Új Dunántúli Napló, 1995. október (6. évfolyam, 268-297. szám)

1995-10-28 / 294. szám

1995. október 28., szombat VÁROSAINK Dünántúli Napló 9 Közgyűlési előzetes Az önkormányzat közgyűlése november 2-án 9 órai kezdettel tartja soron következő ülését a városháza nagytermében. Az előzetes napirendi javaslatok között szerepel az önkormány­zati tulajdonú bérlakások érté­kesítésének feltételeiről szóló 1994. évi rendelet módosítása, a kisebbségi bizottság megvá­lasztása, a Pécs-Somogy és a Pécs-Vasas Településrészi Ön- kormányzat vezetőjének és tag­jainak megválasztása, az 1995. évi költségvetés módosítása, a Pécsi Vízmű által biztosított szociális alap felhasználási módja, a Pécs Fürdő Vállalat fejlesztési tervei és a Szere- csen-patika privatizációja. Újabb támogatás a FOR LIFE Alapítványnak Az önkormányzat közgyűlés néhány hónapon belül immár másodszor döntött támogatás juttatásáról a FOR LIFE alapít­vány javára. A helikopteres mentőszolgálat legutóbb 300 ezer forint támogatást kapott az Egészségügyi Alapból. A dön­téskor a közgyűlés egészség- ügyi bizottságának elnöke ja­vaslatként felvetette, hogy az alapítványt a következő évtől sorolják be az állandó támoga­tásban részesülő külső szervek, szervezetek közé. ABC profilú áruház a Malomvölgyi úton A Pro Mark Hungária Kft. Penny Market rendszerű élel­miszer áruházat szándékozik lé­tesíteni Pécsett. Az üzletnek - amely csak hazai árut forgal­mazna - a Nagy Imre út és a Malomvölgyi út által határolt tömbtelket választották ki. A közgyűlés legutóbbi ülésén op­ciós szerződés megkötését hagyta jóvá az áruházhoz szük­séges telek értékesítésére. Szemlélődő séta utcáról utcára A belváros legcsúfabb háza A Makár-oldalban járva s régi jó ismerőssel találkozva együtt néztük a várost, meditáltunk múltjáról és jövőjéről, kritizál­tuk - persze mai szemmel és ésszel - Uránvárost, holott tud­tuk: - a 40 évvel ezelőtt szüle­tetteket csak a 40 évvel ezelőtti viszonyok .ismeretében lehet megítélni. Aztán jött Kertváros. Hát persze, az egészen más, főleg ha annak közleke­dési viszonyait nézzük. Ott bizony már más el­veknek kellett volna ér­vényesülniük, mint Uránvárosban. Akkor még álmodni sem lehe­tett olyan méretű motori­zációról, amilyent ma „élvezhetünk”, érthető hát, ha ott olyanok az út­viszonyok, amilyenek. Kertváros építése ide­jén milyen büszkén han­goztatták: annyi parko­lóhely épül, ahány lakás. És csaknem így is lett. A motorizációs robbanás ismeretét okkal feltéte­lezve - hiszen a 70-es évek elején javában benne is voltunk - vajon az akkor is nyomasztó pénzhiány lehetett csak az oka, vagy valami rö­vidlátás is, hogy a város­rész úthálózata mintha 60 évvel korábbi elveket tükrözne? A 70-es évek­ben már jól tudható volt, milyenek lesznek az ezredfor­duló táján a közlekedési igé­nyek, mégsem eszerint tervez­ték az úthálózatot. Igaz, a főbb útvonalak bővíthetők. De mikor lesz rá pénz? Két hete a Városvédő őrjárat egyik fotóján láthattuk váro­sunk egyik legrémségesebb há­zát. Pedig a szerencsétlen nem ilyennek épült, csak ilyenné tet­ték. Ennek is egy réges-régi ké­pét mutatták a múzeumban, s mivel semmi okos nem jutott az eszembe, felvilágosítottak: a Szabadság út 23-as számú há­zat látom eredeti állapotában. Azóta, ha előtte megyek el, eszembe ötlik: kik lehettek a közreműködői e ház elcsúfítá­sának, s éreztek-e valaha is lel- kiismeretfurdalást esztelen le- csupaszítása miatt. Most az itteni fotón a ház egy eredeti részletét láthatja a Tisz­telt Olvasó, s ebből megítélheti, milyen lehetett egészében, mi­előtt ártó kézzel hozzányúltak „felújítani”, s leverték róla az összes fölöslegesnek mondott „cicomát”. Miáltal megalkották Pécs belvárosának legcsúfabb házát az egyik főútvonalon. S még egy épület a Szabadság útról. Többször szerepelt már a 36-os számú ház lapunk hasáb­jain: ezé lesz, vagy azé. Felújít­ják, milyen szép lesz ismét, erre-arra fogják használni, mi­egymás. Persze lehet, hogy mindeb­ből már semmi sem lesz. Minap körbenéztem a házat. Nincse­nek már ablakok, nincsenek a helyiségekben ajtók, a padlót mindenféle vastag szemét üli meg, az egyik Szabadság úti ablak kerete körbe égett valamikor, erről árulkodik a faszénné vá­lás. Benéztem ezen az ab­lakon és a romlott tetőig, azon túl az égig láttam. (Mit csinálhattak a fö­démmel, és hogyan vihet­ték el az ablakszámyakat, az ajtókat, és hogyan gyújthatták fel az ablakke­retet? És mindez senkinek nem szúrt szemet?) Az it­teni kis előkertből nyíló ajtón vasrács. De ki ellen? Az ablakokon csak az nem jár ki-be, aki nem akar. Az egész ház, de leg­inkább a Heim Pál utcai szárnya a végső és re­ménytelen lepusztultság állapotában van, az évek óta tartó lakatlanság és gazdátlanság elkerülhetet­len és természetes követ­kezményeként. Évekkel ezelőtt mutat­tak egy fényképet a Vá­rostörténeti Múzeumban erről a házról. Azon még három épületszámy nyúlt az út felé, merőlegesen a hátrább lévő hosszanti főépületre, s volt az imént említett előkerthez ha­sonlóan még egy, amit utóbb beépítetek. Szép és érdekes ház lehetett hajdan, ifjúkorában. Vajon ha újjáépítik - hiszen egyszerű felújításról már aligha lehet szó! - , helyreállítják-e ezt az eredeti állapotot? Hársfai István A Mecsek Egyesület és a meddőhányók A mecseki szénbányászat és a Pécsi Hőerőmű meddőhányóinak tájrendezése és rekultivációja címmel áprilisban fórumot rendezett a Mecsek Egyesület. Ennek alapján e héten az egyesület vá­lasztmánya határozati javaslatot fogadott el, amelyben felajánlja segítségét minden, a bányá­szattal kapcsolatos tájrendezési, rekultivációs, rehabilitációs kérdés megoldásához. Az egyesület javasolja Pécs Önkormányzata vezetőinek, hogy a szénbányászati meddőhányók tájrendezési és rekultivációs feladatait építsék be a város rendezési terveibe és környezetvédelmi koncepciójába: a városrendezők és a környezet­védők a bányaterületeket, meddőhányókat integ­ráltan kezeljék a város többi részével. A már táj­rendezett és a városnak átadott külfejtési hápyó- területek hasznosításáról mielőbb határozzon és intézkedjen az önkormányzat, mert különben az erózió miatt újabb, költséges tájrendezés válik szükségessé. Határozza meg a zagykazetták terü­letének hasznosítási célját is, illetve bízza meg az egyesületet, hogy az érintett szervek és szakható­ságok bevonásával tegyen erre vonatkozó javas­latot. A Dél-Dunántúli Természetvédelmi Igazgató­ságnak felajánlja az egyesület a segítségét a bá­nyavállalatokra át nem hárítható, elmaradt táj- rendezési pályázatok lehetőségeinek felderítésé­ben, a beadott pályázatok elbírálásában. Fel­ajánlja tovább az egyesület közvetlen segítségét a Mecseki Bányavagyon-hasznosító Rt, és a Pécs Erőmű Rt. tájrendezési tevékenysége összehan­golásához, egy hosszú távú tájrendezési koncep­ció kimunkálásához. A szén- és ércbányászati tájrendező-rekultiváló tevékenység szinkronja érdekében az egyesület még idén újabb fórumot rendez az ércbányászati meddőhányók tájrende­zéséről, rekultivációjáról. D. I. Felhőkakukkvári parlagfű „Ki hozna baglyot Athénbe!?’’ - kiált fel csodálkozva Arisz- tophanész Madarak című komédiájában az egyik szereplő, ami­kor a tollas hadban feltűnni lát egy baglyot is. A városnak Paliasz Athéné istennő volt a védelmezője, az ő totemállata a bagoly, amelyből afféle címerfiguraként bőség lehetett Athénben. Pécsnek tudomásom szerint sohasem volt totemállata, ám ha így megy tovább, lehet - védelmező helyett elrettentő - totem­növénye: a rendkívül agresszíven allergén parlagfű, amelynek állítólag az egész országban ezt a várost sikerült leginkább megfertőznie. Legalább is erről interpellált az egyik képviselő a közgyűlésben. A kétes dicsőséget sem cáfolni, sem igazolni nem tudom, ám csatlakozom azon megállapításhoz, hogy a par­lagfű irtásról hozott két évvel ezelőtti rendeletben foglaltakat gyakorlatilag idén sem hajtották végre. Nem is igen volt miből és nem nagyon volt kivel. A megszabott bírság is akkor ér va­lamit, ha ki is szabják és be is hajtják. Csakhogy igen faramuci helyzet következett volna ebből: ismereteim szerint ugyanis a parlagfűvel fertőzött területek nagyobb része közterület vagy egyébként az önkormányt tulajdonában álló telek. Az önkor­mányzat pedig nem egy Cyrano: önmagát nem bírságolja. Engem az interpellációra adott válasz nem nyugtatott meg, ugyanis egy átfogó programot ígér. Olybá tűnik tehát, hogy most megint baglyot akarnak vinni Athénbe: 1993 táján a ren­delet ugyanis csak egy része volt az akkori átfogó programnak. Attól, hogy két-három évenként új átfogó programokat gyárta­nak, még nem pusztul ki a parlagfű: elég szívós fajta, kibírja. Egyébként, ha nem is „totem”, mégis jelkép a parlagfű. Af­féle athéni baglyos. Állítom, hogy ha rajtaütésszerűen rákér­deznénk a képviselőkre vagy akár hivatalnokokra, hány hatá­lyos rendelete van az önkormányzatnak, igen kevés lenne a tényhez közel járó válasz. Mert bizony elég sok van, meg át­fogó program is „ egynéhány”. Az újabbak alkotásának buz- galmi időszakában azonban mégis érdemes lenne annak az el­várható kíváncsiságnak is helyet adni: vajon mi van a már évek óta meglévőkkel? Valóban alkalmasnak bizonyultak-e a társa­dalmi és életviszonyok rendezésére, megvan-e még végrehajtá­suk anyagi és személyi feltétele, ha volt egyáltalán. Vagy alap nélküli légvárak, („felhőbe épített bázisok”), mint amilyen Arisztophanész említett komédiájában szerepel, s amit Arany János nagy leleménnyel Felhőkakukkvárnak magyarított. Csak hát nekünk nem kell olyan nagyon rácsodálkoznunk, hogy ki hozott ilyen rendeletek a városra. Dunai Imre Az önkormányzat felkarolta a „Napsugár” Játszókertet Népszerűségnek örvend a ledinai játszótér fotó: laufer László Családok összefogásaként már­ciusban jött létre a „Napsugár Játsz'ókert” Alapítvány, amely júniusban megépítette a Vadász utcában az első játszókertjét. A kezdeményezésről, s ma­gáról a kertről már többször is írt lapunk. A mostani apropót az jelenti, hogy az alapítvány támogatásért folyamadott az önkormányzathoz, s nem is hi­ába. A közgyűlés rövid méltató indoklás után 200 ezer forint támogatást szavazott meg az alapítvány számára, hogy az a játszókerthez kapcsolódóan mellékhelyiséget és mosdót alakíthasson ki. D. I. Eldőlt a volt Centrum műszaki osztály helyiségeinek hasznosítási módja Sokáig reménybeli lépéselőny­ben a volt a jövőbeli haszno­sítsa tekintetében a városházi épülettömbnek azon üzlethelyi­sége, ahol korábban a régi Centrum Áruház műszaki osz­tálya volt. Ismeretes, hogy elő­ször ide álmodtak meg egy ex­kluzív sörözőt, s a helyiség hasznosítását kezdetben nem is pályáztatták meg. Időközben a nehezebben startolt Király utcai áruházi rész látványosan elkelt, ám a délnyugati sarok üzlethe­lyiségeinek hosszabb időtar­tamú hasznosítására csak most októbertől került sor. Közgyűlési határozat alapján az önkormányzati testület gaz­dasági és vállalkozási bizott­sága hasznosítási pályázatot írt ki és a kapott felhatalmazás alapján ezt el is bírálta. Zárt li­citeljárás keretében a Pécsi DI­REKT Kft. nyerte el a helyisé­gek hasznosítását. A bérleti szerződés 2005. szeptember 3o- ig szól. A bérlő szerződésben vállalta, hogy az üzlethelyisé­get a Városházához méltó mó­don alakítja ki, továbbá azt is, hogy az önkormányzat kulturá­lis bizottságával együttmű­ködve közművelődési tevé­kenységet is folytat. így állandó jelleggel forgalmazza a pécsi, baranyai alkotók műveit, rend­szeresen író-olvasó, zenemű­vész-hallgató találkozókat, és a helyi alkotókat bemutató ki­sebb kiállításokat szervez, a vá­ros kulturális rendezvényeit propagálja, szórólapokat ter­jeszt és jegyeket árusít. D. I. Városvédő őrjárat Az önkormányzat egészségügyi intézményei­nek jó néhányán még mindig a tanácsi elneve­zés van. Nyilvánvaló, nem a táblacsere a leg­fontosabb a működéshez, de azért mégiscsak el­telt már öt év. A fotó a Rét utca és a József At­tila utca sarkán lévő táblát mutatja. Ha valaki a Ferencesek utcáján megy lefelé, az egyik szépen fölújított történelmi házon ta­lálja második képünk témáját. Amíg ilyen fir­kák csúfítják el legszebb házainkat, aligha be­szélhetünk a városvédő lokálpatrióta szemlélet elterjedtségének javulásáról. FARKAS MÁRIA, VAJGERT GYÖRGY, VÁRHIDY GYÖRGY; DR. VARGHA DEZSŐ Pécs levegője: elkelne egy kis portalanítás! Az ÁNTSZ Baranya Megyei Intézetének vizsgálati adatai szerint az október 26-án mért 24 órás átlagértékek alapján Pécs légszennyezettségét a kö­vetkező mutatók jellemezték az egészségügyi határérték száza­lékában: kéndioxid 22%, nitro- géndioxid 66%, szénmonoxid 35%, szálló por 142% (!), ózon 18%. A legmagasabb szálló por szennyezettséget (a határérték 195%-a (!) a Szabadság úton, a legmagasabb nitrogéndioxid szennyezettséget (a határérték 88%-a) a Buzsáki úton, a leg­magasabb kéndioxid szennye­zettséget (a határérték 32%-a) a Kodály Zoltán úton mérték. (A határérték 100%-nak felel meg, amely szint alatt a szeny- nyeződés nem okoz közvetlen egészségkárosodást.) I i 4 Archív képünkön balról a Szabadság úti ház (a mai menza) egy részlete

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom