Új Dunántúli Napló, 1995. szeptember (6. évfolyam, 238-267. szám)
1995-09-02 / 239. szám
1995. szeptember 2., szombat Portré Dhnántúli Napló 7 Pécs ünnepnapján kitüntetett érdemes polgárok r> Pro Civitate Balikó Zoltán „A szociális felelősség vállalása és sokkal több etikai erő kell az ügyek megoldásához” - ilyen tartalmú intést (szenvedéllyel dörgő parancsot!) gyakran hallhattak tőle az előző ciklus önkormányzati képviselői. Kőszegen született 1917- ben. Budapesten, a híres Fasori Evangélikus Gimnáziumban érettségizett, majd teológiát tanult Kolozsvárott és Budapesten. Gazdag életpályájának állomásai nem fémek bele egy rövid méltatásba. Pécsett 1959- tőj volt evangélikus lelkész és a Baldauf Szeretetotthon vezetője. Tolna és Baranya megye esperes-helyettesévé választották, majd az Egyházközi Béke Bizottság megyei elnöke lett. 1990 óta nyugdíjas. Berták László, az 1935-ben, a Somogy megyei Vésén született költő 30 esztendeje, 1965 júniusában érkezett Pécsre. Ma sem tagadja, nehezen szokott meg itt, mi több el akart szökni Pécsről, azonban az idősebb költőtárs, Csorba Győző „erővel itt tartotta”, amit végül is, három évtized távlatából, nem bánt meg. Bizonyára a város sem bánta meg, hogy befogadta Bertók Lászlót, amit talán épp a Pro Civitate kitüntetéssel pecsételt meg igazán. Csurgón 1954-ben érettségizett, 1963-ban a Pécsi Tanárképző Főiskolán szerzett tanári, később egyetemi könyvtárdiplomát. 1982-ig a Pécsi Városi Könyvtár igazgatója, majd a mai napig főmunkatársa. Köl„ Jobbat, szebbet csak tiszta szívvel és tiszta kézzel lehet alkotni” - vallja, tanítja. Városatyaként is azt folytatta, amit lelkészként máig gyakorol: a szegényekről való gondoskodás ügyének szolgálatát. D. I. tőként számos irodalmi kitüntetés - többek között József At- tila-díj -, és egyre jelentősebb, egyénibb hangú verseskötetei jelzik jelenlétét a kortárs irodalomban, és immár a magyar irodalomtörténetben is. M. K. Pro Civitate Bertók László Pro Civitate Dr. Rajczi Péter Az előző közgyűlésben több tanítványa is volt, akik emlékeztették - meséli - a kihívására: „Annyit beszéltél róla, most csináld velünk Képviselőként is tanár maradt. Történelmi példákkal tanított: olykor anekdotázva, máskor a patrióta pátoszával. Tolnán született 1917-ben. A pécsi Erzsébet Tudományegyetem Jogi Karán diplomázott. Később bírói-ügyvédi vizsgát is tett, majd tanári diplomát szerzett, s elvégezte az ELTE történelem szakát is. 1957-től 1977- ig volt a Nagy Lajos Gimnázium tanára: Eztán nyugdíjasként a Baranya Megyei Levéltár dolgozója. 1990-ben Közoktatási Díj-at, 1992-ben Apáczai Csere János Díj-at kapott.-1936 óta élek Pécsett. Ismerem a történetét, szellemiségét. Ennek átadásával igyekeztem a hazaszeretet összefüggéseire mutatni. S olyan tettekre, amelyekért belső bírónk előtt sem kell szégyenkezni. D. I. Pro Communitate Rudolf Rager Rudolf Rager, a Hans Seidel Alapítvány magyarországi képviselője 1993 októbere óta vezeti a Hans Seidel Alapítvány „duális képzés-építőipar” elnevezésű projektének pécsi munkálatait. Az 1980-as évek végén a bajor és baranyai építőipari cégek között több szálú kapcsolat alakult ki. Az együttműködés 1993-ban új szakaszba lépett, ekkor Rudolf Rager a Hans Seidel Alapítvány képviselőjeként, családjával Pécsre költözött, és az 506. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet munkatársaival együtt megkezdte a Németországban már jól bevált duális képzési forma gyakorlati megvalósítását. A tanulási időszak alatt a diákok német nyelvet tanulnak, és a város segítségével felújított, a német alapítvány által felszerelt képzési központban európai szintű szakismereteket szereznek. R. Rager érdemei a képzés magyarországi bevezetésében igen jelentősek. U. G. Pécs város Díszpolgára Dr. Donhoffer Szilárd Bár Pécs város új díszpolgára nem született tüke, életéből majd hét évtizedet élt le a Mecsek tövében, itt végezve teljes tudományos, oktatói munkásságát. Dr. Donhoffer Szilárd 1902-ben született Budapesten, a fővárosban, illetve Bécsben végezte orvosegyetemi tanulmányait. 1926-ban érkezett Pécsre, ahol a nagyhírű Án- gyán-féle Belgyógyászati Klinikán kezdett dolgozni. 1949- ben nevezték ki egyetemi tanárrá, az akkor alakult Kórélettani Intézet élére. A Pécsi Orvostudományi Egyetem rektora volt 1964-től, és ugyanez évben választotta tagjai közé a Magyar Tudományos Akadémia. 1973-1980 között az Orvosi Tudományok Osztályának elnöke, 1983-1985 között a Pécsi Akadémiai Bizottság elnöke volt. Alapítója és elnöke 1990- ig az MTA Bányaegészségügyi Komplex Interdiszciplináris Bizottságának. 1961-es Kos- suth-díja mellé tavaly vehette át Kosáry Domokostól, az MTA elnökétől az Akadémiai Aranyérmet. Tudományos munkássága során az élő szervezet hő- szabályozását, illetve a táplálékfelvétel és -válogatás mechanizmusát kutatta. Donhoffer professzor tudományos eredményei publikálása mellett mindvégig elkötelezett harcosa volt a színvonalas medikusoktatásnak. Szigorú véleménye, hogy az orvostanhallgatók képzése szempontjából manapság az lenne a legfontosabb, hogy a tárgyi tudás mellett a hat medikusi év alatt megfelelő gondolkodásmódot sajátítsanak el - véleménye szerint erre, sajnos, nem nagyon van mód.-Jelentős változásokra lesz szükség a felsőoktatásban - mondta. - Kell a törvényi szabályozás, valamint gyökeres struktúraátalakulás, méghozzá minél előbb. Persze nagy kár, hogy egyetemi autonómia alapvetően nem létezik, ezért minden manipulálható, s nem reménykedhetünk pofonegyszerű igazságok felbukkanásában. Donhoffer professzor ma, 93 évesen is minden nap bejár intézetébe, délután szőlőjében tevékenykedik. Polgárként bármely város díszére válna - szerencsénkre Pécs díszpolgára lett. Méhes K. A Pécsi Nemzeti Színház kollektívája a színház fennállása 100. évfordulójára rendezett ünnepségen kapja meg a kitüntetést, őket akkor méltatjuk. A PVSK-Dália női kosárlabda bajnokcsapat kitüntetettjeiről sportoldalunkon emlékezünk meg. Pro Communitate Tasnádiné Rónaky Edit Nemcsak pedagógusként, iskolaigazgatóként tett sokat a diákokért Tasnádiné Rónaky Edit, de a megye oktatásügyének is alakítója lett. 1938-ban született Pécsett, s a Tanárképző Főiskolán szerzett diplomát. Szak- felügyelő, pedagógiai intézeti igazgatóhelyettes, majd a Művészeti Szakközépiskola igazgatója lett. Vezetése alatt a középiskola országos nevet szerzett, s a diákok a város művészeti életében is meghatározó szerepet töltenek be. Szakmai publikációi elismertek. Eddigi legrangosabb szakmai díja az Apáczai Csere János díj volt.- Torokszorító érzés a szülővárosomtól is kitüntetést kapni - mondta el. - Boldog vagyok, hogy úgy értékelik: tudtam tenni ezért a gyerekközösségért, a városért. Friss nyugdíjasként sem pihen, tanítani fog az egészség- ügyi szakiskolában. H. I. Gy. Pro Communitate Wemer Edit A kötelesség arra való, hogy teljesítsék. Ez a gondolat hordozza életének lényegét, s egyben magyarázza azt, hogy miért nem szeret a munkájáról beszélni. Talán nem is kell. Épp elegen ismerik őt a városban akik másoknak is elmondják, mit jelent nekik Wemer Edit. Ma is, hatvanöt évesen mindennap útnak indul a sokak által már motorhangról ismert Trabantjával, hogy segítsen. Ápolással és jó szóval. S miközben etette, mosdatta, ápolta a magatehetetlen időseket, sérülteket, intézte az ügyeiket, tanította a fiatalokat. A pécsi születésű Edit nővér hosszú ideig a Tüzér utcai Szociális Otthonban dolgozott, Városháza Emlékérem KelePál Kele Pál pécsi kerületi esperest 1954-ben szentelték pappá. 1965-től lett a Gyárvárosi Szent József Templom pélbánosa, 1975-ben püspöki tanácsnokká nevezik ki, 1978-ban szentszéki bíró lett. 1980-tól a pécsi Belvárosi Templom plébánosa. 1988-ban lett címzetes apát, ezt követően pedig kerületi esperes. Kele Pál életútját össze lehet foglalni e pár hivatalos mondatban, de ami mögötte van, annak leírásához oldalak kellenének. Ezen oldalak szólnának segítőkészségéről, drogos gyerekek megmentésére tett erőfeszítésekről, s arról, amiért az elismerést kapta: a pécsi Kálvária megmentéséről. Bár tiltakozik, mint főnővér, majd az 1960-as években kezdődött házi gondozás szervezője, később a vezetője lett, de változatlanul ápolt. A nyugdíj ezért nem jelentett változást számára. T. É. hogy ez nem egyedül az ő érdeme, mégis ő volt az egésznek a kezdeményezője, aki kitartásával elérte, hogy a városnak ezen értékét felújították, a környezetét rendbetették. S. Zs. Városháza Emlékérem Varga Jánosné Akinek lisztérzékeny gyermeke van, hálásan gondol arra a pécsi kezdeményezésre, ami mindmáig egyedi az országban: lisztérzékeny gyermekek számára is megteremtették a bölcsődei, illetve óvodai ellátás lehetőségét. Ennek az ötletnek a kivitelezője és a speciális program kidolgozója Varga Jánosné, aki 1974 óta vezette először a Lengyel Gyula úti, majd az Ajtósi Dürer úti bölcsődét, ahová e betegségben szenvedő gyermekek nyerhettek felvételt. Köztudott, hogy a lisztérzékenység betegségben szenvedő gyermekeknek szigorú és speciális diétát ír elő az orvos, ezért a normál óvodai közösségekben az étkeztetésük nem megoldható, kiszorulnak a gyermekközösségekből. Varga Jánosné volt az, aki vállalta a lisztérzékeny gyermekek bölcsődéjének, és óvodájának létrehozását. S. Zs. Városháza Emlékérem Városháza emlékérem Dobos Lászlóné Szenvedélyesen szereti a zenét és a tanítást Dobos Lászlóné, aki arra a legbüszkébb, hogy 40 éves hosszú pályafutása alatt nagyon sok növendékét juttatta el zenei pályára.- Megszállottan csinálom mindezt, és hiszem, hogy a jó zenével, zenepedagógiával alakíthatjuk a gyermekek ízlését, ők már más emberek lesznek. Az 1933-ban Pécsett született zeneiskolai tanárnő a Zeneművészeti Főiskola pécsi tagozatán szerzett diplomát. A Liszt Ferenc Zeneiskola szolfézstanára volt, a Zeneművészeti Főiskola óraadó tanára, de ma sem pihen, most éppen magánzeneiskola beindításával foglalkozik. Közel két évtizede alakította meg a Belvárosi templom Jubilate vegyeskarát. E mostani kitüntetéssel igényes, magas színvonalú pedagógusi, kamagyi tevékenységét ismerték el. H. I. Gy. Dr. Diófási Lajos Aki szőlészettel, borászattal foglalkozik Baranyában, nemigen lehet elképzelni, hogy Diófási Lajost ne ismerje. Mert a „tanár úr” neve fogalom a kiskertgazdák, de leginkább a szőlőtermelők között népszerű évtizedek óta. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen Diófási Lajosnak szenvedélye a szőlőtermesztés, s ezzel kapcsolatban a minőségi, zamatos borok előállítása. Szinte minden jelentős megyei borminősítő versenyen zsűritagként részt vesz, ahol sohasem átallja propagálni az átala megismert és követendőnek tartott szőlőművelési technológiákat. A Szőlészeti-Borászati Kutatóintézet igazgatója ettől közismert, szenvedélye a szakmája, nem is szégyeli bevallani: a szőlő és a belőle készült nedű kitöltötte eddigi életét, s ezen a továbbiakban sem kíván változtatni. B. G.
