Új Dunántúli Napló, 1996. június (7. évfolyam, 148-177. szám)
1996-06-12 / 159. szám
1996. június 12., szerda Társadalom Dunántúli Napló 11 Az igazi harmadik pillér Garantált jövedelem A nyugdíjreform feltételrendszere A jelenlegi nyugdíjrendszer megváltoztatásának szükségességét már tényként lehet kezelni, ám a mikéntjéről még mindig kemény viták folynak. A Népjóléti és a Pénzügyminisztérium által készített koncepció a következő szempontokat fogalmazza meg az átalakítás céljáról. A nyugdíjnak arányban kell állnia az állampolgár és a munkáltatója által befizetett járulékok tömegével és a járulékfizetés időtartamával. Fontos, hogy a rendszer a járulékok tényleges befizetésére ösztönözzön, amihez viszont az szükséges, hogy csökkenjen a járulékfizetés mértéke, illetve a befizetőket egyénileg is érdekeltté kell tenni a befizetésben azáltal, hogy a hozadé- kot is ők kapják meg. Tekintettel kell lenni arra is, hogy az aktív korosztályokra elviselhető terhek nehezedjenek, annál is inkább, mert a korösszetételből fakadóan az aktív koruk számának csökkenésével lehet számolni. Szét akarják választani a szociális ellátásokat a biztosítási rendszertől, tarthatatlan állapotnak minősítve, hogy meghatározott funkciójú rendszerek más feladatokra is kötelesek pénzt fordítani. Ugyanakkor fontosnak tekintik az állampolgárok időskori jövedelmének hosszú távú garantálását. Azt nem tartják járható útnak, hogy évről-évre korrekciókkal igyekezzenek biztosítani az idős emberek nyugdíjhoz jutását. A cél az, hogy az új rendszer hosszú távra garantálja a nyugdíjak finanszírozhatóságát és ne függjön az éppen aktív korúak nemzedékének nagyságától, befizetéseitől, a mindenkori parlamentek döntésétől a nyugdíjak finanszírozhatósága. Mindez alap, vagyis egy szempontsor a tervek szerint három elemből álló nyugdíjrendszer részletes kimunkálásához. K özéletünk (egyik) sarkalatos kérdése manapság a nyugdíj-ügy. Korhatár és finanszírozás. Kell is beszélni róla, hiszen egyre nyilvánvalóbb, hogy mind több az „eltartott”, s mind kevesebb az „eltartó”. Mi lesz itt? Teljes összeomlás? Vagy mégis jobbrafordulás? Ez foglalkoztatja 87 éves korában Péterfia Zoltán nyugalmazott egyetemi nyelvtanárt, aki nyugdíjasként - míg a sze- mevilága engedte - Hoóz professzor hívására a közgazdasági kar statisztikai tanszékén dolgozott demográfusként. Soksok éve már a Nők Lapja hasábjain Fekete Gyula kezdeményezésére népesedési vita zajlott (ennek az anyaga utóbb „Éljünk magunknak?” címen jelent meg), amelyben a tanár úr szerint „bődületes vélemények” hangzottak el, s közülük is a legmegdöbbentőbb volt a számára, amit egy nő írt: ,JSem ettem meszel! Nem kell gyerek! Majd eltart a nyugdíj...” Akkor ragadott tollat, írta meg a véleményét Fekete Gyulának. Máig élő baráti kapcsolatot nyitott ez a tanulmány, ami „meghúzva” megjelent a Nők Lapjában, teljes terjedelmében pedig a könyvben. Ma is ez foglalkoztatja: a nyugdíj tart-e el, vagy valami más? „Akkor azt fejtegettem, hogy lehetetlen egy nemzet életét nem az egész nép érdekét szem előtt tartva irányítani, mert ha a nemzetnek jól megy a dolga, az egyén dolga is jól megy.. . De ma jól megy-e a nemzetnek, az egyénnek? Az a baj, hogy nem az emberben, hanem a pénzben gondolkodnak, pedig az magában bizony értéktelen, ha nincs, aki megteremtse a fedezetét ... Gyakran emlegetik a hárompilléres nyugdíjrendszert, de mi az? Én is három pillérről beszélek, de az merőben más . .. Minden társadalom három nagy rétegből áll: a még nem termelő 18-20 évesnél fiatalabbak tömegéből, az ő felkészítésük a legnagyszerűbb gazdasági befektetés, de manapság szemlátomást nem ennek a megértésével foglalkoznak, aztán van a 20-60 év közötti termelők tömege, továbbá a már nem termelők hatalmas tábora. A természetes társadalmakban a három réteg eltartása a családokban zajlott le. Ez különben olyan rend, amin változtatni, ezt megkerülni nem lehet. Mi hát az a harmadik pillérem ? Hát kérem, hogy egy társadalom fennmaradjon, ahhoz minden családban legalább három gyermek kell (a tanár úr tíz Június 15., Budapest Európai idősek fesztiválja Az ötlet a Nyugdíjasklubok és Idősek „Életet az éveknek” Országos Szövetségétől származik. Ők találták ki, hogy jöjjenek már egyszer össze Európa szinte minden országából azok az idősek, akik szeretik a kultúrát, s akik valamilyen szinten és mértékben hozzá is járulnak a gazdagításához. A Budapest Sportcsarnokot kínálták a találkozó helyszínéül, ahol június 15-én délelőtt 10 órától este 8 óráig 15 ország együttesei, szólistái mutatják be egymásnak és az érdeklődő közönségnek, hogy mit tudnak. Többek között német, észt, francia, lengyel, olasz, szlovén, bolgár, osztrák, szlovák, román, görög népi táncegyüttesek, zenekarok, énekkarok szerepelnek a magyar csoportokkal együtt. A szórakoztató programokkal egyidőben nép- művészeti, népi iparművészeti, képzőművészeti kiállítást és vásárt is rendeznek. Az érdeklődő klubok az „Életet az éveknek” Országos Szövetségében - Budapest, XII. Szoboszlai u. 2.1/17. Telefon: 1-555-333 - kaphatnak részletesebb információt a programról, illetve itt rendelhetik meg a részvételi jegyeket délelőtt 9 és 13 óra között. A találkozó azonban nem ér véget a szombati gálával. A külföldi csoportok még két napig hazánkban maradnak és szervezett program keretében magyar nyugdíjas klubokhoz látogatnak. Ezektől a találkozók megalapozhatnak olyan baráti kapcsolatokat, amelyek révén a jövőben rendszeresen találkozhatnak magyar és külföldi klubok tagjai. gyermeket nevelt fel), s ezt valaha nekem is úgy tanították, hogy egy gyerek a papának, egy a mamának, egy pedig a hazának. De nem ám ágyútölteléknek! Ez a gyerek az én harmadik pillérem. Ez a gyerek van ott, ahol üres maradt a hely: a meddőknél, akik szeretnének, de nem lehet gyerekük, meg akik hivatásuk miatt nem vállalnak gyereket, meg akik nem nevelhetik fel idő előtt elhalt gyermeküket... Nem véletlenül találták ki a háromgyermekes családmo- dellt, csakhogy az az igazi feltételek híján soha nem tudott működni, helyette inkább a két, vagy egygyermekes, vagy éppen a gyermektelen modell működik, ezek a gyermekek pedig nagyon hiányoznak a nemzet Tolna megyébe kirándulnak a jövő héten a Pécsi Nyugdíjas Egyesület tagjai. Az útvonal: Pécs-Paks-Gemenc-Decs- Szekszárd-Pécs. A program többek között az atomerőmű, a jövőjének, s leginkább a harmadik gyermekek hiányoznak. Nélkülük a nemzet - kimondani is rettenetes! - kifog halni. Hát bekövetkezne mégis a herderi jóslat? Bekövetkezne Vörösmarty Szózat-beli rémlátomása a sírba süllyedő nemzetről? Am félő, hogy „az ember millióinak szemében gyászkönny” - nem fog ülni.. . Nem elég az egyke, a kettőcske sem ... Vállalják a családok a harmadikat, hogy legalább 20-25 év múlva fordulhasson a helyzet. . . Tessék kérem megnézni egy széket: bizony az nem áll meg két lábon, s pláne nem egyen; legalább három kell ahhoz, hogy valamiképpen megálljon. Vegyük végre tudomásul ezt mindnyájan, mi a nép is, de a kormány, a végrehajtó hatalom is, és főleg ő, hiszen az ő intézkedésein múlik, hogy meg tud-e állni a „nemzet széke”, vagy menthetetlenül felborul...” Hársfai István gemenci trófea kiállítás és a de- csi tájház megtekintése is szerepel. A részletekről hétfőn 10-12 óra között, az egyesület Rákóczi u. 11. sz. alatti irodájában lehet érdeklődni. Népmeséket gyűjt, madarakat etet Szedlacsek János, a mohácsi remete fotó: laufEr László A régi világ utolsó hírmondóitól gyűjtögeti a népmeséket a hetvennégy esztendős Szedlacsek János, a mohácsi remete. Közel 500 oldalas kéziratát őrzi Budapesten a Néprajzi Múzeum, ahová néhány éve pályázatra küldte. A zsűri kü- löndíját nyerte el vele, de tavaly is dicsérő oklevelet kapott. A csak három iskolaévvel rendelkező, idős ember népmesegyűjteményében a gyermekkorból átmentett visszaemlékezéseket őrizte meg. Hosszú éveken át napszámosként, cselédként dolgozott országszerte. Bebarangolta munka végett a fél országot. Élete akár mesébe illő lehetne. Gyermekként a pusztavacsi Coburg hercegi birtokon szolgált. Az ifjú gróf és a szűzlány esetétől, A zupás őrmester elégtételéig vagy száz mesét mentett meg a feledéstől, amit Pusztavacson, Tótkomlóson, Pilisen és másutt hallott. Ma a mohácsi Szőlőhegy egyik távoli présházában él egyedül. Közelében egy lélek sem lakik. Kis földjén gazdálkodik, maga vágja a fát, főz még az állatainak is. Kisnyugdíjas, de elégedett embernek tartja magát. Szedlacsek János szívügyének tekinti a természet- és állatvédelmet is. Ebben maga mutat példát. Talán furcsállják, amikor időről időre feltűnik már ismert alakja a pécsi Széchenyi téren, a Kórház téren, a vásárcsarnoknál vagy a főpályaudvarnál, ahol körberöpkö- dik a galambok, örvendezve a kiszórt eleségnek.-Az élőlények védelemre, gondoskodásra szorulnak, ez pedig az ember feladata - vallja. Befogadja a gazdátlan kutyákat, míg gazdit nem talál nekik. Még a kígyókat is biztonságos helyre viszi. Feljár Budapestre is. Megszokott kőrútján a Blaha Lujza tértől a Moszkva térig, a Szervita tértől a Baross térig eteti a galambokat. Napraforgót, diót, kölest, búzát, árpát vásárol nekik. Elutazott az Alföldre, a Szeged melletti tanyavilágból 40 kiló napraforgót hozott. Az idei télen két mázsa magot szórt ki. Madáretetőket készít és helyez ki a környéken.-A henyélés a legnagyobb átok, az vezet a sírhoz- mondja. - Mindig találok valamilyen munkát, ami tetszik nekem, ami leköt. Én ezért az örömért élek. Rozvány Gy. Területi irodát nyitott a „Premier” Nyugdíjpénztár Havi előtakarékosság a későbbi évekre A nyugdíjrendszer változása még előttünk van, de az már most biztos: akárhogy is módosul, a központi juttatás nem lesz elég ahhoz, hogy megszokott és biztonságos életszínvonalat garantáljon. A változás a ma még javában aktív, a középkorú generációhoz tartozókat érintheti legérzékenyebben, hiszen ők minden bizonnyal beleérnek a nyugdíjreform által hozandó változásokba, viszont egyre kevesebb az idejük ahhoz, hogy megerősítsék az idős korukra szóló anyagi biztonságot. Aki teheti, különböző formákban igyekszik a pihenő évekre szóló tartalékot gyűjteni. Ennek a gyűjtögetésnek egyik és egyben legújabb formája a nyugdíjpénztárba belépés. Ma már Baranyában is több nyugdíjpénztár működik, közülük a legújabb a Vernier”, amely az elmúlt év végén nyitotta meg dél-dunántúli irodáját, pécsi központtal.- A „Premier” Országos Nyugdíjpénztár, amelynek a taglétszáma az elmúlt év második félévétől rendkívül dinamikusan fejlődik, jelenleg több, mint 7500-an vagyunk - mondta Vadász Károly, a pécsi, területi iroda vezetője. - Az intenzív érdeklődés egyik oka nyílván az, hogy nálunk nagyon kedvező havi tagdíjjal lehet indítani az előtakarékossá- got. Az alapszabályunk értelmében a mindenkori minimálbér 2%-a , - ami jelenleg havi 300 forint - tagságot jelent nálunk. Ezen összeghatár fölött természetesen mindenki szabadon döntheti el, hogy mekkora összeget szán havonta az előtakarékosságra. A pénztárba egyénileg, illetve a munkáltató által is be lehet lépni. Ha valaki egyéni tag, akkor a havi befizetett ösz- szeg felét, de legfeljebb évi százezer forintot leírhat az adójából. A munkáltató által fizetett tagdíj pedig a cég számára azt jelenti, hogy a tagdíjat leírhatja költségként, vagyis megtakarít 42,5% tb járulékot és 4,5% munkáltatói járulékot. A „Premier” Nyugdíjpénztár a tagok befizetését rövid távú kincstáijegyekbe fekteti. így követi a pénzpiac mozgását, így gondoskodik a hozamról. Az érdeklődőknek minden pénteken 17 órától tájékoztató előadást tartanak a részletekről Pécsett, a Tudomány és Technika Házában. T. E. Kirándulás Gemencre Látogatás a Parlamentben A Pécsi Nyomdász Egylet és a Bányász Szakszervezet pécsi, kertvárosi nyugdíjasai közös budapesti kiránduláson vettek részt a napokban. A résztvevők nagy része először látta közelről az Országházat, lenyűgöző élményt jelentett nekik a hatalmas épület belsejének megtekintése. A pécsiek dr. Toller László képviselő vendégszeretetét élvezték, aki a belépőjegyek költségét is átvállalta. Egyébként ma 70 forint a belépőjegy, de az államtakarékosságot jól szimbolizálja, hogy a régi 40 forintos jegyeket adják ki. Volt, aki először gyönyörködhetett a budapesti panorámában. Mások az első fővárosi kirándulás élményével, a felejthetetlen parlamenti képekkel térhettek haza, mint a bányász-házaspárok közül Varsányi Jáno- sék, Henc Lászlóék, Pernec- ker Ferencék, a nyomdászok közül Schneider Lászlóék, Keller Józsefék. Az örömteli kirándulást a Pannon Volánnak is köszönik, amely lehetővé tette a 90%-os kedvezményt biztosító nyugdíjas szelvény fel- használását. Csak egy szomorú emléket hoztak magukkal - tanulságul. Megpihenve és egy kis luxust megengedve maguknak, fagylaltot és sört rendeltek a vár egyik vendéglátóhelyén. A három kétgombócos fagylaltért és három pohár sörért 1815 forintot fizettek. Ez nem az ő pénztárcájuknak való. R. Gy. Konyhakötényben A kérdés évezredek óta válaszra vár, s ilyen minőségében még több ezer éves aktualitásra tarthat számot. Az tudniillik, hogy ki a teremtés koronája és melyik a gyengébb nem. Annak megválaszolására azonban, hogy a feltett kérdésben mi az igazság, nem tartom magam hivatottnak. Ámbár vannak az ítélet megközelítéséhez használható tapasztalataim, melyek elvekké növekedtek. Hadd beszéljek ezekről. A konzervatív, patriarchális, apaközpontú társadalomnak befellegzett. De nincs már létjogosultsága az anyaközpontúságnak sem. Legalábbis olyan értelemben, ahogy azt a századeleji nőmozgalmak fogalmazták meg célként. Én mégis ez utóbbinak hiszek. Nemcsak koromnál, de körülményeimnél fogva is, melyek aligha különböznek sokban kor- és férfitársaim körülményeitől. Arról van szó, hogy a család kebelében szétmosódtak az erővonalak. Megszűnt a csupán kenyérkereső, ennek fejében minden dé- delgetést megkövetelő, a család életének mozgását akár rabiátu- san is irányító férfi szerepe. Miként megszűnt a nő kuliszerepe is. És e ponton mindjárt kijavítom magam: a vonalak nem szét, inkább összemosódtak. Mindenki mindent csinál. így kerül fel a férfire az a konyhakötény, amely egykor egyedül a nőt illette meg, s amelynek viselése még a korszerűen gondolkodó férfitársakban is okoz némi szarkasztikus derültséget. Nekem mindennapi öltözékemmé vált, s kevés olyan kedvelt „foglalkozásom” akad, mint a konyhatündérkedés. Szű- kebb baráti körömben a politika, a nő és a futball mellett - nem egyszer mindezek helyett! - egyre ingerlőbben vitatunk különleges recepteket. Eközben nem átaljuk bevallani, hogy ilyenkor felfokozódik tiszteletünk a nők iránt, akik mindaddig, míg nem ismertük a konyhamunka rejtelmeit, számunkra semmit érő munkát végeztek. Ezzel egyenes arányban nő persze öntudatunk is. Mert nincs boldogítóbb érzés, mint amikor a család főztünket dicséri. A technikai műveletek mindegyikét ajánlom elvégezni. Ne várjuk el, hogy körülöttünk sü- rögjön-forogjon a család, kuktaként kiszolgálva tevékenységünket. Szeleteljünk, hámozzunk, készítsünk elő, tisztítsunk, kelesszünk, dagasszunk, pároljunk, pácoljunk, panírozzunk, egyszóval tegyünk mindent, ami szükséges. És - tessék megkapaszkodni! - az utóműveleteket is magunk végezzük el. Mosogassunk bátran el azután a csatatér után, amit magunk mögött hagytunk. Ám a panelházak szűkre szabott konyháiban már a műveletek közben is kínálkozik erre sürgető alkalom, hacsak nem akarunk túrabakancsban közlekedni a felhalmozódott edényhegyek között. Ne átalljuk, ne szégyelljük hát - legalább a konyhában - a női szerepköz elvállalását. Bizton állítom, hogy sikeres tevékenységünk nyomán olyan elismerésben és a nyomában járó örömökben lesz részünk, ami feledteti esetenkénti sikertelenségeinket is. És akkor gondoljunk néha az évezredes kérdésre: ki is voltaképpen a teremtés koronája, melyik is valójában a gyengébb nem? Bokrétás András 4
