Új Dunántúli Napló, 1996. augusztus (7. évfolyam, 209-237. szám)
1996-08-17 / 225. szám
12 Dünántúli Napló Millecentenárium 1996. augusztus 17., szombat Örökségünk A honfoglalás óta a magyar uralkodóház, az Árpádok birtoka volt Pécsvárad környéke. A pécsváradi vár nyugati szárnyában ezer esztendeje már álltak Géza fejedelem udvarházának és templomainak a falai. Ezt adományozta fia, Szent István még trónra lépése előtt az egyháznak, a koronát hozó Asztriknak 40 falu birtokával együtt. Ahogy a krónikák feljegyzik: „Asztrik apát a Vashegy lábánál Szent Benedek atyáról elnevezett szerzetesházat épített”. Ennek bencés szerzetesei térítették Magyar- ország déli vidékeinek lakóit, és segédkeztek Szent István országának kiépítésében. A bencések voltak az európai kultúra hordozói és teijesztői szerte a kontinensen, így hazánkban is. A magyar államalapítás és egyházszervezés e hőskorának helyszínén megfordult az államalapító Szent István, Szent Gellért, Szent László király és szinte valamennyi Árpád-házi uralkodó. Ez a monostor fogadta be a menekülő Vak Béla herceget, későbbi II. Béla királyunkat. Pécsvárad kövei államalapító Szent István király, magyar szentek és magyar királyok nyomdokát őrzik. A vár gyilokj ár ójának egy részlete Az altemplom középső oszlopába a feltárt eredeti oszlopokat is beépítették a restaurátorok A szentély eredeti ablakai A kőtár feldolgozásra váró leletanyaga FOTÓK: Tóth Magy er, a beszélő ember Sztyeppi népként indultunk és érkeztünk a Kárpát-medencébe Gyönyörű mondák maradtak fenn a magyarok eredetéről, Álmos tetteiről, a fejedelemválasztásról, a vérszerződésről, a fehér lóról, Lehel kürtjéről, Botondról és a gyászmagyarokról. Anonymus vagy Kézai Simon is sok mindent elmond eleink tetteiről. A történettudomány napjainkban többet és kevesebbet is ad náluk. Többet, mert már nem keresi sem az uralkodók, sem a politika kegyeit; kevesebbet, mert igyekszik csak a tényekre szorítkozni, s azok bizony nem kényeztetik el. A honfoglalás 1100. évfordulója jó alkalom arra, hogy szembenézzünk múltunkkal. írott források nélkül, az embertan, a növényföldrajz, a történeti állattan és még sok más segédtudomány segítségével dolgoznak a történészek, régészek, néprajzosok a magyar nép és a nyelv kialakulási folyamatának (etnogenezis) felderítésén. Minden tudós a maga tudományágát veszi igazán komolyan, érthetők tehát a nézet- különbségek, amikor a hézagos adatsorokból megkísérlik ösz- szerakni az egészet. A kérdésekre Bartha Antal őstörténésztől, a történettudományok doktorától és Fodor Istvántól, a Magyar Nemzeti Múzeum címzetes főigazgatójától, a szegedi egyetem régészeti tanszékének vezetőjétől kértem válaszokat. Szerencsére ők viszonylag hasonlóan értékelik a kutatónemzedékek hosszú során át összegyűjtött ismereteket.-Merre keressük az őshazát? Az Urát hegységen túl, vagy a mai Baskíria területén, Magna Hungáriában? B. A.: - Jól értékelhető adataink csak attól kezdve vannak, amikor a magyarság már elhagyta az őshazát, s megjelent az írott történelemben. Azt tudjuk, hogy Julianus barát a 13. században Baskorosztánban rátalált a még ott élő magyarokra. Az obi-ugorok, akiket odahagytak, akár élhettek az Uráltól nyugatra is. F. I.: - Bizonyos szempontból szinte mindegy, hol volt az őshaza. Amikor a magyarság a korai vaskor, késői rézkor idején kivált az uráli népalakulatból, és átvette új környezetének nomád életformáját, önálló néppé lett. Ettől kezdve gazdasági és kulturális kapcsolatai a pusztai nomádokhoz fűzik.- Különválasztható-e a levé- diai és az etelközi szállásterület, vagy folyamatosan vándoroltak az ősmagyar törzsek? B. A.: - Pontosan nem választható el, de a szájhagyomány úgy tartja, hogy előbb Levédiában, majd később Etelközben volt a szálláshelyük. Az írásbeliség nélküli népek másként őrzik a történelmet. A részletekben lehetnek ugyan eltérések, de a lényeget illetően a hagyományok megegyeznek. F. I.: -Levédia külön szálláshely volt, legfeljebb területi átfedésekkel. A kazár-bolgár háború idején, Kr. u. 850 táján költözhettek Etelközbe, amikor a három kabar törzs csatlakozott a magyarokhoz. Mivel közelebb kerültek a nyugati területekhez, gyakran vezettek hadjáratokat a Kárpát-medencébe.- Ki az első fejedelem: Le- védi, Kurszán, Almos, Árpád? B. A.: - Az arab és perzsa kútfők kettős fejedelemségről beszélnek, de kazár módon, pajzsra először Árpádot emelték. F. I.: - A Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár udvarában készült feljegyzések szerint Levédi kazár helytartó volt a magyarok felett. Á magyar állam nem a honfoglalás után, a Kárpát-medencében jött létre, hanem a kazár fennhatóság alatt alakult ki. A szakrális vezetőt, a kendét vagy kündüt először valószínűleg a kazárok nevezték ki, s a gyula volt a hadvezér. Nem tudni, hogy 894-ben Árpád vagy Kurszán volt-e a fejedelem, de tény, hogy az Árpádok szent madara, a turul a hit szerint isteni eredetre utal.-A besenyők elől menekülve jöttek át a magyar törzsek a Kárpátokon, vagy tudatos tett a honfoglalás? B. A.: - A besenyőkkel többször megmérkőztek, s rendre vereséget szenvedtek tőlük. Most is ez történt. Míg Árpád hadaival nem tartózkodott Etelközben, a besenyők Simeon bolgár cár biztatására rátörtek az otthon maradottakra. A vereség azonban nem volt átütő erejű. F. I.: - A magyarok már jól ismerték a Kárpát-medencét, földrajzát, lakóit, erősségeit. Ha nem is honfoglalásra készültek a szó mai értelmében, de a kényelmetlenné vált besenyők szomszédságától mindenképpen meg akartak szabadulni.- Mikorra tehető a honfoglalás: 895-re, 896-ra? Tavaszra, őszre? B. A.: - Mai ismereteink szerint 893-896 közé tehető, legalább négy-öt évig tartott. F, I.: - Egykori források nem rögzítik. Az ezeréves évfordulóra készülve, a múlt században 895 őszét határozták meg. A legújabb kutatások is hasonló eredményre jutottak, de a bevonulást tavaszra teszik, ami logikus is, mert a mintegy húszezer lovast kitevő honfoglaló seregnek friss legelőkre volt szüksége.- Igaz lehet-e a kettős honfoglalás? B. A,: - A tudomány nem bizonyítja. A honfoglalás előtti századokból való sírok leleteiről szinte lehetetlen megmondani, hogy az eltemetettek milyen etnikumhoz tartoztak. A magyar anyanyelvűnek vélt kései avarok és a honfoglaló magyarok megjelenése között mintegy kétszáz év telt el, nem valószínű, hogy megértették volna egymás szavát. F. L: - A feltevés nagyon régi, arra irányult, hogy a magyarok Attila ősi jussát vették birtokukba, a magyar nemesség tudatában élt a hunoktól való származás. A kettős honfoglalás gondolatának felvetése az 1970-es években azonban abból a szempontból hasznosnak tekinthető, hogy ráirányította a szaktudomány figyelmét a Kárpát-medence korábbi lakóira.- Sértheti-e a szlovák nemzeti büszkeséget, hogy a magyarok döntötték meg a morva birodalmat? B. A.: - Ez az újabbkori sé- relmi politika visszavetítése a múltba. A honfoglalás idején a Kárpát-medence szinte minden részén laktak szlávok, de a szlovák nép még nem létezett, a morvák nem tekinthetők őseiknek. F. I.: -Pribina Nyitra központú szláv fejedelemségét éppen a morvák döntötték meg, s kényszerítették rá, hogy a dunántúli Zalavárra tegye át székhelyét. A morya birodalom keleti határa a Garam folyó volt. A szlovákoknak a morvákhoz nincs közük, a szlovákság csak századok múlva alakult ki.-A magyar törzsek valóban le akartak telepedni a Kárpátmedencében, vagy a „kalandozások" nemcsak zsákmányszerzésre irányultak, hanem további terepfelderítésre is? B. A.: -Bölcs Leó bizánci császár leírása szerint a magyaroknak fegyelmezett haderejük volt, a meghódítandó területeket felderítették, hadjárataikat előkészítették, a csatatereket előre kiválasztották, a hadmozdulatokat, akárcsak a bizánciak, vezényszóra hajtották végre. Tehát a tudatosság bizonyosra vehető. A 899-es észak-olaszországi hadjárat ugyan még felderítésként fogható fel, hiszen három évig tartott, de az ezt követőknek már csak a zsákmányszerzés volt a céljuk. Továbbmenni nem volt hova, illetve csak a politikai és katonai önállóság feladása árán lehetett volna. A seregek zsold és zsákmány fejében a gyepükön kívül harcoltak, miközben az állattenyésztő, földet művelő nép a szó szoros értelmében birtokba vette az országot. F. I.: - A Kárpát-medencétől nyugatra már nem található nomadizálásra igazán alkalmas terület, az eurázsiai sztyeppék utolsó nyúlványa a Nagy- és a Kisalföld. Elődeink olyannyira nem akartak ismét vándorútra kelni, hogy amikor Bíborbanszületett Konstantin 923 táján visszahívta őket előző szálláshelyükre, az Al-Dunához, s szövetséget ajánlott föl nekik a besenyők ellen, tagadó választ adtak.- Tudhatunk-e meg valaha is a jelenleginél lényegbe vágóan többet az őshazáról, a törzsek vándorlásáról és a honfoglalásról? B. A.: - Feltételezhető, hogy rá lehetne találni eddig ismeretlen magyar vonatkozású adatokra például Afganisztánban, a medreszék (mohamedán főiskolák), Spanyolországban a cordobai arab kalifátus fennmaradt irataiban, vagy Izraelben, ahol a levéltárak sok feldolgozatlan anyagot rejtenek a kazár birodalom, az egykori középázsiai népek zsidó kapcsolatairól. De ezek feltárásához anyagilag jól támogatott kutatómunkára lenne szükség. Pénz pedig nincs. A millecentená- rium tragédiája, hogy elmaradt a tudományos előkészítése, egyetlen új alapvető mű sem tudott megjelenni erre az alkalomra. F. I.: - Minden bizonnyal új eredményeket hoz, hogy a természettudományok fejlődésével ma már egy csontvázból nemcsak az embertani típus, hanem a vércsoport, a genetikai tulajdonságok is megállapíthatók, és a leletek egyre pontosabban keltezhetők. Nagyon fontos lenne, hogy ne szakadjanak meg kapcsolataink Kelettel, az orosz, az ukrán, a tatár tudományossággal. Itthon remény fűzhető az autópálya-építésekhez, mivel ezeket régészeti feltárás előzi meg. Minőségi és mennyiségi javulásra van szükség, jó műszaki feltételekre, a munkát segítő modem törvényekre, és természetesen anyagi támogatásra.- Végül is a honfoglaló magyarság finnugor nyelven beszélő türk eredetű nép volt? B. A.: - Azt már sehol a világon senki sem vitatja, hogy a magyar nyelv finnugor eredetű. De a nép nem türk származású, még akkor sem, ha különösen a földművelés és az ipar köréből több száz ősi bolgár-török szót őriz mind a mai napig. A pusztai vándorlás során állandóan új népelemekkel gazdagodott, törzsek szakadtak le róla, s törzsek csatlakoztak hozzá. F. I.: - A magyarság nem a honfoglaláskor alakult ki. Kr. e. 1000-500 között még a nyugatszibériai ligetes tájon, az Isim, Tobol, Irtis folyók vidékén uráli népalakulatban élt, de amikor elhagyta az ugor családból származó vogul és osztják testvéreit, már magy er-nek, beszélő embernek nevezte magát. Ez a korai népi tudat jele. A magyar sztyeppi népként indult és érkezett a Kárpát-medencébe. Fehér Kálmán A MAGYAR TÖRZSEK VÁNDORLÁSA AZ ŐSHAZÁTÓL A HONFOGLALÁSIG Feltételezett magyar őshaza Ositjákok kai Vogulok Feltételezett magyar őshaza, l * i 4 \ 4
