Új Dunántúli Napló, 1996. július (7. évfolyam, 178-208. szám)
1996-07-20 / 197. szám
1996. július 20., szombat Kultúra - Művelődés Dünántúli Napló 7 Maraíkó László Szerelmes játékok Marafkó László biztos valóságismeretről tanúskodó új könyvében a közelmúlt kamaszvilága elevenedik meg, mely ellentmondásos, mint a felnőtteké, mert bár a párhuzamosan futó, s laza szálakkal összekapcsolódó és mozgalmas történések néhány gimnazista sorsát villantják fel, különös fénytörésben láthatjuk a sokszor szánalmas igyekezettel önmagukat igazolni próbáló szülők és tanárok életét is. Titkokat akarnak megfejteni és ősi vágyakat szeretnének beteljesíteni a finoman egyénített hősök, akik tisztázatlan, kavargó érzéseikkel küzdenek, s örökösen kiszolgáltatottá válnak, kettős értelemben is, a mindennapok szintjén, s az élet nagy kérdéseire választ kereső töprengéseikben. A pedagógusnak készülő Eszter fölismeri, „az embereknek kell segíteni: hogyan lehet megtanulni boldogan élni”. Mert a felnőttek leginkább nem boldogok, csak önzők és őszintédének, csak nagy ritkán jelenthetnek érzelmi fogódzót, az általuk megteremtett életkeretek és a kínált magatartáslehetőségék valójában elbizonytalanítják a világban helyüket kereső gyerekeiket, elmélyítik tanácstalanságukat. Az éppen segítségre és megértésre szoruló vagy az igazságot szenvedéllyel kereső ráadásul nemcsak szüleiben, de tanáraiban is csalódni kényszerül, a felnőttek ugyanis szigorúan a saját életüket élik, gyermekeik pedig közben elmagányosodnak. Nem véletlen, hogy Balázs úgy érzi, „a nagy büdös élet, amiről dumálnak... itt zúg mellette, s fogalma sincs, mi dolga benne”. A fiatalok életét belülről, s rendkívüli lélektani hitelességgel megjelenítő regény középpontjába a lassan egymásra találó Eszter és Balázs egymásba fonódó története kerül, s kettejük értelmetlen pusztulásának azért lesz különös művészi hatása, mert a tiszta lelkű lány először kóstolja a szerelem izét, a szerelmi hadjáratok biztos győztese hírében álló fiú pedig most tapasztalhatná meg, milyen is a valódi, a tagadhatatlanul őszinte érzés. A könyv borítóján olvashatjuk: „Marafkó László nem festi rózsaszínre a való képet, olyan kaleidoszkópot tart elénk, amely az olvasót - kamaszt és felnőttet - nemcsak szórakoztatja, de egyben felrázza és elmélyedésre készteti.” így igaz, magam is jó szívvel ajánlom a Szerelmes játékokat mindenki szíves figyelmébe. (Móra Kiadó) M. B. Méhes Károly Nyári estve Ha én szúnyog lennék, azért félnék. Rajzolt, valószerűtlen anyagból összerótt testemmel, mely egy csipettel több csak a levegőnél, nem bánnék oly pazarlóan. A Hatalmas Rózsaszín Hegyek bármennyire is vonzanak, jobban rettegnék a Hatalmas, Rózsaszín Csapkodóktól, a világvége-dörrenésektől. Feladatomul venném a természet rendjének megbolygatását, a vértelen, békés közeledés élharcosává válnék. Mért ne lehetnék háziállat, mért ne babusgathatnának a Hatalmas „ Rózsaszín Hegyek? Csak rossz álmomban döfködnék boldogboldogtalant, s innám a habzó vért... Ilyenkor, nyári este ücsörögnék valami nyugodalmas, fuvallatos helyen, az élet és halál rejtélyén töprengenék, de csak kicsit, és elhessintenék mindent s mindenkit, ki bele- kontárkodna a világ menetébe és zavarná az isteni békét! A kékfestés gyönyörködni való mesterség FOTÓ: LÖFFLER GÁBOR Életben marad a szakma? Kék festésről a mesterrel, Sárái Jánossal - Látogatóban Nagynyárádon A kékfestés egyik hírmondójáról írtam róla jó tíz éve. Akkor - országosan - még kilenc családban élt a mesterség. Mi történt azóta? Többen elhunytak, a patinás családi műhelyek elcsendesültek. Működik, de fenntartó nélkül, és magánosítási gondokkal küszködik a neves pápai Kékfestő Múzeum: régi, kedves, öreg barátomról, a szakma doyenjéről meg mióta nem tudok! Belém szúrt az aggodalom: mi van és mi lesz a kékfestő szakmával Magyarországon? Kissé szorongva utaztam a válaszért a kis Mohács környéki faluba. Mire érkezem? Mi lett a nagy tervekből? Az unoka vállalta-e vajon továbbvinni a mesterséget: élteti-e valaki a kékfestést Nagynyárádon? Feloldó megkönnyebbülésemre a zavartalan derű órái vártak. Sárdi János kékfestő, a Népművészet mestere mint régi jó barátot, örömmel fogadott és szívesen mesélt. Élete 82. (!) évében, most is a kemény munkát félbehagyva. A kékfestés - gyönyörködni való mesterség. Ezt érzi, aki egyszer végignézte a szakma folyamatait, a növény- és virágminták busás formakincseit. Szoknyák, ruhák, térítők és még mi minden! Hajdan a svábság népviselete gyanánt élt ez a sok gyönyörűség. Munkaruhák és ünneplősök. Erős és szép minden darabja. A lányok, asszonyok egykor a padsorok közt állták végig a nagymisét, hogy a díszes szép külső ruha alatt ne töljön meg a négy-öt ropogósra vasalt alsószoknya. A mesterség lassan átterjedt északról a dunántúli magyar falvakra, városokra, és keletebbre is három-négy évszázad alatt, miközben több száz önálló kiművelt kékfestő mester árasztotta el a vásárokat az országban. Sárdi János színesen, élvezetesen mesél. Mindent tud erről a szakmáról s azon túl is még sok mindent. Elnézem közben. Arcszíne élénk, egészséges, tartása jól formált, kiegyensúlyozott. Szava szép magyar szó, nyelvhiba, szóbotlás nélküli. S nyilván nem meglepő, hogy másik anyanyelvén, németül vagy nyelvjárásban ugyanilyen szép ösz- szefüggésekben, ugyanígy hangzik, hangzana el mindez, ha Nyugatról érkeznek vendégek. Műhelyében az unokájával, a 27 éves Auth Szabolccsal ketten dolgoznak. Az unoka megtanulta a szakmát, s három évig csinálta is. Muszájból... S egyszer csak megtörtént a csoda! Rákezdett a szakmai fejtörésre - s azóta is - különböző egyéni formákon, mintákon, összefüggéseken töpreng. - Kezdi megszeretni a szakmát! - jegyezte meg a nagyapa, alig titkolt büszkeséggel. - Csak az eladás, az értékesítés művészetével kell még megbarátkoznia. Valaha ugyanis a kékfestő kisiparos egész heti munkájának a záróköve termékeinek az eladása, elhelyezése volt. Az árusítás. Vásárokban, rangsorban, egymás mellett... Sárdiék élete, hétvégéik nagyobb része ugyanebben telt sok évtizeden át. Ma már inkább csak a pécsi vásárra utaznak be havonta egyszer egy sá- tomyi áruval. Nyolcadik évtizedében ez is mélységesen tiszteletreméltó. A kereslet? Más, mint korábban. Kékfestőben eltűnt a hétköznapi ruha, munkára ma már a farmert viseli mindenki. A kékfestő dísztárgy, emléktárgy, ünnepi darab. Megalkotása, előteremtése gépekkel is és másodmagával is szakadatlan kétkezi munka ma is. Amit persze, sokszor meg kell szakítani, hiszen előre bejelentett látogató csoportok érkeznek, olykor egész héten minden nap, itthonról s külföldről egyaránt. Évente 8-9 ezer látogató fordul meg itt buszokkal és egyéni látogatóként. (Akik természetesen vásárolnak is a bőséges választékból.) Szót ejtettünk a kékfestés jövőjéről is. Magyarországon ma hat műhelyben él tovább a mesterség. Jobbára a hajdan családi vállalkozás harmadik nemzedékével. Vagyis unokákkal, olykor fiákkal Tisza- kécskén, Dunaföldyárott, Szombathelyen, Tolnán, Bácsalmáson - és Nagynyárádon folytatódik a nemrég, úgy tűnt, kihalástól féltett évszázados szakma.- Ez a néhány aktív kékfestő nem túlságosan gazdag, de jól kijön a bevételéből - mondja visszatekintve az öreg mester. - A gépek, minták tömege megöröklött, a tulajdo- nukbdn van; a szakmaszeretet; az igényesség hozzá úgyszintén. Ez a néhány szakember meg tud élni a kékfestésből; a szakma folytatását biztosítottnak látom - ha nem is a korábbi méretekben. Wallinger Endre A Mozgókönyvtár nem mozog A Pécsi Városi Könyvtár Mozgókönyvtára augusztus 28-ig, technikai okok miatt, nem működik. Az első kölcsönzési napról értesítik az olvasókat. Szekszárdi szobrok Pécsett A hónap végéig láthatók Pécsett, a Ferencesek utcájában működő Műtár Galériában azok a térplasztikák, melyek a Forma Symposion 4. elnevezésű szekszárdi szobrász-alkotóműhelyben készültek. Kiállításra került a Munkácsy-díjas, érdemes művész Ligeti Erika, a Munkácsy-díjas Palotás József valamint Csákvári Péter, és az alkotótelepet vezető Szatmári Juhos László szobrászművész harminchét téralkotása. A szekszárdi szobrász-alkotótelepen 1993. óta gyűlnek össze nyaranta a fémszobrokkal foglalkozó művészek. Idén a viaszvesztéses öntési eljárással kísérleteztek. Szikla a mozikban Augusztus elején új akciófilmmel, „A szikla” című amerikai produkcióval jelentkezik az Intercom. A filmben egy amerikai tábornok ideggázzal teli rakéták kilövésével fenyegeti San Franciscót. A város csak akkor menekülhet, ha egy FBI-szakértő időben hatástalanítja a bombákat. A mentőakcióhoz azonban szüksége van egy másik férfi segítségére, aki angol titkosügynök. Nemzetközi Diákkonferencia Július 28-án kerül sor első ízben Pécsett a Nemzetközi Egyetemi Diákkonferenciára. A rendezvényen külföldi küldöttek előtt mutatkozik be a Janus Pannonius Tudomány Egyetem és diákönkormányzata. I. Magyar Ring- Rock Fesztivál Augusztus 8-án, 9-én és 10- én, a Forma 1 Magyar Nagydíj idején a Hungaro- ring versenypálya szomszédságában, Kerepes-Szi- lasligeten rendezik meg az első Magyar Ring-Rock fesztivált, melyen három nap alatt ötven magyar zenekar lép fel. A színpad a Szilasliget és Mogyoród közötti ideiglenes HÉV megállóhely mellett épül. Szamosi Mátyás Nyáridő Sokáig nézem a kertet, hol most megállt a nyár. Csönd van, béke van,r és burjánzó életár. Tán holnap is jó idő lesz, de aztán? Holnapután? Csönd lesz és béke lesz, és a végtelen őszi sár. Lackfi János Hátad mögött A táj szeme éjbe iábbad, Tudod azt is, hogy mi vár még, Lámpa alatt állsz, a hátad Mögött ugrásra kész az árnyék. Jövőre szexbomba szerepében FOTÓ: LÖFFLER GÁBOR Völgyi, menjen le a színpadról! A pécsi színésznő jövőre tévé filmsorozatban szerepel Völgyi Melinda Pécsett élő színésznőt jövő tavasszal új tévéfilmsorozatban láthatjuk a Magyar Televízióban. A Szórád- ház című, tizenkét részes sorozatot Mihályfi Imre rendezi. Az alkotást a Clamatel filmprodukciós iroda gondozza.- A filmben Mucit, a szexbombát alakítom - mondja a művésznő. - Muci bájos csaj, és fülig szerelmes egy fekete férfiba, aki, sajnos, nős. De hát ő igazán szerelmes, és neki ez a szerelem a legfontosabb. A viszony persze, alkalmas arra, hogy mindenféle bonyodalom bontakozzon ki belőle. Muci nem egy rossz lány, ezen a férfin kívül más nem érdekli. A férfit Bagó Berci alakítja.- Vetkőznie is kell?- Igen, lesz vetkőzés, szerelmeskedés, mellgyömöszkö- dés. Engem tizenkét éven keresztül vetkőztettek a színpadon, úgyhogy nem érzek gátlásokat. Ezeket a szerepeket azonban nem szerettem igazán, mert nem lehetett bennük a lélek mélységeit megmutatni. Mucit azért kedvelem, mert itt nő vagyok, nem egyszerűen egy üresfejű szépség. Másrészt ezt a szerepet ziccerszerepnek tartom, olyannak, amit ha jól megcsinálok, akkor be tudok vele futni.- Vonzó alakja nem hozta kellemetlen helyzetbe néha?-Pályám kezdetén a békéscsabai színházban egy statiszta szerepre osztottak be. A primadonna mellett kellett az egyik operettben állnom. A főpróbán azonban a rendező felordított: „Völgyi, álljon hátrébb! Völgyi, menjen le a színpadról!” Nagyon megijedtem ekkor, hogy valamit rosszul csináltam. Később derült ki, hogy a primadonna nem tudott mellettem érvényesülni, mindenki engem nézett helyette, és ezt vette észre a rendező.- Önt nem vették fel a Színművészed Főiskolára.- Nem, mert Bódy Gábor megpróbált segíteni, és szólt a vizsgabizottságnak, hogy vegyenek fel, rögtön a második évfolyamra. Bódyt azonban nem mindenki szerette. A vizsgáztatóknak nem tetszett az ötlet, így, sajnos, balul sült el a segítő szándék. U. G.
