Új Dunántúli Napló, 1995. november (6. évfolyam, 298-327. szám)

1995-11-11 / 308. szám

1995. november 11., szombat Kultúra - Művelődés Dunántúli Napló 7 Jubileumi emlékkötet 100 pécsi évad Nagy Imre . Emlékek, látomások Beszélgetés Berták Lászlóval Részlet Nagy Imre: Bertók László (Beszélgetés és tanulmány) című könyvéből, amely a közeljövőben jelenik meg a Pannónia Könyvek sorában. A Pécsi Némzeti Színház cen­tenáriuma tiszteletére 100 pécsi évad címmel reprezentatív em­lékkötet jelent meg. írásai kö­zül a drámai bemutatókkal fog­lalkozó két tanulmányról szó­lunk bővebben. Futaky Hajnát mint a prózai előadások kritikai recenzensét az elmúlt mintegy 40 év (évad) időszakából ismer­hetik a színházláto­gatók. (Jelenkor, Dunántúli Napló.) Tanulmánya ezúttal a színház drámai előadásait tekinti át a kezdetektől 1949- ig, a Pécsi Nemzeti Színház államosítá­sáig. Munkájában nem lehetett könnyű dolga. Levéltári for­rásanyagok mellett elsősorban a napi sajtóban közölt tu­dósításokra, hírekre támasz­kodhatott. Az első négy évtize­den át ugyanis csaknem a har­mincas évek végéig bemuta­tókkal kapcsolatos elemző kri­tikai megnyilvánulás, ritka ki­vételekkel, szinte ismeretlen fogalom a pécsi sajtóban. Sok egyéb között figyelmet érdemel Futaky tanulmányában a színházi műsorarányok észre­vétele. Nagyjából ugyanis a hu­szas évek közepéig a drámai műfaj bemutatói a színház mű­sorának kb. egyötödét jelentet­ték. A többi zenés darab, főleg operett. Ami a publikum kon­vencionális ízlésvilágát is jól tükrözte. Hosszabb távon. Még a negyvenes évek elején is tar­totta magát az a sommás véle­mény, miszerint Pécsett „prózát nem érdemes játszani, a kutyá­nak sem kell”. Jóllehet az éva­dok műsorösszeállítása minden korban megkísérelte fölvenni a harcot a begyöpösödött polgári ízléssel. így a dráma mint szín­házi műfaj immár harmadik év­ezrede nemcsak fennmaradt, de olykor szép sikereket hozott a pécsi színház első fél évszáza­dában is. A tanulmány fő értéke egy mondatban is kifejezhető. Nem más, minthogy a századforduló színfalhasogató előadói stílusá­tól a modemdráma-törekvése- kig, mind az előadások stílusá­ról, mind a darabválasztások tematikai sokszínűségéről (népszínművek, történelmi drámák, társadalmi drámák, francia vígjátékok; regény­adaptációk, bulvárdarabok, klasszikus drámaművek, kora­beli modem drámák és hazai klasszikusok) a terjedelmi kor­látok szabta lehetőségek között is megbízható értékelést nyújt. Nagy Imre öt, illetve a leg­utóbbi évek vázlatos áttekinté­sével hat időszakaszban elemzi a színház államosításától napja­inkig terjedő korszakot. Ezen időszakokban a rendkívül hete­rogén darabválasztások temati­kai sokrétűségében vizsgálja az évadok összetételét, a színház törekvéseit s helyenként kima­gasló értékeit. Világosan kita- pinthatóvá válnak a mindenkori igazgatók, főrendezők formáló­alakító behatásai arra, hogy a színháznak sike­rüljön kialakítani a maga saját pé­csi arculatát. E korszakokban je­len voltak meg­határozó emlékű színművészek és rendezők. Voltak túlnyomóan sike­res és voltak ke­vésbé sikeres időszakok. Azt viszont senki nem vitathatja el a várostól, hogy a hatvanas-hetvenes évek fordu­lója tájt, Illyés Gyula Tiszták c. drámájának bemutatásával a pécsi színház korszakos jelen­tőségű időszaka kezdődött el. Ebben a város „.. .a mai ma­gyar dráma értékes és számon- tartott műhelyévé vált”. A hetvenes években - 1983- ig - a Tiszták-at kilenc újabb Illyés-bemutató követte. Kár, hogy ezen a ponton - mivel egyszer ezt is ki kellene mon­dani - nem találkozunk semmi­lyen észrevétellel arra (vagy az ellenkezőjére), hogy ezen Ily- lyés-darabok - néhányuk ma­gas értéke mellett is - jelentős részben könyvdrámák. Olvasva nagyobb örömet nyújthatnak. De valamennyi kierőszakolt színpadra állítása nem használt senkinek. Az emlékkötet fennmaradó részében a színház történetét, gyarapodó tagozatait, műfaji bővüléseit reprezentáló írások, tanulmányok, visszapillantások olvashatóak. P. Müller Péter A pécsi színházkritika száz éve címmel tekinti át az elmúlt év­század színházi írásainak sajá­tos vonásait. Már fi Attila a Pé­csi Nemzeti Színház felépítését ismerteti; B. Horváth Csilla Pé­csi fényképészek színészképei a színház első ötven évéből címmel adja közre tanulmá­nyát. Dr. Nádor Tamás az ope­rajátszás történetével s a zenés játékok jelenlétével; Péter Anna Város, színház, balett címmel a Pécsi Balett működésének kri­tikai tükröződésével foglalko­zik. Kos Lajos a Bóbita történe­téről emlékezik meg. A kiadvány mintegy harmad­része archivált portré- és jele­netképekből ad válogatást Száz év képekben címmel. A kötetet dr. Bezerédy Győző, Simon István és dr. Szir­tes Gábor szerkesztette. W. E. N. L: A Fák felvonulása-hoz hasonlóan az Emlékek válasz­tása is késett, hiszen csak 1978- ban jelent meg, hat évvel az első kötet után. Viszont egyér­telmű elismerés fogadta, amibe némi meglepetés is vegyült. Hogy itt van ez a Bertók a negyvenhárom évével, s a jó után most még jobbat ad. „Az Emlékek választása kellemes meglepetés lehet még azoknak is, akik folyóiratokból több da­rabjára emlékeznek. Össze­gyűjtve, rendbe állítva, egy­mást értelmezve és magyarázva egy öntörvényű és tiszta költői világot tárnak elénk” - írta Vasy Géza (Forrás 1979. 2. 88- 89.), Alföldy Jenő cikke végén szinte mentegetőzik, „hogy a költészet házatáján is ritkán emlegetett költőt” mások sze­rint talán érdemén felül mél­tatja (Élet és Irodalom 1978. 35.), Takáts Gyula pedig a kö­tet által okozott feltűnést azzal magyarázza, hogy ez az alig hatvan vers egy hosszú út gyü­mölcse, amelyen járva Bertók „a tehetség és a mesterség szi­gorú gyakorlásával és mestere­inek hangjától fokozatosan megszabadulva önálló hangú, igaz és jelentős költővé” vált, s erre a lépésről lépésre haladó, szívós munkára csak kevesen képesek. (Jelenkor 1978. 10. 979-981., i. h.: 980.) B. L: Ezek a recenziók, a be­lőlük vett idézetek ma is simo­gatják a hiúságomat, dehát a vezető kritikusok sasszeme ek­kor sem vett észre, vagy olyan kicsinek látott, amiről nem ér­demes szót ejteni. Látod, itt üt vissza az, hogy az ember ma­gányos, nem keresi a nagyok holdudvarát, mégcsak az iro­dalmi körök, brancsok ólmele­gét vagy bajvívásait sem. Al­földy jogosan mentegetődzik, hiszen feletteseit az Esnél, bi­zonyára őket is meg kellett győznie, hogy egy ilyen, a „köl­tészet házatáján is ritkán emle getett” költőről „érdemén felül” írhasson. A fogadtatás idegen- sége, esetlegessége, megalázó távolsága holtomig elkísért, csak most már nem érdekel. Már 1974-ben, két évvel a Fák ... megjelenése után ösz- szeállítottam egy új kötetet Csönd zuhog címmel, s megmu­tattam Csorba Győzőnek és a barátaimnak. Valahol megvan a jegyzetem róla, hogy Csorbától Csűrösig ki, mit mondott róla. Keményen bíráltak, s én ma­gam is kemény bírája voltam magamnak. De a legfőbb oka, hogy ezt a gyűjteményt nem ad­tam be a kiadónak az volt, hogy mindössze harminc versből állt, s ez akkor magában is elegendő ok lett volna a visszautasítás­hoz. Attól pedig féltem. De az Emlékek választása kéziratát is, igaz, akkor még Föl a hithez címmel, már 1976 áprilisában elküldtem a Magvető igazgató­jának. Némi változtatással egy év múlva fogadták el, s a bea­dástól számítva éppen két év el­teltével jelent meg. így ment ez akkoriban. Kivételt csak a nagy nevek képeztek. N. I.: Ébben a kötetben több színnel, többféle hanggal kísér­letezel, mint az előzőben. B. L: Kicsit rapszódikus a kötet, még mindig „próbálga­tom” benne a hangom. Több a tárgyiasabb, elvontabb szemlé­letű vers, de folytatom azt az élményszerűbb, ösztönös, köz­vetlen külső hatásokra vissza­vezethető, impresszionisztikus beszédmódot is, amely korai írásaimat jellemezte. Bár talán sűrítettebben, „látomásosab- ban”, képibb szemlélettel. N. /.: Csűrös Miklós erről a képalkotásról írja: „Olykor halmozza a távoli asszociációk által lazán összekapcsolt, mégis egy irányba sodró képeket [...], máskor egyetlen metafora föl­villanó magnéziumfénye világít meg egy részletet a környező homályból”. (Bevezetés Berták László költészetébe. In: Cs. M.: Színképelemzés. Bp. 1984. 210- 219.1. h.: 214-215.) Szemügyre veszi egy kétsorosodat, amely kétségkívül a kötet nagy versei közül való. Hadd idézzem én is e költeményt: Mindörökre Beesett szemem világ gödre feltöltve fénnyel mindörökre. Egyetértek az elemzővel, itt valóban páratlan erővel és tö­mörséggel csapnak össze és szervesülnek harmonikus szépséggé a szöveget alkotó ellentétek: a kicsi és a nagy, a mély és a magas, a belső és a külső, a homályló és a fény. Hozzáteszem, hogy a vers a szem mint lélektükör hagyo­mányos képére épül, ezt azon­ban egészen újszerűén ragyog- tatja fel azáltal a költő, hogy az első sor felkomorló sírgö- dör-látványára vetíti rá a vég­telen fény képzetét, miközben a tér súlyát, röghözkötöttségét, lehúzó vonzerejét a korlátlan idő szárnyaló élményében oldja fel, a halálban, a beesett szemben csillantva fel az örök életet. A szöveg szentenciózus tömörségét nemcsak a vissza- hajló, gyűrűbe záródó szerke­zet adja (a cím újra felhangzik az utolsó szóban, egybeesik a kezdet és a vég), hanem a há­romütemű, kilencszótagos so­rok súlyos lüktetése is, ame­lyen áttör a második sor feltá­madó, tisztán felröppenő jam- bikus zenéje. Visszatérve Csűrösnek a képszerkesztésről mondott, a misztika és a megfigyelés ösz- szekapcsolását hangsúlyozó szavaihoz, úgy vélem, valami nagyon lényeges jegyre muta­tott rá, mikor ezt írta: „Bertók legjellegzetesebb metaforái majdnem mind így egyensú­lyozzák egymást a bátor elvo­natkoztatás meg a tapasztalati hitel kétszárú mérlegén.” (I.m.: 215.) B. L.: Talán nem véletlenül vonzódtam a Nemes Nagy és a Pilinszky nevével jelezhető in- tellektuálisabb lírához, s talán nem haszontalanul forgattam a könyveiket. Bár ekkor még Nagy László költészete is erő­sen hatott rám. Itália örökében A napfényes Itáliát idézik a következő héten a pécsi Mű­vészetek Házában. November 16-án 18 órakor „Leletek Itá­liából” címmel Boda Miklós képeinek kiállítását nyitja meg Kovács Orsolya művészet- történész. E napon 19 órakor „Viva bel canto” címmel ope­raest kezdődik. Fellép Mas- sányi Viktor, Dér Krisztina, Váradi Mariann, Kuncz László és Győrfi István. Bartók emlékére Bartók Bélára és Rózsa Mik­lósra is emlékeznek novem­ber 13-án Pécsett, Pécsi Szim­fonikus Zenekar koncertjével a POTE aulájában. Az idén elhunyt Rózsa Miklóstól egy ritkábban hallható műve, a Gordonkaverseny lesz műso­ron, míg Bartók Bélától „A kékszakállú herceg vára” hangzik fel. A zenekart Ho­ward Williams vezényli. Az IH ajánlataiból A húszéves pécsi Ifjúsági Ház ünnepségsorozatának zár­órendezvénye lesz november 16- án a Tanac néptáncegyüt­tes estje. Az este 8-kor kez­dődő program után táncház várja a résztvevőket. Novem­ber 13-án 17 órakor a „Hang” kötetek írója, Dombi Ferenc lesz a vendég, a Mensa Klubban pedig november 17- én 17 órakor Nagy Bandó András. November 15-én a közönség két ked­vence, Koós János és Bajor Imre lép fel a Házban, este fél 9-kor. Mexikói napok Nagyszabású rendezvényso­rozat indul november 17-én Pécsett. 18 órakor a Csontváry múzeumban tartott nyitókon­certtel kezdődnek a Mexikói napok. A Nevelők Házában, az Angol Központban, a JPTE-n, a Ferences templom­ban is lesz program, fotókiállí­tás, film-, video-, és diavetítés, több előadás az indián kultúrá­ról, Mexikó jelenéről, lesz koncert és táncház, ételbemu­tató és népművészeti bemutató is. Az arab és az iszlám kultúra napja Az olaszok és az inkák mel­lett az arab világgal is talál­kozhatnak a pécsiek novem­ber 11-én a DOZSO-ban. A nap 10.15-kor kiállítással nyí­lik, szó lesz az iszlámról, tar­tanak diavetítéses pakisztáni útibeszámolót, s lesz gasztro­nómiai bemutató is. 1(1)0 PÉCSI ÉVÁD POTri.TOTH LÁSZLÓ Jövőre Ki Mit Tud? Ismét meghirdették a Ki Mit Tud? vetélkedőt azoknak, akik 1995. december 31-éig betöl­tötték a 14. évüket, de a 26-at még nem. Jelentkezhetnek szó­listák, együttesek is. A 3-nál nagyobb létszámú csoportok esetében az átlagéletkor szá­mít, de a legfiatalabbnak is le­galább 12 évesnek kell lennie. Hivatásos művészek nem ve­hetnek részt a vetélkedőn. A Ki Mit Tud? kategóriái: voká­lis zene (ének), hangszeres zene, vers-, próza-, és mese­mondás, néptánc, klasszikus és modern színpadi tánc, egyéb (például báb, paródia, panto­mim). További tudnivalókhoz és a jelentkezési laphoz a pécsi Ifjúsági Házban juthatnak, no­vember 30-áig. Székelyföldi hangulatok A radot magunk mögött hagyva csaknem ötszáz kilométert kellett meg­tennünk ahhoz, hogy megpil­lanthassuk az első kétnyelvű falutáblát: igen, Kökös volt a színhelye az egyik sorsdöntő 1848/49-es csatának. A pécsi Leőwey Klára Gim­názium vegyeskara felekereste Székelyföld legszebb tájait: hat alkalommal örvendeztette meg nagyszámú hallgatóságát világi és egyházi fellépésein. Kiemelkedő sikert arattak a spritituálék, remekeltek a szó­listák (Borbás Lili, Hegyi Or­solya, Kampis Kristóf, Németh Júlia, Papp Szilvia, Szabó Gabriella, Tillai Zsófia, Tóth Viktória és Wittner Júlia), a szívekhez találtak a székely- földi vonatkozású dalok,. s könnyeket csalt a szemekbe Kodály „Esti dal”-a. Ritka pillanatokat élt át a kórus a zsúfolásig megtelt csíksomlyói kegytemplom karzatán énekelve. Aztán: né­mán álltunk az ezeréves ma­gyar határt jelentő várromo­kon; tudtuk: a távoli Moldova kis falvaiban testvéreink élnek, akik megmaradásukért küzdve - nemzedékről nemzedékre őrzik a Halotti Beszéd már- már feledésbe merülő nyelvét. Hozzájuk ezúttal nem juthat­tunk el, de beszélhettünk e „ha­tár” innenső részén élő gyí- mesi csángó-magyarokkal. Már ennyi élmény is megha­tározhatta volna az egyhetes koncertút sikerét, de a kedves vendéglátó családok, a sepsi­szentgyörgyi Székely Mikó Kollégium igazgatója és taná­rai gondoskodtak arról, hogy az értékes látnivalók sokasod­janak. így megcsodálhattuk a különleges kézdivásárhelyi „udvartereket”; ugyanitt a mesterségek nagy gonddal el­készített zászlait, a hívogató cégtáblákat, emblémákat és a romániai magyarság színes népviseletét összefoglaló „ba­bamúzeumot”. Marasztaló erejű volt a Jó­kai világát idéző Bálványos varázsos légköre, a Szent Anna-tó környékének kora esti félhomálya a kápolnával, a visszhanggal és a búcsúzó énekkel. Korabeli táncokat rögtönöztünk a szárhegyi Lá­zár-kastélyban, s bolyongtunk a Gyilkos-tó, a Békási-szoros szinte a „mesés Kelet”-et idéző árusai között - mindig magunk előtt látva az 1352 méteres Kis-Cohárd és az Oltárkő eget ostromló csúcsait. Együtt örülhettünk a cserná- toni falumúzeumnak, ahol - az elmúlt évek kedvező változá­sai után - ismét a népfőiskola tanfolyamain tanulhatnak a hagyományokat megőrizni szándékozó fiatalok. Ilyen lelkes kis csoport a Duna Televízióból is ismert sepsiszentgyörgyi „Tilinka” együttes, amelynek tagjai megajándékozták a pécsi éne­keseket a táncházas népi kul­túra remekeivel. A gróf Mikó Imre által haj­dan patronált kollégium 1700 magyar diákja, az iskolai könyvtár több mint ötszáz éve őrzött ritka és felbecsülhetet­len értékű iratai; Sepsiszent- györgy másik nagy oktatási centruma, a Mikes Kelemen nevét viselő líceum, a város­ban lévő Székely Nemzeti Múzeum, az iskolai óralátoga­tások tapasztalatai mind-mind arról győztek meg bennünket, hogy Pécstől 800-1000 kilo­méterre él egy fantasztikusan gazdag kultúra, amelyet min­den anyaországbelinek miha­marabb meg kellene ismernie. És amikor a sepsiszent­györgyi Vártemplomban, a re­formáció emlékünnepére oda- sereglett 900 emberrel együtt énekelhettük a megmaradást is hirdető ősi szöveget („Te- benned bíztunk eleitől fogva”), éreztük: népet, em­bert és értéket őrző komoly valósággá vált hangverseny kőrútunk. Dr. Szabó Szabolcs tanár, karnagy v * Berták László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom