Új Dunántúli Napló, 1996. február (7. évfolyam, 31-58. szám)
1996-02-03 / 33. szám
8 Dünántúli Napló Riport 1996. február 3., szombat Az emberek szinte elvesznek a nagy méretekben Beremend: örömök és kudarcok Magyarul magyarán „Tolerancia” Vannak bizonyos emlékek, melyeket soha sem felejt el az ember. Beremendhez az a pillanat tartozik, amikor a BCM építése idején kollégáimmal a fal mellett futó, szellős lifttel felmentünk a betonsiló tetejére , s onnan, a síkságra-szédítő magasból bámultuk a tájat. Kötődik hozzá a műit is: fiatalabbak voltunk netán. Akkoriban nem igen akadt olyan lapszám, amelyben ne szerepelt volna beremendi hír, s ne szereztünk volna naponta új ismerőst. És még egy emlék a sok közül, a különös szállítmányról. A villanyvezetéktől és telefondróttól megtisztított útvonalon érkezett a gigantikus méretű golyósmalom a csehektől, százkerekű óriás-tréleren. Araszolva, lépésben. A gyár és a település testvérek. Természetes szimbiózisuk minden örömök és gyötrelmek forrása volt és lesz. A gyár a község lakóinak megélhetését adta-adja, de létével átkot is szór a vidékre, kőbányája csillapíthatatlan éhségű óriás. Eszi a mészkövet, nem kímélve a tájat. És persze ennek a kapcsolatnak a torz terméke az a néhány, emeletes panelház is, amely a gyár lakóinak épült sebtében, s akárhányszor járok a községben, mindig elgondolkozom: mekkora baklövés volt a falusi miliőt e panelekkel megcifrázni. Mondom is Heindl József polgármesternek, aki szintén a cementműhöz kötődik. Született beremendi lévén, szinte természetes: itt dolgozott ő is, mint szervezési vezető. Innen pályázott a falu élére, s korábbi közéleti tapasztalatai, vezetői készségei bizonyítják: a község is jól döntött, hogy (már másodízben is) őt választotta. Számára mind a falu, mind a gyár fontos, s ha időnként perlekedik is a „nagy óriással”, tudja: az érdekeket össze lehet egyeztetni. És persze azt se feledjük: a betonsilókat messziről előbb meglátni, mint akármelyik templomtornyot. A BCM-ben 280 beremendi dolgozik, a községnek pedig 2880 lakosa van. S ezt a foglalkoztatást meg kell becsülni, hiszen ugyanakkor eléggé szomorú bizonyság: 745 munkaképes korú embernek nincs fő- foglalkozása. Munkanélküli segélyen (jövedelempótló segélyen) él vagy alkalmi munkából tengődik. Nos a polgármester szerint ebből fakad a legfőbb tennivaló: a foglalkoztatottság érdekében cselekedni. Kétfrontos küzdelemről van szó. Elsősorban az infrastrukturális hátteret kell megteremteni ahhoz, hogy a helyi vállalkozások száma gyarapodhasson, hogy vonzó legyen esetleg mások, nem itt élők számára is a település. Másrészt a béketeremtés nyomán azonnal lépve, a határmenti kapcsolatokat kell újraéleszteni. Felkészülni a határnyitásra, hiszen nincs szomorúbb látvány, mint az évek óta használaton kívüli, fűvel-gazzal benőtt betonút. (Még a nyár elején elmentem rajta egy darabon, de a tény, a szemközti katonabódé, katona és gépfegyver láttán, tisztes távolságból visszafordultam már.) E felkészülés fontos programpontja: Heindl József február közepére találkozót szervezett Horvátország határmenti járási elnökei és a szemközti magyar települések polgármesterei között! Téma: a Drávaszög jövője. Infrastruktúrában nagyon fontos a közlekedési útvonalak újragondolása: most Beremend közúton végállomás, vasúti sínjeit 20 éve felszedték. (A sínek nélküli állomásépület az egykori állomásfőnök lakása, s talán néha ő is avval álmodik, hogy bepöfög egy gőzös, bedübörög egy diesel.) S bizony, ha végiggondoljuk, innen munkába eljáráshoz, tanuláshoz (Siklós vagy Pécs felé) a vonat volt a legbiztosabb. Nos: a vasút visszakozásáért megkezdték már a csatát. Nem a régi útvonal újraépítéséről van szó - az lehetetlen már - hanem éppen a cementmű egyik iparvágányának újrahasznosítása nyomán a vasúti személyközlekedés is megoldódhat. Heindl József fogalmazta meg: nagy vállalkozása tehát az előző és a jelenlegi képviselőtestületnek, hogy komfortossá tegye a be- remendiek hétköznapjait, hogy jól érezzék magukat a polgárok. Ezt hozta a telefon, szennyvíz- hálózat kiépítése (két év múlva teljessé lesz a csatornázás), egyéb infrastrukturális beruházások. Tény: az előző ciklusban többre futotta, de azért most is lehet a községért dolgozni. Észrevenni a jó ötleteket, felkarolni kezdeményezéseket, megkeresni a tenni akarókat. S a beremendi polgárok között köny- nyű rájuk találni. Az is igaz, a költségvetés (202 millió forint évente) fele elmegy az intézmények fönntartására, 14 millió szociális célokra, s bizony a közterületek fenntartása, a különféle szolgáltatások, egyéb kiadások után az idén mindösz- sze 35 millió forint marad beruházásra. Az öreg-gyár és az úgynevezett beremendi-domb helyére sokak segítségével, az ott lakók lelkesedésével parkok, játszóterek épülnek. Itt készül az új strand: a meglévő kisebb mellett 20x33 méteres nagymedence épül a nyárra, feszített víztükörrel. A strand szomszédságában Mendele Ferenc, Ybl-díjas építész szülőházában májusban nyílik emlékkiállítás. (A helytörténettel foglalkozó történeti szakkör is ebben az épületben kap otthont.) A domb maradványain a Megbékélés Kápolnája épül, a kereszt után az idén a két torony következik, a hozzá vezető Kálvária úttal. Itt a közelben található a nevezetes kristálybarlang, a fantasztikus csoda, ami a 0,7 négyzet- kilométeres bányaudvar rekultivációja után a település egyik fő turisztikai látványossága lehet. (Egyébként pár méterrel a felszín alatt rengeteg karsztvízzel teli barlang akad: ezekből táplálják a strandot.) Jó hír: pár esztendeje teljessé vált a község és a Beremendről kitelepített németség kapcsolata: az idén május 25-én közösen emlékeznek a kitelepítés ötvenedik évfordulójára. Az önkormányzat rövidesen dönt a közművelődés visszatérő gondjainak megoldásáról: hogyan biztosítható a mozi további működése, s hogy miből jelenhet meg továbbra is a helyi újság. S az is örömteli, hogy alapítványt hozott létre néhány lelkes pedagógus, s gondozásukban készül Beremend monográfiája. Heindl József állítja:- Munkánk során mindig érünk el sikereket és szenvedünk kudarcokat. Én azt vallom: a beremendi polgárnak kell gazdagnak lennie, s nem az önkormányzatnak, s e gazdagság legyen mérhető anyagiakban és egyebekben is. A mi feladatunk e folyamat céltudatos segítése. Alighanem igaza van. Kozma Ferenc Az idézőjelbe tett címmel a mindenkori nyelvművelés úgynevezett örökzöld témájára hívom fel az olvasó figyelmét. Az írott és az elektronikus tájékoztató eszközök (a médiumok) sajnos, már azon a határon is túljutottak, amelyet az engedékenyebb nyelvművelők jelöltek ki az idegen szavak használatában. A türelmetlenebbek már „hunglish” nyelvről beszélnek, amit a reklámok, feliratok, hirdetések félig vagy teljesen idegenné (főleg angollá) válása magyaráz, és elérkezettnek látják az időt az erőteljesebb beavatkozásra, hatósági úton történő tiltásra. Naponta tapasztalhatjuk, hogy sokszor az idegen szavaktól mentes szöveget sem értjük. Mindenki tanúja lehetett olyan rádió- vagy tévébeli beszélgetésnek, amikor a riporter egy- egy nyilatkozat elhangzása után, érezvén a helyzet fonákságát, azt mondta: Hogy is van ez magyarul? - S erre a tolvajnyelvre még ráömlik az idegen szavak árja. Az első gond az, hogy a hangsoruk nem illeszkedik a magyar hangrendszerhez. A címben szereplő szó a társadalmi megbékélés, a súlyosabb összeütközéseket elkerülő békés együttélés kulcsszava. Nem emlékszem, hogy az egyik vezető politikusunknak egyetlen egyszer is sikerült volna helyesen kiejtenie, így: TOLERANCIA. Pedig nem is vagyunk rákényszerítve a használatára a tartalmat tökéletesen visszaadó jó magyar szó birtokában. A politikai szótár másik kulcsszava a: PLURALIZMUS. Ez is nyelvtörőnek számít sokak számára, s inkább pruralizmus-1, prurális-1 emlegetnek. Ugyancsak a politikai szaknyelvből való a: DEKLARÁL. „... a koalíciós egyeztető tárgyalások során a két párt dekralálta, sőt: dekrarálta ...” Valamikor így fogalmazták meg rosszalló véleményüket a nyelvi helyességre valamit is adók a botladozó nyelvűekkel szemben: Összetéveszti a szezont afazonnal, a verandát a reverendával. Közben azonban fejlődött a világ, s a szolgálat- vezető őrmester így próbálta meggyőzni a „kincstári kaja” minőségi voltáról az újoncokat: „Maguk nem tudják, hogy ezekben az ételekben milyen sok kategória van.” - Lehet, hogy kategorizálni is képes lett volna, de ekkor épp a kalóriára gondolt. Megfigyelésem szerint sokaknak gondot okoz az ökonómia, a „világmegváltó” köz- gazdaságtan idegen elnevezése és az ökuménia hasonlósága. Leggyakrabban a melléknévi változatuk: az ökonomikus és az az ökuménikus kerül szembe egymással. Pedig a kettő között föld és ég a különbség. Az első a gazdaságosságot jelenti mint földi boldogulásunk anyagi feltételét; a másik viszont a világ keresztény felekezeteinek igyekezetét az egységesülésre, az együttműködésre, a közös életvezetés gyakorlatának a megtalálására. S végül itt van a logika és a logisztika. De szeretném megkérdezni az utóbbival naponta dobálózó írókat, beszélőket, hogy tudják-e, mi a különbség a kettő között. Rónai Béla Keresztrejtvény Beküldendő a helyes megfejtés február 9- (péntek) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVEL ZŐLAPON 7601 Pf: 134. Új Dunántúli Nap Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VII. em. A január 27-i lapban közölt rejtvény helyes megfejtése: „Akkor törtem össze magam, amikor utoljára visszaestem.” A közelmúltban számítógépteremmel bővült az iskola Utalványt nyertek: Bíró Lajosné, Harkány, Kölcsey tér 12., Gáspár Zoltán, Boly, Kossuth Lajos utca 31., Glaub János, Gödre, Fő u. 33., Kardos Ferenc, Pécs, Ybl Miklós utca 12/A., Miha Mihály, Pécs, Gosz- tonyi Gy. u. 6/a. Az utalványokat postán küldjük el.
