Új Dunántúli Napló, 1996. szeptember (7. évfolyam, 238-267. szám)
1996-09-19 / 256. szám
6 Dünántúli Napló Magazin 1996. szeptember 19., csütörtök Infarktusom története Június végi szombat délután, ama nap, ami egyébként az újságírói pályakezdés 50. évfordulója. Kezdődik a Kossuthon a 16 óra, előttem egy keresztrejtvény, kezemben toll - várom a műsort. Már az első riport megy, amikor hirtelen kegyetlen, körkörös fájdalom nyilall a szívembe, s nem csak pillanatokig tartóan. Otthagyom a rádiót, lepihenek, de nem megy. Felkelek, jövök-megyek, mondom az asszonynak is: nagyon fáj a szívem, ő visz- szaküld lefeküdni, az unoka meg ijedten, szótlanul néz rám. Lefekszem, megint felkelek, telefon az orvosnak. „Ezzel nem jó tréfálni - mondja -, nézd meg, hol a felvételi ügyelet és máris menj. ” Megnézem. A 400 ágyas az, s abban a pillanatban - milyen különös! - a rég bennem motoszkáló kérdés bukkan elő: miért nincs ennek az intézménynek valamely tisztességes neve? Riasztom a fiamat, negyedóra múlva itt van, s öt óra körül már a 400 ágyas földszinti ambulanciájának az ajtaja mellett ülök. Valaki van bent. Ülök, felkelek, jövök-megyek ... WC ... leülök, várok, felkelek, jövök-megyek .. . Mintha valamelyest csökkenne az elviselhetetlen fájdalom. Tolóágyon egy férfit hoznak ki. Végre bemehetek. Elmondom, mi van. Vérnyomásmérés, EKG, vérvétel, Corinfar, Nitromin a nyelv alá. Várok. Jön a véreredmény. Nagyon magas a vércukor, 19 körüli. Egy pillanatig úgy néz ki, talán haza is engednek, de mégis maradni kell. Menjek fel a másodikra a liften, ott már várni fognak. Vártak. Bevezetnek az egyik hatágyas kórterembe, a válaszfal mögötti középső ágyat kapom. Kipakolok, jövök-megyek, aztán jön egy nővér, beadja az inzulint, kapom a vacsorát, nézem a nagy filmet az egyik betegtárs tévéjén, utána megyek lefeküdni, olvasni kicsit, mielőtt elalszom. De még előtte - szokásom szerint - gyorsan beverem a fejemet az ágytámlára szerkesztett infúziótartóba, de nem törődöm a sebbel. Olvasok. Nővér jön EKG- vel, vérnyomásmérővel, fecskendővel. Vérnyomást mér, vért vesz, felrakja az elektródákat, készül a második elekt- rokardiogramm. Közben ott van már egy fiatal orvos is. Kérdezget erről-arról. Mindenki elmegy. Később ismét vérvétel, vérnyomásmérés, EKG. Közben konstatálom ismét: a fájdalom csakugyan már nem olyan elviselhetetlen. Kisvártatva az orvos visszatér, leül mellém, vallatni kezd: volt-e már hasonló panaszom? Mondom, talán másfél hónapja egy hajnalon nagyon rosszul ébredtem, halálfélelem töltött el, de egymásfél óra múlva mindez elszállt, s azóta is - a mostani délutánig - nem volt semmi; úgy éreztem magamat, mint mindig, vagyis jól, nem vettem észre, hogy volna szívem. Suttognak az ágy végénél, néhány szó megüti a fülemet: „ Talán elcserélték az elektródákat? .. . ” (A zárójelentés zárójeles megjegyzése: „... első bel amb.-án készült laborhibás , vagy más betegé?”) Ismét ott van mellettem az orvos: „Uram, magának infarktusa van, átmegy az intenzívre .......Szó szerint veszem ezt, már kelnék is fel összeszedni a holmimat, de visszaparancsolnak az ágyra, ne is mozduljak, majd ágyastól visznek át. De még egyet kérdez az orvos. Fél 12 lehet már. „ Tudja, hogy nagyon későn jött? Infarktus után hat órán belül orvoshoz kell kerülni!" (Ismét a zárójelentésből: „. . . 7 és fél órás panaszokkal vesszük felDeltát - mondom mozdulatlanul fekve - a jelentkező fájdalom után háromnegyed órán belül már itt voltam ... Válasz nincs. Az ágy máris suhan ki a kórteremből, végig a folyosón, be az intenzívre. Átemelnek a 8-as ágyra, a jobb csuklómba pillanatok alatt bekötik az infúziót, a mellkasomra elektródák kerülnek, a fejem felett máris csipog a műszer. Gyorsan, összehangoltan tesznek mindent, lassan szétárad bennem a biztonságérzet. Figyelnek... A másik hét ágyon is sorstársak (harmadnap a több mint egy hete magát apróra összetört vőmuram kerül mellém, jól meg is vagyunk így együtt, míg „kiszabadulok” innen az intenzívről), egy-egy ágy szinte csak pillanatokig üres, ha távozik valaki. A műszerek itt is, ott is csipognak, az éjszaka nem éppen a nyugalmas alvásé, pláne, hogy még a lámpák is égnek. Talán a harmadik este lehetett, amikor kérdeztem a nővért: mire számíthatok éjszaka? ... vérnyomásmérés, vérvétel? ... A válasz megnyugtató: semmire. De oda az áhított nyugodt alvás: az egyik betegtárs fölött egész éjjel csipog a műszer ... hát lehet így aludni? Reggel altatót kérek, kivédendő a hasonló „incidenst”, de mivel ilyesmivel soha nem éltem, alaposan, már szinte a kiszolgáltatottságig meg is tréfál. Álmomban meztelenül elindulok, de az infúzió, az elektródák visszatartanak, a nővérek visszaraknak az ágyra, a második altatós éjjel arra ébredek, hogy a fejem a kövön koppan. Soha többé altatót! Aztán jön a boldogító közlés: kiülhetek az ágy szélére, úgy meg is mosakodhatom, étkezhetek, majd miután kiszedik az infúziót (mindkét karom sűrűn véraláfutásos), fel is kelhetek, kimehetek végre zuhanyozni, és wc-re is. Jobban lehetek már, s ezt abból is tudom, hogy az első borotválkozásnál - ötödnapos, már-már szakádnak szánt borosta eltávolításáról volt szó -, észreveszem, hogy a mosdókagylót pókhálószerűen szövik át a talán már évtizedes repedések, s a hidegvizes csap használhatatlan. Mellkasröntgen, izotópos vizsgálat, ultrahang, végül ergomet- ria, vagyis terheléses EKG járószalagon 9 percig. Végigcsinálom, s többen csodálkoznak is ezen. Pedig úgy kifárasztott, mintha a Mecsekre szaladtam volna fel. Az eredmény: az elbocsátó szép üzenet, tizenegy nap után mehetek végre haza. Ezzel vége a „különcködésnek” is: amint kikerültem az intenzívről, „civilbe” öltöztem, úgy vélvén: ez jobban szolgálja a gyógyulást, mint a harmonikázó pizsamanadrág. Persze kímélő életmód otthon is - mondják, és marad a rengeteg kérdőjel válaszolatla- nul. Végülis mindenkinek a saját infarktusa a legfontosabb a világon. Nekem is ... És most már tudom: ama július 10-i napon egy egészen más ember jött ki a 400 ágyasról, mint aki ama június végi gu- nyoros-jubileumi, ám rettenetes délutánon bement. Hársfai István Új Kalevala- válogatás diákoknak A Talentum Diákkönyvtár sorozatban megjelent a Kalevala című finn nemzeti eposz kivonatolt változata. Á kötetet, amely a finn külügyminisztérium támogatásával készült, a budapesti finn nagykövetségen mutatták be szerdán a sajtó képviselőinek. Utoljára 1982-ben jelent meg magyar nyelvű Kalevala-válo- gatás. A mostani könyv egy finn diákoknak szóló kiadvány alapján született. A magyar kiadó az illusztrációkat is felhasználhatta. A kötet Rácz István Finnországban élő műfordító, fotóművész tolmácsolásában látott napvilágot. A mostani 187 oldalas kötet Outi Ka- ranko válogatása, az előszót is a finn irodalomtörténész írta. A Kalevala ősi népi énekekből szerkesztett mű, amely a ka- levalai és a pohjolai törzs viszonyáról szól. A történetet lírai dalok, varázsigék egészítik ki. A magyarországi német egyházi ének ünnepe Szombaton a Pécsi Bazilikában Tíz ének- és zenekar - háromszáz szereplő Tíz ének- és zenekar lép fel szeptember 21-én, szombaton a Pécsi Bazilikában a „Magyarországi német egyházi ének” ünnepi rendezvényén. Eljönnek a pilisszentivániak és a pilisvörösváriak és egyesített énekkaruk (90 énekes) Gounod miséjét adja elő a 10 órakor kezdődő német nyelvű szentmisén, amelyet Galambos Göller Ferenc mutat be. Mise után minden ének-és zenekar két-két énekkel szerepel. A bácskai felsőszentiváni Harmonika Együttes (50 fiatal) Maria zu lieben és Jungfrau Mutter című énekkel mutatkozik be. A további program: A Leőwey Klára Gimnázium Német Nemzetiségi Tagozatának énekkara Singet dem Herrn ein neues Lied és Mutter Maria. A sásdi kórus Händel Alleluja (amikor júniusban a pécsi Belvárosi templomban énekelték, kitört a taps) és Nimm oh Herr. Pilis- vörösvár: Wenn ich ein Glöck- lein wär és Jesu rex admirabi- lis. A gannai kórus (Veszprém megye): Über die Berge hallt, Ihr Engel dort oben. Mágocs (az egykori Kodály-kórus tagjai): Blick vom Himmelstrohn és Es ist ein Ros entsprungen. A székelyszabari kórus alig egy éve alakult: Maria schönste Zier, Sieh vom Himmelstrohn Du Reine. A palotabozsokiak: Dein Gedenk és Nimm oh Mutter aller Gnaden. Pilisszentiván a Vater unsert adja elő és Groll: Das Ave Maria der Berge. A bemutatót a Palotabozsok-Som- berek-Mohácsi Ifjúsági Fúvószenekar (60 fő) zárja Bach Bist Du bei mir és Purcell Trumpet voluntary című művével. A találkozó befejező száma 300 zenész és énekes előadásában: Grosser Gott, wir loben Dich. A magyarországi német egyházi ének jelentős része itthoni talajon nőtt. A találkozó ennek az énekkultúrának egy új, fellendülő szakaszát kívánja megnyitni. Minden német egyházi énekcsoport, kórus tagjait és mindenkit, aki a szüreti időszak ellenére időt tud szakítani, szeretettel várnak a „Magyarországi német egyházi ének” ünnepi rendezvényére, amely 10 órától kb. fél 2-ig tart. A Székesegyház 9 órától lesz nyitva. Az esemény egyben nyitánya egy továbbképzési sorozatnak a templomi énekkarok, énekcsoportok vezetői és kórustagok számára, amit októberben fognak indítani. Az első közös fénykép a feleségemről és a gyerme künkről. A kicsinek még neve sincs, de ők ketten már bensőséges kapcso latban vannak - minden másodpercben. Tudnak egymás rezdüléseiről, érzik, mit érez a másik. Akkor is sokat gondolok rájuk, amikor napközben távol vagyok. Kapcsolatban akarok velük lenni minden pillanatban, hogy ott legyek, ha szükség van rám. A mobiltelefonnal biztonságban érzem magunkat, és tudom, hogy nem fogom lekésni életem legfontosabb találkozását.
