Új Dunántúli Napló, 1996. augusztus (7. évfolyam, 209-237. szám)
1996-08-17 / 225. szám
1996. augusztus 17., szombat Millecentemrium Dunántúli Napló 11 Baranyai honfoglalás: 70 évvel később? A régészeti leletek nem igazolják Anonymust, sem korunk történészeinek feltevéseit A belsőleg építkező ember Beszélgetés Várszegi Asztrik pannonhalmi főapáttal Várszegi Asztrik a pécsváradi szentmisén fotó: laufer l. Várszegi Asztrik idén ötven éves. Érettségi után lépett be a bencés rendbe, 1971- ben szentelték pappá. Történelem-német szakos tanár, a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban tanított. Ezt követően magiszter, majd perjel lett. 1988-tól esztergomi segédpüspök, a rend főapátjává 1991-ben választották meg. Működésének tán legnagyobb feladata a bencések magyarországi milleneumának méltó megünneplése. Pécsváradon Nagyboldogaszony napján találkoztunk vele.-Gyönyörű ez a pécsváradi, ősi kápolna - mondta lelkesen a főapát. - Biztos, hogy valamikor a 1000-es évek elején épült, hiszen a románkori apszisa ugyanolyan, mint az, amit a régészek két éve kiástak a pannonhalmi torony alól, vagy a Prága melletti zevnovi apáságé, ahonnan magyar bencések érkeztek 996-ban, még Géza fejedelem hívására. Úgy látszik, még a kövekben is van testvériség! Örülök, és gratulálok, hogy mindent ilyen szépen rendbe tettek itt, mert amikor romokat restaurálunk, akkor a jövőnket is építjük.- Ezer esztendő telt el a magyar bencések életében is. Mit jelent a mai főapátnak ez az évezred?- Azt hiszem, hálával tartozunk az elmúlt évezrednek, mindennek nehézség ellenére. Lehet, hogy ezer éve köny- nyebb volt, mert akkor tiszta lapra írtak, ma pedig itt van mögöttünk ez a hatalmas múlt, és bizony nem mindig könnyű szembenézni a hagyománnyal. A bencések az idők során vezettek hiteles helyeket, tanítottak írásvetésre, és 1802-től jobbára iskolákat alapítottak. Ma szétszóratva a világban, csupán 120 magyar bencés él, ezért új feladatokat nem vállalhatunk. De nem is az aktivitás a döntő, hanem a hivatásban való elmélyülés. Tény, hogy ez a milleneumi év kicsit strapás, de remélem, hogy a külső mögül azért kicsillan, hogy még ezen az ünnepen se nosztalgiázni akarunk, hanem gyökereinket keressük. Csak az élő hit adhat erőt, amivel aztán a jövőnek nekifeszülünk. Remélem, hogy 1996 után ismét egy békés, dolgos ezredév következik.- A hagyományos bencés értékek szellemében lehet-e tanácsot adni a ma kicsit tán csüggedő emberének?- Jó tanácsot adni bárkinek is nagyon nehéz. A világ mintha kizökkent volna, mintha nem lennénk beszámíthatóak, úgy tetszik. Szent Benedek Regulája két tevékenységet helyez mindenek elébe: Óra et labora - vagyis imádkozzál és dolgozzál. Szerzetesként, papként én se tudok mást mondani, mint hogy Krisztus szeretetének semmit se helyezz elébe. Nem szabad azonosulni ezzel a világgal. Csak a belsőleg építkező ember tudja túlélni ezt a krízist. A csüggedés azonban, úgy vélem, luxus. Hit kell elsősorban, kitartás és sok-sok humorérzék! Méhes Károly Temetetlen halottaink Dokumentumkötet az előholocaustról Történetírásunk általánosnak mondható álláspontja szerint a a honfoglalás második szakaszában - Pannónia 900-ben bekövetkezett meghódítása után - Árpád családjának jutott osztályrészül a későbbi Baranya megye, ahol Árpád szállása, és Fejér megye, ahol szállásváltó útja igazolható. Árpád és Szabolcs E két megyében Árpád fiainak és unokáinak neve ugyan nem található meg, viszont fellelhetők Árpád nagyapjától, Elődtől származó Szabolcs nevét idéző falunevek: a Pécsi-víz eredeténél Mecsekszabolcs, torkolatánál Drávaszabolcs, Fejér megyében a Csepel-sziget bejárójánál pedig Pusztaszabolcs fekszik, és a krónikák szerint a Vértes lábánál fekvő Csákvárt is eredetileg Szabolcsvámak hívták. Ha Szabolcs Előd későn született fia, vagy unokája volt, akkor feltehetően korban megelőzte Árpád fiait és az akkor szokásos szeniorátusi utódlás szerint ő következett (következhetett) Árpád után. Eddig azokat a következtetéseket foglaltuk össze, amelyek a honfoglalás utáni 3-4 évszázaddal későbbi krónikákban feljegyzett, s mindenekelőtt Anonymus Gesta Hungaroru- mában szereplő magyar hagyományokból származnak a modem forrás- és szövegkritikai módszerekkel elrendezetten, a történeti földrajz helységnevekre vonatkozó eredményeire alapozva. Sok „baj” van a baranyai honfoglalással- Vajon mit mond az ebben a kérdésben eléggé mellőzött régészet a baranyai honfoglalásról? Igazolják-e régészeti leletek a fentebb említetteket? - erről beszélgettünk dr. Kárpáti Gábor régésszel. Már bevezető megjegyzésével is nemcsak a téma közepébe vágott, hanem a laikusok számára bizonyára meghökkentőt is mondott:- Nagyon sok „baj” van a baranyai honfoglalással: a törté-» nészek és a régészek között igen nagy az eltérés. A történeti adatok, a krónikák, Anonymus műve és a helynevek alapján valóban úgy tűnik, hogy a 900-901-902-es években a Dunántúl feletti politikai fennhatóság megszerzésével a magyarság akkori vezetői települtek Baranyába. Ezért a helynevek alapján a különböző történészek felvetették a téli és nyári szállásváltás lehetőségét. Árpád törzsének a téli-nyári szállásváltása a Duna mentén Óbuda, Csepel és a Pécs melletti Nagyárpád között lett volna. De ennek az elméletnek újabb időben keletkezett egy még inkább elhamarkodott oldalága, mégpedig, hogy Szabolcs vezérnek is itt volt a szállásváltó területe. Szerintem kérdéses, hogy a csekély éghajlat különbségeket mutató Dunántúlon időjárási tényezők indokolnának ilyen évszakos szállásváltást. Egyébként Szabolcs vezérnek a dunántúli tevékenységéről alig tudunk, és arról még kevésbé, hogy itt Baranyában lett volna. Itt egyedül helynevek utalnak rá. Furcsa ellentmondás. Az elmesélt sírlelet gyöngysora és az ócskás-Néhány hete azonban emlékkövet állítottak neki Sza- bolcsfaluban, s azon az ünnepségen is elhangzott - nyilván emlékszik rá -, hogy a helynéven túl egy évtizedekkel ezelőtt felfedezett honfoglaláskori sírra, továbbá földvárakra utaló jellegzetességekre alapozzák a település újra eszmélő hagyománytudatát.-Az utóbbi nagyszerű kezdeményezés. Egyebekben viszont Kiss Attila kollégámnak a Baranya megyei 10-11. századi sírleleteiről szóló alapvető, s összefoglaló munkájában a következő szerepel a szabolcsi, Bányász vértanúk utcai leletről: 1968-ban Sáfrán László elmondta, hogy amikor 1955-ben a temető mellett lévő házához a temető oldalában pincét ásott, északnyugat-délkeleti (talán nyugat-keleti) irányú sírokat talált. A sírokban lócsontok is voltak. Az emberi vázak mellett gyöngysor - „az ócskás pénzt is adott érte” - és kardmarkolat is volt. A lócsontokkal együtt kengyelt és zablát talált. A tárgyak alakjára vonatkozóan az idős találó már nem tudott leírást adni. A lelet körülményei alapján lehet, hogy a lelőhelyen avar kori, de nagyobb valószínűséggel 10-11. századi sírokat bolygattak meg. Nos, elképzelhető, hogy Szabolcsfaluban a lelőhelyen esetleg nemcsak egy magányos sír volt, bár a korai honfoglaláskori sírok közt elég gyakori a magányos. Meg kellene nézni a feltételezett két szabolcsi erődített részt, hogy milyen korúak , hiszen külszíni nyomok alapján nem kizárt, hogy a jelenlegi és régi temető helyén - ahol az emlékkövet állították - egy-egy földvár volt. Anonymus adatai Ete fia Ódról és Székeséről- Vannak-e egyáltalán időben közel eső történeti források a baranyai honfoglalásról?- Anonymusnál kimondottan vannak adatok. így ír Pannónia elfoglalása kapcsán: „Ekkor úgy rendelkeztek, hogy a vezér hadseregéből az egyik részt a Duna mentén Baranya-vár felé küldi. Ennek élére kapitányul és vezérül a fejedelmi személyek közül kettőt állított, tudniillik Őd apját, Étét, meg Vajtát, akitől a Baracska-nemzetség ered. Egyszersmind neki szolgálatukért Árpád vezér nem csekély ajándékot adott; azonkívül Ődnek, Ete fiának, a Duna mellett földet számtalan néppel együtt. S azon a helyen Őd a vidék népét meghódítván várat épített, melyet közönségesen Szekcsőnek nevezett azért, mert ott magának széket és állandó lakot állított.” Ete a Bor-Kalán nemzetségnek volt az őse, akik később is az említett területnek voltak az urai az Árpád-ház idején.-Az anonymusi hagyomány szerint tehát itt rögtön a honfoglalás elején megtelepedtek a magyarok. Nyugati források 900-ban említik Pannónia magyar hódoltatásának kezdetét.- Azt el lehet képzelni, hogy valamiféle politikai fennhatóság keletkezett akkor, de nem feltétlenül magyar népesség, hanem az itt rekedt késő avar, szláv, maradék germán, maradék latin lakosság fölött. Nem véletlen, hogy ezek a korai, esetleg a honfoglaló kor jegyeit magukon viselő régészeti leletek pontosan csak a területhatár vidékén vannak. így a duna- szekcsői temető, a mohácsi téglagyári temető említhető. Talán a szabolcsi megbolygatott sír is ebben a korai körbe tartozna. Az ürögi nyugati kard és a pécsi vassisak- Ha nem 900 és 902 között történt a baranyai honfoglalás, akkor mikor?- Megint csak Kiss Attilára hivatkozom, aki a Baranya 10- 11 századi sírleleteiről készült munkájában 41 település temetőjének feltárása, több ezer sírlelet alapján azt igazolta, hogy a magyar etnikumnak a régé- szetileg bizonyítható és tömeges megjelenése itt valamikor a 970-es években kezdődött el. S ennek vannak nagyon masszív bizonyítékai. Például a vezető katonai réteghez tartozó, esetleg Géza fejedelem közvetlen katonai kísérete egyik főnökének a sírját találták meg az Ágoston utcában. S itt leltek a nevezetes pécsi (vas)sisakra. A felfedezéséről a Dunántúl 1927. november 7-i számában jelent meg cikk. Ez arról szól, hogy „a sisakot Sutták József városi tanácsnok kertjében találták, ahol a városi víztartályt építik. A munkálatok közben bukkantak rá. A most kiásott sisak mellett néhány embercsont került napfényre rendetlen összevisszaságban. A lelőhelyen azonban sírmaradványokat nem találtak.” S ez sem honfoglaláskori sisak: tipológiailag megint csak a 10. század végére, 11. századra jellemző a közép-európai előfordulások alapján. Az ürögi templom melletti temetőben 1943-ban sírásás közben került elő egy sír, amelyben a nevezetes az „ürögi kard” is volt. Ez is az említett korból származik, mert már nyugati fegyver, a Géza fejedelem és Szent István király által fémjelzett átalakulás fegyvere. Különben is: baranyai területen nagyon kevés fegyveres sír van ebből a korból. Ez a megye véletlenül sem tud - ahogy ország semelyik területe sem - a Bodrog környékének fantasztikus leletgazdagságával vetélkedni. Ebből feltételezik újabban, hogy a központi hatalom helye a 950-es, 960-as évekig ott volt.- A bizonyítékként sokszor emlegetett helynevek félrevezetnek bennünket?- Helynévanyag abszolút ellentmond a régészeti leleteknek: megtalálhatók itt a vezérnevek, nagyon fontos nemzetségfők neve, mint Majs, a He- tény (többször is). De nekem a régészetnek kell hinnem. S egyebekben a szláv helynévanyag elképesztően kiterjedt ezen a területen, és az alapvető nagy tájnevek is szlávok. Ez legalább annyit mond, mint az Árpád, Szabolcs, Hetény, Kér, Keszi, Jenő helynevek. A helynevek takarója alatt nincs fegyveres sír Kétségtelen, hogy a katonai vezető réteg nagyon gyakran törzsnevekben, korai vezérnevekben jelentkezik, amelyek helynevekben öröklődtek az utókorra. Ám Nagyárpádon, ahol kutatás folyt, véletlenül sem került elő honfoglalás korabeli sír. Ott egy késő avar kori temető van. De sem He- tényben, sem Majson, se Kéren, se Jenőn nem került elő a katonai vezető rétegre utaló fegyveres temetkezés. Ide, úgy tűnik, egy konszolidált, gazdálkodó nép telepedett be és a 895-896- os honfoglalásnál jóval később. Akkor, amikor már leáldozott a honfoglaláskori ruhaviselet is.- Baranyában honfoglaláskori leletet vizsgáló régészeti kutatás tudtommal nem folyik. Teljesen kizárt, hogy egy új lelet gyökeresen megváltoztassa az előbbi képet?- Egy régészeti lelet felfedezésében sok múlik a véletlenen és a szerencsén: ezért elvileg nem kizárt a kép módosulása. Ám Baranya nem mondható meg nem kutatott területnek. Kiss Attila gyűjtése, ez a 41 falu, jelentős számot jelent, és komoly következtetéseket lehet levonni a több ezer sírból. Talán a már említett különösen exponált helyeket lenne még érdemes tovább kutatni: Mohács, Dunaszekcső, s talán Pécs, Mecsekszabolcs. Az államalapítás idején nőtt Baranya szerepe- Baranya 10. századi jelentőségének megítéléshez mi következik abból, ha nem támaszkodunk a helységnevek magukra maradt tanúságtételére?- Az honfoglalás tényleges hatalomátvétele nyilvánvalóan a jelenlegi központokban történt. Baranya szerepe azonban az államalapítás környékén erősödött meg igazán. Persze nem Volt csekély jelentőségű korábban sem, hiszen a Dunánál a mohácsi és szekcsői átkelőhelyek ősinek számítanak. Nem véletlen, hogy ott találták meg az első leleteket. Aztán a 10. század végén egészen biztos, hogy Pécsváradon már áll egy udvarház, amit István király a koronát hozó Asztrik apátnak adományoz, s ahol 1015-től ott van az apátság, és 1009-ben meglett a megye egyházi központja a pécsi püspökség megalapításával, míg az ispánsági központ helye változó volt, de leginkább a határainkon kívülre került Baranya- vár töltötte be ezt a szerepet. Érdekes Szabolcs fontossága is, ugyanis tudjuk azt, hogy nagyon gyakran itt volt a megyegyűlés. Ezeken a helyeken lehetne nyilván keresni a korai leleteket. Elképzelhető, hogy valóban ezek a települések voltak a baranyai honfoglalás kiindulópontjai, csak nem 896-ban, s nem is 900-ban, hanem a 10. század második felében. Dunai Imre A magyar előholocaust 55. évfordulója alkalmából látott napvilágot Szirtes Zoltán: Temetetlen halottaink - 1941 Kőrösmező, Kamenyec-Podolszk című dokumengyűjteménye. A ténykiadványt Budapesten, a Bálint Zsidó Közösségi Házban nemrégiben mutatták be. Szita Szabolcs, a Magyar Auschwitz Alapítvány - Holocaust Dokumentációs Központ vezetője utalt arra, hogy a szerző-kiadó - az események kevés számú túlélőjének egyike - összeállításában á tragikus események összefüggéseit, a katasztrofális magyar történelmi sodródás stációit felvázolva kíván emléket állítani több mint húszezer ártatlanul meggyilkolt zsidó polgárnak. A tényeket ismertetve a történész kifejtette: 1941 nyarának néhány hete alatt kitelepítettek több mint húszezer zsidó származású személyt Magyarországról. A deportálás formális indokául az szolgált, hogy az ország területére korábban, úgymond beszivárgott zsidó személyek visszakerüljenek az eredeti származási helyükre, ahol is letelepülhetnek, „új” életet kezdhetnek a már dúló II. világháború fejleményei nyomán „szabaddá” vált galíciai és ukrajnai területeken. A Mára- marosi-havasokon át, a kőrösmezői határállomáson keresztül *■ érkezett védtelenekre azonban a pusztulás várt. A kötetben olvashatók azok a levelek, beadványok, kérvények, újságcikk-részletek, - illetve az igazságszolgáltatás hivatalos fórumai tisztségviselőinek válaszai -, amelyek az áldozatok méltó emléke megőré- sének érdekében fogalmazódtak 1960-tól 1996 áprilisáig. Az 1927-ben talált híres pécsi sisak * * % t I *
