Új Dunántúli Napló, 1995. október (6. évfolyam, 268-297. szám)

1995-10-28 / 294. szám

10 Dünántúli Napló Riport 1995. október 28., szombat Nem volt könnyű a búcsú az idei szezontól Ezt a tavat jókedvében teremtette az Isten Az utolsó hajó Magyarul magyarán Vénasszonyok nyara Azért akadt valami szomorúan fájdalmas is ebben a kirándu­lásban. Nem kérdeztem, de minden­kiben ott motoszkálhatott: a Ba­laton utolsó menetrendszerű ha­jójáratán bármennyire is emel­kedett a hangulat, mégis vala­mitől csak búcsúzni kell. (Ek­kor, október 23-án este indult vissza Badacsonyból a Fonyód- Badacsony között közlekedő utolsó idei személyhajó, s ek­kor, mint az elmúlt években is, virágcsokrot adott át a kapi­tánynak egy pécsi baráti társa­ság. Momentán a Szabó, Markó, Berki, Cséry, Zorn, Papp, Bali, Kalocsai, Kummer, Kovács, Selmeczi család.) A Balaton szerelmesei szá­mára nemcsak a nyár ért véget visszavonhatatlanul ezen az ünnepi hétfőn, hanem az év is véget ért. A nyaralókban, fahá­zakban és főleg a lelkekben(!) szükségképpen megkezdődhet a téliesítés, s marad vigaszként a majd talán jövőre fohásza, amit feltétlenül meg kell ér- nüqk még. S visszatérnünk, minden­áron. Hiszen mi ott voltunk az idei nyitányon is, amikor - mintha csak ma lett volna - a fázós ta­vaszelőn messzire röpült a vi­rágkoszorú a tóba. Kiengesz­telő rituálé. A jövőbeni nagy remények, beteljesülésre váró álmok előfizetsége. És ott vagyunk már évek óta. Mint ahogyan Siófok, Sze­mes, Földvár a pesti emberé (budaié), azonképpen Fonyód, Fenyves, Mária a pécsié. Szomszéd szomszédot ismer, alkalmi vendég barátra lel. Meglátogatjuk egymást, mert erre otthon nem jutott idő. A sör többnyire behűtve, s a hűtő- szekrényben is előfordul némi harapnivaló. Ide kötődünk, ha csak egy hétre, napra is. Ki régebben, ki kevésbé régóta. Az éveket nem számoljuk, csak az e vidékkel kötött tartós barátságunk és is­meretségünk kezdete úszik egyre messzebb. És a nyarak íze, selyme. A dal a tábortüzek mellett. Mi már megjártuk a Csobán­cot, Gulácsot, Somlyót, Szent- györgyhegyet, fölkaptattunk Szigliget ormára. Bóklásztunk hátrakötős, alkalmi papucsban a Festetics kastélyban, s amed­dig volt víz a tapolcai tavasbar­lang mélyén, átdöcögtünk bá­dogcsónakon a cseppkövek alatt. Megmártóztunk a hévízi tavirózsák közt, s utaztunk a csisztai kisvasúton. Hallgattunk kamaramuzsikát a bogiári ká­polnában, néztük a vizet Szép­kilátó füvéről. Léptünk kagy­lóra, csavarodott karunkra hí­nár. (Akad köztünk, aki a füredi szívkórházat is megjárta már.) Felszedtünk néhány kilót szakszervezeti alapon SZOT- üdülőkben és álltunk tiszte­legve a zászlófelvonásoknál út­törő-táborokban. Hallgattunk tihanyi echot, vásároltunk me­zítlábas gyerektől kecskekör­möt, vártunk kapásra süllőt nádszélen gumicsizmában, s a ladik végiben mélyvízi pontyot. Ropogtattunk sült keszeget, énekeltünk bortól mámorosán. Néztük a kondér fortyogását, birkóztunk halszálkákkal ke­nyérbél segédlettel. Mi tudjuk, hogy milyen volt akkor, az a szép, átlátszó Bala- ton-víz, amiből szomját olthatta bárki. Amikor még nem volt torkig szennyezett, nem burján­zott kőalga, nem riasztott hal- pusztulás. Mennyi szép, szerelmes'nyár repült el? És hol van már az a sok barna bőrű, napolajszagú lány? A flört? (A szabadtéri mozik szúnyograja?) Te is ezt kérded barátom? Kárpótol-e az emlék? S ez a vidék, amely a lelkűnkben fel­gyülemlett hozadékával olyan gyönyörű. Semmihez sem fog­ható. Hányán mondtunk, mondták: el kéne kapni a pillanatot, s megtartani erős marokban, örökre. Ültünk vitorlásban, napoz­tunk messzire beúszva, gumi­matracon, incselkedtünk hul­lámokkal. Lestünk vihart. Cso­dáltuk a szél erejét, amikor partmenti óriásfák gerincét roppantotta. * Balaton. Papp Zoltán doktor, a Pécsi Balaton Baráti Kör tiszteletbeli és valós elnöke szerint az Isten csakis jókedvében teremthette. Zoli és barátai erre a teremtő jókedvre apellálva szervezik e szezonbúcsúztató programot, melyben nem csak a szürkeba­rát hatására érzékenyül el oly­kor az ember. Mondom: majdnem meg­könnyezte az utat az Almádi kapitánya, Kocsis Lajos is, amikor felkötötte az árbocra a pécsiek csokrát, s a szürkület­ben, reflektorral és véget érni nem akaró kürtszóval tette meg a tiszteletkört a badacsonyi ki­kötőben. Éppen a tizedik éve hajókapitány a Balatonon, s bár pimaszul fiatal ember, nem fűti a tengerhajózás vágya. Leg­alább is nekem tagadta. Vala­mikor talán vonzó lehetett szá­mára is az óceánok tömérdek hulláma, de elég néhány év itt, e szelíd tavon ahhoz, hogy mindenestől végleg idekösse, ide láncolja az embert. Szirénének-kötelék. A gyönyörű nap mögénk ke­rült. Gyönyörű volt, mert együtt lehettünk. Az már különös ajándék, hogy az időjárás ke­gyeibe fogadta a társaságot, s a badacsonyi kirándulásra a nap­sugarak is rámosolyogtak, nem akarván meghazudtolni mind­azt, amit Eötvös Károly kora­beli utazása során megfogal­mazott. Mi is szembesültünk vele. Jelesül: ez a tűzhányó­hegy bazaltoldala (a Bada­csony) büszke, barátságos és szerelmes. Büszkeségét terme­tében, barátságát déli melegé­ben, szerelmét borában érez­teti. Szóval, a hajó kikanyarodott. Petárdák durrantak, s a mólón éppen úgy, mint a fedélzeten úrrá lett átmeneti hangzavar. A Balaton akarta így. Aztán feldübörögtek a dugaty- tyúk, s megrázkódva teljes gőz­zel indultunk Fonyód felé. Meg­lehet, csak én vettem észre, de úgy tetszett, mintha az utolsó hajó elkeseredésében szégyenlő­sen belefúmá orrát a kékeszöld hullámokba. Kozma Ferenc Egy vidéki kiadónál szerkesz­tőként dolgozó barátom újsá­golta, hogy a Petőfi adón a be­mondó így tudósított az ősz be­álltáról: „Itt van már az idős hölgyek nyara”. Szerinte a rá­diós nem nyelvi tréfának szánta ezt a mondatot. Barátom hozzá­fűzte, hogy ő bizony ezt stílus- talanságnak tartja. Megerősítet­tem véleménye helyességében. Közismert jelenség a nyelv­ben, hogy valamely fogalom nevét néha babonás félelemből, társadalmi illendőségből vagy a beszédtárs iránti tapintatból nem mondjuk ki, hanem he­lyette enyhítő kifejezést hasz­nálunk. Ez az eufemizmus, azaz a szépítve, enyhítve mondás. Ellentéte a kakofemizmus, a rosszat, rosszallóan való mon­dás. Az osztályfőnök szülői érte­kezleten a leggyengébb képes­ségű tanulója anyukájának aligha mondja ezt még indula­tában sem: anyuka, a maga lá­nya egy tökkelütött hülye. In­kább talán ezt: bizony Érzsike nem lángész. A legrosszabb, ve- rekedős, rendetlenkedő fiút sem így jellemzi: apuka, a maga fia egy akasztófára való gazember. (Az egy határozatlan névelő használata mindkét esetben hiba.) Hanem abban a meggyő­ződésben, hogy rossz gyerek nincs, inkább így nyilatkozik: Istike túl eleven. Csaknem mindig a beszéd­helyzet alapján választunk az öregasszony fogalmi megneve­zéséről való rokon értelmű sor­ból. Matróna, koros-idős hölgy, öregasszony, vénasszony, vén banya, vén szatyor, vén satrafa. De egészen más a helyzet a közkeletű, szóértékű állandó nyelvi kifejezésekkel, a szólá­sokkal, amelyek szerves és na­gyon értékes részei nyelvkin­csünknek. Alakjuk állandósult. Alkotó tagjai olyan szorosan kapcsolódnak egymáshoz, hogy nem változtathatunk raj­tuk. A vénasszonyok nyara is közéjük tartozik. Jelentése: me­leg, napsütéses őszi időszak. Hozzá hasonló nyelvi kifejezés pl.: kiönti a szívét (valakinek), azaz őszintén feltárja az érzé­seit. Mindenki meglepődne, ha ezt hallaná. Kati eljött az este hozzám, és kilöttyentette a szí­vét. Vagy ha valakiről ezt mon­danák: talán lassan zöld ágra vergődik, s eredetieskedve így forgatnák ki a szólást: .. .szá­raz ágra vergődik esetleg így: zöld ágra éviekéi. Legfeljebb tréfának, de csak alpári tréfának jó, s mindig valamilyen, a nor­málistól eltérő viszonyulás rej­lik mögötte. Az előbbinél pl. az, hogy terhemre volt, unom már az örökös panaszkodását, az utóbbinál pedig az, hogy nem sokat törődöm vele. Egy­szóval: a nők iránti tiszteletün­ket már a rádióban sem úgy fe­jezzük ki, hogy a vénasszonyok nyarát idős hölgyek nyarának mondjuk. Rónai Béla A Badacsony déli melegében a pinceszeren Keresztrejtvény A REJT- VÉNY MEG­FEJTÉ­SE .. ELSŐ RÉSZ RÓMAI ÖTÖS AFRI­KAI ÁLLAM MELEG­ÉGÖVI GYÍK­CSALÁD SUMAC, PERUI ÉN.NŐ EPER­SZEM! KUKO­RICA NOS KEDVE­ÍRÓ. GÁBOR ZOLA, FRANCIA ÍRÓ NEUT­RON ÁR SZOBÁ­BA KÉT­NEMŰ BECE­NÉV JEL­KÉPE NÉPIES NEVE: ISTENHÁZA A MEGFEJTÉS MÁSODIK RÉSZE TOR­NÁSZ, ISTVÁN oo­TÉVÉ­MUNKA­TARS, GYÖRGY V OLASZ VÁROS ... ÉS PETROV SZÉN RÉSZ BEN TUDTA! PANYÓ­KA RÉSZEI ÉLCSA­PATOK AZONOS BETŰK DÍSZLET­TERVE­ZŐ. TIBOR NŐI NÉV GÉP­KOCSI. RÖV­RÁDI­USZ NÉI met ITÓJEL ÜNNEP­NAP, AN­GOLUL JAPÁN. OLASZ AUTÓJEL VÉR­TANUK VÁROSA OLASZ VÄROJ. AGY- HÁRTYA- GYULLA­FRANCIA FOLYÓ ZÉRÓ ÓRÓMAI VISE­LET ÁLLAM rr SZÁRAZ VÖLGY. HORHOS SZOKÁS SZE­RINT, LA­TINUL ELŐ­KELŐ ÓGÖRÖG ÜT NŐI BE­CENÉV VASI, KÁRTYA­JÁTÉK NÉV­ELŐK KAMERA EGY­NEMŰ! ASSZO­NYOM, FRANCI ÁUL EPULET RÉSZE KALCI­UM StEü rÁÍ° KETTŐS BETŰ SPANYOL AUTÓ JEL DÁRDA­HEGYI KÖZSÉG lakója KOI iL RÉSZ­BEN ELÓÁLL1 OXKSÉN ?r! TI __ RÖ V. HAZAI AUTÓJEL ... MARI1 VED­NAP­SZAK GYIL— > KOUA LÁBAI­HOZ MESTER­SÉGES NYELV REND­SZER LÓSZÍN, NÉPIES MAGAD V“ SOKÁC NÉP­SZOKÁS RÁSKAI 1 Folytatjuk a Budapest Bank fiókjával közös keresztrejtvény sorozatunkat. Beküldendő a helyes megfejtés november 3-án (péntek) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLAPON 7601 Pf: 134. AS-M Baranya Megyei Irodája, Pécs, Rákó­czi u. 34. VII. em. A helyes megfejtők között újabb 3 db. 3-5 ezer Ft. értékű műszaki cikket sorsolunk ki. Azon megfejtők, akik a banknál folyószámlá­val rendelkeznek és ezt a levelezőlapon jelzik, decemberben külön sorsoláson színes televíziót is nyerhetnek. Az október 21-i lapban közölt rejtvény helyes megfejtése: „A befektetési kártya rugalmas és jól kamatozó befektetés.” Az október 14-i keresztrejtvény nyertes meg­fejtői és nyereményei: 1. Kengyel Ede 7833 Görcsöny, Arany J. u. 2. (2 kazettás rádiómagnó), 2. Ádám Lajosné 7621 Pécs, János u. L, (Audioton magnó), 3. Takács Istvánná, 7931 Csertő, Szabadság u. 16. (gk. ri­asztó). A nyeremények egy héten belül vehetők át a Kiadó 718. sz. szobájában. 4 i Jr I 4 i

Next

/
Oldalképek
Tartalom