Új Dunántúli Napló, 1995. december (6. évfolyam, 328-356. szám)

1995-12-09 / 336. szám

8 Dunántúli Napló Riport 1995. december 9., szombat Magyarul magyarán Kommunikálunk A telep lakói, ha nélkülözik is a teljes összkomfortot, mégsem szívesen költöznének el megszokott otthonukból fotó: Tóth l. Pécsbánya - telep a város szélén Bizonyára mások is fölfigyel­tek már arra, hogy a nyelv használatát, azt a mindennapi jelenséget, hogy beszélünk, társalgunk, szóba elegyedünk vagy szót váltunk egymással, tanítunk, előadunk, hivatal­ban ügyfelekkel foglalko­zunk, ismereteket terjesztünk, eszmét cserélünk stb. össze­foglalóan úgy jelöljük, hogy ilyen alkalmakkor KOMMU­NIKÁLUNK. A kommuniká­ció végsőkig egyszerűsítve nem más, mint közlőkapcso­lat, információk közlése, cse­réje, valamilyen erre szolgáló eszközrendszer, jelrendszer segítségével. E rendszerek közül a legfejlettebb, és csak az ember sajátja a NYELV. A nyelvi jelzések adása és vé­tele a BESZÉD, szakkifeje­azaz elbeszélnek egymás füle mellett. A verbális kommunikáció akkor eredményes, ha a két fél tud is meg akar is eszmét cserélni egymással. Az utób­bit nehezebb biztosítani, fő­ként a dialógusban való rész­vétel kötelező jellege esetén. (Tanítási óra, kötelező to­vábbképzés stb.) A gyakor­lott beszélő a beszédtárs ar­cáról képes leolvasni azt, vi­selkedéséből következtetni arra, hogy szavai célba ér- nek-e. A partner ugyanis - főként a mimikával - vissza­jelző hogy hallja-e, érti-e, amit a beszélő mond. Ezért gyakori a nyelvileg (verbáli­sán) is megfogalmazott igény a visszajelzésre. Nem ritka az olyan beszélő, aki nem Pécsbányát, ezt a Pécstől min­dig kissé tartózkodó távolságot tartó települést - vagy talán fordítva, a város nem akart kö­zeledni a telephez? - sokan lát­ják szépnek. Ha meggondolom, lehet igazságuk, mert az egy­kori Széchenyi-akna, most pe­dig a külfejtés közelsége sem képes elrontani a lankák között megbúvó kis bányászházacs­kák, le- s felszaladó utcák, a te­rebélyes, évszázados szelíd­gesztenyés sajátos hangulatát. Még november végén sem, amikor pedig a szénporos uta­kat sárrá dagasztja a megolvadt hó, a robusztus szállítójármű­vek otrombábban zajosabbak, mint nyáron, s a köd már kora délután ölelkezik a mindent be­borító sötétséggel. Mint a mai Pécsbánya lakói közül sokakat. Gyöngyösi Lász­lót is a bánya hívott a telepre, s adott számára otthont és meg­élhetést. Ma azt mondanánk - biztos egzisztenciát. Ahogy el­nézem ezt a vékony, hatvan éves férfit - aki Csákány utcai portája előtt gondosan söpri össze a fagy harapdálta barnás faleveleket - azon gondolkod­tam, vajon mit vett ki belőle a huszonegy év a föld alatt, s nyolc évi külszínen végzett munka. A szénbányászat, amely hosszú ideig sztárokat csinált a „szereplőkből”, majd mint a rossz színdarabban, elfe­ledkezett róluk. Gyöngyösi Lászlót rokkanttá tette. Tíz éve eszi a nyugdíjasok egyre kisebb kenyerét. Mert igaz, amikor az első utalványt hozta a postás, még irigykedtek is rá, hogy mi­lyen szép pénzt kap. Mára azonban a „szép pénznek” csak az emléke maradt, mint az egy­kori bányásznapoknak. Ezt a férfit a munka fizikai értelem­ben is tönkretette, kórházból kórházba jár, a szilikózisos em­berek fojtott hangján mondja, most nemrég jött a patikából, otthagyott több száz forintot alig néhány gyógyszerért. A foga megcsináltatására nem jut pénz. Bár igaz, nyugdíjasoknak ingyenes a munka, de az anya­gért fizetni kell . . . Gyöngyösi László a felesé­gével él Pécsbányán, ha beteg­ségei nem lennének, mond­hatná, boldogságban, békes­ségben. Semmi pénzért nem költözne el innen, most már azt is megszokta, hogy délutánon­ként robbantásoktól hangos a környék. * Az egykori DGT - Első Du- nagőzhajózási Társaság -, majd Mecseki Szénbányák épületé­ben kapott helyet a Pécsi Erőmű Rt. (PERt.) kőszénbá­nya külfejtésének központja. Ez a mintegy 350 dolgozót foglal­koztató cég Pécsbánya megha­tározó üzeme, mert a Karolina­körzet, az egyik külfejtés - a másik Vasason van - a telep szélén húzódik. Meghatározó, mert jó néhány pécsbányainak munkát ad, de azért is, mert az itt élők nap mint nap találkoz­nak a „negatív hatásaival”. A robbantásokkal - állítólag ré­gebben még a házak is megre­megtek -, az időszakos útlezá­rásokkal, az éjjel-nappal járó szénszállító teherautók zajával, a szénporos utakkal. Horváth Emó' főmérnök nem tagadja, munkájuk valóban okoz kellemetlenséget a pécs- bányaiaknak, ezért a jószom­szédság megőrzése érdekében az üzem minden tőle telhetőt megtesz, hogy békesség le­gyen. Tudja, nekik kell alkal­mazkodni: éppen ezért a rob­bantásokat egy és két óra közé ütemezték, a szénport rendsze­Pécsbányán töltött. Miközben csalingázunk, s mindenféléről beszélgetünk, meglep, milyen határozottan közli, ő bizony nem költözne el innen semmi pénzért. Meglep, mert tulaj­donképpen - legalábbis az én szemüvegemen keresztül - nem sok minden van, ami egy fiatal­ember számára vonzó. Tamás érvel. Megszokta, itt nőtt fel, a téren minden este találkozik a haverokkal, a városba bejárni sem nagy kunszt, meg aztán mennyivel jobb a panellakás, mint az ő családi házuk. Mi az, ami hiányzik? Egy igazi szóra­kozóhely. Mert hétvégeken van ugyan egy remek diszkó, de meg akarják szüntetni. A fiata­lok most aláírást gyűjtenek, hogy ezt az ellenük irányuló „merényletet” megakadályoz­zák. A külfejtés járművei még jóidéig a „tájképhez tartoznak” résén lemossák az utakról, sok millió forintért azt is megoldot­ták, hogy a koszos lé elfolyjon. Aztán a kisebb, a gesztus értékű dolgok, úgy mint a buszmeg­álló építése, az Ezeréves-fa köré a díszkerítés kialakítása, rendszeres kapcsolattartás az egykori szénbányák nyugdíja­saival. A főmérnök a falon függő színes légifelvétel előtt mutatja, merre dolgoznak most, hol haj­tottak végre rekultivációt, azaz a korábbi külfejtés tájrendezé­sét, s milyen irányban terjesz­kednek tovább. Az biztos, hat­hét évig még ezen a területen dolgoznak, de a 2000-et követő években a bánya „átmegy” a Komlói út felöli részre. Ez azt is jelenti, hogy Pécsbányának még hosszú ideig számolnia kell azzal, hogy a területen megmaradnak a külfejtések, s ezzel a módszerrel bányásszák az erőmű által felhasznált sze­net. * Eszik Tamás alacsony, vé­kony, szemüveges fiatalember. Életének tizenhét évéből tízet helyszínként szolgál a város mozgássérült gyerekei lovaste­rápiájához. Az „iskolaló” tartá­sát, gondozását az egyik szom­széd vállalta. ■Nt­Csendes a délután Pécsbá­nyán. Az imént érkezett meg a busz a városból, a jeges-csú­szós járdákon óvatos léptekkel sietnek otthonukba az emberek. Teherautó áll keresztbe az úton, az autók megállnak, türelmesen várakoznak, a vezetők közül senki nem száll ki, hogy érdek­lődjön, mi történik. Akik erre járnak, tudják, a külfejtésben most robbantanak. Pécsbányán ezek a dörrenések olyanok, mint falvakban a déli harangszó. Roszprim Nándor zéssel: a verbális kommuni- csupán modorságból minden káció. második-harmadik mondata Visszatérve indító gondola- után betoldja az: Érted? Érti- tunkhoz, egyre többször hal- tek? kérdést. A tanári beszéd­lom felnőttek, de főként ben: Tiszta? Világos? gyermekek minősítéseként, hogy „nehéz vagy nem lehet vele kommunikálni.” Ezzel azt akarják kifejezni, hogy az így jellemzett emberrel nehéz vagy nem lehet szót érteni. Persze a kommunikációelmé­let ((ez a viszonylag új tudo­mány foglalkozik ezzel a kér­déskörrel) szerint az ilyen felnőtt emberi vagy gyermeki viselkedésnek sokféle oka le­het. A legfontosabb követel­mény ugyanis az, hogy létre­jöjjön és fennmaradjon a kap­csolat (a kontaktus) a beszélő és a beszédtárs között. E nél­kül minden igyekezet ellenére a kísérletből legfeljebb a sü­ketek párbeszéde lesz, vagy mindegyik mondja a magáét, Szinte divattá vált az utóbbi időben - főként hangos riport ké­szítésekor -, hogy a riportalany ■ (leginkább közéleti ember, pöli- tikus) a riporter egy-egy megál­lapítására ritkábban vagy sűrűb­ben ezt mondja: „így igaz>r - „Ez így igaz”. Mintegy vissza­igazolja vélemény azonosságát. Hasonló ehhez egy másik inte­rakció (ahogy a szakemberek nevezik), amely a riporter lé­nyegesnek tartott kérdésére hangzik el: „Jó kérdés” - „Ez jó kérdés” - Sőt: „Ez egy (!) jó kérdés” - „A kérdés rendkívül jó. ” - Mindez annak a vissza­jelzése, hogy közös nevezőn vagyunk, hogy azonos hullám- hossiöttUj"illJI KOMMUNIKÁ­LUNK, '^n'1 Rónai Béla -íodnxzaazjaM-aotri c tOMoaiyl Mint a telep avatott ismerője vezet körbe, s mondja mi mi­csoda. Ellentmondásos kép fo­gadja a nézelődőt, mert vannak olyan rendezett részek, például a gázműé lett focipálya melletti gesztenyés, amely kopaszon, az őszi hideg-borongós időben is magával ragadóan gyönyörű. Ugyanakkor a Debreczeni Már­ton utcában olyan ház marad­ványa állja a havat és fagyot, amelynek nincsen teteje, csak a tűzfalak nyúlnak felfelé, az ab­lakok pedig vakon tekintenek a nagyvilágba. Mögötte romok, valamint gaztenger és szemét­halmok. Ugyanakkor az utca elején új házak sorakoznak, ízléses kerí­tésekkel, gondozott kertekkel. A pécsbányai gyerekek két he­lyen tanulnak: az egyik iskola a volt kultúrházban működik, amelynek bejárata fölött most is Zalka Máté, a „spanyolos” Lukács tábornok neve áll. Az épület szomszédságában lo­varda épül. Molnár József isko­laigazgató szerint még az idén elkészül a tizenkét méter átmé­rőjű létesítmény, amely remek Beküldendő a helyes megfejtés december 15-én (péntek) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELE­ZŐLAPON 7601 Pf: 134. Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VII. em. A december 2-i lapban közölt rejtvény helyes megfejtése:„Az intelligencia teszt szerint Ön ki­zárólag erre a munkára alkalmas.” Utalványt nyertek: Fáber Zsigmondné, Palkonya, Fő u. 62.,Irmei Simon, Mohács, Jókai Mór u. 6., Mátis Béláné, Abaliget, Petőfi S. u. L, Sántha Péterné, Pécs, Kenderföld u. 4., Török Orsi, Pécs, Debreceni Márton u. 11. Az utalványokat postán küldjük el. í < A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom