Új Dunántúli Napló, 1995. szeptember (6. évfolyam, 238-267. szám)

1995-09-02 / 239. szám

8 Dünántúli Napló Riport 1995. szeptember 2., szombat Csúnyán, a „kopaszodás álján” a mecseknádasdi Templomhegy fotó: Müllerandrea Tájkép tarvágás után a Keleti-Mecsekben Magyarul magyarán Járnék - járnák- Brutális tarvágásba kezdett a hidasi szövetkezet Mecsekná- dasdon, a Templomhegyen. A falura néző domboldalt két év­vel ezelőtt csupaszították le. Most engedélyt kaptak a csúcs letárolására is, pedig a korábbi irtáson az elburjánzott szeder­inda fojtogatja a tölgy-cseme­téket - közölte aggodalmát a Zengő Vadásztársaság egyik tagja. Szerinte semmi sem in­dokolja a dombtetőt koronázó erdőrész kipusztítását, hacsak az nem, hogy a szövetkezetnek a talponmaradáshoz szüksége van a fakitermelésből származó bevételre.- Ezt a szempontot kizártnak tartom, különösen tájvédelmi körzet esetében. A szövetke­zetnek voltak ugyan erdőfelújí­tási hátralékai, de azt egészen biztosan ledolgozhatta, ha most tarvágásra kapott engedélyt - feltételezi jóhiszeműen Szauer József pécsváradi erdész, a szomszédos Mecseki Erdőgaz­daság munkatársa. Tőle érdek­lődöm, hova forduljak a kérdé­seimmel.- Milyen megfontolások alapján engedélyezte a draszti­kus kitermelést a védett terüle­ten az Erdőfelügyelőség?- Szóba sem állunk a kérel­mezővel a Természetvédelmi Igazgatóság hozzájárulása nél­kül. Jelen esetben a szakható­sági állásfoglalás a következő. Idézem: „a tölgy száradása fo­lyamatosan fennáll, ezért a táj­képi szempontok ellenére a be­avatkozás szükséges” - tájé­koztat Hardi László igazgató. Emellett szól az is, hogy a már elszáradt tölgy csak tűzifaként értékesíthető, bagóért. Az egészséges rönkökért viszont a tízszeresét is megkaphatják. Az eredeti üzemterv ugyan felújító vágást irányzott elő, az erdő je­lenlegi állapotában azonban nincs remény rá, hogy a faál­lomány természetes úton meg­újuljon. Ezért látszott célszerű­nek a részleges tarvágás, bizo­nyos feltételekkel. A kért 7,6 hektár helyett négyet engedé­lyeztünk, és csak akkor folytat­hatják a kitermelést, ha a telepí­tés is megtörténik rendben. Ezt folyamatosan ellenőrizzük. Az elhanyagolt fiatalos miatt egyébként büntetést fizettet­tünk a hidasiakkal. Szederinda, gyomfa akadályozza a kiültetett csemeték fejlődését. Rendbe­hoznák, de miből? - mondhat­ják teljes joggal. Most így a szövetkezet szert tehet arra az anyagi alapra, amelyből képes az erdő ápolását, fenntartását elvégezni. A tájvédelmi körze­tek helyzete különösen bizony­talan. Várható, hogy állami fennhatóság alá rendeli őket az új erdészeti törvény. Ebben az átmeneti időben is lehetőséget kell adni a jelenlegi tulajdonos­nak a gazdálkodásra.- Vagy inkább a garázdálko­dásra - jegyzi meg keserűen a telefonáló, akit személyesen is megkerestem. Egyrészt azért, hogy kitapintsam, nem fűződik- e valamilyen rejtett érdeke a „mószeroláshoz”, másrészt közvetítem neki az Erdőfelü­gyelőség érveit: vészesen szá­radnak a tölgyfák, a késlekedés értékvesztéssel jár.- Ez mind igaz lehet, - bólo­gat az erdő érdek nélküli sze­relmese - csak a módszer ellen emelek kifogást. Miért pénz- büntetést rónak ki? Abból aligha lesz erdő. Én azt monda­nám, előbb hozzátok rendbe amit a két évvel ezelőtti tarvá­gás pótlásakor elszúrtatok, és csak azután kaptok újabb enge­délyt. Ennek az erdőnek a má­sik fele a Mecseki Erdőgazda­sághoz tartozik, ők is ugyanez­zel a problémával állnak szem­ben, de meg kell nézni, hogyan csinálják ők? Mielőtt tarrá vág­nák, már ültetik is a csemetét a megfelelő időben, a megfelelő fajtát, a megfelelő helyre. Vagy bizonyos távolságokra kijelöl­nek néhány bő makktermésű egészséges példányt, annak az árnyékában aztán vígan fejlő­dik az újulat, a szederinda vi­szont nem tud lábra kapni. Ők ilyen módszerrel javították fel a beteg erdőt. Ehhez persze az kell, hogy jó szakemberek irá­nyítsák a gazdálkodást. Vajon mit hoz fel mentsé­gére Veress Miklós? Gyalogo­lunk a kritikus erdőrészen, vij­jog a fűrész. Keresem a megál­líthatatlanul száradó tölgyeket. Kísérőm néhány élettelen ágat mutat, laikus szemmel nézve nem tűnik vészesnek. Igaz, ta­valy egészségügyi vágást haj­tottak végre. Aztán megtapasz­talom, milyen szívós növény a szeder. Kötélvastagságú indák gáncsolnak. Beszőtték azt az utat is, amit traktorok, teherau­tók tapostak ki. Lemaradok az erdő „gazdája” mögött. Nem­csak az aszfalthoz szokott szandálom miatt, hanem, mert közben figyelem, maradt-e életképes tölgy-csemete a min­dent behálózó fojtogatás elle­nére. Egyet se látok. Kísérőm addig lépést tartott velem, mu­togatta az erdő szélének árnyé­kos védelmében még imitt- amott előbújó fácskákat, az ir­tás szederinda áradatában azonban hallótávolságon kí­vülre előz. Itt már nincs mit mutogatni. Ő sem talál bizonyí­tékokat, noha állítja, ebből az ültetvényből két - három év múlva igenis erdő lesz. Csak ki kell pucolni belőle a szedret. „Csak”! De vajon lehet-e egyál­talán? Kivéshető-e a mélybe nyúló gyökere? És, ha tengődik is néhány fácska, nem irtják-e ki a mellmagasságig érő gyo­mokkal együtt?- Miért hanyagolták el ezt az új telepítést?-Én dolgozzak más erdejé­ben még két-három évig? - ér­vel a Mecsekkapu Mezőgazda- sági és Szolgáltató Szövetkezet elnöke, aki szerint a kiterme­lésből származó kétmillió forint bevétel nem befolyásolja dön­tően pénzügyi helyzetüket. - Az ültetés évében, 1993-ban még szépen karbantartottuk. Azóta nem nyúltunk hozzá. A tölgy-csemete nagyon kényes, gondos ápolásra szorul és két- három évig csak nyeli a pénzt, közben tisztázatlanok a tulaj­donviszonyok. Ez a rész, a Ke- let-Mecsek Tájvédelmi Körzet­hez tartozik. Nem privatizál­ható. Tervek szerint az állam veszi birtokba, és kérdés, kinek a kezelésébe adják majd? Elképzelem, ha nekem aján­dékoznák ezt az erdőt, rábíz- nám-e a továbbiakban arra, aki hagyta veszendőbe menni a drága tölgy-ültetvényt? Enge­délyezném-e újabb területek le­tárolását, miután bebizonyí­totta, nem gondoskodik megfe­lelően az utánpótlásról. Hardi László azzal nyugtat, amióta ő az Erdőfelügyelőség vezetője, olyan fakitermelés nem fordult elő, amit ne követett volna er­dősítés. Legvégső esetben bér­munkaként csináltatják meg, az erdőfelújitási alapból járó pénzből. Ezt egyébként a gazda kapja, évente, folyamatosan. Aránya attól függ, milyen szá­zalékúnak ítéli a felügyelő a csemeték fejlődését. Tehát nem értem, hol itt a ráfizetés, ha lel­kiismeretesen ápolják. A hida­siak ültetvényének növekedési ütemét két éven keresztül 0 százalékúnak minősítették. Természetesen nem dönthe- tem el, okkal félti-e faluja kör­nyezetét a vadász, aki ugyan nem szakképzett, de konyít va­lamelyest a fákhoz? Ő azt mondja, azon a két és fél hektá­ron nem lesz erdő. Veress Mik­lós azt állítja, lesz. Mindketten arra kértek, találkozzunk három év múlva ismét ebben az ügy­ben. Nem felejtem el. Lapunk egyik olvasója nem­csak az ikes igék használatára vonatkozólag kérte vélemé­nyemet, hanem egy másik, eléggé elterjedt hibás ragozási módot is megemlített: „Másik példa a sok helytelen közül: járnék. Szerintem helyesen: járnák. ” Bizony nem ritka, főként a beszélt nyelvben az ilyen szó­alak: Majd adnák én neked! - Ilyet én meg se hallanák, ha a te helyedben volnák - ebben az esetben olyan kivételről van szó, amely a közmondás sze­rint erősíti a szabályt. Hogy milyen szabályt? A hangrendi illeszkedés szabályát, amely úgy szól, hogy magas hangrendű - azaz magas magánhangzót(-kat) tartalmazó - szavakhoz ma­gas, a mély hangrendű sza­vakhoz mély magánhangzójú toldalékok járulnak. E szerint valóban a járnák, adnák, hal­lanák, volnák a helyes, mert mindegyik mély hangrendű, ezért a mély magánhangzójú - nák végződés illik hozzájuk, így is van a látok, láttunk, lát­tam alakokban, nem pedig lá- tek, láttenk, láttem. Az igékhez járuló módjelek esetében ugyancsak érvényes a magán­hangzó-illeszkedés: látna, lát­nának - nézne, néznének. Ez alól az általános érvényű sza­bály alól lényegében egyetlen kivételt tart számon a mai köznyelvünk: a mély hang­rendű igéknek feltételes mód egyes szám 1. személyű alak­ját: járnék, adnék, hallanék, volnék. Ezt a szabálytalanságot menti az az ugyancsak nyelv­tani tény, hogy a mély ma­gánhangzójú illeszkedős alak más feladatot lát el, mégpedig a feltételes mód többes szám 3. személyű tárgyas ragozá­sát: ők járnák (az utat), ők ad­nák (az ajándékot), ők hallanák (a madárdalt) stb. A nyelvi gazdaságosság az egységesítésre törekszik, a kivételek eltörlésére. Ezért bukkannak fel egyre gyakrab­ban a szóban forgó helytelen igealakok. De mégis hibásnak kell tartanunk őket, mert egy­bemosódik két eltérő szerepű nyelvi forma: az alanyi rago­zásé egyes szám 1. személyű és a tárgyas ragozásé többes szám 3. személyű igealak: én járnék - ők járnák. Erre az ellentmondásra maga a levélíró jött rá. így fe­jezi be: „Az előbbi példa írása közben jutott eszembe egy dal szövege, amelyben járnék van: Olyan vagyok, mint ha min­dig temetőben járnék, / Mint ha én a halottak közt valakire várnék. - Tehát az előbbi dal­szövegből ítélve talán mégis a járnék, várnék a helyes, és nem a járnák, várnák.” Ez annak a bizonysága, hogy a sokat emlegetett nyel­vérzékünk könnyen félrevezet bennünket. Az eligazodást segíti nyelvünk szabályainak ismerete és sokszor a magyar irodalomból vett példák. Eb­ben az esetben még a népies műdal is útmutató volt. Rezes Zsuzsa Keresztrejtvény LEZŐLAPON 7601 Pf: 134. Új DN Szerkesztő­sége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. A augusztus 19-i lapban közölt rejtvény he­lyes megfejtése: „A vonat néhány percet késik. Nem akarsz ad­Wememé, Drávacsepely, Dózsa u. 35., Kerekes Lászlóné, Ófalu, Kossuth u. 21., Prágai Zoltán, Somberek, Arany J. u. 9., Vadász Zoltán, Pécs, Bajcsi u. 12. Az utalványokat postán küldjük el. Rónai Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom