Új Dunántúli Napló, 1995. október (6. évfolyam, 268-297. szám)
1995-10-28 / 294. szám
10 Dünántúli Napló Riport 1995. október 28., szombat Nem volt könnyű a búcsú az idei szezontól Ezt a tavat jókedvében teremtette az Isten Az utolsó hajó Magyarul magyarán Vénasszonyok nyara Azért akadt valami szomorúan fájdalmas is ebben a kirándulásban. Nem kérdeztem, de mindenkiben ott motoszkálhatott: a Balaton utolsó menetrendszerű hajójáratán bármennyire is emelkedett a hangulat, mégis valamitől csak búcsúzni kell. (Ekkor, október 23-án este indult vissza Badacsonyból a Fonyód- Badacsony között közlekedő utolsó idei személyhajó, s ekkor, mint az elmúlt években is, virágcsokrot adott át a kapitánynak egy pécsi baráti társaság. Momentán a Szabó, Markó, Berki, Cséry, Zorn, Papp, Bali, Kalocsai, Kummer, Kovács, Selmeczi család.) A Balaton szerelmesei számára nemcsak a nyár ért véget visszavonhatatlanul ezen az ünnepi hétfőn, hanem az év is véget ért. A nyaralókban, faházakban és főleg a lelkekben(!) szükségképpen megkezdődhet a téliesítés, s marad vigaszként a majd talán jövőre fohásza, amit feltétlenül meg kell ér- nüqk még. S visszatérnünk, mindenáron. Hiszen mi ott voltunk az idei nyitányon is, amikor - mintha csak ma lett volna - a fázós tavaszelőn messzire röpült a virágkoszorú a tóba. Kiengesztelő rituálé. A jövőbeni nagy remények, beteljesülésre váró álmok előfizetsége. És ott vagyunk már évek óta. Mint ahogyan Siófok, Szemes, Földvár a pesti emberé (budaié), azonképpen Fonyód, Fenyves, Mária a pécsié. Szomszéd szomszédot ismer, alkalmi vendég barátra lel. Meglátogatjuk egymást, mert erre otthon nem jutott idő. A sör többnyire behűtve, s a hűtő- szekrényben is előfordul némi harapnivaló. Ide kötődünk, ha csak egy hétre, napra is. Ki régebben, ki kevésbé régóta. Az éveket nem számoljuk, csak az e vidékkel kötött tartós barátságunk és ismeretségünk kezdete úszik egyre messzebb. És a nyarak íze, selyme. A dal a tábortüzek mellett. Mi már megjártuk a Csobáncot, Gulácsot, Somlyót, Szent- györgyhegyet, fölkaptattunk Szigliget ormára. Bóklásztunk hátrakötős, alkalmi papucsban a Festetics kastélyban, s ameddig volt víz a tapolcai tavasbarlang mélyén, átdöcögtünk bádogcsónakon a cseppkövek alatt. Megmártóztunk a hévízi tavirózsák közt, s utaztunk a csisztai kisvasúton. Hallgattunk kamaramuzsikát a bogiári kápolnában, néztük a vizet Szépkilátó füvéről. Léptünk kagylóra, csavarodott karunkra hínár. (Akad köztünk, aki a füredi szívkórházat is megjárta már.) Felszedtünk néhány kilót szakszervezeti alapon SZOT- üdülőkben és álltunk tisztelegve a zászlófelvonásoknál úttörő-táborokban. Hallgattunk tihanyi echot, vásároltunk mezítlábas gyerektől kecskekörmöt, vártunk kapásra süllőt nádszélen gumicsizmában, s a ladik végiben mélyvízi pontyot. Ropogtattunk sült keszeget, énekeltünk bortól mámorosán. Néztük a kondér fortyogását, birkóztunk halszálkákkal kenyérbél segédlettel. Mi tudjuk, hogy milyen volt akkor, az a szép, átlátszó Bala- ton-víz, amiből szomját olthatta bárki. Amikor még nem volt torkig szennyezett, nem burjánzott kőalga, nem riasztott hal- pusztulás. Mennyi szép, szerelmes'nyár repült el? És hol van már az a sok barna bőrű, napolajszagú lány? A flört? (A szabadtéri mozik szúnyograja?) Te is ezt kérded barátom? Kárpótol-e az emlék? S ez a vidék, amely a lelkűnkben felgyülemlett hozadékával olyan gyönyörű. Semmihez sem fogható. Hányán mondtunk, mondták: el kéne kapni a pillanatot, s megtartani erős marokban, örökre. Ültünk vitorlásban, napoztunk messzire beúszva, gumimatracon, incselkedtünk hullámokkal. Lestünk vihart. Csodáltuk a szél erejét, amikor partmenti óriásfák gerincét roppantotta. * Balaton. Papp Zoltán doktor, a Pécsi Balaton Baráti Kör tiszteletbeli és valós elnöke szerint az Isten csakis jókedvében teremthette. Zoli és barátai erre a teremtő jókedvre apellálva szervezik e szezonbúcsúztató programot, melyben nem csak a szürkebarát hatására érzékenyül el olykor az ember. Mondom: majdnem megkönnyezte az utat az Almádi kapitánya, Kocsis Lajos is, amikor felkötötte az árbocra a pécsiek csokrát, s a szürkületben, reflektorral és véget érni nem akaró kürtszóval tette meg a tiszteletkört a badacsonyi kikötőben. Éppen a tizedik éve hajókapitány a Balatonon, s bár pimaszul fiatal ember, nem fűti a tengerhajózás vágya. Legalább is nekem tagadta. Valamikor talán vonzó lehetett számára is az óceánok tömérdek hulláma, de elég néhány év itt, e szelíd tavon ahhoz, hogy mindenestől végleg idekösse, ide láncolja az embert. Szirénének-kötelék. A gyönyörű nap mögénk került. Gyönyörű volt, mert együtt lehettünk. Az már különös ajándék, hogy az időjárás kegyeibe fogadta a társaságot, s a badacsonyi kirándulásra a napsugarak is rámosolyogtak, nem akarván meghazudtolni mindazt, amit Eötvös Károly korabeli utazása során megfogalmazott. Mi is szembesültünk vele. Jelesül: ez a tűzhányóhegy bazaltoldala (a Badacsony) büszke, barátságos és szerelmes. Büszkeségét termetében, barátságát déli melegében, szerelmét borában érezteti. Szóval, a hajó kikanyarodott. Petárdák durrantak, s a mólón éppen úgy, mint a fedélzeten úrrá lett átmeneti hangzavar. A Balaton akarta így. Aztán feldübörögtek a dugaty- tyúk, s megrázkódva teljes gőzzel indultunk Fonyód felé. Meglehet, csak én vettem észre, de úgy tetszett, mintha az utolsó hajó elkeseredésében szégyenlősen belefúmá orrát a kékeszöld hullámokba. Kozma Ferenc Egy vidéki kiadónál szerkesztőként dolgozó barátom újságolta, hogy a Petőfi adón a bemondó így tudósított az ősz beálltáról: „Itt van már az idős hölgyek nyara”. Szerinte a rádiós nem nyelvi tréfának szánta ezt a mondatot. Barátom hozzáfűzte, hogy ő bizony ezt stílus- talanságnak tartja. Megerősítettem véleménye helyességében. Közismert jelenség a nyelvben, hogy valamely fogalom nevét néha babonás félelemből, társadalmi illendőségből vagy a beszédtárs iránti tapintatból nem mondjuk ki, hanem helyette enyhítő kifejezést használunk. Ez az eufemizmus, azaz a szépítve, enyhítve mondás. Ellentéte a kakofemizmus, a rosszat, rosszallóan való mondás. Az osztályfőnök szülői értekezleten a leggyengébb képességű tanulója anyukájának aligha mondja ezt még indulatában sem: anyuka, a maga lánya egy tökkelütött hülye. Inkább talán ezt: bizony Érzsike nem lángész. A legrosszabb, ve- rekedős, rendetlenkedő fiút sem így jellemzi: apuka, a maga fia egy akasztófára való gazember. (Az egy határozatlan névelő használata mindkét esetben hiba.) Hanem abban a meggyőződésben, hogy rossz gyerek nincs, inkább így nyilatkozik: Istike túl eleven. Csaknem mindig a beszédhelyzet alapján választunk az öregasszony fogalmi megnevezéséről való rokon értelmű sorból. Matróna, koros-idős hölgy, öregasszony, vénasszony, vén banya, vén szatyor, vén satrafa. De egészen más a helyzet a közkeletű, szóértékű állandó nyelvi kifejezésekkel, a szólásokkal, amelyek szerves és nagyon értékes részei nyelvkincsünknek. Alakjuk állandósult. Alkotó tagjai olyan szorosan kapcsolódnak egymáshoz, hogy nem változtathatunk rajtuk. A vénasszonyok nyara is közéjük tartozik. Jelentése: meleg, napsütéses őszi időszak. Hozzá hasonló nyelvi kifejezés pl.: kiönti a szívét (valakinek), azaz őszintén feltárja az érzéseit. Mindenki meglepődne, ha ezt hallaná. Kati eljött az este hozzám, és kilöttyentette a szívét. Vagy ha valakiről ezt mondanák: talán lassan zöld ágra vergődik, s eredetieskedve így forgatnák ki a szólást: .. .száraz ágra vergődik esetleg így: zöld ágra éviekéi. Legfeljebb tréfának, de csak alpári tréfának jó, s mindig valamilyen, a normálistól eltérő viszonyulás rejlik mögötte. Az előbbinél pl. az, hogy terhemre volt, unom már az örökös panaszkodását, az utóbbinál pedig az, hogy nem sokat törődöm vele. Egyszóval: a nők iránti tiszteletünket már a rádióban sem úgy fejezzük ki, hogy a vénasszonyok nyarát idős hölgyek nyarának mondjuk. Rónai Béla A Badacsony déli melegében a pinceszeren Keresztrejtvény A REJT- VÉNY MEGFEJTÉSE .. ELSŐ RÉSZ RÓMAI ÖTÖS AFRIKAI ÁLLAM MELEGÉGÖVI GYÍKCSALÁD SUMAC, PERUI ÉN.NŐ EPERSZEM! KUKORICA NOS KEDVEÍRÓ. GÁBOR ZOLA, FRANCIA ÍRÓ NEUTRON ÁR SZOBÁBA KÉTNEMŰ BECENÉV JELKÉPE NÉPIES NEVE: ISTENHÁZA A MEGFEJTÉS MÁSODIK RÉSZE TORNÁSZ, ISTVÁN ooTÉVÉMUNKATARS, GYÖRGY V OLASZ VÁROS ... ÉS PETROV SZÉN RÉSZ BEN TUDTA! PANYÓKA RÉSZEI ÉLCSAPATOK AZONOS BETŰK DÍSZLETTERVEZŐ. TIBOR NŐI NÉV GÉPKOCSI. RÖVRÁDIUSZ NÉI met ITÓJEL ÜNNEPNAP, ANGOLUL JAPÁN. OLASZ AUTÓJEL VÉRTANUK VÁROSA OLASZ VÄROJ. AGY- HÁRTYA- GYULLAFRANCIA FOLYÓ ZÉRÓ ÓRÓMAI VISELET ÁLLAM rr SZÁRAZ VÖLGY. HORHOS SZOKÁS SZERINT, LATINUL ELŐKELŐ ÓGÖRÖG ÜT NŐI BECENÉV VASI, KÁRTYAJÁTÉK NÉVELŐK KAMERA EGYNEMŰ! ASSZONYOM, FRANCI ÁUL EPULET RÉSZE KALCIUM StEü rÁÍ° KETTŐS BETŰ SPANYOL AUTÓ JEL DÁRDAHEGYI KÖZSÉG lakója KOI iL RÉSZBEN ELÓÁLL1 OXKSÉN ?r! TI __ RÖ V. HAZAI AUTÓJEL ... MARI1 VEDNAPSZAK GYIL— > KOUA LÁBAIHOZ MESTERSÉGES NYELV RENDSZER LÓSZÍN, NÉPIES MAGAD V“ SOKÁC NÉPSZOKÁS RÁSKAI 1 Folytatjuk a Budapest Bank fiókjával közös keresztrejtvény sorozatunkat. Beküldendő a helyes megfejtés november 3-án (péntek) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLAPON 7601 Pf: 134. AS-M Baranya Megyei Irodája, Pécs, Rákóczi u. 34. VII. em. A helyes megfejtők között újabb 3 db. 3-5 ezer Ft. értékű műszaki cikket sorsolunk ki. Azon megfejtők, akik a banknál folyószámlával rendelkeznek és ezt a levelezőlapon jelzik, decemberben külön sorsoláson színes televíziót is nyerhetnek. Az október 21-i lapban közölt rejtvény helyes megfejtése: „A befektetési kártya rugalmas és jól kamatozó befektetés.” Az október 14-i keresztrejtvény nyertes megfejtői és nyereményei: 1. Kengyel Ede 7833 Görcsöny, Arany J. u. 2. (2 kazettás rádiómagnó), 2. Ádám Lajosné 7621 Pécs, János u. L, (Audioton magnó), 3. Takács Istvánná, 7931 Csertő, Szabadság u. 16. (gk. riasztó). A nyeremények egy héten belül vehetők át a Kiadó 718. sz. szobájában. 4 i Jr I 4 i
