincs annyi gyerek, hogy indo­kolt lenne fenni irtani, ezért ta­valy be is zárták. Vállalja, hogy benne volt a dologban, de úgy emlékszik, falugyűlésen dőlt el annak idején az óvoda létesí­tése. Az a néhány óbányai kis­gyerek most pedig a szomszé­dos Mecseknádasdra jár óvo­dába. Előhozom, hogy állítólag a segélyezési eljárás sem siker- történet. Nem mentegetőzik, de részletesen kifejti, hogy alig néhány ember kap rendszeres támogatást az önkormányzat­tól, s az eseti segélyek sem gyakoriak, már csak azért sem, mert igen kevés a rendelkezésre álló keret. A testület zárt ülése­ken tárgyalja ezeket a napirendi pontokat - szerinte helytelenül, de a személyiségi jogok vé­delme megköveteli az ered­ményt természetesen bárki megtudhatja, ám az indoklást vállalni kell a kritikát, a táma­dásokat, s leválthatja a falu, ha úgy ítélik meg az emberek, hogy nem jól dolgozik. Egyet nem tud és nem is akar „tole­rálni”, ha övön alul ütnek. Pletykák szerint állítólag felje­lentették néhányszor a felsőbb szerveknél, ami viszont tény, nem maradtak el az ellenőrzé­sek, mint ahogy az is, semmi­lyen pénzügyi, törvényességi hiányosságot nem találtak. Mit köszönhet Óbánya a he­tedik esztendeje polgármester Dani Ferencnek? Többek kö­zött a temető körül megindult domb „megzabolázását”, az önkormányzati épületek felújí­tását, vizet, telefont, a falu- gondnokság megszervezését, közösségi kisbuszt, hogy á he­lyi vállalkozókat sikerült be­vonni a település életébe, part­nerkapcsolatot egy osztrák köz­séggel . .. S talán majd azt is, hogy a szennyvízcsatornázást is sikerül 1998-ra megvalósítani. Ha valaki azt gondolná, Dani Ferenc elégedett önmagával, - téved. Azt mondja, egyszer olyannak szeremé látni Óbá­nyát, amilyen egy osztrák falu. De ehhez még sokat kell tenni. Vele, vagy nélküle? A polgár- mesterséghez nem ragaszkodik mindenáron, de most, hogy új­raválasztották, talán még az ed­diginél is nagyobb ambícióval dolgozik. A szennyvíz mellett a legfőbb feladat, hogy elkészül­jön a falu rendezési terve, amely a turisták kiindulópont­jaként nagyon kedvelt felső rész átalakítását, az idegenfor­galomban rejlő lehetőségek ki­használását is megcélozza. Amikor elköszönünk egy­mástól, a polgármester kéréssel fordul hozzám, hosszú beszél­getéseink során először: ne az ellentéteket, az ellenségeske­dést szítsam Óbányán, azok új­ságcikkek nélkül is vannak. Talán nem szítottam. Roszprim Nándor A nyomtatott szöveg esetleges hibáiért általában a nyomda ör­dögét, újabban a szövegszer­kesztő vírusát szokták felelőssé tenni. A gonosz szellemek ártó szándékát, károkozását se lehet kizárni, de jobban tesszük, ha beszéd és írás közben szaksze­rűbben járunk el, s fölvértezzük magunkat a hibák ellen. Egy zenei szenzációról a kö­vetkezőképpen ad hírt az újság: „A felvételeken a pécsi Székes- egyház orgonái szólnak. Miért erre esett a választás?” - E két mondat önmagában hordja a le­leplezést. Az orgonái többes számú alak nyilvánvaló elírás. Legalábbis tudomásom szerint. Erre utal a következő mondat erre mutatónévmási határozó egyes szám. Az orgonái alakot ugyanis csak az ezekre alakú visszautalás követheti. A szö­veg folytatása újabb bizonyíték, íme: „Egy remek hangszer jó akusztikával, megfelelő techni­kai szinttel.” -Az egy határozat­lan névelő nélkül se gondolunk többre, még kettőre sem. Tehát nyugodtan elhagyható az orgo­nát illető dicséretből. A következő mondat vég­képp megzavaija a gyanútlan és a zenetörténetben járatlan olva­sót. „Lisztnek is játszott a Szé­kesegyházban, ha nem is a mai orgonán.” - Mivel a cikk egy mai orgonaművész játékának CD lemezen való megjelenésé­ről ad hírt, a „Lisztnek is ját­szott ...” nyilván tévedés. Ugyanis vagy Liszt Ferenc va­lamelyik művéről eshetett szó, amelyet a mai művész játszott el, (tehát Lisztet) vagy még in­kább Lisztről -nek részeshatá­rozói rag nélkül. (Az orgona, amelyen valaha Liszt játszott, nem akármilyen, még ha csupán a kegyelet jogcímén is. A nyelvtani szám (egyes és többes) nagyon fontos gramma­tikai kategória. Ezért nem lehet és főként nem szabad összeke­verni őket. Pedig ez történt az újság következő mondatában is: „Tetemeit (ti. Sztiljanovis István szerb despotáéit) később a Szerém megyei Sisatovácz szerb kolostorába vitték.” - Egy embernek, bármilyen nagy úr (despota) volt is életében, csak egyetlen teteme van. Va­lószínű, hogy a tetem szó a ma­napság gyakran használt ham­vai hatására vált többes szá­múvá. A hamvai többes száma pedig a még régebbi porai alak­ból következik. Régi sírköve­ken szinte általános a felirat a név és az életkori adatok után: Béke poraira. Ugyanilyen hiba többes szám helyett az egyes szám használata. Az újság az Orszá­gos Középiskolai Tanulmányi Verseny (OKTV) ünnepélyes befejezésről és az eredmény- hirdetésről ad hírt így: „Az or- szágos tanulmányi verseny díj- | átadása” - Minden valamire- i való versenyen legalább három (első, második, harmadik) díjat tűznek ki, és ítélnek oda. Az OKTV-n így és ez történt. Ép­pen ezért erőltetett a díjátadása tömörítő összetétel használata. Sokkal jobb hangzású és egyér­telmű a ... verseny díjainak átadása. Az újítás természetes velejá­rója a nyelv életének, de ügyel­nünk kell arra, hogy minden újítás bölcs megfontolással tör­ténjék. Rónai Béla Beküldendő a helyes megfejtés november 8-án (péntek) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELE­ZŐLAPON 7601 Pf: 134. ÚDN Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. Az október 26-i lapban közölt rejtvény helyes megfejtése: „Ha csak ennyit akar költeni jegy­gyűrűre, akkor fölösleges megnősülnie.” Utalványt nyertek: Bajna László, 7633 Pécs, Hajnóczi u. 13/A., Németh Norbert, 7835 Téseny, Perlaki József, 7621 Pécs, Király u. 56., Simon Vilmos, 7700 Mohács, Szentháromság u. 19., Weiczl Pétemé, 7800 Nagytótfalu, Rákóczi u. 11. Az utalványokat postán küldjük el. t

Next

/
Oldalképek
Tartalom