Új Dunántúli Napló, 1996. július (7. évfolyam, 178-208. szám)
1996-07-13 / 190. szám
1996. július 13., szombat Kultúra - Művelődés Dunántúli Napló 7 Gershwin dalest a Tettyei Színpadon Különleges zenei csemegét kínál a Pannon Nyár ’96 soron következő rendezvénye, jövő kedden (16-án) este kilenckor. Századunk talán legismertebb és legjellegzetesebb dallamai szólalnak meg - természetesen mai felfogásban - melyeket a húszas-harmincas években az amerikai nagyvárosi szórakoztató zene géniusza, George Gershwin (1889-1937) komponált. Dalai, musical slágerei, operái, szimfonikus darabjai, vagy filmzenéi ma is állandó műsorszámok szerte a világon. Olyan világsztárok is lemezre énekelték örökzöldjeit, mint Elto John, Sting, Cher, Jón Bon Jovi, vagy Peter Gabriel ... és még hosszan folytathatnánk a sort. De szinte valamennyi jazzelőadó repertoárján is szerepelt már Gersh- win-szerzemény, hiszen e stílus művelői különösen kedvelik darabjait. Nem véletlenül, hiszen a szimfonikus jazz megszületése is nevéhez fűződik. Hogy mi ennek a tartós népszerűségnek az oka? Talán erre is fény derül a tettyei romok között. Hiszen a főszereplő Bornemissza Mária kitűnően tolmácsolta kedvenc dalait. Nyilván sokan hallották már régiónkban, hiszen a hatvanas évek vége óta jazzklubok és más zenés pódiumok állandó szereplője. Külföldön is kamatoztatta tehetségét, hol alkalma nyílt amerikai muzsikusokkal is szerepelni. A pécsi énekesnő aztán a hetvenes évek végén országos turnéra indult Gershwin dalaival. Méghozzá az akkori idők legjobb hazai jazzmu- zsikusaival; Szakcsi Lakatos Béla zongoristával, Dandó Péter basszusgitárossal, Babos Gyula gitárossal és Lakatos Pecek Géza dobossal, azaz a legendás Saturnus formációval. Sikert sikerre halmoztak, kár hogy lemez nem született a produkcióból. Talán most újra itt a kedvező alkalom, hiszen a Tety- tyei Fesztiválon a fiatal jaz- zisták legjobbjai kísérik: iff. Szakcsi Lakatos Béla zongorista, aki méltó követője és helyettesítője nagyhírű édesapjának, valamint a legtehetségesebb billentyűs játékosnak tartott Oláh Kálmán, Balázs Elemér dobos és Torma Rudolf basszusgitáros, akit majd Egri János bőgős vált a későbbi előadásokon. Valamennyien érzékeny, a mai modem világot kitűnően visz- szatükröző muzsikusok, akik Gershwin örökségét megújított formában képesek előadni. Bornemissza Mária az ösz- szeállításra vonatkozó kérdésemre elárulta: „Aki Gershwin zenéjéhez nyúl, nem kerülheti ki, hogy a legszebb dalokat ne tűzze műsorra. így a több száz repertoárból kiválasztottam azt a 13-14 songot, melyek nyilván nem teljesen ismeretlenek a közönség számára. Nagyon könnyed, fülbemászó, egyszerűen emészthető olyan dallamok, melyek még a koncert után is ott zsonganak majd a hallgatók fülében. Mint a „Someono to watch over me”, a „The Man I Love”, a „Ladybe good” - két nyelven: magyar vagy angol szöveggel. És tartogatok még néhány meglepetést is ...” Koszits Attila Vaderna József: Sámándal hiába érinted a hetedik eget a sámánok utolsó menedékét hiába mosod meg a dobszólóban a dobverőket- az éteri tisztaság a legbecstelenebb miközben rezet oxidál az ősz a fák szomorú katonatrombiták egyhelyre gyökeresedett indulók felfelé haldokolnak mint a gyertyákahogy felöltözködsz a varázslatban akárcsak a fiilsüketítően üres körmondatok a szónoklatokkal cizellált országházban tovább híznak kövérednek a paragrafusok arcodon megfagyott mosoly vagyok „A harmónia szolgája vagyok” „őseink birtokán földönfutók vagyunk” - idézi Petur szavait a Bánk bánból Kuncz László, a Pécsi Nemzeti Színház magánénekese, ha elődeiről van szó. Dédapja a Felvidékről jött Pannónia földjére. Azt, hogy Maiéter Pál a nagybátyja volt, évtizedekig titkolnia kellett. A névrokonságnál talán több fűzi Kuncz Aladár erdélyi íróhoz, ezért írja cz-vel a nevét.- Apai ágon az őseim jónevű kereskedők voltak, Pest legelőkelőbb fehérnemű-üzletének tulajdonosai - meséli. - Apám törte meg a hagyományt, aki mérnökként gyárigazgató és egyetemi tanár lett. Anyám Pécsett született, édesapja, Maiéter László botcsinálta ügyvéd, szenvedélyes festő és nem túl szerencsés vállalkozó volt: a Hullám fürdő modernizálásába bukott bele. Mindenét elvették: Kaposvár utcai szőlőjét, nagy házát a Perczel utcában, telkeit és a fürdőt is. őseim birtokából nekem semmi sem jutott. Amikor 12 esztendővel ezelőtt Pécsre szerződtem, a kislányommal heteken át hátizsákkal vándoroltunk a városban, ismerősöket keresve. Reggel nem tudtuk, hogy aznap este hol alszunk.- Miként került kapcsolatba a zenével?-Anyám a házimunka közben állandóan énekelt, apám mindennap zongorázott. Élső katartikus élményem hatéves koromban az Egy kis malac röff-röff-röff kezdetű dal volt. Úgy éreztem, nincs az éneklésnél szebb dolog a világon. Hatodik osztályba jártam, amikor nyári táborozáson az egyik sráctól megtanultam a Rákóczi megtéréséből azt a híres áriát, hogy „Csak most születtem, most érzem én, csinált e jókedv, nem igaz e fény”. Amikor otthon anyámnak elénekeltem, a szomszéd kertből megtapsoltak. Kezdett nyilvánvalóvá válni, hogy az éneklés fontos lesz az életemben.- Egyenes út vezetett a Zene- akadémiáig?- Nem éppen. A piaristáknál tett érettségi után bölcsészkarra akartam menni, de egyházi iskolából lehetetlen volt bejutni. Ezért a közgazdasági egyetemre jelentkeztem, ám egy ’56-tal kapcsolatos afférom miatt eltanácsoltak. Ettől kezdve érzem úgy, hogy kiestem az időből. Zeneiskolába jártam, s három év múlva bekerültem a Zeneakadémiára, de egy év után Bécsbe mentem, Szamosi Heddánál és az ottani Zeneakadémián folytattam tanulmányaimat. Eleinte újságárulásból, alkalmi munkákból, később kóruséneklésből éltem. Tizenhárom évet töltöttem ott, 1977- ben kerültem vissza Budapestre, francia feleségemmel együtt. Akkoriban nagyon visz- szavetett az éneklésben egy daganatműtét. Elkezdtem a Schola Hungaricában énekelni. Felléptem templomokban miséken, oratóriumokban és Kecskés András együttesével. Egyre több régi magyar dalt énekeltem, s lassan kialakult a repertoárom. Három évig epi- zodista voltam az Operaházban, aztán 1983-ban Szegedre kerültem. Ott örülhettem első főszerepemnek, A sevillai borbély Bartolójának.-A Pécsi Nemzeti Színházhoz Breitner Tamás szerződtette.- Első jelentős feladatom itt Sarastró volt, aztán sok kisebb szerep között Don Pasqualét énekeltem két felújításban is. A mostani évad volt az első, amellyel elégedett vagyok. Gyönyörű szerepeket kaptam. Szerettem Toniót a Bajazzók- ban és a sors nagy ajándéka Bartók Kékszakállúja. Nem tudok betelni vele, minden alkalommal újabb szépségeit fedezem fel. Októberben régi vágyam teljesül: Fiescót énekelhetem a Simone Boccanegrá- ban.- A közönség nemcsak a színházban, hanem oratóriumokban, önálló dalesteken is hallhatja.-Nagyon szeretem és fontosnak tartom a régi magyar dalok éneklését. Sajnálom, hogy csak szűk réteget vonzanak. Néhány kazettám és lemezem is megjelent már Balassi, Tinódi és mások énekelt verseivel. Igyekszem mindent eredeti nyelven előadni. Eddig a magyaron kívül tizenhat nyelven énekeltem. A tarsolyomban van ógörög, héber, latin, sumér, török, provanszál, holland, spanyol, szlovák, horvát, lengyel, orosz, francia, angol, olasz és német dal. Most épp orosz ária- és dalestet állítok össze, mert az ő zenéjük melankolikus világa közel áll hozzám.- Kevés szabadidejét mivel- Apósom jóvoltából vettünk egy felújítandó házat a Tettyén. Feleségem francia irodalmat tanul, s én megpróbálom a házimunka egy részét levenni a válláról. Nagy kedvvel sütök- főzök. A gyerekek legjobban az almás pitének és a mákos bejglinek örülnek. Imádok kertészkedni, korábban játszóteret, hintákat csináltam. Itt a Tettyén Szatyor Győző már megelőzött. Tervezem a Tettye Barátai Egyesület megalakítását, hogy közösen védjük ezt a csodás környezetet.- Gyermekei, akár öt orgonasíp: 4, 6, 10, 13 és 18 évesek. Lesz, aki a nyomdokaiba lép?- Nem tudom. Mindegy, mit választanak, csak kedvüket leljék benne, mint én az éneklésben. Bár elmúltam ötvenéves, úgy érzem, mostanra érett be a hangom. Egyre inkább ura vagyok a hangszeremnek, s hatni tudok vele az emberekre. Ez az igazi öröm. S nagyon jó érzés, hogy amikor nem egyedül énekelek, akkor a többiekkel együtt a harmónia szolgája lehetek. Csató Andrea Elköltözik a Parti Galéria A színvonalas kiállításairól és nem hétköznapi happe- ningjeiről ismert Parti Galéria ez év augusztus 31-vel elköltözik jelenlegi helyéről, a Káptalan utcából. Bár új helyük még nincs, de az biztosnak látszik, hogy a város egy más pontján október elsején nyitnak újra. Az 1997. év már lekötött programja a napokban nyílt XIV. Országos Kerámia Bienná- lén a Parti Galéria és a Mohács és Vidéke Takarékszövetkezet két díjazottjának, Karsai Zsófiának és Bukrán Editnek egy-egy kiállítása lesz. Táborozás A Magyar Ifjúsági Világ- szövetség Székelyföldön tart ifjúsági Találkozót augusztus 6-16 között. A szervezők várják 16-24 éves fiatalok jelentkezését. Érdeklődni és tájékoztatót igényelni a következő telefonszámon lehet: (06-52) 414- 463. Valósítsd meg álmodat! A németországi Schwan- Stabilo írószergyártó cég a Pirex Kft. közös rajzversenyt hirdet a „Szívbeteg gyermekek védelmében” Alapítvány támogatására. E témába vágó rajzokkal lehet jelentkezni, részleteket a Pirex Kft. címén (1039 Budapest, Szentendrei út 129., tel.: 250-0569) lehet megtudni. Lovas túra az óhazából A tavasszal lovas emléktúra indult Magyarországra Kara Jakupovóból indulva. A hét lovas és nyolc kísérője 4500 km-t tesz meg, miközben 96 táborhelyet létesítenek, s több magyar emlékhelyet is felkeresnek, s néprajzi kutatásokat folytatnak. Etelközben emléktáblát helyeznek el. A magyar határt július 23-án érik el a lovasok, augusztus 2-án fogadják őket a Hősök terén. Nyári zenei programok Július 13-14.: Veszprémben rendezik meg a II. Országos Big Band Találkozót; július 18-30.: VI. Keszthelyi Reneszánsz és Barokk Napok; július 20.: Kapolcson a Gizella című rockoperát adják elő magyar és német nyelven. tölti? Kuncz László (balról) Bartoló szerepében, Rossini: A sevillai borbély című vígoperájában fotó: Müller andrea Egy elfelejtett zenei életmű Tamási Tibor szerzői estje elé Léka Géza: Vén huszár Diófád volt - ma tuskószék. Kerekded, tömzsi aggastyán. Hasadt is már, de fénylik még az istálló sötét padján. A nyergében darázsfészek. Odéb napszítta rossz csákó. S aláleng, lóg, ezüstlik fönn a kantárszíj: a pókháló. De nincs nyugtod, amíg föl nem deríted mind a titkot, lásd: imádnod kell a gyermekkort, fülöncsípvén az elmúlást. Az ötvenes és hatvanas években Pécsre lejáró Kincses József zeneszerző azok közé a tanárok közé tartozott, akiknek különös érzékük volt a felfedezéshez. Nem céhbeli paraméterek alapján, s nem is feltétlenül a szembetűnő zenei adottságok számbavételével, hanem egy ínyenc érdeklődésével. Magam - gyakori sikertelen magánének felvételimmel - ugyanennek a rendhagyó kiválasztásnak vagyok paradox esete. Nem úgy az akkor már Sass Dezső magán növendék Tamási Tibor, akire nem afféle személyiséglélektani kísérletként esett a választás. Ő ugyanis az első pillanattól fogva magán hordozta a primőr zenei adottságok félreérthetetlenül zavaró jeleit. A gond ma is az, hogy valójában el sem indult zeneszerzői pályája, miközben komplett és jelentős súlyú zeneszerzői oevre-rel rendelkezik. Az elmúlt években, ha úgy tetszik, alkotáslélektani feladványként, másrészt kollegiális nézőpontból kíséreltem megfejteni ismeretlensége motívumait. A kérdés: a nyilvánvaló, lemérhető értékek ellenére hogy maradhatott ennyi ideig homályban ez a muzsikuspálya. A kérdésre csak az életmű felmutatásával lehet választ adni. Az okok egyik része nyilvánvaló: Tamási mint személyiség sem átlagos, tehát osztoznia kell a meg nem értettek statisztikusan érvényesülő sorsában. A Művészetek Háza kezdeményezésemre a Pécsi Napok keretében vállalkozott egy kísérletre. Tamási Tibor szerzői estjén a neves együttesek vállalkoznak Tamási alkotásainak bemutatására: a Kunváriné Okos Ilona vezette ének-zenetagozatos általános iskolások, a Leőwey Klára Gimnázium dr. Szabó Szabolcs vezette leánykara, akik kérésemre már két éve megtanultak és be is mutattak Tamási-műveket. A Felszántom a császár udvarát és a Hírős betyár vagyok című népdalfeldolgozások előadását a Lakner Tamás vezette Bartók Férfikartól kértem, s az sem kevés, hogy az ugyancsak kényes hangzásképű Eldorado-t Tillai Aurél vállalta európahírű kamrakórusa élén. A rendkívüli program előkészítése közben szervezői zavaroknak esett áldozatul az ügyet ugyancsak empatikusán támogató Kertész Attila, akinek kitűnő együttese előbb-utóbb remélhetőleg exponálhatja magát az Aranypáva és a John Anderson előadásával. Noha a pécsi zenekultúra emlőin nevelkedett zeneszerző legutóbbi alkotóperiódusát főként vokális művek jellemzik, a Dániel Speer Rézfúvóskvintett jóvoltából egyazon ihletésű zenei elgondolásai hangszeres kamaraművekben is megjelennek ezen a koncerten. S szű- kebb hazám, Veszprém is hozzájárul a várhatóan nagy érdeklődésre számot tartó zeneszerzői bemutatkozáshoz a Nyíró Gábor vezette Hóvirág Énekegyüttes szereplésével, akik Tamási Tibor négy kórusművét is megtanulták, s ezek közül kettőt, a North Labrador-t és a Két prelüd-öt Veszprém megyében már be is mutatták. Tamási mu- sical-jaira a legbüszkébb. Ezért tartottam rendkívül fontosnak, hogy a szerző portréjának színesebbé és érvényesebbé tételére a Pécsi Nemzeti Színház néhány kitűnő énekművészét megnyerjem. Örömömre, amint hallom, Bukszár Márta, Ha- ramza László és Kuncz László vállalják ezt a felfedező feladatot. Noha Tamási zeneműveit is csak önértékük éltethetik, ennek nyilvánvalósága csak előadók által és közönség előtt juthat érvényre. S ennek egyszer, legalább meg kell történnie. Köszönet érte mindenkinek, aki részt vállal belőle. Szelényi Pál
