Új Dunántúli Napló, 1996. február (7. évfolyam, 31-58. szám)
1996-02-03 / 33. szám
1996. február 3., szombat Kultúra - Művelődés Dunántúli Napló 7 A Jelenkor februári száma A Pécsett szerkesztett Jelenkor februári száma Láng Zsolt Bes- tiárium Transylvaniae című regényének egy fejeztével, A barlangi pávával kezdődik. Ugyancsak regényrészlet olvasható Háy Jánostól, a Dzsigerdilen (A szív gyönyörűsége) című művéből. A prózarovatban kapott helyet továbbá Vilém Flusser A sakk című esszéje, valamint Varga Lajos Márton Bertók László hatvanadik születésnapján, Pécsett felolvasott köszöntője és Forgács Éva Balassa Péterhez írott levele. A szépirodalmi rovatban Bállá Zsófia, Kovács András Ferenc és Térey János verseivel találkozhat az olvasó. Nagy érdeklődésre számot tartó publikáció ifjabb Bibó István Iskola az egyházban (A Baár-Madas és a magyar református egyház) címmel írt beszámolója a Baár-Madas református iskola újraalapításáról, működéséről, kálváriájáról. A kritika-rovatban Kulcsár-Szabó Zoltán ír Garaczi László Mintha élnél című kötetéről, míg Keresztury Tibor írása A mi utcánkról, Tar Sándor novelláskötetéről szól. Sánta Gábor különös bírálata Bizy Ernő művét, a Helybenjárást veszi nagyító alá. Zeke Gyula és Németi Rudolf bírálatai A zsidó Budapest című kétkötetes történeti munkát, Komoróczy Géza és munkatársai nagyszabású vállalkozását járják körül. Kovács András Ferenc Szapphói fragmentum Ezerkilencszázkilencvenöt áprilisából Megbolondult vad tavaszom de várlak Nélküled boly gok magas éjszakákban Mint veszett forgók harapós szelekben Zúg a magány is ' j Rút beteg voltam bugyolálj susogva Kerge főm reszket simogasd meg ápolj Kedvesem jöjj már szerelemmel áldjál Júlia szentem Szép remény hozz új sugarat napomnak Vak viharzással suhogó havakban Féltve hordoztad hasadó időkben Szíved alatt Őt Gyermekünkkel most gyere csillapíts Csillagocskám hozd kikelet csodáját Fürge kislányunk mosolyogjon égre Fannika fényem Orgonaépítő és -javító képzés indul Pécsett Én sem lógok ki az életből Látogatóban a 85 éves Takáts Gyulánál Új szakot indít szeptember 1-től az 508. sz. Ipari Szakmunkás- képző- és Szakközépiskola Pécsett. Orgonaépítő és -javító szakmunkásokat az elmúlt ötven évben kizárólag Budapesten képeztek korlátozott számban, annak ellenére, hogy éppen Pécsett működött az elmúlt század második felétől 1949-ig Angster József híres orgonagyára. Most első alkalommal vidéken is felvesznek 10-15 érettségizett fiatalt, akik egész Dunántúlról jelentkezhetnek, feltéve, ha valamelyik műhely vállalja a gyakorlati képzésüket. A szak indítását indokolja az, hogy az elmúlt időszakban, a megfelelő számú szakember hiánya ellenére is újra megindultak az orgonaépítések, s kezd divattá válni az orgonajavítás, melynek bizonyára oka a szakma ausztriai vagy németországbéli fejlődése is. A szak beindítása az 508-as és a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra Kft. összefogásának eredménye. A kft., ahol jelenleg négy tanuló ismerkedik a mesterséggel, s jár Budapestre elméleti oktatásra, kész a szakmai és elméleti képzéshez szakembereket biztosítani. Az oktatás beszámoltató jellegű, ami azt jelenti, hogy havonta 2-3 napot kellene a szakmunkásképzőben eltölteni, a tanuló idejének többi részét a műhelyekben történő gyakorlat teszi ki. A kétéves oktatás során különböző elméleti tárgyakat tanulnak: szakismeretet, szakrajzot, anyagismeretet, faipari és fémipari gyártás ismeretet, s alapvető zenei ismereteket. Noha a szakma elsősorban férfiakat foglalkoztat, nem kizárt a nők részvétele sem, hiszen például Németországban dolgoznak női orgonaépítők is. Cs. L. Az év leghidegebb napján a kaposvári szoba forróságában a napfényről kezdtünk beszélgetni. A déli fekvésű lejtőkről, melyek aljában megterem a füge, a mandula, s ahol zamatos gyümölcsöt érlelnek a sugarak. Ahol fejedelmi nektárt ad a szőlő, s ahol a présház előtt diófa árnyékában lehet a világról dolgairól elmélkedni. Az életre készülő ember témája ez. Takáts Gyula Kossuth-díjas költő holnap lesz 85 esztendős. Nagyapjának Tabon, (ahol ő maga is született) hasonló déli szélámyékban volt a szőlőskertje, a Csibehegy és a Hőjeg között. A kert vége felfutott a tetőre, amely a maga 301 méterével Somogy megye legmagasabb pontja, s ez a hely, a nagyapa jelenlétével volt meghatározó, s az ma is Takáts Gyula számára. S talán megbocsátható, hogy ha az évek nagy részét már megjárt, nagyszerű ember nem holmi világlátást summázó szentenciákról szól ilyenkor, hanem szép emlékei között kutat. Életlátása, üzenete amúgy is verseiben van. Illatos, sokféle füvekből lú- gozott tea mellett fogalmazza meg, hogy számára a természet maga a rend, a megvalósult csoda, szemben a társadalommal, a káosszal. Persze mindkettőt látja és figyeli, de míg az egyik vonzó, a másikkal soha sem tudott kiegyezni. Birkózni pedig már ereje fogy. Ezért teremtett talán (?) egy új világot (utóbbi kötetét Dranga- lag időtlenségéből formálta meg), ahol minden megeshet, a hét nyolcadik napja, az ötödik évszak s az esztendő tizenharmadik hava, s ahonnan üzenni lehet, hírt adva szép csodákról. Ahol beszéddel szólalnak meg a tárgyak, az eső koptatta kavics, az ember formálta hegedű, s a beszédüket értő költő közvetítheti azt.- Nekünk ez a dolgunk, nem több. Szóljunk a tárgyakból formált világról, szóljunk Istenről, szellemről és matériáról. A Z Üzenet Erdélyből című könyv az Erdélyben élt, élő civilizációk művészeti ereklyéit mutatja be. Az erdélyi magyar, román, szász, zsidó, örmény hagyaték felvonultatásával példát ad arra, amire e föld művészei képesek: átlépni a nacionalista ellentéteket. Megragadó képek - feketefehér felvételek - által tűnik fel Erdély megannyi civilizációs értéke, művészeti produktuma. A fotókat Korniss Péter fotóművész tizenkilenc társa és saját felvételeiből válogatta. Nyolcvan fotó tölti meg a kötet kétharmadát. A szöveg peTakáts Gyula édesapja tanárember volt, maga is a tanári pályát választotta. Talán kevesen tudják, de a geográfia, geológia és filozófia tudora, e tudományokból doktorált. Versíró pályáját a Kút című kötett indította el, s később Baumgarten-, József Attila-, majd Kossuth-dí- jat kapott. Arról, hogy mi a legfontosabb az életben, legföljebb jelzés értékű mondatokkal válaszol. A barátság, az őszinteség, a szép meglátása. A lány, a bor, a zene, a nap, a virág. A kőkutat körbekerítő pad, amelyen meg lehet pihenni, a szomjoltó patak, egy hűsítő árnyék vagy a meleget doromboló kemence. Az íróasztal rendezetlenségében újabb munkák, s Takáts Gyulában a készülődés öröme. Kulturális kapcsolatok dig - Köpeczi Béla bevezető tanulmányával az elmúlt évszázadok írásaiból összeállított gyűjtemény - példázat a közéleti, művészeti és vallási toleranciára. Hatszáz, számunkra becses ereklyét őriz egy pinceraktárban az Arad Megyei Múzeum. Ezek a felbecsülhetetlen értékű dokumentumok, tárgyak a világosi fegyverletétellel, az aradi tizenhármakkal vannak összefüggésben. A nyolcvanötödik születésnapra megjelent könyve mellett (Csu és Drangalag, melyet a pécsi Pannónia Könyvkiadó gondozott) már egy új verseskötet körvonalazódik és a sokfelé írt esszéiből rendezgetne, válogatna valamit, nagyközönségnek valót.- Tudod - mondja mosolyogva -, az életben a boldogságot nagy biztonsággal meg lehet találni, s át is lehet adni másnak. Verseimben próbálkozom ezzel, hiszen én megtaláltam mindazt ami öröm az életben, ám időről-időre ott a félelmem. Főleg ha az éveim számára gondolok. Vajon messziről jött szavaimat megértik e azok, akiknek szánom? De mindig reménykedem. Hiszen, én sem lógok ki az életből. Kozma Ferenc A makói múzeum elhatározta, hogy a honfoglalás mil- lecentenáriumára újból vendégkiállításra hívja az aradi kollekciót. Terveik szerint nemcsak Makón, hanem az ország különböző nagy múzeumaiban is bemutatnak a magyar közönség előtt ismeretlen anyagot, amely a vértanúk személyes holmijait, ruházatából, tárgyaiból, leveleiből, kardjaiból, marok fegyvereiből tartalmaz jónéhányat. Köztük vannak a világosi fegyver- letétel dokumentumai, az Aradról elmenekült kormány aktái stb. Megjelent a Somogy A folyóirat a Kaposváron élő, nyolcvanöt éves költőt, Takáts Gyulát köszönti. Költőtársak - Fodor András, Jánosy István, Kalász Márton, Szepesi Attila stb. - neki ajánlott verseit olvashatjuk, valamint tanulmányok (Csűrös Miklós, Tüskés Tibor, Weber József írásai) méltatják és elemzik munkásságát. Bertha Bulcsú, Rába György és Tóth Endre személyes hangú esz- széi még gazdagabbá teszik az emlékezést. A folyóirat- szám külön érdekessége Takáts Gyula két, képző- művészeti tárgyú írása Égry Józsefről és Szántó Piroskáról, valamint visszaemlékezés Május című verseskötetének megszületésére. Takáts Gyula egy időben Munkácson volt tanár. A So- mogy-nak ugyanebben a számában kapott helyet az az összeállítás, mely a kárpátaljai magyar népcsoport egykori és mai szellemi életét, irodalmi törekvéseit mutatja be. Balia D. Károly, Balogh Balázs versei, a Vári Fábián Lászlóval készített terjedelmes interjú, valamint Dénesi Ödön cikke színes és változatos képet ad arról, mit jelent ma a Kárpátalján magyar embernek és írónak lenni. A számot gazdag könyvszemle záija. A képzőművészeti tárgyú írásokhoz kapcsolódnak Égry József, Martyn Ferenc, Szántó Piroska és Takáts Gyula rajzai. Az Európai Utas estje Pécsett Negyedévenkint jelenik meg az Európai Utas című folyóirat, amelynek az európai együttműködés a célja: a közép-európai kapcsolatok jelenének múltjának, műhelyeinek és alkotóinak bemutatása. A február 6-án este 6 órakor a pécsi Művészetek Házában kezdődő irodalmi esten az öt éves folyóiratot és tv-műsorát a lap főszerkesztője, Módos Péter és a szerkesztőbizottság elnöke, Pomogáts Béla irodalomtörténész mutatják be. Dorfmaisterkonferencia A Szigetvári Várbaráti Kör és a város önkormányzata február 16-án konferenciát rendez abból az alkalomból, hogy a plébánia-templomban lévő Dorfmaister-freskót restaurálták. Régészek, művészettörténészek tartanak előadást a Magyarországon sokat dolgozó mester, Dorfma- ister életművéről. Kikapcsolódásul: bekapcs... Jó szórakozást kívánt az ablakosjáték fölfedezője a képernyőn be is mutatva valamit a Windows ’95 nagyszerűségéből. Bár e Játéknak” a hírek szerint más szerepe is van a modem életben, a jókívánság mégis elgondolkoztató. Ugyan miért akar az ember szórakozni? Kétségtelen: a munkában ki lehet fáradni. Az élet amúgy is tartogat elegendő feladatot, kötelességet, szomorúságot is. Érthető, ha valaki, hazatérve a munkából, kikapcsolódni akar, szórakozni. Mindkét szó beszédes. Kikapcsolódni, vagyis a kötelességek, a hétköznapi feladatok, a munka és a hajsza köréből másfelé: a pihenés felé kell eljutni, a többi között erőgyűjtés végett is. A szórakozás talán árulkodóbb kifejezés, hiszen kapcsolatban áll a szórással, a szétszórtsággal, vagyis a kötetlenséggel. Aki szórakozik, az - általában - elengedi magát, nem rándul görcsbe, nem is fegyelmezi magát, nem törődik semmivel és talán senkivel. Csak magára gondol, arra, hogy most kötetlenül és kötelességek nélkül szórja szét önmagát. Ilyenkor a legtöbben a tévéhez fordulnak. A kikapcsolódás végett bekapcsolják a készüléket. Ahol parabolaantenna vagy kábel van, ott végigzongoráz- zák a választékot, s valahol megállnak, vagy azért, mert jó a kínálat, vagy mert nincs jobb. Valaha előszeretettel mondták, hogy a televízió ablak a világra. Persze: olykor éppenséggel bezárkózásra késztet, nemtörődömségre, közönyre. Máskor azonban csakugyan ablakot nyit, kilátást enged erre a kilátástalan világra, s olykor talán még belátáshoz is vezet: belátni így a dolgok hátterébe, be a történelmi múltba vagy a jövőbe, néha még a jelenbe is, más országok, népek, más világok rej- tekeibe. Efféle világra-nyíló ablak sok más is kínálkozik. Ilyen (lehet) a művészet: zene, festészet, vers, olvasás és maga a természet, ahová sétálni is el lehet menni. Ez is felüdíthet, erőt adhat. Meg kell keresnie kinek-kinek a maga ablakait, és kitárni, hadd lássunk és hadd lássanak bennünket. Bekapcsolódás ez az élet áramaiba. Sziklaország címmel Finnország természeti szépségeit bemutató fotókiállítás nyílt meg Pécsett a Nevelők Házában, a kiállítást a Pécsi Magyar-Finn Baráti Társaság rendezte Z. L. „ ___az életben a boldogságot meg lehet találni...” Lang Róbert felvétele