Új Dunántúli Napló, 1995. szeptember (6. évfolyam, 238-267. szám)

1995-09-02 / 239. szám

1995. szeptember 2., szombat VÁROSAINK Pünántúli Napló 9 Sétáló szemle utcáról utcára Ha tűz lenne a Király utcában Ma már borostyánláncok ékesítik az egykori szürke támfa­lakat a Pécsi Művészeti Szakközépiskola előtt fotó. Müller Voltaire álmélkodott „ Ki hitte volna, hogy a Kárpátok tövében még Nagy Lajosok is éltek” - álmélkodott Voltaire, a gunyorosság virtuóza. Ezt a francia, vagy legalábbis nyugati fennsőbbséget tükröző csodál­kozást egyetemes érdemeiért bocsássuk meg neki. Egyébként ugyanolyan eséllyel szerezhetett tudomást a meglepőként ke­zelt tényről a történeti forrásokból, mint magyarországi kapcso­latai révén. Az előbbi változatban például származhatott az is­meret a müncheni nemzeti könyvtárban őrzött azon 15. századi kódexből is, amely Corvin Mátyás előtti időszakra közli kirá­lyaink névsorát. Ebben csak három uralkodónk kapott különle­ges jelzőt: Szent István, Szent László és Nagy Lajos. Nekünk, pécsieknek Lajos király jelentőségére emlékezni különös okunk, s immár ötödik esztendeje különös napunk is van. A város ünnepének az a nap választatott, amelyet a közép­kori pécsi egyetem alapítását engedélyező és megerősítő pápai oklevél viselt dátumként az ő uralkodása idején 1367-ben: szep­tember 1. (Ilyen nap városi ünneppé emelése egyébként aligha­nem világméretűén példátlan gesztus!) Mivel már másodikét írunk, utólag talán nem ünneprontás bevallani: még mindig vannak, s talán véglegesen meg is ma­radnak kétségeim a város napjával kapcsolatban. Pedig nagy gond övezte annak idején a kiválasztását. Többek között kihul­lott a rostán az javaslat is, hogy a szabad királyi várossá nyilvá­nító 1780-as oklevél kelte, január 21., vagy hivatalos pécsi ki­hirdetésének időpontja, április 19. legyen a város napja. Maradt tehát egy másik oklevél, V. Orbán pápáé 1367-ből. Ezzel viszont gyakorlati gondok adódnak. Az egész emberiség számára ez a nap mindenekelőtt a II. világháború kitörésének a szomorú évfordulója, az egybeesés tehát nem szerencsés. Ám az sem, hogy szeptember elsején még mai egyetemi diáksága nélkül ünnepelheti a város azt a napot, amelyről megemlékezni leginkább mégis az Universitas-nak lenne oka. Szőrszálhasogatóan akár azt is mondhatnánk, tulajdonkép­pen egy oklevél dátumáról emlékezünk meg ilyenkor: az egye­tem létrejöttének, avatásának időpontja jelenleg nem ismert. Sajnos általánosan az sem , hogy az alapítás kezdeményezője, az ügy igazi motorja Vilmos pécsi püspök, akkori királyi kan­cellár volt. Nyilván az általa fogalmazott kérelem minősítését visszhangozza a pápai engedély hízelgő indoklása: „nincs biro­dalmadban alkalmasabb és tekintélyesebb város”. Fonákjáról, vagy inkább mégis a színéről viszont éppen az a jó ebben az ünnepnapnak kiválasztott dátumban, hogy vissza- visszatérően magyarázni kell, hiszen nem magától értetődő. La­jos, a lovagkirály - akit pedig a kortárs Petrarca megrótt, mondván: nem támogatja eléggé a humanistákat - az ország ér­dekében saját érdeklődése horizontján jócskán túl tekintve egyetemet alapít, hogy ezzel is kapcsolódjon az európai műve­lődés akkori divathullámához”. Ez akkor is érdem, ha alapítás ötlete és munkája nyilvánvalóan Vilmos püspöké volt, akiről sajnos oly keveset tudunk. 1361-től 1373-ig volt pécsi püspök, s olyan buzgalommal támogatta a egyetemet az egyházi javak­ból, hogy pápai megintésben részesült. Ilyenkor a város ünnepnapja időszakában, amikor a legjele­sebb polgárok közül néhányan kitüntetést kapnak munkásságu­kért, nekem egy másik híres francia, Charles de Gaulle vélemé­nye jut eszembe: „Nagy emberek nélkül semmi fontosat nem le­het elérni az életben; őket pedig csak az teszi naggyá, ha ko­moly tettekre szánják el magukat. ” Az egyetem alapítás elég komoly tett volt, s ez 628 év távolából még inkább látszik. Csak azt kívánhatjuk maguknak, hogy a jövendő korok voltaire-i szellemeinek is legyen újabb álmélkodni valójuk azon, hogy a Kárpátok tövében „Nagy Lajosok is éltek”. Vagy mégse: in­kább kívánjuk azt, hogy ez ne lehessen már álmélkodásra okot adó kuriózum egy européer franciának. Dunai Imre A Kereskedelmi és Iparkamara és az önkormányzat együttműködése Pécsi körkép A város levegője Az ÁNTSZ Baranya Megyei Intézetének mérési adatai sze­rint augusztus 31-én mért 24 órás átlagértékek alapján Pécs város légszennyezettségét a következő mutatók jellemezték az egészségügyi határérték szá­zalékában: kéndioxid 11%, nit- rogéndioxid 25%, szénmono- xid 17%, szálló por 53%, ózon 39%. A legmagasabb szálló por szennyezettséget (a határérték 101%-a) megint a Kodály Zol­tánt úti mérőállomás regiszt­rálta. (Az egészségügyi határér­ték 100%-nak felel meg, amely szint alatt a szennyeződés nem okoz közvetlen egészségkáro­sodást.) Humán szervezetek támogatása A közgyűlés Szociális és fog­lalkoztatási bizottsága javasla­tára úgy határozott, hogy támo­gatást juttat három olyan hu­mán szervezetnek, amelyekkel egyébként nem kötött az ön- kormányzat szociális ellátási szerződést. A beküldött prog­ramok alapján hozott döntés szerint a MEVISZ Bárka Pécsi Csoportja 150 ezer, a Leo Amici Alapítvány 200 ezer, Ba­ranya megyei SM Klub pedig 50 ezer forint támogatást kap. Óvodafejlesztés Pécs-Somogyban Évek óta gondokat jelentett a somogyi Bányatelep utcai óvoda szűkössége: kétcsopor­tos volt és ezért 50 gyermek számára volt csak benne hely. Emiatt igém sok felvételi ké­relmet kellett visszautasítani helyhiány miatt. A helyi közös­ség kezdeményezte az óvoda csoportbővítését: szeptember 1- től félnapos, 17 férőhelyes óvodai csoportfejlesztést igé­nyelt. A közoktatási bizottság javaslatára a közgyűlés teljesí­tette a lakosság kérését. Tíz esztendeje ilyenkor már a második tanévre készül az új Művészeti Szakközépiskola, amit Getto József Ybl-díjas épí­tész a meredek hegyoldal köve­telményeit teraszos megoldás­sal elégítette ki. Ez persze tám­falak alkalmazását tette szük­ségessé. A nagy szürke betonfa­lak akkoriban nem igazán tűn­tek szívderítőnek. Viszont a fa­lak tövében hagyott kis lyu­kakba aprócska kúszónövények kezdeményeit ültették, ám sejtelmünk sem lehetett róla, hogy lesz-e valaha is valami be­lőlük. Hát lett! Nyoma sincs már a betonfalaknak! No nem mert lebontották volna, hanem mert a növényzet oly mérték­ben megnőtt és megerősödött, hogy dúsan bontja a falak min­den négyzetcentiméterét, s szinte folyni látszik szerteszét, ettől pedig alapjában változott meg minden. Előnyére. 3|s­A valaha nyarakon - egy-két kivételtől eltekintve - szó sem lehetett arról, hogy az utcán va­lahol leülhessen az ember egy pohár itallal némi beszélge­tésre. Most pedig mindenfelé asztalbokrok közt válogathat kedvére. Ezek valóban színesí­tik, mediterrán hangulattal ru­házzák fel a várost. Láttukra ma is elcsodálkozhatunk: annak idején ugyan milyen fensőbb- séges megfontolásból nem nyerhettek polgárjogot nálunk ezek a teraszok? A napokban azonban beszélgetés közben került szóba valami, ami talán az illetékesek között is felme­rült, bár ennek az eredménye nem látszik. Mondjuk a Király utcában. Arról beszéltünk a Széchenyi tértől a Színház térig szinte egymásba érő kiülőket nézve, hogy ugyan mi lenne, ha ne adja Isten tűz ütne ki valahol ezen a környéken, ahová a tűz­oltóknak igen gyorsan kellene eljutniuk? Úgy gondoltuk, két­féleképpen tehetnék ezt. Vagy nekimennek az asztalbokrok­A Szentháromság szobor a Széchenyi téren fotó: laufer l. nak és szétdúlják az egészet, vagy egy „előhaddal” sebtében elhordatnának. Miközben vi­dáman lobognának, terjeszked­nének a lángok. Azt hiszem, gondolni kellene erre is. Megelevenedett a Citrom utca. A sokáig szálloda-ígéret­ként szunnyadt épületen végre látni már, hogy történik vele va­lami, sőt az is, hogy lesz belőle valami. A munka mostani tem­pójából még az is hihetőnek tű­nik, hogy a házban karácsony előtt már árusítani fognak az új boltosok. Mellette az új épület is egyre többet árul el magából, s kis fantáziával már elképzel­hetjük a kettő közti kis terecs- két is. Ez az egyik oldal. A má­sik a néhai Várnagy Péter Ybl- díjas építész által tervezett, te­tőtől talpig mezőtúri téglába öl­töztetett épület, amit azért kell hangsúlyozni, mert ezzel most történt valami. Az épület köze­petáján az egyik üzlet gazdát cserélt. Azt már megszokhattuk újabban, hogy ilyenkor a régi üzletbelsőből hírmondó sem marad. Most viszont a külsővel Százötven évig állt Pécs első Szentháromság szobra, de az idő annyira kikezdte, hogy új létesítéséről döntött az akkori városi tanács és az adakozó polgárok közössége. Kiss György szobrász és Lang Adolf építész munkája 1908 óta áll a Széchenyi téren. Azóta ezt a szobrot is kikezdte az idő és a tér légszennyezettsége. Közel 90 év alatt kétszer hajtottak végre rajta csekély felújítást. Rekonstrukciójára, megmen­tésére most elkészült a szakér­tői tanulmányterv. Csütörtöki ülésén Pécs Közgyűlés határo­zatban mondta ki, hogy a történt ez. Vámagy a téglabur­kolattal egységes arculatot adott a háznak, itt pedig éppen ezt az egységet bontották meg azzal, hogy faburkolat mögé dugták a téglát. Megkérdeztem Várnagy Péter szellemi örökö­sét, Vherkovich Ágnes belső építészt: tud-e erről? Döbbent tagadás volt a válasz. Vele ilyesmiről senki nem tárgyalt, holott szerzői jog az építészet­ben is létezik, s Vámagy is en­nek a szellemében konzultált annak idején Szőke Gyulával, a PÉCSITERV székházának a tervező-építészével, mielőtt a megbízás alapján hozzákezdett az átalakítások tervezéséhez. Nyugtalanító ez a mostani eset. Egyrészt mert más maj­dani új tulajdonosok is kedvet kaphatnak hasonló akcióra, ak­kor pedig megnézhetjük, mi marad Vámagy házából, az pe­dig a környezetet is károsít­hatja. Másrészt másutt is bele babrálhatnak épületekbe úgy, hogy megváltoztatják eredeti jellegüket. Bizony nagyon ré­sen kell lennie a hatóságnak is! Hársfai István Szentháromság szobor felújítá­sára - amely önkormányzati tu­lajdon - a Pécs-B el városi Ró­mai Katolikus Egyházközség­gel, illetve a Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesülettel kö­zösen közalapítványt hoz létre és annak 450 ezer forintos alap­tőkéjéhez 200 ezer forint ad. Az alapítvány neve Pécsi Szenthá­romság Szobor Megmentéséért Közalapítvány. Székhelye a Hunyadi út 4. szám alatt lesz. A rekonstmkció mintegy 3,9 miihó forintba kerül. Előkészü­letei olyannyira előrehaladot­tak, hogy a munka már ez év őszén megkezdődhet. D. I. Együttműködési keretmegálla­podást köt Pécs Önkormány­zata és a Pécs-Baranyai Keres­kedelmi és Iparkamara az idei esztendőre. Az együttműködés kilenc fő témáját jelölte meg az önkor­mányzat közgyűlése által elfo­gadott keretmegállapodás. Ezek a következők: cégregiszt­ráció-információcsere, nemzet­közi kapcsolatok, propaganda kiadványok készítése, vállalko­zásfejlesztés, ipari vásár, az ipari övezet fejlesztése, a nem­zetközi repülőtér kiépítésének elősegítése, fejlesztési irányel­vek kidolgozása, illetve köl­csönös és gyakorlati részvétel egymás munkájában. D. I. A Szentháromság szobor felújításáért Pécsi rész a Baranya megyei Vízmű Vállalat átalakításában Évekig bíbelődött Pécs Köz­gyűlése saját vízművállalatának átalakításával. Most viszont gyors döntésre jutott a Baranya Megyei Vízmű Vállalat átalakí­tásáról, ebben a cégben ugyanis csekély hányadú tulajdont ka­pott a megyei vagyonátadó bi­zottság döntése révén. Ismeretes, hogy a vállalat alapítói - amelyek közé Pécs önkormányzata nem tartozik - úgy döntöttek, hogy kft-vé ala­kítják a vízművállalatot. Pécs Közgyűlése olyan ér­telmű határozatot hozott ezzel kapcsolatban mint résztulajdo­nos, hogy egyetért a kft. létre­hozásával. Tudomásul veszi, hogy az őt megillető központi üzemeltető vagyon a kft. tulaj­donába kerül, s ennek alapján abban Pécs üzletrészt szerez. Pécs önkormányzata azonban a közművagyont nem viszi be a kft.-be, hanem az átalakulás fordulónapjával a Közüzemi Rt. tőketartalékába adja. A közgyűlés egyetértett az­zal, hogy hogy a Közüzemi Rt. a közművagyont az új gazda­sági társaságnak bérbe adja, ám azzal a feltétellel, hogy a társa­ság a Pécs város területén al­kalmazott víz- és csatornadíja­kat Somogy, Vasas és Hird te­rületén magára nézve kötelező­nek elfogadja. Ugyanakkor an­nak a vizsgálata is megindul, hogy ezt a közművagyont mi­lyen feltételekkel és lehetősé­gekkel üzemeltethetné a szol­gáltatás egységessége érdeké­ben a Pécsi Vízmű Rt. D. I. Városvédő őrjárat Itt a szeptember, nemsokára kezdődik a tanév a Janus Pan­nonius Tudományegyetem Bölcsész és Természettudo­mányi karán is, de hajdani Pius Gimnázium és a már szintén egykori Tanárképző Főiskola épületének sokat látott - és so­kak által látott! - homlokzata még mindig így néz ki. A fo­tónkon is felidézett nevezetes intézmény-objektum a város patinás épületévé vált mos­tanra. Nemrég emléktáblát lep­leztünk le itt, s akkor - az az­óta sajnos elhunyt - dr. Bán Endre tartotta az ünnepi meg­nyitót. Kár lenne ilyen állapo­tában hagyni ezt az épület homlokzatot. Farkas Mária, Vajgert György, Várhidy György, dr. Vargha Dezső * . I i ♦ > I

Next

/
Oldalképek
Tartalom