Új Dunántúli Napló, 1995. szeptember (6. évfolyam, 238-267. szám)

1995-09-30 / 267. szám

8 Dunántúli Napló Riport 1995. szeptember 30., szombat Magyarul magyarán Ehetők vagy ehetőek? Filmkockák az őszi Magyaregregy környékéről: már csendes a faluszéli patak melletti kirándulóhely, az Arnold-ház is a hét­végi rendezvényeken népesül be, csak a kacskaringós főutcát veri fel az áthaladó forgalom zaja LÄUFER LÁSZLÓ FELVÉTELEI A polgárok új foglalatosság és új megélhetési források felé néznek Magyaregregy Hasonló, talán kevesebb esős nappal megáldott őszön ismer­tem meg az öreget a Máré Csárdában. Komótosan itta a borát, szóval tartotta a csapost, a betérőt. A felesége úgy tudta, gombát megy szedni az erdőre, s e helyett itt poharazgatott. A csapos noszogatta, induljon már, de mint ahogy nekünk nem, az öregnek sem akaród- zott fölszedelőzködni. Dél fele aztán megérkezett két cigány­ember egy-egy szatyor őzláb­bal, vargányával, s letették az öreg elé.- Megszedtük. Az öreg elmosolyodott, ren­dezte a számlákat (kifizette a gombát is), majd kisvártatva megindult hazafelé. Az elága­zásnál begázolt a magas fűbe, s az óriás lapulevelekkel meg- csapdosta térd alatt a nadrág­szárát, hogy ott legyen a félna­pos gombaszedés mocska. Jó pár esztendeje így ismer­kedtem meg az első egregyi emberrel. Példázva talán: e kies falut istenadta észjárással meg­áldott emberek lakják. Később, sokszor időztünk itt, Baranya talán legszebb vidé­kén, s világot megváltó álmokat kergettünk Arnold úr vendéglő­jében, őzpörkölt s jóféle bor társaságában. Sanyival, Ve- rocskával, Péterrel, Zolival, Fe­rivel, Jenővel. Töltekeztünk szép szavak­kal, barátsággal. Amikor a minap egyedül sé­táltam itt, az azóta helyi látvá­nyosságnak átalakított, kultúr- házi funkciókat betöltő Arnold- házban (köszönjük a falunak, hogy megőrizték), úgy éreztem egy pillanatra, már minden ide­gen. Vagy talán messzire szö­kött, s markomból végleg kifu­tott a múlt, nem óhajtva pörle- kedni a mával. Mondom: a völgyben kúszó- hoz fogható erdei út nincs is ta­lán több Magyarországon. Ha erre járok, a zobáki elágazástól Magyaregyregy felé fordítom a kormányt, minden egyes alka­lommal csodálattal tölt el e megkapó természeti csoda. Az erdő, s a fák alatt eléharapód- zott rét mindig új arcát, új szí­neit mutatja. Itt béke van. Alighanem ezt fedezték föl mindazok á városiak - magya­rok és külhoniak -, akik vissza- vissza térnek e csöppnyi para­dicsomba. Ez a béke, csönd, nyugalom, a mai zaklatott vi­lágunkban ajándékszámba megy. A polgármesterasszony, Fóris Istvánná is ezt mondja, csudálkozva is, hogy akad olyan ember, aki idejön két vagy három hétre, s ki se dugja az orrát a községből. Felejtsük tehát Egregy múlt­ját, s foglalkozzunk a jelennel! A földből nem lehet megélni, s ennek az ezerlakosú községnek a polgárai új foglalatosság és új megélhetési források felé néz­nek. A bányáknak is vége - legutóbb szívbe markolt a szászvári bányabezárás -, s ab­ban kell keresni a pénz, amiben van. Majdnem mindenki azt mondja aki foglalkozik vele, hogy a falusi turizmus, az ide­genforgalom az idén jól bejött. Öröm, hogy több utazási iroda is hozná a vendégeket, s e csa­ládi vendégfogadásba újabb és újabb porták bekapcsolása volna kívánatos. Ehhez jók a falu meszelt ud­varházai, a tágas, füves udva­rok. S a nyugalom komfortja mellé a tisztaszoba, a fürdő, a háziaktól elszeparált lakrész. Félpanzióval, vagy teljes ellá­tással. Hiszen itt a csárda, a strand, Máré várának romanti­kája, no és persze a vidék. pedni. (Búzás Béla jegyző már itt lakik: komlói lakását árulja, de még nem talált rá vevőt.) Aztán úgy hírlik, hogy egy ügyes vállalkozó tavat fog léte­síteni a közelben, talán a patak vizére. Pezsdül a kulturális élet is: a régió községeinek egyesü­lete megalakult, s hozzá ha­sonló módon, egy Németor­szágból hazajáró tánctanár há­zaspár a Kelet-Mecsek Tánc- együttes létrehozását tervezi. Itt munkálkodik a komlói kulturá­lis élet egyik doayenje, a már hogy repül az idő! - nyugdíjas Páll Lajos is: szülőfaluja visz- szahívta. No és ne feledjük: Magyaregregy helytörténeté­nek legjobb ismerője a Buda­pesten lakó Surányi Béla, aki nyaranta visszatér szülőházába. Az elmúlt hétvégén, a máré- vári pörköltfőzés után, mindezt Magyaregregy egyik testvér­községéből, az erdélyi Csíkbői érkezők is megerősítették: akárha otthon lennének. S nem csak azért, mert a véletlen úgy hozta, az erdélyi testvértelepü­lés Máréfalva névre hallgat. A pécsi székhelyű,, Magyar-Ro­mán Baráti Társaság ajánlotta e települést az egregyieknek, s azóta a szomszédos karásziak is paroláznak egy Csíkszereda környéki kistelepüléssel. Ame­lyet éppen olyan melegszívű, magyar emberek laknak, mint amilyenek mi vagyunk. Magyaregregy szépsége per­sze nemcsak az idegenforga­lomra hatott. Üresedő házakról nem hal­lani, inkább betelepülőkről, te­lek vagy házvásárlási céllal ér­deklődőkről. Főleg Komlóról térnek haza egykori egregyiek, de ide húz a szíve sokaknak, másoknak is. Szeretnének a községben végleg megtele­eső, az egregyi sétámat ketté töri. Pedig szerettem volna ki­menni a faluvégre, lemenni a Kárász felöli patakpartra, ahol emlékeim szerint időnként bu­dapestied nyaralgatnak, s ahol mi is, pécsiek, még kis srác ko­romban Arató Lacival és Gaál Jánossal, két igazi tanárember­rel sátor-táboroztunk. Ahogy elhagyom az utolsó házakat, s kiérek a szétterülő rétre, látom, hogy fönn a domboldalon egy őzcsapat fut föl az erdő felé, s rövidesen el­tűnnek a fák között. Kozma Ferenc Tiszteletreméltó az a figyelem, amelyet a komlói dr. T. I. és ba­ráti köre a mai magyar nyelvi műveltség iránt tanúsít. Múlha­tatlan kötelességemnek tartom, hogy vitatott kérdéseikre vála­szoljak, főképp ha azok a többi olvasó érdeklődésére is számot tarthatnak. Ilyen a címben kife­jezett vagylagosság, amelyet a nyelvtan a kötőhang megléte - hiánya (itt e nélkül vagy e kötő­hangzóval) témájaként tárgyal. A választás vezető szem­pontja a szófajiság, vagyis az, hogy a -k többesjel főnévhez vagy melléknévhez járul-e. A magánhangzóra végződő főne­vekhez - néhány kivételtől elte­kintve - kötőhangzó nélkül kap­csolódik a -k többesjel: cipók, fésűk, kávék, rádiók, vésők stb. A magánhangzós végű mellék­nevekhez - néhány kivételt (kapzsik-kapzsiak, mitévók-mi- tévó'ek, ósdi-ósdiak) nem szá­mítva - kötőhangzóval kapcsol­juk a -k többesjelet, különösen akkor, ha képzőre végződnek: keletiek, nagyhangúnk, tervsze­rnek (-i, -ú, -űképzővel). Az -ó, -ő képzős igenevek jobbára in­gadozó megoldásúak: elbűvöló'- ek, hajlandó-ak, hízelgó'-ek, vérlázító-ak, visszataszító-ak. A kétféle változat használatában a nyelvészek szerint nemzedéki különbség is van. A fiatalabbak kötőhangzóval, az idősebbek kö­tőhangzó nélkül mondják. A kötőhangzó hiánya vagy megléte gyakran a szóalak szó- fajiságát, főnévi vagy mellékn­évi voltát van hivatva jelölni. Főnévi szerepben: fegyelmik, reggelik, tájékoztatók, táma­dók. Melléknévként: fegyel­miek, reggeliek, stb. Vagyis a hódítók korántsem mindig hódí- tóak. - E hűsítők valóban hú'sí- tó'ek. Különösen akkor gyakori az - -ak, -ek, ha a szó a mondat­ban állítmány. Ha a kötőhangzónak nincs szófaj-megkülönböztető sze­repe, vagyis ha a többesjellel el­látott alak így is, úgy is mellékn­évi jellegű, az alakváltozatok közötti választás az egyéni nyel­vérzékre van bízva. A címben írt változatok is ebbe a típusba tar­toznak. Ez az ingadozás több évszázados hagyomány a közép­fokjele (-nn) előtt: kötőhangzós alak napjainkban erősen vissza­szorulóban van. A szófaj-megkülönböztető szerep az -n határozóragos ala­kokban is érvényesül. A hízel­gőn látszott, hogy nem valami hízelgőén vélekedik. - A táma­dón látszott, hogy támadóan fog fellépni. - De csak kötőhang­zóval fordul elő: drámaian, mesterien, nagyvonalúan. Vi­szont: buzgón, csőién, kapzsin, olcsón, sunyin. A birtokos személyjeles ala­kokban is megvan ez a kettős­ség: földiim-földijeim, kocsiik- kocsijaik. A j-s változatok ter­jednek, de ma még szokatlan az: adujai, kesztyűjei, unokájai. A kötőhangzó megléte, hiá­nya jelentés-megkülönböztető (nemcsak szófaj-megkülönböz­tető) szerepű is. Pl. széche- «vís-Széchenyi Istvánhoz illő, rá jellemző: széchenyies = a családra jellemző. Rónai Béla Keresztrejtvény MEG­FEJTÉS ELSŐ RÉSZE RIZ— LING­JELZŐ CSEH FÉRFI­NÉV ÉSZAK- AFRI- KAI FŐ­VÁROS Idegenforgalmi látványosság a falu fölé magasodó Máré-vár Megírta többek között az egy­kori, helyi aranybánya, az is­kola, a strand, a temető történe­tét, de talán ami még/érdeke­sebb: a Márévári Vigasságok keretében postatörténeti kiállí­tást rendezett a nyáron, s erre a százesztendős egregyi posta első keletbélyegzőjének le­nyomatát is megszerezte. Nos, a község él és virul, an­nak ellenére, hogy pénzük alig van. Mint minden településen ma: anyagiak híján legföljebb csak a túlélés a cél, a községi intézmények, iskola, óvoda fönntartására futja. Amíg telt, az elmúlt néhány esztendőben kiépítették a vezetékes ivóvíz- hálózatot, majd éppen időben, a község útjainak újbóli leaszfal- tozása is megtörténhetett. Most a Kelet-Mecsek Regionális Egyesület keretében gondol­koznak a földgázvezetéken, de kevés a remény. A polgármes­terasszony se nagyon hisz benne. Lassan cseperegni kezd az ELSŐ OLIMPI— 0 ó­TÖRÖK NÉP VASI KÖZSÉG DIA­VOLO, AUßER— OPERA ACÉL ROZSDA PER­ZSEL RÓMAI 501-ES SZABÓ MAGDA RE­!NY­TOLNAI KÖZSÉG A MEGFEJTÉS MÁSODIK RÉSZ EMILE ZOLA REGÉ­NYE ITTRI— UM NAGY­HATA­LOM NŐI BECE­NÉV HÁRMAS, LATINUL TARKA RÉSZI NŐI NÉV > ÉK NYÁRI RÖVID NADRÁG EGY­SZERŰ LÁB­ZENEI: IGEN LASSAN JÓD iS>DÍT BORSÓ­KÁR­TEVŐ BANAN­DARABI ER­KÖLCS­ÖSE L KAPCSO­LATOS MONG1 VADÜ 2L NÉPIES APÓS SÍELŐ., ILDIKÓ NÓTA ZADAR HATÁ­RAI! TT BŐVEN ZÚDULÓ OLASZ SZIGET ERRE A HELYRE LEL JAPÁN AUTÓJEL RÉGI MÉRTÉK TEHER­VUTÓ— HAJLAT RÉSZE! DÉL­AMERI­KAI FOLYÓ “V LASSAN BALLAG TANTÁL GABONA­NÖVÉNY ATHÉNI SZIGET s FÉRFI BECE­NÉV FÖLDRE tr VERSET MOND v HÁZVÉG! GÖRÖG ISTEN­NÖ KÉZZEL JELEZ FÉLTŐ! VEGY­IPARI ALAP­ANYAG V ROMAI 51—ES ZÚDÍT FOGHÚS ZÉRÓ IDŐ UTÁNI SOHA, NÉME­TÜL HEVESI KÖZSÉG KAIRÓ LAKÓI V MONDAT­AI AGRÁRMÉRNÖK, IMRE KAJA­KOS, JÓZSEF SZIVÁR­VÁNY­HÁRTYA ANGOL SZIGET NÖVÉNY RÉSZE v­MAUNA HÁNYÓ INNYU­KE— RÉSZ— TÚL MENNYEI V RÉSZ­BEN BE­Ázim SZÍNÜL— LISZT FERENC MŰVE MÉTER LENGYEL .MALÉV' Mai rejtvényünkkel indítjuk útjára a Bu­dapest Bank Pécsi fiókjával, nyolc szombaton megjelenő közös keresztrejtvény sorozatun­kat. Esetenként 3 db, 3-5 ezer Ft értékű mű­szaki cikket sorsolunk ki a helyes megfejtők között. Beküldendő a helyes megfejtés október 6-án (péntek) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELE­ZŐLAPON 7601 Pf: 134. AS-M. Baranya Me­gyei Iroda, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. A szeptember 16-i lapban közölt rejtvény he­lyes megfejtése: „A sílécet és a télikabátot még­sem kellett volna magunkkal hoz.” Utalványt nyertek: Csirke Istvánná, Mindszentgodisa, Bem u. 26., Jahoda Anna, Mohács, Duna u. 9., Pataki Vio­letta, Pécs, Kakukk u. 38., Pántya László, Pécs, Egri Gy. u.72., Török Szilvia, Szekszárd, Ve­nyige u. 14. Az utalványokat postán küldjük el. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom