Új Dunántúli Napló, 1996. augusztus (7. évfolyam, 209-237. szám)

1996-08-24 / 230. szám

1996. augusztus 24., szombat

Kultúra - Művelődés

Dünántúli Napló 7

A magyar karikatúra történetébe és a MÚOSZ (Magyar Újságírók Országos Szövetsége) százesztendős múltjába enged betekintést a pécsi Nevelők Házában nyűt kiállítás. Felvételeinken Klics Károly és Jankó János munkája

látható. REPROÚUKCIÓ: MÜLLER ANDREA

Sarkady Sándor:

Teiresziász szól- Hommage a Devecseri Gábor Meztelen állsz a patak mellett - Eljött, aminek jönni kellett:

Az égi-földi kaland-óra - Istennő vár a halandóra.

Bagolyszemű bölcs, hideg tűz vagy - Illatos fürtű, szilaj szűz vagy.

Fénylő homlokod megcsókoltam, mézízű melled megkóstoltam;

Napsugár-öled legyen áldott - megvakítottál - s látva látok!

Törő István:

Vigyázó szeme

Nagyapám emlékére

Estére hajlik, az ég beborult, sűrű vére a tájra pereg, sírnak a jegenyék, bókol az akác, helyettem hullatnak könnyeket,

s a szőlők között a földutat nagyapám öntözi egyre szebben, látom, ahogy szeme muzsikál, felhőt hajszol a szürkületben,

tudom, neki ennyi már elég, hogy kövér és vizes most a lomb, nem vágyik égből lerázni a fényt, sem visszaevezni békés folyamon,

megvarasult immár az öröm, s mosolya szilváskertre csüng, kaparja a határ fáinak kérgét, s egy bicegő nyúl biztos ráköszön,

szívéig ért a hab vagy fordítva, most már senki sem tudja meg, alkonyban nézem az almafákat, s vigyázó szeme bennük dereng.

Sikeres esztendők

Kertész Attila: tanár, karvezető, szervező

Kertész Attila otthonában fotó: Tóth László

Egy pályája zenitjén álló alkotó körül se szeri, se száma az eseményeknek, az elvégzendő feladatoknak. Amikor Kertész Attilával leültünk beszélgetni pályájáról, a bőség zavarával küszködtünk. Ha csak a legutóbbi hónapokat vesszük, akkor is tekintélyes a lista. A pécsi Kodály Gimnázium lánykarával Galán- tán vettek részt a X. Kodály-na- pokon, egy hét múlva zsűritagként tért vissza a szlovákiai magyar kórusok versenyére. Előtte a Kodály nevét viselő intézetek, kórusok fesztiválja zajlott Szolnokon, nemrég a debreceni nemzetközi kórusverseny ifjúsági kategóriájában értek el második helyezést a pécsi lányok. Márciusban délolasz tűmén énekeltek. A vegyeskar föllépett a keszthelyi országos diáknapokon, a zene- művészeti főiskola kórusával, zenekarával és szólistákkal pedig az idén két rádiókoncertet is adtak.

Kertész Attila tevékenységének egyik fontos színtere a Kodály Gimnázium. Jogelődjénél, a Dobó úti gimnáziumban 1975 óta működött ének-zene tagozat. Ezt fejlesztette tovább 1982-től a jelenlegi intézmény. Az egész Dél-Dunántúlról iskoláznak be tanulókat.

A felvételinél nem alapkövetelmény a zeneiskolai múlt. Olyan hangképzési szisztémát vezettek be, amelyet a szakemberek „pécsi iskoládnak neveznek. Céljuk a zeneszerető, hangversenyre járó fiatalság nevelése. De a kórusban való énekléshez ennél több kell: a tehetségen kívül szorgalom, kitartás.

A szép sikereket elérő vegyeskar szervezése nehezen indult. Csak akkor alakíthatták meg, amikor egy-egy osztályba öt-hat fiú járt. A kórus vezetését ez év elejéig közösen végezték Kertész Attila és ifj. Dobos László. Egy éve létesítettek cserekapcsolatot Luzemnel, évenként készítenek rádiófelvételt.

Kertész Attila a zeneművészeti főiskolán 15 éve óraadóként kezdett, ez év elejétől kinevezett igazgató-helyettese a főiskolának. A szolfézs-karvezetés gyakorlati munkáját irányítja, az e szakos hallgatók a gimnázium kórusával gyakorolnak, diploma koncertjeiket is az ő közreműködésükkel adják. A főiskolán női- és vegyeskart vezet, a pedagó- gia-zeneszociológia tárgyat adja elő. A főiskola kórusában zongora-, ének- és gitár-szakos hallgatók énekelnek. Rendszeresen szerepelnek a rádió „Kóruspódium” című műsorában. Az elmúlt év szeptemberében, a Bar- tók-évfordulón megkapták a műsor plakettjét, három éve pedig díszhangversenyen léptek föl a rádióban.

Kertész Attila szerteágazó társadalmi-szakmai feladatai között ott van, hogy a három éve alakult helyi kórus- és zenekari szövetség titkára, az egy éve alakult itteni Kodály Társaság alelnöke.

Mivel pedagógus családból származik, ahol természetes volt a zene szeretete, elvei szerint ezek adják az alapot az ember formálásához, a lelki egészség kialakításához. A zenei képzésben, a kóruséneklésben részt vett fiatalok lelkileg érzékeny, egészséges, kulturált felnőttekké válnak, akik hajlamaikat, tudásukat gyermekeiknek adják tovább.

Dr. Vargha Dezső

Több internetes lesz, mint tévénéző

Sokoldalú számítógép a szoba közepén

Kétezerben többen lesznek az Internet-hálózatra csatlakoztatott számítógép-tulajdonosok, mint a tévénézők - állítja Andy Grove, az Intel mikroprocesz- szor-gyártó óriáscég elnök-vezérigazgatója.

A számítógépes multimédiakapacitások rendkívül gyors bővülése és az Internet világhálózat robbanásszerű elterjedése révén ott állnak majd a nappalik közepén a gyermekek és szülők igényeit egyarányt kielégíti, művelődésre, lazításra, kommunikációra vagy alkotásra alkalmas, hálózatra csatlakoztatott személyi számítógépek - véli Grove.

Ahhoz azonban, hogy ez az álom valóra váljék, az egész számítástechnikai ipar összefogására szükség lesz, a műszaki

berendezések, de főként a szoftverek, az alkalmazói programok terén. E cél érdekében az Intel szimpóziumot tartott szoftver-fejlesztők részére a San Francisco közelében fekvő Burlingame-ben. A konferencián mintegy ezren vettek részt.

Grove szerint a főként nagyközönségnek szánt alkalmazói szoftvereknek figyelembe kell venniük mind a teljesítményt, mind az Internet-hálózatra kapcsolt interaktív multimédia számítógépek változatosságát és tárolási képességét.

Már napjainkban lehetséges a digitális videolemezek segítségével - amelynek kapacitása nyolcszorta nagyobb a hagyományos CD-ROM-énál - a személyi számítógép saját adatforrás-lehetőségeinek, illetve

az Internet által nyújtott források összeegyeztetése - hangoztatta az elnök-vezérigazgató.

Ezzel lehetővé válik az Internet elérésének korlátáiból fakadó akadályok leküzdése - véli Grove. Az Internetre csatlakozáshoz és az információtovábbításra leginkább használt hagyományos telefonvonalak ugyanis egyre gyakrabban túlterheltek. Ez a jelenség gátolja a nagymennyiségű adatot tartalmazó multimédia-tartalmú programok fejlődését.

A tanácskozás megnyitóján Andy Grove bemutatta a prototípuson, amelyet a Sony japán szórakoztató elektronikai céggel közösen készítettek el, mit is jelent majd a fogyasztó számára eme technikai megoldások kombinációja.

A Pécsi Harmadik Színház évkezdése

Az idei pécsi színházi évad első bemutatóját láthatja a közönség szeptember 2-án a Harmadik Színházban. A 19 órakor kezdődő előadáson a már klasszikusnak számító darabot, Harold Pinter A gondok című színjátékát játsszák.

A pillanat varázslatában

Ritka perc, ha a mai zaklatott világban egy-egy pillanatra megállhatunk, hogy megcsodáljunk valami szépet, különös vagy torokszorító látványt körülöttünk. A fotóriporternek mindez még nehezebb a napi rohanásban, de azért nem is lehetetlen. Az így készült képeket gyakran az archívum rejti, most azonban a pécsi Gyöngyszem galériában válogatást láthatnak az érdeklődők lapunk fotórovatának munkáiból. Müller Andrea, Läufer László, Löffler Gábor és Tóth László képeit a „Baranyáról az 1100. évfordulón” címmel nyíló kiállításon tekinthetik meg a látogatók. A megnyitóra augusztus 27-én 17 órakor kerül sor, a válogatás elé lapunk főszerkesztője, Lom- bosi Jenó' mond bevezetőt.

Galériazárás és szokatlan megnyitó

Rossz hír, ha egy galéria bezár, most mégsem kell szo- morködniuk azoknak, akik a pécsi Parti Galéria hűséges látogatói. Augusztus 31-én ugyan este 8-kor dr. Újvári Jenó' alpolgármester, közreműködésével bezár a Káptalan utcai kiállítóhely, de még ugyanaznap, néhány perccel később megnyílik az új bemutatóterem, amely a Király utcában, a 17-es számú épület első emeleti művészlakásában kapott helyet.

Tanévindító

tanácskozás

Intézményvezetői tanévnyitó tanácskozás lesz augusztus 28-án 9 órától Pécsett, az Apáczai Nevelési Központ színháztermében. A Baranya Megyei Pedagógiai Intézet által szervezett eseményre mindazokat várják, akik érdeklődnek az intézet szolgáltatásai iránt, a közoktatási törvényből és a NAT bevezetéséből adódó feladatok összehangolása, illetve a közoktatási és szakképzési törvény változásai felől.

Összeterelő ölelésben

Ha a szomszédban baj van, mi bújunk attól szorosabban össze. Mint naposcsibék a vércsevijjogásra. Valami ősi - vallások, egyházak előtti - liturgia szerint mozdul ilyenkor az anyák karja, meg a családi szentélyeket őrző szerelmes asszonyoké az összeterelő ölelésben, akár a kotlósok széttárt szárnya, ha megdörren az ég.

Milyen hangos tud lenni az ijedtség csöndje! Talán nem is szívdobogásunk dörömbölése a fülünkben, amit hallunk, hanem a döbbeneté. Pedig, szeretném hinni, még nem szaladtunk any- nyira széjjel, hogy ne tudnánk megtalálni égzengés, rettenet, baj nélkül is a másikat, hogy megfogjuk a kezét. Meg azokét a kévésekét, akik majd a végén körülállnak minket. Mégis azt látom, sokszor úgy kell odaverődmie egymáshoz a sorsunknak; érintés-, látás-, hallásközelébe azoknak, akiknek halkuló hívójelét még fogja az antennánk. A testközeli találkozások alkalmai egyre fogynak. Sok évtizedes eleven kapcsolatok válnak fakuló, üresedő emlékekké, amikből évről évre gyorsabban hullanak ki a nevek, színek, ízek, illatok, amikért érdemes volt őrizgetni őket. És ez a neon-hideg reklámvilág marad a helyén annak, amit életnek hittünk „akkor".

Vagy csak akadozó vérellátású agyunk láttatja velünk szebbnek azt, ami már nincsen?

De hát a fiatalabbak keze ügyében, akiket pedig nem riogat a „nincsen", ott se látni a mienknél különb kapaszkodókat. Kicsúszott alóluk gyerekkoruk tarka világa, ez a mostani meg valahogy nem nagyon akar színesedni. Csak lármá- sabb lesz kazettás konzerv-örömeitől, amiken túl nem érint a csápjuk eleven embert: szót, arcot, kezeket. Alighanem példabeszédnek, intelemnek szánta hétszáz évvel ezelőtt a pármai Salimbene atya, a ferences rendi krónikás II. Frederik ijesztő kísérletének történetét. Ez a habókos császár csecsemőkorú áldozatai mellől eltávolította a szüleiket, a dajkákra szótlanságot parancsolt, mert azt szerette volna tudni, hogy a kisgyerekek, eljutva korban az első szavakig, melyik nyelven fognak megszólalni: a legrégebbin, zsidóul-e vagy görögül, latinul-e vagy arabul, avagy szüleik nyelvén. Várakozása hiábavalónak bizonyult. A gyerekek valamennyien meghaltak. Nem élhettek babusgató gondoskodás, feléjük repeső vidámság nélkül, sem a szeretet szavai nélkül. Mondom: remélem, nem történt meg a gyerekgyilkosságoknak ez a legiszonyatosabbja. Azért

hoztam ide mégis, mert Sütő Andrásnak éppen abban a könyvében, az Engedjétek hozzám jönni a szavakat címűben találtam rá, amelyben legszebb szülői, nagyszülői kötelességünknek: a beszélni tanításnak, az egymáshoz szólni tudás tanításának állít szobrot a maga példájával, ugyancsak intelem gyanánt. És mert magam is láttam elégszer, hogyan nyomorodnak meg az emberek lélekben, ha úgy kényszerülnek végigvonszolni magukat az úton, hogy nem éri dobhártyájukat csak nekik mondott emberi szó.

Pedig az érintés - a felénk sugárzó mosolyban, egy-egy kedves szóban, csak nekünk szánt üzenetben, együttérző tekintetben, a megszámlálhatatlanul sokféle simogatásban megnyilvánuló: - az tartja össze a világot. Nem azt a nagyot, amit leginkább megfélemlítéssel drótoz egybe minden hatalom, hanem azt a kicsit, az egy tűz körül elfé- rőt, az egyetlen pillantással átfoghatót, a mégis erőset, a falkát, ahova annak a másiknak, a nagy világnak az urai is hazaszaladnak örülni.

Mert igazi öröm csak egy másik embertől jöhet, és csak azok közül valótól, akik ott ülnek a

tüzünk mellett. Akiben pedig nem él a mindennapos érintés vágya, igénye, az kiállt a körből, az elment, ha testben ott ül is. Vagy még csak onnan - vagy már oda, ahol azt reméli - átélheti újra a csodát, a nem felédhetőt, a meg nem unhatót, a mindig újat: hogy emberek élnek a Földön.

Azt mondják a lélek kutatói, ijesztő világelsőségeink okainak elemzői, hogy a korai elhalálozások, az öngyilkosságok, a válások félelmetesen magas száma, önpusztító szokásaink sokfélesége mögött, a vizsgálódások kémlelő nyílásain át elszakadt szálakra látni, amik valaha emberekhez fűztek minket. Ezek a szálak izem maguktól szakadtak el, egymással versengve téptük azokat szét. Ezért nem állnak össze bújtató bokorrá másokat vádló, de önmagukat mindig fölmenteni kész önáltatásaink, amik mögül harsogva az kiabál, hogy mások az oka mindennek.

Jobbat tennénk magunknak, talán a legnagyobbat, meg ennek a puskapor szagú, fegyver- ropogásos világnak is, ha nem azt keresgélnénk: kinek miben mennyire volt benne a keze, haníem azt, hogy az elszakadtak összekötözésében menynyire tudunk még társak lenni. Amíg van hozzá időnk és erőnk.

Adja Isten, hogy legyen.

Bogádi Kis György