Új Dunántúli Napló, 1996. január (7. évfolyam, 1-30. szám)

1996-01-06 / 5. szám

6 Dünántúli Napló Kultúra 1996. január 6., szombat Múltidéző beszélgetés jelenbéli tanulságokkal „Az új generáció befejezi Pécs zenei arculatának kiépítését” A mai rohanó, a műit értékeire kevéssé figyelő világunkban különösen fontos, hogy a még közöttünk élő, nagyívű életpá­lyát maguk mögött tudó embe­reket megbecsüljük, tanuljunk élettapasztalataikból, mert őket hallgatva a mai eredményekben gyökerező hagyományok tárul­nak föl. Ezért kerestük föl Antal Györgyöt, aki pécsi, Kodolányi utcai lakásában idézte föl saját élete fordulóin keresztül a vá­ros zenei életének elmúlt évti­zedeit. Mint annyian, ő is szívesen emlékszik középiskolás éveire. A harmincas évek eleji pécsi zenei életet minden tradicioná­lis vonása ellenére már az új utak keresére jellemezte. A Dómban működött a nemzet­közi hírű püspöki énekiskola gyermekkórusa, és olyan két, korszakos jelentőségű orgona­művész, mint Jaksch Ede, Ha­lász Béla. - Jó lenne megidézni ma is azt a gyakorlatot, amikor a hétköznapi káptalani misék után mindig fölhangzott egy Bach-fuga, vasárnap pedig, a mise végén koncertszámba menő produkciót hallhattunk. Ez valóban Európát jelentette akkor - mondja. A városban működő számos híres énekkar, zenekar mellett már kibontakoztak az új irány­zatok is a templomokban, az új iskolai énekkaroknál. Antal György és iskolatársai polgáris­taként Kodály Lengyel László­ját, az Öt tan- tum ergot énekelték, ugyanakkor a Piusban Hor­váth Mihály, a ciszterciek­nél Nyolczas Ipoly dolgo­zott hasonló szellemben. A város hatá­rain túlmutató élményt jelen­tett a Pécsi Ünnepi Játé­kok során előadott Missa Solem- nis Liszt Ün­nepi miséjé­vel. És a rendszeres adventi nagyböjti estek, a Hoffer Da­losünnepekből kinőtt Éneklő If­júság hangversenyei. - Ezek mind meghatározták azt a lég­kört, amelyben ifjú muzsikussá fejlődhettem - így látni sok év távlatából. Fontos volt még életében az is, hogy Halász Béla lett az or­gonatanára, és a pécsi templo­mok Angster orgonáin gyako­rolhatott. Kodály, Bárdos, Harmat Artúr neve egyre job­ban uralta a pécsi egyházi, vi­lági zenei életet, amely a zene történetében mindig szerves kölcsönhatásban volt.Antal György már tanítóképzős korá­ban csatlakozott az új irányza­tokhoz, ezt mélyítette el zene­FOTÓ: TÓTH akadémiai éveiben, és amikor tanitóképzős tanárként 1942- ben visszatért Pécsre, a meg­szerzett tudás birtokában ebben a szellemben tevékenykedett. Ez az év vízválasztó volt a vá­ros zenei életében: a zeneisko­lát konzervatóriumi rangra emelték, kiváló tanári kar tele­pedett meg Takács Jenővel az élen. Szélesedett a zenei neve­lés mind a hangszeres, mind a zenei képzés területén, eredmé­nyeit még a háború sem tehette semmissé. Az 1945 utáni pécsi zenei életben meghatározó szerepet vállalt Antal tanár úr. 1949-től előbb a zeneiskola, majd a ze­neművészeti szakiskola igazga­tója lett, két éven át a pedagó­giai főiskolán is tanított, ugyanakkor számos kórust ve­zetett, az Országos Filharmónia helyi munkájának művészeti irányítója volt. Résztvett a helyi zeneművész szövetség, a szak- szervezet irányításában, a Liszt Kórus karnagyaként meghono­sította a nagy oratórikus művek előadását. - Ez azt jelentette, hogy a Psalmus Hungaricus 1953-as megszólaltatásával a nagy barokk mesterek, Bach és Händel művei mellett Bartók és Kodály alkotásai is állandóan műsorunkon szerepeltek. Örü­lök, hogy ebből is folyamatos igény nőtt ki a muzsikusok és a közönség részéről - emlékezik akkori tevékenységükre. Irányítása alatt fejlődött a szak­iskola előbb főiskolai karrá, majd önálló főiskolává, amely tanárok, művészek egész sorát nevelte. Számos neves tanár-muzsikus oktatott itt. Antal György 1987-es nyug­díjba vonulása óta már csak tá­volról figyeli a zenei történése­ket, de amelyről megszívlelendő véleménye van: - Azt látom, hogy a múltban gyökerezett jó kezdeményezéseket sikerült annyira megszilárdítani, hogy az új generáció, a maga ambi­ciózus tevékenységével - annak a szakmai-művészi tudásnak a birtokában, amelyet a korszerű magyar zenepedagógia műhe­lyeiből hozott - beteljesíti Pécs zenei arculatának kiépítését. Dr. Vargha Dezső A Jelenkor januári száma A Pécsett szerkesztett Jelenkor januári száma nemcsak az irodalom, hanem a színház barátainak is örömet szerez. A folyóirat 1996-os évfolyama Parti Nagy Lajos Mauzóleum című színművének szövegével kezdődik, melyből a buda­pesti Katona József Színházban Máté Gábor rendezett nem­rég nagy sikerű előadást. A szépirodalmi rovat másik ér­dekessége Heinrich von Kleist anekdotáinak első magyar fordítása Hámori Agnes tolmácsolásában. A hetvenöt éves Mészöly Miklóst, a kortárs magyar prózai­rodalom egyik legkiválóbb képviselőjét köszönti Hizsnyai Zol­tán A damaszkuszi kör című verse, illetve Bazsányi Sándor Te­repismeret című tanulmánya, mely utóbbi az utazás komplex metaforáját vizsgálja a mészölyi életműben. A szépirodalmi rovatot Simon Balázs, az 1995. évi Bródy Sándor-díj egyik kitüntetettjének Függőkeret című versciklusa zárja. A fiatal írók József Attila Köre (JAK) 1995. októberi Ta­nulmányi Napjainak a mai magyar irodalomkritikáról tartott előadásai közül Takáts József és Bónus Tibor felszólalásai­nak írásos változatát ismerhetik meg az érdeklődők. A kritika-rovatban Nagy Gabriella a Búcsúszimfóniát, Es­terházy Péter művét, Felkai Piroska Körösi Zoltán A testtől való szabadulás útja című novelláskötetét méltatja. A lap­számot Mészáros András Hizsnyai Zoltán A stigma krátere című verseskötetéről és Tamács Ferenc Varga Mátyás Bar­langrajz című verseskötetéről írott recenziója zárja. Anekdota Egy mecklenburgi paraszt, név szerint Jonas, az egész tarto­mányban híres volt nagy testi erejéről. Egy thüringiai, aki arra a tájékra vetődött, és hallotta, milyen elismeréssel beszélnek róla, fejébe vette, hogy próbát tesz vele. Mikor a thüringiai a ház elé ért, a lova hátáról látta, hogy a fal mögött, az udvaron fát hasogat egy férfi, és megkérdezte tőle: itt lakik-e az erős Jonas? de nem kapott választ. így aztán leszállt a lováról, kinyitotta a kaput, bevezette a lo­vat, és odakötötte a falhoz. Majd kinyilvánította szándékát, miszerint szeretne megmér­kőzni az erős Jonasszal. Jonasz felkapta a thüringiait, egyből visszahajította a fal mögé, és nekilátott újra a munkájának. Félóra múlva átkiáltott, a fal túloldaláról, a thüringiai: Jonas! - Na, mi van? válaszolta ez. Drága Jonas, mondta a thüringiai: légy oly jó és dobd már át hozzám a lovamat is! Futnak a képek Fümjegyzet Szerelem, szerelem... Hal Hartley filmjei üdítően el­ütnek az amerikai film holly­woodi egyenfazonjától. A rendező inkább a New York-i iskola hagyományait folytatja, s eredeti módon hasznosítja az európai művészfilm friss eredményeit. Legújabb műve, az amerikai-né- met-japán ko­produkcióban készített Flört, amelynek forga­tókönyvét is ő írta, engem leg­inkább Jim Jar­musch Éjszaka a földön című al­kotására emlé­keztet, jóllehet kérdésfelvetése és látásmódja más. A Flört is epizódokból áll, azonos helyze­tekbe, ismétlődő szituációba he­lyezi hőseit, s figyeli, hogy azok miként vi­selkednek. Arra kíváncsi, vajon a helyzet kényszere uralkodik az embe­ren, vagy a személyiség az erősebb, s képes kitömi a mi­liő szorításából, egyéni választ adni a körülmények kihívá­sára. Az ábrázolt helyzet a le­hető leghétköznapibb: egy szerelmespár egyik tagja hosszabb időre külföldre uta­zik, a másik nem tudja, van-e kapcsolatuknak ilyen módon jövője, s nem jelent-e többet számára az a románc, amely nemrég vette kezdetét egy harmadikkal, akinek szintén van egy - hasonlóképpen fel­bomlóban lévő - kapcsolata. Ezt meséli el Hal Hartley ­háromszor egymás után. Más­más szereplőkkel - ugyanaz történik. Vagy mégsem? Egy- egy pisztolylövés zárja az epi­zódokat, ugyanúgy, mégis másképp. Mint ahogy a dialó­gusok is ismétlődnek, ám mintha a szavak jelentése nem ugyanaz lenne: az azonosság és a másság között lebegnek, a nézőre bízván, melyik elemet érzi meghatározóbbnak. A vá­lasz szempontjából fontosnak látszik, hogy a Flört-ben, Jar­musch említett filmjével ellen­tétben, nem az egyidejűség, hanem az egymásutániság dominál. A New York-i jele­net 1993-ban játszódik, a ber­lini egy évvel később, a tokiói pedig 1995-ben. Ugyanazt eljátszatni há­romszor, hogy mégse ugyanaz legyen, ez még nem lenne új, jól ismerjük az idevágó iro­dalmi és mozgóképi példatárat Kurosavától Máraiig, a néző­pontváltás módszerével együtt, csakhogy Hartley, s ez roppant fontos, változó szerep­lőkkel végezteti a műveletet, ami ötletnek kitűnő, bár nem kockázatmen­tes. A három felvonás nem is egyenér­tékű. A New York-i he­lyenként szürkébb a kívánatosnál, a berlini kissé külsőséges a nemi szere­pek módosí­tásával, iga­zán az önér­telmező be­tétjelenet dobja fel, és itt csendül fel Sebestyén Márta szép dala, a Szere­lem, szerelem .., a tokiói epizód azon­ban igazi re­meklés, amely utólag az első két részt is megemeli. E ki­ugró teljesítményben nem kis szerepe van a japán színészek nagyszerű játékának (közülük is hadd emeljem ki Miho Ni- kaidoh alakítását), de az idő­kezelés technikája is a tokiói színben a legkiérleltebb, és a nézőpont mozgatásának az iróniája is itt érvényesül leg­inkább. Tehát Hal Hartley a Hihe­tetlen igazság, az Egyszerű emberek és az Amatőr után új filmjében, a Flört-ben is kita­lált valamit, amire oda kell fi­gyelni. Nagy Imre Arc és maszk, személyiség és szituáció Keresztrejtvény Beküldendő a helyes megfejtés január 12-én péntek) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐ­LAPON 7601 Pf: 134. Új Dunántúli Napló Szer­kesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VII. em. A december 30-i lapban közölt rejtvény he­lyes megfejtése: „A többi szoba is hasonló, csak azok nincsenek bebútorozva.” Utalványt nyertek: Burula Éndre, Pécs, Jedlik Ányos u. 3., Fe- rencz Judit, Sásd, Szent Imre u. 31., Kulcsár Edit, Pécs, Mátyás király u. 6., Markó Andrea, Pellérd, Vasút u. 32., Szabó József, Egerág, Pozsony u. 91. Az utalványokat postán küldjük el. 1 4 1 l Antal György otthonában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom