Új Dunántúli Napló, 1996. október (7. évfolyam, 268-297. szám)

1996-10-05 / 272. szám

6 Pünántúli Napló Kultúra - Művelődés 1996. október 5., szombat Kilenc város hetven éve Egy kis pécsi történelem a grazi múzeumban A képzőművészet szobája a grazi kiállításon A Jelenkor októberi számából A Jelenkor októberi számának versrovatában Lázáry René Sándor, Vörös István, Makay Ida és Schein Gábor verseit olvashatjuk. A prózák közül feltétlenül kiemelendő E. T. A. Hoffmann, a múlt század nagy német romantikus írójának iz­galmas novellája, Az elhagyott ház, melyet a fordító, Halasi Zoltán jegyzetei vezetnek be. A prózarovatban az olvasó Dar- vasi László A könnymutatványosok legendája című regényének újabb részletével ismerkedhet meg, s Krasznahorkai László készülő könyvének egy újabb mondatát is olvashatja. Költői, illetve költészeti problémákkal foglalkozó írások Tandori Dezső Mi hírem költik? című esszéjének második, be­fejező része és Szigeti Csaba Love by name vagy Love for a name? (A Cavalcanti-Pound dilemmák) című tanulmánya. A lap újabb részletet közöl Martyn Ferenc patrónusához, Török Lajoshoz írott levelezéséből. A folyóirat másik képző- művészeti témájú írása Földényi F. László A testet öltött fest­mény című esszéje Birkás Ákos festészetéről. A kritikarovatban Györffy Miklós Tar Sándor Szürke ga­lamb című regényéről írott bírálatát olvashatjuk, majd P. Mül­ler Péter méltatja Bérezés László Székely körvasút című - az erdélyi rendezővel, Tompa Miklóssal készített inteijúkat tar­talmazó - kötetét. A számot Martos Gábor Zudor János Isten asztalán című verseskötetéről, valamint Gács Anna Horányi Katalin Időzavar című regényéről szóló kritikája zárja. Makay Ida Egység Élők és holtak egysége ez: Bölcseik, temetők ölelkezése. Idegenség és örökös haza. S része én is a teljességnek: Vagyok a törvény érctáblája. Vagyok, akin betelik ércszava. Nincs amnesztia Innen nincs már szabadulás. Gyötrelemnyarak. Percre sem sápadnak meg a lángfalak. Nincs oldozás, amnesztia. Tűz. Csak tűz. - Nincsen hamuja. Nem irgalmaz a máglya sem. Ars poetica Úgy, mintha végórád előtt, ma véreddé váltsd át a tintát. Mintha az udvar négyszögén. Mintha a sírfeliratod. Mintha utolsó versed írnád. A rögtönzések színháza Érdekes kiállítás látható októ­ber végéig a Grazi Városi Mú­zeumban „Trans Lokal - 9 vá­ros egy hálóban, 1848 - 1918” címmel. Ausztria az idén ün­nepli államiságának ezeréves fennállását - ebből az alkalom­ból készült ez a bemutató. A két dátum közti hetven év Ausztria történelmének jelentős időszaka. A grazi múzeológu- sok azt vizsgálták, hogy az ak­kori osztrák birodalom közepes nagyságú városainak hogyan sikerült felzárkózniok ahhoz a fejlődési vonalhoz, amelyet a fővárosok - Bécs, Budapest, Prága - már elértek. A kilenc város - Pozsony, Brünn, Graz, Krakkó, Ljubljana, München, Pécs, Trieszt, Zágráb - doku­mentumok segítségével adja elénk a monarchia e jeles évti­zedeinek történelmét, politiká­ját, kultúráját, polgári, munkás és paraszti életformájának vál­tozását, a tudományok, a vallási élet, a városkép, közlekedés jel­legzetességeit. A Pécset bemutató anyagot dr. Aknai Tamás, a Janus Pan­nonius Tudományegyetem képzőművészeti osztályának vezetője állította össze.- A feladatot két éve kaptam, akkor az egyetemen dolgoztam, a múzeumba kerülve értelem­szerűen munkatervi kötelessé­gemmé vált a kiállítás pécsi reprezentációjának és a kata­lógusba kerülő majdnem száz oldalas tanulmánynak elkészí­tése - mondja Aknai Tamás. - A munkában részt vállaltak a mú­zeum helytörténeti osztályának munkatársai, a megyei levéltár és az Egyetemi Könyvtár kuta­tói. Igen jelentős anyagot hoz­tak létre a restaurátor kollégák. Bár voltak városok, amelyek bőkezűbben támogatták a ren­dezőket, mint amennyire Pécs minket, de így sincs szégyen­keznivalónk. Másfél évig dol­goztunk az anyag előkészítésén, a Grazba vitt dokumentumok száma 180.- Talán a testvérvárosi kap­csolatok is belejátszottak, hogy a grazi múzeológusok minket választottak Magyarországról, de az is bizonyos, hogy az oszt­rák történészeket érdekli a sok- nemzetiségű Pécs: magyarok, németek, szerbek, horvátok, ka­tolikusok, reformátusok, zsidók éltek itt a múlt század második felében. A lakosság száma 1848-ban 14 ezer, 1910-ben már 50 ezer volt. Pécs építé­szete gyors fejlődésnek indult: régi és új stílusok élnek egymás mellett, csatornázzák a várost, ‘ megjelenik a villamos stb. 1907-ben itt rendezik meg az országos ipari kiállítást. Mar­káns természettudományi, teo­lógiai könyvkiadás létezik. Sok térképet, fotográfiát, képesla­pot, könyvet vittünk ki, a Zsol- nay-kollekció főszereplő a be­mutatott anyagban. A grazi múzeumban a kilenc város nyelvén készült ismer­tető, amely „A nyomok kere­sése - A határtalan közös dol­gok hálózata” címet viseli. „Először mutatjuk be kilenc kö­zép-európai város egy olyan fontos korszakának történel­mét, ami a jelen alakításában döntő szerepet játszott - szól a szöveg. - A kiállítás tartalmát párhuzamok és ellentétek, ráha­tások és kisugárzások, felfogá­sok és averziók képezik. Olyan markáns darabokat mutat be ez a kiállítás, melyek bár néha csak töredékek, de a fejlődés ezekből, ismerhető meg. Közép-Európa történelme - és ezzel a kilenc „transLO- KAL”-város történelme olyan korszakot ölel fel, melyek teljes egészében háborúk befolyása alatt álltak vagy melyekre a művészetek felvirágzása volt jellemző, és ismét mások, ame­lyeket a gazdaság és kereskede­lem határozott meg, és ezek kö­zött van egy olyan korszak, mely minden fejlődést magában foglalt: a hisztorizmus idő­szaka. Ez az időszak a hihetet­lenül sokrétű változás miatt, amely az emberi együttélés minden területére kihatott, je­lenti a „transLOKAL”-kiállítás számára a nyomkeresés ideális kiindulópontját. ” A földszinten fekete poszta- mensek állnak, annyi, ahány év eltelt 1848 és 1918 között. Mindegyik esztendőből kiemel­tek a rendezők valamilyen fon­tos tudományos, politikai és kulturális eseményt és valamit, ami az egyetemes történelem szempontjából is érdekes. Mu­tatóba néhány év szám és né­hány esemény - ahogyan azt az osztrák történészek látják. 1849: Az ellenforradalmi erők visszaállították Európában a status quot. - Meghalt Johann Strauss. - Livingston utazása Dél-Afrikában. 1867: Nobel Alfréd feltalálja a dinamitot. - Ferenc Józsefet magyar királlyá koronázzák. 1899: Egy szöges­drót jelképezi, hogy Dél-Afri- kában megnyílt a világ első koncentrációs tábora. 1900: Megjelenik könyvalakban Freud álomelmélete. - Puccini megírja a Toscát. 1896: Az első újkori olimpia. 1914: A posz- tamensen videolejátszó első vi­lágháborús híradó-felvételeket mutat be. 1917: Élelmiszerjegy az év 40. hetére: 1,33 kg kenyér vagy 95 dkg liszt. - Oroszor­szágban kitör a forradalom: Lenin, Trockij, Zinovjev. 1918: Wilson 14 pontja. - Polgárhá­ború Oroszországban. - Stra­vinsky, Modigliani, Klee. - És két térkép egymás mellett Eu­rópáról: egyik a háború előtti, a másik a háború utáni határok­ról. A kiállításra vezető lépcső­sor fölött a korabeli Pécset We­ber Károly Pécsi panoráma című olajfestménye mutatja. Maga a kiállítás témakörön­ként tárgyalja az egyes városok fejlődéstörténetét. „Közlekedés és gazdaság” - ez az első. Egy ismeretlen festőnek 1870-ben kelt, a Széchenyi teret ábrázoló képe adja meg a pécsi rész han­gulatát, majd - egyebek között - Hajdú György kalapos és Pu- nyi Zsigmond „vas és díszma­dárkereskedő” cégére ad ízelí­tőt a korabeli gazdaságból. És fotó egy léggömb 1907-es fel­szállásáról. „Építészet és várostörténet”: Pécsről régi képeslapok és épü­letrészletek: tervek, rajzok, a Zsolnay-gyár ilyen irányú te­vékenysége. Külön terme van a színháznak. A pécsi „Magyar Nemzeti Színház” homlokzati rajza, plakát A jóbarátok című vígjáték és a Zuávok című ope­rett 1872. február 22-i bemuta­tójáról stb. (Itt jut eszébe a ma­gyar látogatónak: a pozsonyi múzeológusok gondban lehet­tek, hogyan tálalják szlovák kultúraként a pozsonyi színházi életet, amelyről csupa magyar nyelvű plakát tanúskodik: a Bánk bán előadásáé például 1886. szeptember 22-éről.) így haladhat tovább a láto­gató a „Képzőművészet”, a „Templom és vallás”, a „Poli­tika” feliratú szobákban. A pé­csi Bazilika restaurálásának tervrajzai különösen érdekesek, és megmelengeti lokálpatrióta szívünket a grazi zsinagóga or­gonájának 1892-ben kelt terve, amely az Angster-gyárból ke­rült ki. Az egész kiállítás rendezé­sére mértéktartás, logikus el­rendezés, a nem sok, de jelleg­zetes dokumentum felmutatása a jellemző, tartózkodás a száj- barágó, oktató jellegű informá­lástól. De minden városnak van egy-egy fiókos szekrénye, amelyben további adatok, do­kumentumok, forrásmunkák ta­lálhatók a témában elmerülni kívánó látogató számára. Egyébként számos grazi iskola tartja itt történelem óráját. * És végül: idegenforgalmi szakemberek (múzeológusok és vendéglátók), figyelem! A kiál­lítási szórólap közli velünk, hogy a szomszédos, Zur Alten Münze-hez címzett vendéglő­ben a kilenc város jellegzetes ételei kaphatók. Itt arra a szóra, hogy „a múzeumból jöttünk”, a „transzlokális” étlapot hozzák. Rövid kiállításismertető (!) után 3-3 ételt ajánlanak váro­sonként. Pécsről például Bab­gulyást knédlivel (78 schillin- gért), Bácskai pontyfiiét burgo­nyával (120 Sh) és Rablóhúst lecsós rizzsel (110 Sh). Hátrább újabb 12-12 étel és ismertető a városok történetéről. A gyenge őszi napfény a kerthelyiségbe csalja a turistá­kat: körülöttünk magyarul, né­metül, szerbül, angolul beszél­getnek. G. T. Érdekes előadásra kaptunk meg­hívást a napokban. Ä közönség soraiból önként jelentkezők mondták el a játékmester segít­ségével történetüket, amely a színpadon a pantomim, a tánc és a zene sajátos eszközeivel eleve­nedett meg a Pécsi Playback és a budapesti Rögtönzések Színháza előadásában. A pszichodrámával közös gyökerekből táplálkozik az ősi elemekből építkező play­back színház. Modernkori alap­jait J. L. Moreno a pszicho- dráma atyja teremtette meg Bécsben. Ä mozgalom elindí­tása az amerikai Jonathan Fox pszichodramatista és színházi szakember nevéhez fűződik. A playback színházban minden da­rab közös alkotás, egyszeri és megismételhetetlen. Hazánkban 1992-ben alakult az első ilyen társulat Rögtönzé­sek Színháza elnevezéssel. Zán- kay András pécsi pszichológus a tavasszal alapította meg a Pécsi Playback Színházat, amely előa­dásait a Művészetek Házában tartja.- Ősidők óta létezik ez a fajta színház - mondja dr. Parádi Jó­zsef, a Nemzetközi Playback Há­lózat vezetőségi tagja -, hiszen Homérosz Iliásza is így született. Még ma is vannak népek, ahol a történetmesélés a kultúra része. Kelet-Európábán először ha­zánkban alakult meg a Rögtön­zések Színháza Budapesten, majd további városokban jöttek létre társulatok. Mindenhol örömmel fogadják őket, s egyre többen látogatják előadásaikat, mert az emberek szeretik újra át­élni a velük történteket. Sz. K. Futnak a képek A Három testőr Afrikában című film igen ellentmon­dásosan viszonyul Rejtő Jenő regényéhez. Az író-rendező, Bujtor István aránylag szorosan követi a népszerű szerző cse­lekményszövését, stílusában mégis hűtlenné válik a könyv­höz, aminek következtében humora kevésbé hatásos s egé­szen más jellegű. Olyan ez a film, mint a nagyapám bics­kája, amely ma is itt van a fió­komban. Csak a pengéjét kellett kicserélni egyszer, mert elvá­sott. Egyszer meg a nyelét, mely korhadni kezdett. Rejtő Jenő ironikus humora ugyanis nyelvi természetű, ezért a mozgóképeken, a szük­séges penge- s nyélcsere után, csak korlátozottan érvényesül. Itt van mindjárt a regény első mondata: „Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalo­gos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta.” A ravaszul meg­szerkesztett mondat, a felsoro­lás logikai bukfencének ered­ményeként, remek poénnal zá­rul. Nem így a filmen. Amikor a narrátor elkezdi mondani a szöveget, már látom, hogy csak hárman ülnek az asztal körül, így a csattanó az orosz hússalá­tával nem „ül” eléggé. Alkal­masint hiba volt kistotálban adni a jelenetet, a szöveg cse­lességét közelképekkel inkább vissza lehetett volna adni. Rejtő humorának lényege a lappangó s gejzírként fel-fel- törő dinamika: különböző fo­galmi síkok állandó ütközte­tése. Ezt a látvány nyelvén na­gyon nehéz visszaadni, különö­sen olyan statikus-bátortalan fényképezéssel, mint itt, kivált a film első felében. Annál job­ban örültünk a vizuális komi­Az orosz hússaláta kum olyan frappáns példáinak, mint amilyen a megkötözött bakter jelenete volt. ' Nyilvánvaló, a kamerát béní­totta, hogy többnyire nem túl gazdagon berendezett műtermi beállításokat kellett fényképez­nie. A kongói eseményeket eleve mellőzni kellett, általában kevés statisztával dolgoztak, a dialógusok akusztikája hang­mérnöki szempontból kifogá­solható, mert nem tűnik termé­szetesnek, s a gondatlan világí­tás következtében a „Szahara” forró napja alatt időnként két méteres árnyékokat látunk. De igazságtalanok lennénk, ha a mérleg másik serpenyőjé­ről megfeledkeznénk. Bujtor István az adott tárgyi feltételek között mégiscsak elkészített egy nézhető magyar közönség­filmet, ami önmagában is elis­merésre méltó. Jól sikerült Frenreisz Károly légiós dala, bár hangszerelése nem elég ha­tásos. A színészeket is jobbára dicsérhetjük. Különösen a Csü­lök szerepében fellépő Koncz Gábor és a Tuskó Hopkinst alakító Stenczer Béla tetszett (a kiváló komikus egyszer még remek Vanek úr is lehet), to­vábbá a mértéktartóan komédi- ázó Benedek Miklós, a Nagy Levin megformálója s Kállai Ferenc mint doktor Kvasztics Fedor. Utóbbiak találkozása a sivatagban a film talán legjob­ban eltalált jelenete. És az orosz hússaláta is kitűnő volt. Ezt- azonban kizárólag Rejtő Jenő­től tudjuk. Nagy Imre l 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom