Új Dunántúli Napló, 1996. szeptember (7. évfolyam, 238-267. szám)
1996-09-28 / 265. szám
6 Dunántúli Napló Kultúra - Művelődés 1996. szeptember 28., szombat Mediterrán Ősz Középidejéhez érkezel! a Mediterrán Ősz rendezvénysorozat. A hét végén a szászvári szüretre hívják a látogatókat a rendezők. Ma 16 órától a magyaregregyi néptánccsoport közreműködésével kezdődik a szüreti felvonulás, míg holnap 10 órától régi borászati eszközök kiállítása nyílik, és kézműves vásár veszi kezdetét. 15 órakor szabadtéri kulturális műsor keretében lép fel a szászvári asszonykórus, a Német Nemzetiségi Egyesület énekkara és táncosai, illetve a nagymányoki citera duó. Kiállítások Új tárlattal várja a látogatókat a jövő héttől a Pécsi Kisgaléria, ahol október 3- án 17 órakor nyílik meg a Raut című prágai folyóirat alkotóinak kiállítása. Tipográfiával A les Najbrt, fotókkal pedig Toiio Stano mutatkozik be. A válogatás elé a Cseh Köztársaság Nagykövetségének első titkára, Ágnesei Fojtiková mond bevezetőt. Másnap, október 4-én, 18 órakor a nagygalériában Kick Poynor szavaival megnyílik a Második Nemzetközi Typokiál- lítás. Ez az összeállítás 27- éig lesz látható. A pécsi Gyöngyszem Galériában Stekly Zsuzsa tűzzománcait láthatja a közönség. A bonyhádi alkotó reklámgrafikusként végzett. 1976 óta rendszeresen bemutatja munkáit. A Művészetek Háza ajánlataiból Október l-jén 18 órakor a filmművészeti alkotások tükrében vizsgálja dr. Shirk And reis a párkapcsolat, az intimitás, a szexualitás témaköreit. Ebből az alkalomból vetítik Antonioni „Vörös sivatag” című filmjét is. Ugyanezen a napon 19 órakor operapremier- előzeiest adnak a Pécsi Nemzeti Színház művészei. Verdi Simon Boecanegrájá- ból Massúnyi Viktor, Somogyi Eszter, Kuncz l-oszló és Győrfi István énekel részleteket. Október 2-án 17.30- kor kortárs cseh fotóművészek munkáiból nyílik válogatás a ház galériájában. A „Mozaikok a cseh kultúrából - szembenézés a századvéggel" című anyag előtt a cseh nagykövet, Richard Praz.dk és Antonin Dtifek fo- tőtörténész beszél. A játékteremben Jindrich Streit fotói láthatók. Ajándék Pécsnek, avagy a szobor férfiassága Beszélgetés Taubert Lászlóval A pécsi Király utca és Szent Mór utca sarkán alig néhány hete álló szobor egyre nagyobb kulturális botrány kiváltója. Ellenzői szeretnék minél előbb eltávolítani, s az eleinte esztétikai jellegű vita lassan politikai színezetet kap. A mű, amelyet már vörös festékkel le is fújt valaki, Taubert László szobrászművész, alkotása. Pályájáról és erről a munkájáról beszélgettünk vele.- 1985-ben érettségiztem a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban Budapesten, szobrász. szakon. Aztán a szokásos egy év katonáskodás, majd 1986-ban a Képzőművészeti Főiskolára kerültem Somogyi József tanítványaként. 199Ö- ben diplomáztam, majd három évig még ott maradtam a mesterképzőn.- Somogyi Józsefnél?- Csak két évig, mert meghalt. Az utolsó évben Bencsik István tanított.- Mi történt a főiskola után?- Gimnáziumban tanítottam rajzot egy évig, és akkor kértem felvételemet a Képzőművészeti Mesteriskolába. Villányba, Bencsik Istvánhoz.- Miért?- Mert szobrász szerettem volna lenni. A tanári fizetésből ugyanis még gipszre sem telt, nemhogy valami nemesebb anyagra, kőre vagy bronzra.- A mesteriskola mindezt biztosítja ?- Kapok szerszámot, anyagot, szállást, ételt, tehát az alapvető szükségletek biztosítottak. Egyetlen feltétel, hogy bár a szerzői jogok engem illetnek, az elkészült alkotások az iskola tulajdonában maradnak.- A Mesteriskola ezek szerint nagy lehetőség.-Olyan, mintha eddig tíz méter mélyen lettem volna a víz alatt, s most egy csónakban ülnék. Ekkora a különbség.- Gondolom, készültek művek korábban is.- Amíg tanítottam, csak kisebb munkák. A nagyobbak a főiskolai mesterképzés során. Akkor csináltam azt az öt darabból álló sorozatot, melyből kettőt külföldi gyűjtő vásárolt meg, az egyik pedig Pécsre került.- Hogyan?- Úgy gondoltam, hogy Magyarországnak ajándékozom ezt a szobrot. A Budai Vár került szóba és Pécs. Pécs azért, mert ahányszor csak olt jártam, mindig úgy éreztem, hogy a város szép; a sok múzeumi és a kortárs művészeti kiállítások alapján pedig úgy tűnt, ápolják a jelenkori művészetet. Pécs kultúrváros, gondoltam, ott tehát megbecsülik majd a munkámat.- Miképpen történt az ajándékozás?- Levelet írtam a polgármesternek. A válasz arról szólt, hogy a város kultúrájáért felelős művészettörténész, dr. Romváry Ferenc kezeli majd ezt az ügyet.- Ettől kezdve simán zajlottak az események ?- Romváry mondta, hogy akadnak problémák, de nem mondott részleteket, nem akart megzavarni.- ,4 szoboravatás aztán nagyon sajátosan alakult.- Egy díszmeghívóval invitáltak Pécsre, hosszadalmas városi ünnepségre a színházba. Arról volt szó, hogy ott majd hejelentik az ünnepélyes szoboravatást. De nem jelentették be. Az avatón rajtam kívül Bencsik István jelent meg a beszédével, amit nem volt kinek elmondania, és Romváry Ferenc. Az utána következő állófogadáson újra felvetődött, hogy Bencsik elmondhatja a beszédét, de nem keriiit rá sor.- A szobor ellenzői nem tudják elfogadni, hogy a figurának látható a férfiassága.- Úgy gondolom, a világ már kissé előrébb tart. S bár a szobor valóban tartalmaz férfi szimbólumot, a szextől vagy pornótól igencsak távol áll. A férfihoz hozzátartozik a nemiség. Másrészt úgy is felfogható a dolog, hogy egy horizontális elem jelenik meg a vertikálissal szemben. Velencében áll Marino Marini szobra, melynek egyszer-kétszer letörték a Lityijét, de Marini mindig újra elkészítette. Ennek ellenére a velenceiek nem csináltak ebből különös ügyel, s a mű az egyik legjelentősebb szobor a XX. században.- Megköszönte valaki a város löszéről ezt az ajándékot?- En csupán két dolgot szerettem volna a szoborral kapcsolatban. Hogy az általam kiválasztott három-négy hely valamelyikén helyezzék el, s hogy valaki azt mondja: kösz. De nem mondta senki. Feltételezem. hogy ha eladom egy városnak hárommillióért, még nemzeti színű szalagot is átvágnak az ünnepélyes avatáson. Így. hogy ingyen adtam, gyanússá vált, mert a tisztesség, a becsület és a jóindulat is gyanús manapság. Most úgy gondolom, ez volt az utolsó eset, hogy ennek az országnak bármit is ajándékozom. Cseri László Részlet egy elmaradt avató el nem hangzott megnyitójából (...) 1993-ban találkoztam Taubert Lászlóval először. (...) A KUROSZ sorozatot látva - három nagyméretű bronz figura és napról napra szaporodva 20-30 kis variáns - bizonyos voltam abban, hogy jelentős, nagyértékű szobrászi teljesítményt látok. Azóta valósággá vált a sejtés, a sorozat Taubert Lászlót országosan ismert és elismert szobrásszá tette, sőt ismertsége a határokon túl is terjed már. A sorozatban, az itt látható szoborban harmonikusan ötvöződik az antiquitás szépsége, az antik embereszmény és a modernséggel együttjáró tartalmi, formai tömörítés és egyértelműség. Ne tévesszen meg senkit a szobor címe, amit itt látnak, az ízig-vérig mai szobor, a korral azonos eszmét, tartalmat hordozva. Mozdulatlanságában is fellelhető hetykesége, fallikus jellege, a jövő elé bátran, öntudattal tekintő fiatal férfi eszményi megtestesítője. Anyagkezelése nagy szakmai tudást, profizmust árul el, a felület alakítása magabiztos, brilliáns. Maga a bronzöntés is Taubert László munkája. Ez egy igazi, szép bronzszobor. Taubert László ezt a szobrot ajándékba adta városunknak. (...) A világ, amiben élünk, egyre inkább a pénz körül forog. (...) Azt mondom, pocsék világ az, ahol lassan mindent pénzre lehet és pénzre kell váltani. Ritka, nehezen érthető gesztus Taubert Lászlóé. Amikor megkérdeztem tőle, miért adja oda ingyen a szobrot Pécsnek, azt válaszolta: azért, mert ebben a városban méltó helyre kerül. (. ..) Hölgyeim és Uraim, remekművel gazdagodik városunk, ez önmagában örömteli esemény, de különösen teszi az, hogy a jövő szobrásznemzedékének jeles képviselője az alkotó, az adományozó. Bizonyos A szobor a pécsi Szent Mór utca sarkán fotó: i/iffler vagyok abban, hogy az Ő szobra az első a sorban, és követni fogják a többiek is, és nemsokára nem meggyalázás tárgyai lesznek a szobrok, hanem a polgárok örömére állnak majd, jól kiválasztott helyükön. Bencsik István Kossuth-díjas szobrászművész a Képzőművészeti Főiskola professzora A történelem bátorít Pécs köztéri szoboremlékei a múlt századvégig kevés szá- múuk. Homokkő szobrok pusztulása okán a ma látható köztéri alkotások szinte az elmúlt hatvan évben születtek. Romokon és emlékeken át azonban feltárul számunkra ez a lélekben gazdag és mindig újjászületni kész város szellemisége. Történelmében megélt megannyi pusztulás után az újjáépítés és újrakezdés gyakorlatát nem a régi emlékek felidézése, hanem az előre mutató, mássá építés vezérelte. A pécsi egyetem lerombolása és újjáépítése, a maesói bán pusztítása, a török, a rác, a költő Zrínyi és Bádeni Lajos, vagy az 1849-es Stokucha vezette rombalövetés után e városban mindig európai szellemű kultúra virágzott fel. Pécs, ez a kétezer éves város, mely oly büszke feltárt római sírkamráira, és utcányi múzeumaiba tereli külhoni híveit, ma sem bizonytalanodhat el, ha türelmét próbára tenni látszanak újfajta élmények. Ez a történelem - amelyben Klimő püspök szobrászati főiskola létesítéséről sző terveket, ahol Zsolnay Vilmos művészi szinten gyártja Európa kiátkozott, majd leután- zott szecessziós porcelánjait -, e történelem kötelez és bátorít. Az 1920-as, 3()-as években egységes és minden művészeti ágat átfogó expresszionizmus óta e századvégi évtized mutat először hasonlóságot az akkori Európa kísérletező irányzatával. Kafka ma aktuális igazán, Rudolf Steiner építészete a mai organikus építészet gyökere, Fritz Lang és Max Reinhard nélkül ma nem rendezne filmet ilyen metodikával Wim Wenders. Korunk új élettere az utca, amely nem zárul le az épületek homlokzatával, hanem utcabútoraival, térburkolatával, élőfákkal, szobrokkal vesz körül. Amikor a múlt században Hausmann Párizsban úgy rendezett várost, hogy fákat ültetett a járdákra, értetlenséggel fogadták. 1965-ben Chicagóban felállították Picasso fémből és vasrudakból készült szobrát, amely nem az alapító atyák ízlése szerinti, de ma a város egyik jelképe. A korszakos jó szobor, főleg, ha köztéri, nehezen tud talpon maradni a közízlés és közakarat előtt, de a szobrászművészet lehet egyetemes, periférikus, céltévesztő, meg nem érteti és kortalan, lehel erőszakos, akadémikus, csak egy nem lehet: behízelgő. Nehéz kimondani: a művészet felkavar és bánt, kilépni késztet a közömbösségből, és rámutat saját esendőségiinkre a fogadtatás, az elutasítás, az ítélkezés reflexének pillanatában. A „miért ilyen" és „miért itt" kérdése mindig jogos, de csak attól hiteles, aki életével már meghaladta azt. A szobrok elhelyezése körüli viták jó példája Pécsett, hogy a Hunyadi szobor először a Dóm téren lévő Szepesy, majd a Széchenyi téri Szentháromság szobor helyére került volna, és hogy 1955-ben a Szentháromság szobrot nem bontották le. kizárólag a szobrász Pátzay Pál érdeme. A Zsolnay diszkót kálváriája - miután Pilch Andor 1912-ben elkészítette - 1923-ig tartott, amikor az Ágoston téren volt vincellér iskola pincéjében újból megtalálták. Az 1922-ben született gondolat a pécsi hősök emlékművére 38 szobrász pályázatának elbírálása után Visnya Ernő Pécsi Takarékpénztár igazgató ellenállásán bukott meg, aki a szobornak személyesen volt esküdt ellensége. Hiába foglalt helyet a szakértő zsűriben Lechner Jenő, Pilch Andor, Du- lánszky Jenő. A Taubert-szobor a Király utcai sarokhomlokzat előtt, de mégis körbejárhatóan, a helyére került. A Pécsi Nemzeti Színház kupolájának csúcsán álló géniusz szobor fél karjával tartja ágaskodó öléhez drapériáját, és őt nem bántják nembeli és szeméremvétő mivoltában mások, csak a galambok. Ne legyünk mi se szigorúbbak a galamboknál. Weiler Árpád építész Futnak a képek Jegyzet Újra együtt: Moreau és Mastroiánni Felhők alatt, felhők felett Michelangelo Antonionit 1985- ben szélütés érte. Elves/tette beszédkészségét, mindössze pár szóval képes kommunikálni, nem tud írni, s mozgásában is erősen korlátozott. Nyolcvannégy éves. És most elkészített egy új filmet, amely méltó a korábbi életművéhez. Hogyan csinálta? A stáb tagjaival rajzok és gesztusok útján érintkezett, s mindenkit „En- ricá”-nak szólított. (Így hívják a feleségét, s egyediil ezt a nevet tudja kimondani.) Ám ez mellékes. Hanem a film, az zavar- baejtően szép. Túl a felhőkön, mondja a cím. Fönt a magasban, ahol mindig kék az ég. jóllehet a tekintet lefelé irányul, a mélységek, sötétbe borult tájak, köd ülte sorsok felé. A filmben soha nem süt ki a nap, szél sodorja a tengerparti homokot, esik az eső. Antonioni négy epizódból építette fel a kompozíciót, a kései művekre (Bresson, Bunuel, Kurosawa) oly gyakran jellemző, talányosán laza technikával. A mű alapjául a rendező saját novel- láskötete szolgált, amely néhány évvel ezelőtt magyarul is megjelent Egy sosemvolt szerelem krónikája címmel. Mind a négy történet egy férfi és egy nő találkozásáról szól, ami valójában végleges búcsú. Egy fiatalember elhagyja a szeretett lányt (Ines Sastre), mielőtt szerelmük beteljesülhetne, s talán épp azért, hogy a vágyat ne szennyezze be a megvalósulás. Egy lány (Sophie Marceau) váratlanul bevallja a nyomába szegődő férfinak, hogy megölte az apját. Egy asszony (Fanny Ardant) szakít hűtlen férjével, s akkor döbben rá, hogy életük menynyire helyrehozhatatlanul tönkrement, mikor felismeri: nem maradt egyedül. Egy ifjúnak, megtetszik egy sugárzóan szép lány (Irene Jacob), aki azonban közli vele, hogy másnap kolostorba vonul. íme, variációk a jellegzetes, Antonioni-féle „kü- lönlét”-élményre, egy-egy titokzatos, nehezen azonosítható nőalakkal. A producerek kérésére Wim Wenders vállalkozott arra, hogy Antonioni „asszisztenseként” kcretjátékol készítsen az epizódokhoz. Egy ötödik történetet. Wenders tiszteletre méltó alázattal töltötte be nem köny- nyű szerepét a nála tárgyiasabb stílusú és empirikusabb látásmódú idős mester mellett. Még abba is beletörődött, hogy Antonioni erősen megvágta a filmet, különösen a keretjáték felvételeit. Ez utóbbi valószínűleg nem vált a mű javára, mert kissé elmosta az elbeszélőként fellépő rendező (John Malko- vich) figuráját. A filmben világsztárok sora lép fel. Az egyik jelentben újra együtt látjuk Az éjszakafc\ejthe- tetlen párosát, Mastroiannit és Jeanne Moreau-t. Mastroianni egy festőt játszik, aki önálló alkotás helyett Cézanne egyik témáját szeretné újrafesteni, a zseni mozdulatait felidézve. Wenders és Antonioni. Jelen és élő, örök múlt. Lent a földön, és túl a felhőkön. Nagy Imre
