Új Dunántúli Napló, 1996. május (7. évfolyam, 119-147. szám)
1996-05-31 / 147. szám
10 Dünántúli Napló Közélet 1996. május 31., péntek Versenyképtelen a hazai fuvarozás Hétezer kamion a magyar közutakon A hazai közúti fuvarozás kettős arculatot mutat. Amíg egyfelől Európa egyik legnagyobb tranzitforgalma bonyolódik közútjainkon, és a határt átlépő kamionok száma évente 20-25 százalékkal emelkedik - 1995- ben meghaladta a 2 millió járművet a magyar fuvarozás lassan kiszorul a hazai piacokról is. Naponta 6000-7000 kamion dübörög közútjainkon, megfelelő kiszolgálásuk ma még gyerekcipőben jár. A közúti áruszállítás iparágként fogható fel. Ha szervezetten, jól menedzselten működik, értékteremtő bevételeket teremt. Ennek ellenére a magyar vállalkozói árufuvarozás bevételeiből az eszközpótlás fedezetét sem tudják kinyerni. De Sorgo Tibor, a Magyar Közúti Fuvarozók Egyesületének elnöke ennek okát abban látja, hogy a rendkívüli szűk kínálati piac speciális árversenyt hordoz, s ebben a magyar teherfuvarozók többsége kénytelen az árakat értéken alul tartani. És ezt a bevételt is jelentős elvonások terhelik. Magasak az élőmunkával kapcsolatos adók. „A fuvarozás költségeinek egyharmadát az üzemanyag-költségek teszik ki, amelyeket a csillagos egekig emelnek. Az energiaár legalább 70 százaléka külön-, böző adókból keletkezik, ezt is fizeti a vállalkozó. A jogszabály szerint a termelőberendezésekre visszaigényelhető a vámpótlék, mi diszkriminatívnak tartjuk, hogy teherszerelvényeinket az állam nem ismeri el termelőberendezésnek.” A magyar gazdaság intema- cionalizálódásával a közúti fuvarozásban is megjelenik a külföldi tőke. De Sorgo szerint jelentős külföldi vállalkozások jönnek be kiváló szállítási gyakorlattal, speditőrökkel, fuvarosokkal, és mint fuvarozó vállalkozó megjelennek külföldi beruházóként is. Ma már a magyar határátlépő-forgalom 60 százalékát a külföldi vállalkozók alkotják. Mivel széles körben nem települnek sajátos „iparágak”, vállalkozások a hatalmas tranzitforgalom kiszolgálására, a tranzitfuvarozó célja olcsón megúszni és minél gyorsabban elhagyni Magyarországot. Nincsenek olyan szolgáltatásaink, amit elfogadnának, megvásárolnának. A magyar fuvarozók most egy olyan logisztikai rendszert szeretnének kiépíteni, amely irányítja, bizonyos mértékig befolyásolja a hazai forgalmat. Szakmai felmérések szerint a magyar fuvarozók legfontosabb gondja a járműpark megújítása. Az Európai Unió igen szigorú normákat szab a károsanyag-kibocsátás mértékére, a zajszintre, a motorteljesítményre. Azok a járművek, amelyek nem teljesítik az előírt követelményeket, nem vehetnek részt a nemzetközi fuvarozásban. Mivel a hazai fuvarozók nagy része egyszerűen nem tudja megteremteni az új járművek megvásárlásához szükséges bevételt, kiszorul a piacról, tönkremegy. A határátkelés sajátos nehézségei és az egyedülállóan magas útdíj a hazai közúti fuvarozás keserű színfoltja. Ötven közúti átkelőnk van. Az osztrák határszakasz 30,7 százalékkal, a szlovák 23,6, a román 18, a horvát 13, az ukrán 7,6, a szlovén 6,2 és a szerb határszakasz 0,9 százalékkal részesedik az összforgalomból. Egyes keleti átkelőkön sokszor 10-14 órát várakoznak a kamionosok, gyakorta forgalomterelések, helyi korlátozások okoznak külön gondokat. A határátkelőhelyek fejlesztése az idén döntő szakaszába lép: Nagylakon, Gyulán, Ar- tándon, Rédicsen és Záhonyban PHARE-támogatással kamionterminálok létesülnek. Az Ml-es autópálya útdíjas szakaszát a magyar fuvarozók gyakorlatilag nem veszik igénybe. A pályaszakasz rövid és drága, a használatával nyerhető előnyök nincsenek arányban az árával. A teherforgalom hétvégi korlátozásának gazdasági hátrányai ma még kiszámíthatatlanok. Danyi József Az átlépőforgalom kétharmada külföldi fuvarozó, s így a haszonból is a nagyobbik hányad marad az övéké fotó: Tóth Kell a gazda tavainknak Tóbiztosok Sokan vegyes érzelmekkel és indulatokkal fogadták a hírt, amikor a kormány kormánybiztosokat nevezett ki nagy tavaink védelmére. Nemcsók János, a Balaton „főbiztosa” és Ko- lossváry Gábor, a velencei-tavi kormánybiztos tevékenysége azonban igazolni látszik: kell gazda tavainknak. Persze olyan „gazda”, akinek érdekei csak az adott tó megóvásához, védelméhez, ökológiai megmaradásához és idegenforgalmi fejlődéséhez kötődnek. A Balaton esetében évtizedekig zajlott az érdekek - előbb két, majd három megye csatája -, amelyben olykor nem is a tó, hanem a presztízs és a megyei célok játszották a főszerepet. Ezt a vetélkedőt tovább árnyalták különböző szervezetek, mint például a jószándékú, de leginkább hatáskör és anyagi lehetőségek nélküli Balatoni Intéző Bizottság. Persze furcsa mód, a Velencei tó „megmaradásában”, vagy ha tetszik élet- rekeltésében éppen a Velencetavi Intéző Bizottságnak voltak múlhatatlan érdemei. Nagy általánosságban azonban a korábbi események azt igazolták, hogy igaz a mondás: sok bába között elvész a gyerek. Hogy ne vesszen el - ezért fontos a kormánybiztos léte. Egyébként ez felelőssége is. A legfrissebb jelzések szerint mindkét nagy tavunk vízminősége javult. Nagy valószínűséggel - s ezt az érintettek sem tagadják, a javulás javarészt annak köszönhető, hogy az idei téli-tavaszi csapadékos időjárás besegített. De ezzel a segítséggel élni kellett. Például úgy, hogy a Balaton vízszintjét a szokásosnál magasabban tartják a nyár elejéig. A Velencei tó vízgyűjtőrendszeréhez tartozó területeken pedig korlátozzák a halastavak és a halgazdaságok által felhasználható vízmennyiséget. A tavakért felelős kormány- biztosok feladata, s gondja különböző és mégis egy: a tó védelme, a tavakkal kapcsolatos ügyek koordinálása, a jövő tervezése. S ez csak a részfeladatok teljesítésének összességéből várható. Mert banális ügynek tűnik például a balatoni szúnyogirtás mikéntje - épp a napokban kezdtek kémiai irtást, a jelenlegi óránként 300 csípés j „megfékezésére” egyébként a következő irtások már biológiai jellegűek lesznek -, de ez is hozzátarozik az ökológiai egyensúly megvédéséhez. Mint ahogy másik - talán szélsőséges - feladatként említhetjük a velencei-tavi gond megoldását: hogyan lehet a tó teherbírásának, a helyi infrastruktúrának megfelelő számúra korlátozni a tó idegenforgalmát. A nagy tavakkal kapcsolatban leggyakrabban a környezetvédelem, s az idegenforgalom kerül szóba. Nem véletlenül. A minőségi környezetvédelem lehet csak igazán alapja a minőségi idegenforgalomnak. Nem az egyes települések idegenforgalmának, hanem a tavakénak. S lám itt a koordináló szerep, hogy ne egy-egy üdülőhelyre, hanem egy régió egészére terjedjen ki az óvó, ellenőrző és segítő figyelem. A tavak kormánybiztosai anyagi és intézkedési lehetőségeket kaptak, s ez egyfajta garanciát is jelent a tavak és vendégeik számára. Halpusztulás, algásodás, vészes kiszáradás, túlterhelés az előző évekből, évtizedekből jól ismert fogalmak. Sokan úgy tartják, szerepet játszott ezekben a tavak „gazdátlansága” is. A túl sok gazda ugyanis a gazdátlanságot jelenti. Miután a kellő mennyiségű gazda a kormány- biztosok személyében már megvan, úgy tűnik a Balatonon, s a Velencei tónál elkezdődött valami. S. Boda András Szálkák Legjobb védekezés... A hasam fognám a nevetéstől, ha az eset nem lenne igaz. így csak megmosolyogtat a határtalan emberi aljasság.- Ismered azt a bölcsességet, hogy legjobb védekezés a támadás? - kérdi barátom. - Képzeld, a főnökünk nyaka körül szorult a hurok, erre, hogy védje magát, támadásba lendülve bemószerolt minket a nagyfőnöknél, azt állítva, hogy mi nem csinálunk semmi érdemlegest azon kívül, hogy felvesszük a fizetést. Épp ő állította ezt, aki évek óta nem dolgozott egy percet sem, mert vagy táppénzen volt, vagy fizetésnélküli vagy rendes évi szabadságon, s ha egyiken sem, akkor sem volt bent soha, így legalább nyugodtan végezhettük a munkánkat. S tudod, mi az egészben a legszomorúbb? Szövegét készpénznek vette a nagyfőnök, s azóta is hiába kérjük, tisztázzuk az ügyet. Erre nincs ideje, üzente. Viszont felmondtak valamennyiünknek. Nem tudsz a végzettségemnek megfelelő valamilyen állást? A tájékoztatásról Feladom a további telefonálgatást és faxolgatást. Pedig százakat, ezreket érint a rá bízott volt hajdani gyár ügye, épp az ő érdekükben és nevükben szerettem volna lapunkban kikürtölni, hogy a hajdan ott dolgozók vagy törődjenek bele kilátástalan helyzetükbe, avagy reménykedjenek: lesz még munkájuk a gyárban. Több tucatnyi próbálkozás után telefonon munkahelyén, Budapesten egyszer végre sikerült elkapnom az egyetlen illetékest, aki akkor meg is ígérte: faxon megküldött kérdéseimre napokon belül válaszol. Kollégám - aki ugyancsak pórul járt vele - kinevette naivsá- gomat, s kijelentette: a tótumfak- tum a szóbeli ígérete ellenére sem áll szóba érdemben se velem, se mással. Csak hiteget és ígérget, ha már egyszer elfelejtette letagadni a titkárnője, és telefonvégre került. Azóta majd egy hónap elteltével, többszöri telefonálgatásom, üzenethagyásom ellenére is hiába várom kérdéseimre a választ. Némaságra ítélve Feleségem német tanár házaspár vendége csodálja szülővárosom történelmi emlékeit, szép épületeit, s engem egyre inkább gyötör a vágy: jó lenne beszélgetni velük. De nem tudok. Az a néhány szó, ami a harmincöt éve németből is letett érettségim óta eszembe jut. Inkább csak bénít, mintsem arra ösztönöz, hogy meg tudjam értetni magam, megértsem őket. Irigylem lánykáim „ide nekem az oroszlánt is” nyelvi bátorságát. Óhatatlanul eszembe jut: hej, ha annak idején nem lett volna eleve kötelező az orosz (már csak emiatt se volt vonzó), s németből is a hétköznapi kommunikálást lehetővé tevő konyhanyelvet sulykolják belénk! Később meg, ha a különféle ideológiai tanfolyamok és több éves fejtágítók helyett az idegen nyelv tanulását teszik kötelezővé! Tudom, sok a „ha akkor”, a ,Jia nem az lett volna” önfelmentő nosztalgia. Most már késő bánat! Talán gyermekeink majd helyettünk is beszélgetnek számukra szimpatikus emberekkel, s remélem, meg is értik egymást valamilyen nyelven. Magyarul feltétlenül. B. Murányi László Alosztály van, ítélet nincs Pénzmosás magyar módra Jóllehet a hazai pénzintézetek havonta 40-60 esetben jeleznek szokatlan pénzmozgást, gyanús tranzakciót, pénzmosás alapos gyanújával eddig egyetlen egy esetben sem sikerült befejezni a nyomozást. Szakértők úgy vélik, hogy 3-5 évre van szükség ahhoz, bogy a végképp bonyolult pénzmosási ügyekben a hatóságok eredményeket érjenek el. Ennek a különös helyzetnek az okairól Lengyel József őrnagy az ORFK gazdaságvédelmi főosztályán működő pénzmosás elleni alosztály vezetője minden előtt arra emlékeztetett, hogy csupán 1994 februárjában született meg a Btk. gazdasági csomagja, melyben kézzel fogható tényállásokat alkottak annak érdekében, hogy a pénzmosás jellegű bűncselekmények könnyebben megfoghatók, bizonyíthatók legyenek. A pénzmosás, mint büntetőjogi kategória, teljesen új tényállásként került ekkor a Btk.-ba. A lehetséges visszaélések skálája ezen belül igen széles: a pénz eredetének az eltitkolása, hamis adat szolgáltatása, anyagi javak elrejtése, stb. Rendkívül nagy veszélyt látnak a szakemberek a kábítószerkereskedelemben, ' mivel ennek megjelenésével olyan hatalmas összegek legalizálására kerülhet sor, amelyek már veszélyeztethetik az ország egész gazdasági mechanizmusát. Különösen a jelenlegi körülmények között. Miközben a világ pénzintézeteiben tisztára mosott pénzek összegét 750-1000 milliárd dollárra becsülik, hazánkban nincsenek még becsült adatok sem. Mint Lengyel József őrnagy fogalmaz, „a kábítószerből származó jövedelem Magyarországon valószínűleg eléri a 10 milliárd forintos nagyságrendet, de arra nincs adatunk, hogyan kerül be mindez a pénzmosás folyamatába.” A „piszkos pénzek” az öt évet meghaladó szabadságvesztéssel büntethető cselekményekből, valamint egyéb bűn- cselekményekből származnak. Közülük a legveszélyesebbek: a kábítószer- és a fegyverkereskedelem, a nemzetközi jogi kötelezettségek megsértése, valamint az embercsempészet. Az így szerzett pénzek legalizálására legjobb eszköz a bank- rendszer. Elektronikus úton másodpercek alatt elvégezhető a pénzek átutalása, és az átalakulások forgatagában lassan eltűnhetnek az eredeti részletek. A szakértők a pénzmosás három fázisát különböztetik meg: a készpénz elhelyezését, a bújtatást és az integrálást. A legkönnyebben az első fázis kísérhető figyelemmel, így hát a rendőrség is főleg ebben a szakaszban igyekszik a pénzek eredetét felderíteni. Az ORFK szoros együttműködésre törekszik a bankvilággal, ajánlásaival is segíti a bankokat a normális ügymenettől eltérő jelenségek felismerésére. Lilla György Címfordítási bonyodalmak oda és vissza Hitler bizalmasa Könyvesboltban botlott a kezembe egy tekintélyes küllemű könyv ezzel a címmel: „Hitler bizalmasa voltam". Rögtön a szerzőt néztem: Albert Speer, majd az eredeti címet kerestem: „Erinnerungen”, vagyis Emlékek. Fejcsóválva raktam vissza a könyvet a polcra. A cím ugyanis ismerős volt, de más összefüggésben. A háború utáni első könyv- vásárlásom volt Hermann Rauschning nevű német szerző: „Hitler bizalmasa voltam” c. könyve. Eredeti cím nem szerepel a könyvben, ami gyaníthatóan a mára már nagyon kiterebélyesedett hazai Hitler-irodalom talán első példánya volt, de bizonyára ez lehetett: „Ich war Hitlers Vertrauter”. A szerző danzigi szenátusi elnökként valóban bizalmasa volt a Führernek, bejáratos Obersalzbergbe, türelmes hallgatója a végnélküli szónoklatoknak, megisme- rője, majd kiábrándultja a vérgőzős terveknek, faképnél hagyta Hitlert, s Nyugaton kiadta az említett című könyvet: Figyelmeztetni Európát, a világot. Elkésett. De legalább megtudhatta a világ, mitől menekülhetetett volna meg, ha idejekorán komolyan veszi a diktátort, akit Rauschning így jellemzett: „Ez a bokszoló belép a ríngbe, kezet fog az ellenfelével, utána egy revolverlövéssel leteríti”. Albert Speer a „Hitler bizalmasa voltam” megjelenése idején - tehát 1939-ben - még nem volt „bizalmas”, de már jó úton haladt afelé, hiszen Hitler hamarosan felfedezte a zsenialitását, a kor legnagyobb építészévé nyilvánította, s a legkritikusabb pillanatban rábízta a német hadiipart. Speer rászolgált a bizalomra, hiszen ő lett Hitler igazi csodafegyvere, aki a szüntelen pusztító bombázás ellenére is hallatlanul produktívvá tudta tenni a haditermelést. Ő maga ismerte el, hogy szerinte hadászatilag már 1943-ban elveszítette a háborút a Harmadik Birodalom, tehát a többit már neki köszönhette Európa. Nos, ez a Speer tudta, hogy a „Hitler bizalmasa voltam” cím már rég foglalt, nem úgy az itthoni kiadó. De a címekkel ellenkező irányból is támadhat baj. Két példa. . . A francia René Clair 1938- ban Angliában csinált egy remek vígjátékot, amely nálunk évtizedeken át fel-fel- újítva , fiiadó kísértet” címen nevettette meg a nézőket. (Egy skóciai kastélyról szól, amit kísérletével együtt megvesz egy amerikai milliomos, átszállíttat szétszedve az USA-ba, s ott jönnek a bonyodalmak.) Nos, ez a film egyszerre csak egy egészen más címen - ,A kísértet nyugatra megy” - címen jelent meg a Duna tévében, s az ember azt hihette, egy vadonatúj filmet láthat, csak éppen a stáblista volt valahogy ismerős. Hát persze, hiszen Clair „The Ghost Goes West” címen készítette a filmjét. A másik Orson Wellestől szól. Az ő 1946-ban készült filmjét ,Az óra körbejár” címen láthattuk akkoriban is, azóta is (egy náci háborús bűnös Amerikában lel menedéket, ám kitartó üldözője leleplezi, s egy toronyóra mutatója taszítja a mélybe). Ez a film jelent meg a minap az ATV nevű csatornán ,Az idegen” címen. Való igaz: Welles a „The stranger" címet adta a filmjének, dehát ez még nem ok az évtizedek óta megszokott magyar cím kiebrudalá- sára. Szóval nem könnyű az idegen címek magyarítása. Hársfai István
