Új Dunántúli Napló, 1996. július (7. évfolyam, 178-208. szám)
1996-07-06 / 183. szám
6 Dünántúli Napló Kultúra - Művelődés 1996. július 6., szombat Féte de la Musique A Zene Ünnepe Párizsban Lajkó Félix és bandája egy párizsi udvarban A Zene Ünnepének ötlete Franciaországból ered. Még 1982- ben az akkori kulturális miniszter, Jacques Lang indította el a nyári napfordulóra eső, ma már gigantikus méretű világrendezvényt. Philippe Douste-Blazy elődje példáját követve szervezi több éve az eseményt, melyhez idén már öt kontinensen 85 ország kapcsolódott. Természetesen Párizs a központ, ahová egyszerű hazánkfiának egyébként is nagy élmény eljutni. Hát még a Zene Ünnepén! Nekem a Magyar Rádió Pécsi Stúdiója zenei szerkesztőjeként második alkalommal sikerült ide eljutnom - riporter kolléganőmmel, Schweier Ri- tóval ketten tudósítottuk a Petőfi Rádiót és a Pécsi Rádiót az eseményekről. A világ kulturális fővárosa nem egykönnyen adta meg magát - nincs ember, aki a június 21-re szervezett zenei programokból simán választani tudna. Hiszen több mint 550 ingyenes (!) koncertet rendeztek itt ezen a napon. Több tízezer francia és külhoni muzsikus lépett a közönség elé a nagy színpadoktól kezdve a kis terekig, kávézókig, de a múzeumok, a lemezboltok, a metrók, sőt a kórházak és börtönök is koncerthelyszínekké váltak. Stílustól és műfajtól függetlenül sztárok és kedvtelésből muzsikálók fokozták mindenfelé a hangulatot. Deklaráltan az utóbbiak kapták most is a főszerepet - nem véletlen, hogy az amatőr zenei mozgalom olyan erős frankhonban. Az ünnep a Tuileriák kertjében zeneiskolás gyermekek koncertjeivel kezdődött, kár hogy a hűvösebb időjárás miatt egy zárt pavilonba kényszerült a közönség. Szerencsére később kisütött a nap, és délután a muzsika barátai már zavartalanul élvezhették itt a klasszikus zenei programokat, majd a szvinges cigánymuzsikát, de a világhírű szaxofonos, Archie Shepp improvizatív jazzkoncertje is sokakat vonzott. Ugyanúgy, ahogy a „Színes Karnevál” késő este a Lo- uvre-tói indult kórusokkal. Az afrikai, ázsiai, a nyugatindiai szigetvilág muzsikusai városszerte színpadokat kaptak, de lépten-nyomon találkozni lehetett spontán csoportosulásaikkal is. így a metró folyosóján perui zenekarral, a Pompidou Központ környékén egzotikus ausztrál fúvóshangszert és különleges kétnyakú gitárt egyszerre megszólaltató muzsikussal hozott össze a sors. De később a metró peronján alkalmi dobegyüttesek, a kocsikban pedig tangóharmonikások örömzenéjét élvezhettem. A legnagyobb élmény azonban a minket, magyarokat képviselő Lajkó Félix és zenekara fogadtatása volt: a szabadkai születésű ifjú hegedűs zseniális játéka teljesen magával ragadta a szépszámú és igen lelkes közönséget az Albret Pálota udvarában. A Francia Rádió egyenes adásban közvetítette a koncertet. Klasszikus, kortárs, folk és jazzelemeket egyaránt tartalmazó egyéni zenei világa meghódította a franciákat. Olyany- nyira, hogy lemezajánlatot is kapott egy kinti kiadótól. Ugyanitt lépett fel a nálunk is jól ismert prágai Jirzi Stivin klarinétos-fuvolás jazzcsapata is. S ha már jazz: este a Hotel Du Louvre kávéházban a hagyományos stílust képviselő Edouard Ferlet zongorista triójának műsorába is sikerült belehallgatni. Magas szinten és mégis népszerű formában szórakoztatták az itt ücsörgőket. Az In Line együttesből jól ismert hazai szaxofonosunk, Csepregi Gyula a francia Acousax együttessel koncertezett, erre sajnos, nem tudtam eljutni, mert Párizs egyik távolabbi helyén játszottak. Viszont a francia énekesek, zenekarok legjobbjait sikerült megnéznem a Palais Royal, hatalmas udvarában, ami jelenleg a Kulturális Minisztérium székhelye. Egy nagylétszámú vegyeskórus francia dallamai után a Zairéből származó és itt nagyon népszerű Lokua Kanza lépett fel afrikai zenésztársaival. Jól megtáncoltatták ütemes és modem etnozenéjükkel a többezres közönséget. De a párizsi énekesnő, Zazie, majd a férfiak képviseletében Kent is sikert aratott, ugyanúgy, mint a folkos rockot játszó Blankass zenekar. És ahová időhiányában nem jutottam el: az Opéra Basáikban Kozma József örökzöldjeit Manuel de Falla, Offenbach, Poulenc és Rachmaninov műveivel együtt tűzték műsorra. A République téren az angol sztárcsapat, a Tears for Fears lépett fel, az olasz énekes, Zuc- chero társaságában. A Galerie Lehalle-ban az ukrán Nicolas Tzigankov hegedűs, a kievi Csajkovszkij Konzervatórium kiválósága koncertezett. De az Erotika színpadán fellépő női blues, rap, reggae, jazz és rock előadókat is sajnos, ki kellett hagynom. Ahogy a többi ötszáz koncertet is. Koszits Attila Irodalmi társaságok együttműködése A Janus Pannonius Társaság az írószövetség szakkollégiumában A Magyar írószövetség elnöksége a közelmúltban több fontos lépést tett irányító tevékenysége és döntéshozatali mechanizmusa megújítására. Ilyen volt annak a testületnek a megalakítása is, amelyik az írószövetség keretében megalakult, vagy a szövetséggel kapcsolatban álló fontosabb irodalmi egyesületeket és társaságokat kívánja egybegyűjteni. A június 5-én Budapesten megtartott alakuló ülés a testület feladatául a szövetség és a társaságok együttműködésének szervezését jelölte meg. Az alakuló ülésre meghívást kapott a pécsi székhelyű Janus Pannonius Társaság képviselője is. Pomogáts Béla írószövetségi elnök elmondta, hogy egy novemberi választmányi döntést követően igen következetesen tágítják az elnökség tájékozódó és irányító tevékenységét, evégből több kollégiumot is létrehoztak. Megalakult a mintegy 30, mai magyar irodalommal foglalkozó kiadó érdekvédelmi testületé, a „Könyvkiadók kollégiuma” js, melynek többek között a Jelenkor kiadó is tagja. Hét tagú „bölcsek tanácsa” irányítja, szóvivőjük Kőszegi Péter, a Balassi kiadó képviselője. Májusban jött létre a „Folyóiratszerkesztők kollégiuma” Zimonyi Zoltán miskolci szerkesztő vezetésével, működési rendjük most alakul. E folyamat zárószakasza volt az „Irodalmi társaságok kollégiuma” mostani megalakítása. Az alakuló ülésre meghívott társaságok legtöbbje már tagja (a Janus Pannonius Társaság pedig egyik alapítója) volt a Kárpát medencében működő irodalmi társaságok szövetségének (ITÁSZ), amelyik 1993- ban Kaposváron, az ottani Berzsenyi Társaság kezdeményezésére alakult meg. Az ITÁSZ most testületileg belépett az újonnan alakult írószövetségi kollégiumba. Az új kollégiumoknak rendelkezésére áll a Magyar író- szövetség infrastmktúrája, segítőkészsége és nem utolsósorban az utóbbi időben jelentősen megnövekedett tekintélye. Az ily módon szövetkezett irodalmi egyesületeknek és társaságoknak az írószövetség fórumot, szereplési lehetőséget ajánl, az ITÁSZ képviselőit ezentúl tanácskozási joggal meghívják a választmányi ülésekre és a társaságok megkapják az írószövetség rendszeres tájékoztatóját is. Pomogáts Béla szerint a cél mindenképpen az, hogy a meglevő keretek felhasználásával az irodalom nagyon megosztott kultúrájú világát sokszínű egységbe foghassuk. Az 1987 óta Pécsett ismét működő Janus Pannonius Társaság, amelyik eleinte a népszerű Janus-esték sorozatával hívta fel magára a figyelmet, majd több éve működő kulturális szalont alapított, legutóbb pedig három, tanárként is ismert irodalmi alkotót hívott meg felolvasó estjére, sokat vár az írószövetség által kínált lehetőségtől. Dr. Olasz István Bertók László Ne siessen ha elkövet Lesz hogy megint gyönge leszek zavarba hozok valakit aki nagy gépen utazik jobban teszi ha megijed én erősen is tévedek kerülöm a csihi-puhit de a levegő ekrazit a türelem meg sistereg ne siessen ha elkövet úgy is arrébb megyek kicsit ezek nem azok a kocsik magától jár a szerkezet s ha nem tudja hogy mit tegyek számoljon előbb háromig. Mihalik Zsolt Ketté-tört költemény í. Töretlenül történik a történetem. Töménytelen törmelék a történelem 2. a történelem történik T öretlenül örvénytelen törmelék a történelem. Takács Imre v Bázis a milliók közt Almát ha szeretnék enni, közelebb jutnék a természethez: kitakarnám a mellem, hátam, legyengült lábam, karom - almát ha szeretnék enni. Lányt ha tudnék még szeretni, ha nem mind valami ismeretlen családkultúrából érkezne, de meglátna valóságosan - lányt ha tudnék még szeretni. Ha mondhatnám: Amit én mondok, nem mozdít milliárdos valóságot, mert csak egy kis szelecske torka vagyok, mint voltak azok az égi jelek - ha mondhatnám: Amit én mondok ... Ha nem csak mint kvarckristályosodás léteznék, ha nem csak mint bokrosodás kakukkfűben, búzában, vagy gyapjas gyűszűvirág rügy-zónájában, mint szárak tervezete - ha nem csak mint kvarckristályosodás ... Nem tornádó, és nem ciklon ... Almát ha szeretnék enni.. . Lányt ha tudnék még szeretni... Ha mondhatnám: Amit én mondok... Ha nem csak mint kvarckristályosodás ... Bázis a milliók közt. Futnak A Képek JEGYZET Jelenet a filmből Tűz, víz, dízel - nyár A „nagymozik” júliusi programját vizsgálgatva akaratlanul is a fiatal, pályakezdő Szerb Antal szavai jutnak eszembe, aki a Vas utcai iskola tanáraként arról beszélt diákjainak szülei előtt, hogy a film, a látható dolgok kollektív megidé- zése, valójában primitív művészet, s aki moziba megy, az leegyszerűsödik. Szívesen megcáfolnám a kiváló irodalmárnak a mozgókép lebecsüléséről tanúskodó (jóllehet annak pedagógiai hasznát, kulturális jelentőségét nem tagadó) szavait, ha most a hetedik múzsa legújabb csemegéi közül, teszem azt, Wim Wenders Lisszaboni történet-érői vagy Theo Angelo- pulosz Odysseus tekintete című alkotásáról írhatnék e hasábokon. De úgy látszik, talán őszig is várni kell, míg ezek a művek eljutnak Pécsre. Addig tehát nem tehetünk egyebet, mint leegyszerűsödünk, s - nyár lévén - afféle esztétikai kempingezésre szánjuk el magunkat. Itt van mindjárt Dawid Ward Tűz a víz alá! (Down Periscope) című vígjátéka. Kiváló alkalom egy ilyen könnyed kiruccanásra, szellemi fűszőnyegbe öltözésre. Nem nagyon igényes, de helyenként szórakoztató látnivaló. A történet alapjában jól ki van találva. Adva van egy kalandos múltú hajóskapitány, a flotta fenegyereke, aki azt a harci feladatot kapja, hogy egy hadgyakorlat során játssza el az ellenséges tengeralattjáró parancsnokának szerepét, s támadjon rá a hadi- tengerészet egyik fontos bázisára. Persze, csak a játék kedvéért. Egyébként se sikerül. Ki van zárva. Adnak neki egy kimustrált, dízelmeghajtású bárkát, szedett-vedétt legénységgel. Vagyis a pofozóbábu hálátlan szerepét szánják neki. Természetesen - vígjátékról lévén szó - a szolgálati szabályzat és a vagányság csatájából ez utóbbi kerül ki győztesen, bizonyítván, hogy a leleményes bátorság még dízelmeghajtással is ütőképesebb, mint a fantáziátlan szupertechnika. Hejhó! Ebből akár egy igazán sikeres komédia is kerekedhetett volna. Mi kellett volna ehhez még? Jobb író, aki mellőzi az alpári poénokat, jobb színészek és igényesebb rendező, aki nem ilyen fantáziátlan beállításokat és kiáltóan műtermi felvételeket produkál. Egyszóval és stílszerűen mondva: több dízel. Vigaszul marad a helyzetek és a „beszólások” humora. íme! Az első harci feladat végrehajtásakor a tengeralattjáró kapitánya kiadja a parancsot: „Merülés!” Az egyik matróz szórakozottan nézelődik, majd amikor elhangzik a megismételt vezényszó, rémülten megkérdezi: „Csak nem a víz alá, Uram?” Hát így kezdődik a nagy kaland. Amelynek során megállapíthatjuk, hogy a mozi kétségkívül a legjóságosabb művészet: megajándékoz bennünket a leegyszerűsödés örömével. Nyár van. Nagy Imre
