Új Dunántúli Napló, 1995. szeptember (6. évfolyam, 238-267. szám)

1995-09-30 / 267. szám

1995. szeptember 30., szombat Kultúra - Művelődés Dunántúli Napló 7 A Jelenkor szeptemberi száma A Pécsett szerkesztett Jelenkor szeptemberi számának élén Ku- korelly Endre rövid prózái állnak. A továbbiakban Forgách András Az angyalarcú kígyó című, amolyan „egyperces novel- lák”-szerű sorozatából olvashatunk részleteket: sok apró, rejté­lyes történetet a buddhista tanítóról, Chan Churól. Körösi Zol­tán A tárt szárnyú lepke című regényének újabb fejezeteivel is­merkedhet meg az olvasó. A szépirodalmi rovat lírai anyaga a titokzatos erdélyi költő, Lázáry René Sándor versein kívül Mamo János, Visky András, Géczi János és Berta Péter művei­ből áll össze. Érdekes művészi vállalkozás Lugosi Lugo László fotóművész bezárt Pécs környéki bányákról készített képsorozata, amelyből a lap válogatást közöl. (A teljes anyaga szeptember 14-én a Művészetek Házában megnyíló kiállításon látható). A képek­hez kapcsolódik az alkotó Szén című kommentárja, valamint Mújdricza Péter írása, A mag. A folyóirat e száma különös műfajú publikációt ad közre: Nagy Imre irodalomtörténész Berták Lászlóval folytatott be­szélgetéseiből és a költő verseiről írott tanulmányaiból össze­szerkesztett, megjelenés előtt álló kötetének „ím, itt, leghátul, legelöl - című fejezetét. Weber Kristóf Vidovszky Lászlóval ké­szített interjúsorozatának újabb részlete a zene és az elektronika kapcsolatát járja körül. A lapban két bölcseleti munkával találkozhatunk: a neves amerikai filozófus, Richard Rorty Pécsett elhangzott előadásá­val, melynek címe Relativizmus: megtalálni és létrehozni, il­letve Weiss János tanulmányával, mely a költészet és a filozófia viszonyáról szóló napjainkban különösen aktuális diskurzust tekinti át. A kritikarovatban Nyáry Krisztián A deKON csinosodása című írásában egy irodalomelméleti gyűjteményt, A FANNI hagyományait, Mikola Gyöngyi Egy elrajzolt portré című írásá­ban Mikó Krisztina Halász Gábor-monográfiáját bírálja. A Pannónia Könyvek tíz éve Százéves a Pécsi Nemzeti Színház Történetek a bábozás hőskorából Húsz éves archív felvételünkön Kós Lajos rendezi a Bóbita együttes sikeres előadását A Pannónia Könyvek idén ün­nepli fennállásának tizedik év­fordulóját. A múltról és a jelen­ről kérdeztük Tüskés Tibort és dr. Szirtes Gábort, a korábbi és a jelenlegi sorozatszerkesztőt.- Az államosított és centrali­zált magyar könyvkiadásban vetődött fel egy vidéken mű­ködő könyvkiadó létrehozásá­nak a gondolata - mondja Tüs­kés Tibor. Különféle tervek születtek, amelyek végül is az akkori megyei tanács pártfo­gása alatt valósultak meg. Te­hát ez sem magánkönyvkiadó­nak indult, hanem a megye kul­turális vezetése által támogatott és a Baranya Megyei Könyv­tárhoz köthető, de Budapesttől független kiadónak.- Beleszóltak-e az említett in­tézmények a szerkesztés tar­talmi munkájába?- Nem, de működött akkori­ban a Kiadói Főigazgatóság, s ahogy más kiadóknak, úgy ne­künk is be kellett nyújtanunk a terveinket. A nagy kiadók mel­lett volt valamiféle nem hivatá­sos könyvkiadás is ebben az időszakban, de azok a könyvek nem kerültek be az országos terjesztési hálózatba. A mi megalakulásunk legfontosabb motívuma az volt, hogy az ak­kori legnagyobb három könyv­terjesztési vállalat vezetőivel leültünk, és nagyon méltányos megegyezést kötöttünk.-Milyen könyveket adtak ki a kezdetekkor?-Részben gazdasági okok, részben pedig a tartalmi igé­nyesség miatt elsősorban rep­rint kiadványokat, mint például Weöres Sándor annak idején Pécsett megjelent első öt mun­káját vagy a Hamvas Béla által szerkesztett tanulmánysoroza­tot, s e mellett fokozatosan ala­kult ki a kiadó a helyi szellemi életre épülő tevékenysége.- Akkor vettem át a sorozat- szerkesztői munkát - meséli Szirtes Gábor -, amikor elkez­dődtek a változások. Megválto­zott a könyvkiadók társadalmi környezete, s számos új sze­replő jelent meg a szakmában, mely előnyöket és hátrányokat is jelentett. Megpróbáltuk fel­fedezni a régió értékeit, s bár helyi kiadó vagyunk, olyan ér­tékek felmutatásáról van szó, melyek egyetemes érvényűek. Az elmúlt évek piaci ítélete és a nyilvánosság visszaigazolta tö­rekvéseinket.- Történt-e változás a kiadói profilban ?- A szépirodalom és az iro­dalomtörténet mellett megje­lentettünk számos tudományos munkát is.- Kik finanszírozzák a kiad­ványokat?- Kilencvennégy támoga­tónk volt eddig, s 1991-ben lét­rehoztuk a Pro Pannónia Kiadói Alapítványt a működés biztosí­tására. Ezen túl a könyvtár költ­ségvetése és különböző pályá­zatok is a forrásaink. Cs. L. A pécsi, baranyai bábozás már a ’40-es években elkezdődött, amikor egy lelkes óvónő, Aba- ligeti Zita játszott óvodákban, sőt darabokat is írt. Pécsett az állandó amatőr bábegyüttes megteremtése Zágon Gyula szi­getvári festő, szobrászművész és rajztanár nevéhez fűződik, aki 1951-ben alakította meg csapatát. Tízéves működésüket egy országos bábkonferencia zárta be. Kiderült, hogy már mások az igények a bábjátékkal szemben, s ekkor kapott Kós Lajos megbízást arra, hogy ve­zesse tovább a Pécsi Művelő­dési Központ bábszakkörét. Kós Lajos maga is éppen he­lyet keresett, saját bevallása szerint olyant, ahol hegyek vannak, és jó borok. 1961 nya­rán már mint a szakkör vezetője utazott arra a nyári megyei báb­tanfolyamra, melyet Zágon Gyula vezetett Mohácson. Zá­gon azt mondta: nekem is annyi jót kíván éppen, ahogyan őt is elismerték. Annyi biztos, hogy már a kezdet sem volt könnyű. Az akkor még névtelen bábszakkör új vezetője évekig albérletről albérletre vándorolt. Fizetése előbb 600, majd 900 forint lett, s csak 12 év után érte el azt a szintet, melyet Budapesten a Népművelési Intézetben ottha­gyott. Közel 20 évig ő maga Volt egyszemélyben a műhely is, tervezte, szabta, varrta a bá­bokat.- A helyiség annyira vizes volt, hogy időnként fölgyulladt a színpadi kapcsolótáblánk - mesélte. - A vesszőkosárból, demizsonból készült forma­bontó bábjainkat nem a báb­szakma megújításának vágya, hanem a pénztelenség ihlette. De ki kellett találni azt a kon­cepciót, mellyel az egyszerű tárgyak is megnemesednek. A kevés pénz igazából nem aka­dálya a művészi munkának. Megszületett a Bóbita név is, amit Honty Kati újságíró java­solt Már négy év alatt ütőképes csapat csiszolódott össze. Hogy mi volt ennek a titka? Kós La­jos szerint az, hogy egy színhá­zat úgy a legjobb átvenni, ha üres. Akkor az ember maga vá­logathat, mit is akar, és kikkel. Az 1965-ös nagy áttörést a Ki Mit Tud? versenyekben való részvétel hozta meg. S hogy mi kellett ehhez a berobbanáshoz?-Az, hogy míg a többiek színházi térbe rendezett pro­dukciókat vittek, én kifejezetten a tévének csináltam a darabot. A zsűri is monitoron nézte az előadásokat. így játszhattunk az ujjainkkal, a kézzel, mert lát­szott! Az anyagszerűség is, ugyanígy. Számításba vettem, milyen a közönség, elsősorban felnőttek, este, akik inkább szó­rakozni akarnak. Ez befolyá­solta a témát is, volt kánkán, volt Simon Templar-paródia például. Több eredményt is el­értünk, így azt, hogy a báb az érdeklődés középpontjába ke­rült, s az is bebizonyosodott, a televízió fölfedezheti a bábmű­vészetet magának. A hatvanas éveken Pécsett hallatlanul pezsgett a színházi, irodalmi, képzőművészeti élet. Kós Lajos úgy emlékezik visz- sza arra a korszakra, mint olyanra, melyben rengeteg új dolog indult el, volt befogadó­közönség, s az emberek hajlan­dók voltak alkotó emberré válni. Volt arra is példa, hogy pécsi szerző művét dolgozták fel, ilyen volt Pákolitz Istváné, az Aranytojás. Ebben a lelkes szellemi légkörben a báb is so­kat tehetett, annál is inkább, mert a bábot sohasem cenzúráz­ták. Kós Lajos szerint azért nem, mert sohasem értették igazán, illetve azt gondolták, amit sokan még ma is, hogy a báb csak az óvodások figyel­mének lekötésére alkalmas. Azt sejtették, hogy ez azért valami avantgarde dolog, de csak a 70- es évek végére vált világossá, hogy a Bóbita felnőttműsorokat is készít, s a szellemi-művészi követelményeket már ennek az igénynek a kielégítése érdeké­ben fogalmazza meg. A Ki Mit Tud?-ok hőskora után, 1981-ben ideje volt, hogy más szervezeti formában mű­ködjön tovább a Bóbita. Pécsett alakult hát meg a vidék első és sokáig egyetlen bábszínháza, a Pécsi Nemzeti Színház tagoza­taként. Ettől kezdve új korszak kezdődött el a Bóbita, s a szín­ház életében. Hodnik I. Gy. Száz pécsi évad A Pécsi Nemzeti Színház száz­éves évfordulóját ünnepük a Művészetek Házában is. Októ­ber 4-én 18 órakor itt tartják a 100 pécsi évad című könyv bemutatóját, mely elsősorban pécsi szerzők elemzéseit tar­talmazza, 220 fotóval kiegé­szülve. A színháztörténeti szempontból is érdekes munkát a Pannónia Könyvek gondozta. Az évforduló napján, 5-én nyí­lik meg a Házban a 100 évad képekben című tárlat, a Tetőtéri Galériában, fél 5-kor. A kiállí­tás gazdag levéltári, múzeumi archív anyagot is bemutat. Ugyanezen a napon a Várostör­téneti Múzeumban színészport­rékból nyílik válogatás. Mediterrán ősz Folytatódnak a Mediterrán Ősz eseményei. Szeptember 30-án 13 órától Hosszúhetényben ün­nepük a Hetényi szüretet, szü­reti felvonulással, néptánccso­portok és daloskörök előadása­ival. Október 2-án délután a Siklósi Ősz Ünnepe zajlik, a Várkertben szórakoztató műsor is lesz. Október 7-én Lánycsó­kon már délelőtt 10-től indul a nagyszabású mulatság, gyer­mekjátszóházzal, felvonulással, vásári komédiával, moholi la­kodalmassal. Ezen a hétvégén, október 6-a és 8-a között zajlik a Villányi Vörösbor Fesztivál. Osztrák együttesek és borter­melők is bemutatkoznak. JAK tanulmányi napok Pécsett A József Attila Kör Tanulmá­nyi Napok ’95 című tudomá­nyos ülés kezdődik Október 6- án 16 órától Pécsett, a Művé­szetek Házában. A mai magyar irodalomkritikáról, illetve az 1989 utáni magyar irodalom kánonképzési kísérleteiről tar­tanak előadásokat a meghívot­tak. Határon túli magyarok fesztiválja A Határon túli magyarok fesz­tiválja zajlik a megyében októ­ber 14-e és 23-a között. Ehhez kapcsolódva nyílik meg már október 4-én 16.30-kor Magyar László ungvári festő kiállítása Pécsett, a Gyöngyszem Galéri­ában. A válogatás elé Bokor Béla, a Baranya Megyei Műve­lődési Központ igazgatója, és Szatyor Győző szobrász és gra­fikus mond bevezetőt. Dal- és áriaest A Magyar Állami Operaház magánénekese, Megyesi Schwartz Lúcia lép fel a pécsi közönség előtt október 5-én, este fél 8-kor, a Művészetek Házában. Zongorán M. Kiss Gabriella kíséri. G. Tóth Károly: Korrespondenciák Egy szép holdvilágos éjjelen, s ez nem afféle mesemondói fo­gás, mert azon az éjjelen való­ban fényesen sütött a holdvilág, fölfeszítették a hegyre futó kis utca boltjának ablakrácsát. A betörők - ezért voltak betörők - betörték az ablakot, s a kirakat­ból elvittek mindent, mosópo­rokat, súrolókefét, italt. A kü­lönös az volt az egészben, hogy a bolt belsejéből is elég sok minden hiányzott. Mivel teljes biztonsággal kizárható volt, hogy a betörők behatoltak a boltba, az volt a nagy kérdés, hogy vajon hogyan emelték ki a 3^1 méterre lévő tárgyakat a bolt belsejéből. Ugyanezen az éjszakán a szomszédos házban rémülten ébresztette szüleit a gyerekszo­bájából kilépő kislány: - Va­lami van a szobámban, ott fut­kos az ágyam körül.- Ugyan, mi lenne, biztosan csak álmodtál valamit - fordult az apja félálomban -, feküdj vissza nyugodtan, majd reggel megbeszéljük.- Nem, nem - mondta a gye­rek -, biztosan volt valami, va­lami egérféle. Ott futkosott az ágy szélénél. Közben felébredt a kistestvér is, és az apa, anya, a gyerekek mind az ágy végét figyelték, hogy van-e ott valami. Már ép­pen le akartak feküdni, amikor az ágy mögül fickándozva elő­szaladt egy kisegér, egy kis kört kunkontott, aztán volt, nincs, eltűnt arrafelé, ahonnan jött.- Ugye, mondtam, ugye mondtam - bújt oda anyjához a kislány, és remegve nézett az ágy vége felé. A gyerekek végül a szüleik ágyába feküdtek. Másnap reg­gel nagy erővel láttak hozzá az egér felkutatásának és meg­semmisítésének. Először is el­húzták az ágyat, s megállapítot­ták, hogy az egér valahonnan besurranhatott, mert lyukat sem a padlóban, sem a falban nem találtak. Ezután a szoba négy sarkába jól megszalonnázott egérfogót tettek, s apró kis pa­pírtálcákon pedig több helyre halvány rózsaszín patkánymér­get. A szoba minden ajtaját be­csukták, hogy az egér ne mene­külhessen el, a függönyöket le­eresztették, hogy a félhomály­ban nyugodtan mozoghasson. Ezalatt a szomszédos bolthoz kihívták a rendőröket, egy laka­tos leszerelte a jórészt kifeszí­tett ablakvédő rácsokat, kiver­ték a még megmaradt kirakat­üveget. Az emberek figyelmesen, és komor arccal nézték a boltot.- Elfogják őket? - kérdezte a rendőröket egy ősz hajú néni. A rendőr vállat vont.- Ki tudja. Minden előfor­dulhat.- Ezeket, uram, soha - mondta egy erre ismerős, ide­ges beszédű úr -, soha. Amit az éjszaka leple alatt követnek el? Senki se hall, lát semmit. Reggelre meg úgy el­tűnnek mint a patkányok! - s a levegőbe csapva a kezével, dü­hösen ment tovább. Sárándi József Végtisztesség Az ember rendeltetése a földön, hogy fölnevelje a szüleit, és tisztességgel temesse el a gyerekeit. Nem kell szégyellned, fiam, őszen is duhaj apádat, miképp én sem restelkedem senki előtt miattad. Nem lett belőled zabigyerek, pária, börtöntöltelék, igaz semmire se vitted, valójában meg sem születtél. Sohase bánd, hogy „kíméltelek” a „fényes” evilági karriertől; gyáva voltam, de téged temetve hiányzásod eltölt ­\

Next

/
Oldalképek
Tartalom