Új Dunántúli Napló, 1995. október (6. évfolyam, 268-297. szám)

1995-10-18 / 285. szám

1995. október 18., szerda VÁROSAINK Dunántúli Napló 9 Az impresszionistáknak hódolva B. Kolep Ilona festőművész Párizsról, az emlékekről A siklósi születésű művésznő képeinek hangulata, színei jobb kedvre derítik az embereket Szatirikus arckép és dinnyék csendéletben. .Tájak és port­rék. Az árnyékok sem olyan sötétek, és a fények mindenhol fények. B. Kolep Ilona képei előtt ha megáll az ember, ki­csit jobb kedvre derül. Tehet ennél többet egy művész, ha ráadásul ízléssel is teszi? A művésznő Siklós szü­lötte. Nemrégiben a TESZ- székházban képeinek kiállítás­nyitója osztálytalálkozóvá vált. Régen látták őt itthon.- Csak az általános iskolai éveket jártam itt, aztán követ­kezett a pécsi középiskola, Budapest, a Képzőművészeti Akadémia. És egy csodálatos év Párizsban, az ottani Kép­zőművészeti Akadémián és a Julien Akadémián. Kislányko­romban zongorázni tanultam, aztán franciául, szerettem Adyt és az ő Lédáját, a francia kultúrát. Nagybátyám Lon- don-rajongó volt, vele mindig szócsatákat vívtunk emiatt. Párizsban magyar emigráns fiatal művészekkel éltem, dol­goztam együtt. Bohém, vidám egy évet töltöttem ott. Rajong­tam az impresszionistákért, jobb hely a művészi tanulásra nem is adathatott volna ne­kem. Bizonyos mennyiségen és színvonalon alul nem telje­síthettünk - ez volt a követel­mény. Tanáraik menedzselték őket, B. Kolep ILona munkái is a világ minden részébe elju­tottak a francia éveiből. Aztán hazajött.- Festettem, tanítottam, gyerekeket szültem és nevel­tem. Voltam tanár Szabad­szentkirályon, Kiskassán és Újpetrén. Pár éve nyugdíjas vagyok, azóta csak a festés szenvedélyének hódolok. So­sem szégyelltem kimenni az utcára festeni. Régen a pécsi vasútállomásra jártam skic­ceim. Ha megtetszett egy arc, leszólítottam az illetőt, meg­festettem. Ma már ezt nem merem megtenni. De most is kijárok dolgozni, le viszem a kiskocsin a festőholmikat. Egy ilyen útnak induláskor kapta a siklósi kiállításra invi­táló levelet. B. Kolep Ilona, akinek számtalan külföldi tár­laton szerepeltek munkái, az európai festőművészek kiállí­tásán 1962-ben 3. díjas lett egy grafikája, amikor meglátta ezt a meghívót, olyan boldog­ságot érzett, amilyent már na­gyon régen. Egy hétre haza­költözött megint. Bukfencet vethetnék, borsót fogok Részarány-tulajdonosok közgyűlése volt Siklóson Roma Klub alakult A beás nyelvet és kosárfonást tanítják Siklós Panoráma Show Harkányban Október 22-én, vasárnap este a Harkányi Művelődési Ház­ban a Panoráma Show előtt emlékeznek meg a 23-i forra­dalmi eseményekre. Az ezt követő esti programban fel­lépnek: El-Charro, Sipos F. Tamás, a Hip-Hop Boys, a Show-Ho Party és az Animal Kannibals. Lesznek vetélke­dők a fiataloknak, és külön­böző meglepetések. Október 26-án a gyermekeket várják a HMH-ba a 100 Folk Celsius együttes műsorára, fél 11-kor az óvodásokat, 14 órakor pe­dig a kisiskolásokat. Ajánlat az új Harkányi Hírekből — Képes beszámoló a szüreti fesztiválról — Kihez lojális Ónodi Gábor, fürdőigazgató? — Életben maradt a harkányi gyógykórház — Indul a Tenkes TV — No Garé! A Siklós újság új számából — Interjú a Vékom Kft. új ve­zetőjével — A regionális vasútvonal jö­vője — Egy baleset tanulmánya — Mi történt a Szüreti Feszti­válon? — Portré Nagy Istvánról Orvosi ügyelet A siklósi háziorvosi ügyelet ok­tóber 18-tól Siklóson: 18-án, szerdán ügyel dr. dr. Nagy Ka­talin, 19-én dr. Szilágyi Imre, 20-án dr. Tölgyesi Éva, 21-én és 22-én dr. dr. Vág völgyi Má­ria, dr. Tarabán Zdenkó, 23-án dr. Falusi-Mediko Kft, 24-én dr. Nagy Katalin. Az oldalt összeállította: Szabó Anikó Négy hektár föld lesz az övé, de hogy minek? Az elkeseredett, költőinek szánt kérdést egy új gazda tette fel a nemrégiben Siklóson megrendezett rész­arány-tulajdonosok közgyűlé­sén. Hivatalos nevén a Mező- gazdasági Termelő, Szolgáltató és Értékesítő Szövetkezet már legalább ötödik alkalommal hívta össze őket, tudtuk meg a részarány-tulajdonosoktól. Ezen az utolsó alkalmon a határozatok kiosztása, a tulaj- donbavétellel kapcsolatos tájé­koztatás és a kimérési díj ren­dezése szerepelt a napirenden. Megkapta tehát a határozatot, aki szorgalmasan sorbaállt. S akinek eddig még nem volt na­gyobb területe, az is megkezd­heti a föld művelését. De hogy minek? Paczier Jó­zsef, a panaszkodó gazda har­kányi. Van már szőlője, a föld az apósával közös, családi kis- birtok. Hogy mit vet bele? Buk­fencet, válaszolja, aztán el­árulja a valóságot is: borsót. Gépet nem tud vásárolni, majd megmunkáltatja, aztán fizet. Az is lehet, hogy kiadja az egész területet bérbe műveltetni. Hi­szen mire van manapság pénz, és hogy is érné meg a mező- gazdasági munka? Kérdések válaszok nélkül, munkás napok a kiút délibábja nélkül. És a számok: a közgyűlés le­vezetőjétől, Bum Lászlótól megtudhattuk, hogy 750 rész­arány-tulajdonosa van a szö­vetkezetnek, 50 eladta a része­sedését, 450 igénylő akadt, kb. a fele jelent meg a közgyűlésen határozatért. Nagyjából 2000 hektár földdel rendelkeztek, 41 ezer aranykorona értékben. Siklóson bár több mint ezer beás és lovári roma él, a cigány populáció nem olyan erős, hogy megalakult volna a cigány ön- kormányzat. Mindmáig semmi­féle közösségi fórumuk nem volt, mígnem akadt egy lelkes fiatalember, aki összefogta né­pét. Jovánovics László, aki egy pécsi tanfolyamon cigány kul­turális közösségfejlesztő asz- szisztensi képesítést szerzett, ma a siklósi városházán dr. Si- mor Ferenc alpolgármester ve­zetésével tevékenykedik a ro­mákért. A fiatalembernek nem kis szerepe volt abban, hogy nem­rég létrehozták Siklóson a Roma Klubot. Előbb megkeres­ték a polgármestert, dr. Máté Jánost, aki segítséget ígért és adott számukra, majd a klubo­kat tömörítő Társadalmi Egye­sülések Szövetségét. Hoffmann Kálmán, TESZ-vezető útmuta­tásaival megalakították klubju­kat, megválasztották a tisztség- viselőket, megalkották az alap­szabályt, sorolja a fiatalember létrejöttük történet. Vannak apró, 14 év alatti tagjaik is, de zömében fiatalok. Kérdésemre, hogy bármilyen nációjú ember részt vehet-e a klub életében, azt feleli: bárki, aki elfogadja az alapdokumentumaikban fog­laltakat. S hogy mi mindent szeretné­Október elején közel 150 be- remendi és nagyharsányi nyug­díjas egy napos kiránduláson vett részt Budapesten. Molnár János,. klubvezető szervező munkájának köszön­hetően sokuknak most először adatott meg a lehetőség, hogy eljussanak a fővárosba, kinyíl­jon előttük a világ, átléphesse­nek szűkebb környezetük hatá­rain. Izgatott, lázas készülődés után három busszal, hajnali négy órakor indultak a klubta­gok a hosszú útra. Kömlődön rövid pihenőt tar­tottak, majd robogtak tovább, a főváros felé. Budapestre érkezésük után útjuk hamarosan a parlamentbe vezetett. Az „aranylépcsőház”, a kupolacsarnok hatalmas ró­zsacsillárjaival, a monumentá­lis freskók, az óriási márvány­oszlopok látványa leírhatatlan, mondják élményeiket. Az egész épület kívül-belül, úgy, ahogy van, csoda. Mint ahogy az is, amit álmukban sem hittek volna, hogy egyszer az országházba is eljutnak. Belé­nek elérni? A városi intézmé­nyekkel jó kapcsolatot kialakí­tani, aztán segíteni tanácsaikkal a fiatal romákat, menedzseri háttérszerepet vállalva. Konk­rét terveik, hogy megtanítják a beás nyelvet és a kosárfonást. Ezeknek a tanfolyamoknak a szervezése folyamatban van. Szeretnének játékokat is vásá­rolni a klubnak. Közülük sokan tagjai a városi kispályás foci­csapatnak, a sportfelszereléseik vásárlásába is ezentúl jobban be tudnak segíteni. Hogy milyen ma Siklóson romának lenni? ő nem érzi hát­rányát bőre színének, szárma­zásának, mondja Jovánovics László. A városban kb. 220- 230 beás él, ők vannak keve­sebben, míg a lováriak, közis­mertebb nevükön a kolompárok nagyobb százalékban. Előbbiek főleg a Váralja utcában, utób­biak inkább a vásártér néven ismert területen élnek. Központi kérdés a tanulásé, fogalmazza meg a fiatalember. Azt tapasztalta, hogy a cigány gyerekek alsóbb osztályokban jobban tanulnak, vág az eszük, később viszont elromlik tanul­mányi eredményük, sokan nem tanulnak szakmát, elkallódnak. Ha ez megváltozna, sok minden megváltozna. Helyi szinten ők a közösségi tér kialakításával ezért is tenni akarnak. ülhetnek a honatyák bársony­székébe, hogy egy kicsit talán saját sorsuk felett is elmereng­jenek. Volt, aki a miniszterel­nök megszokott székében ülve kérte, hogy egy fényképfelvé­tellel örökítsék meg a pillana­tot. A parlamenti, háromnegyed óráig tartó bűvölet után a Bazi­lika megtekintése volt soron. A Szent Jobb előtt többen elérzé- kenyülve, csendesen megje­gyezték: „Istenem, köszönöm, hogy öreg napjaimra ennyi csodát láthatok!” Következett a vár, a Mátyás templom és a Halászbástya le­nyűgöző panorámájával. A be­fogadó lélek pedig dacolva a fáradtsággal csak szívta ma­gába az egyre sokasodó él­ményt, látnivalót, mígnem el­érkezett a hazaindulás ideje. A buszokon sokáig harsogott a nótaszó. Éjjel 11 -kor már min­denki saját otthonában hajthatta álomra fejét, felejthetetlen él­ménnyel gazdagodva. Bíró Lajos Beremendi nyugdíjasok az országházban Szubjektív élménybeszámoló Budapestről A szőlősgazda a muzeális darálóval FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ A mediterrán fehér képviselője A Szabóki család a siklósi bortermelésről Az egész család jelen van a be­szélgetésnél, Szabóki József, a családfő, felesége, lánya és veje, sőt, még az egyszem unoka is. Az asztalon a riport témája: a siklósi fehérbor. Szabóki Józsefet édesapja vezette be a borkészítés titka­iba. 1989-ig csak annyi terüle­tük volt, amennyi lehetett, és annyi boruk, amennyit érde­mes volt lefejteni. Aztán for­dult a kocka, felszabadultak a vállalkozókat kötő rendelkezé­sek terhe alól. A Szabóki csa­lád ráállt a termelésre. Sorban vásárolták fel a kisebb, eladó szőlőket, folyamatosan vissza­forgatva az eladásból befolyó pénzt, hogy ma már 5,5 hektár­juk van. Ennek egy része ve­jüké, Sziebert Imréé és lá­nyuké. Ők már saját aranyér­mes borral büszkélkedhetnek. A siklósi borversenyeken kü­lönben arany-, és ezüst kategó­riásak a család termékei. Van Szabóki-féle Olaszriz- ling, Rajnai rizling, Hársle­velű, Chardonay, és még Oportó is. A családfő és veje részt vett több, a TESZ-ben szervezett borászati népfőisko­lán, a borút egyesület tanfo­lyamán. Szabóki József na­gyon hálás Solti László és Kör- nyei Béla előadásainak. Tőlük tudja, hogy mit mivel, miért kell permetezni, képes elma­gyarázni vendégeinek a kultu­rált borfogyasztás részleteit. Mert az információ fontos. Ez az értelme, lelke a borútnak is. Az egyesület szervezésében ausztriai tanulmányúton is részt vehettek. Szabókiéknak, hasonlóan a legtöbb siklósi bo­rosgazdához, palackozójuk, címkézőjük nincs. Ők még nem tartanak ott, ahol a villá­nyiak, akik előbb léptek. Azaz úgy áll a helyzet, hogy a Ka­nadában, német nyelvterületen dicsért mediterrán, különleges zamatú siklósi fehérbort egy­előre kannásán tudják árusí­tani. Ám hiszik, hogy csak idő kérdése, és lesz egyszer egy hegyközség, vagy lép a szö­vetkezet, avagy maguk, néhá- nyan összefogva ezt a hiányt is pótolják. Lassan, araszolva, a siklósi bor világhírnevéért. HIRDETÉS­FELVÉTEL az Új Dunántúli Naplóba a siklósi térség takarék­szövetkezeteinél: Siklóson (Felszabadulás utca 42.), Harkányban (Kossuth L. u. 75.), valamint az újpetrei, a szalántai, a kozármislenyi, a vokányi és az egerági takarék­szövetkezeteknél. i * # i i *

Next

/
Oldalképek
Tartalom