Új Dunántúli Napló, 1995. augusztus (6. évfolyam, 208-237. szám)
1995-08-26 / 232. szám
1995. augusztus 26., szombat Kultúra - Művelődés Dünántúli Napló 7 Faszobrok természetes térben Sellyének különleges adottsága a csodálatos szépségű arborétum. A természetes környezet varázsa szinte sugallja, hogy valamivel ki lehet egészíteni az intim kis tereket, s miért ne lehetnének ezek faszobrok, azok, melyeket az idei, nyári festő-fa- szobrász alkotótáborban készített három alkotó. Tirnován Ari-Vid, Tornai Endre András és Szatyor Győző munkái úgy egy hete kaptak állandó helyet az ormánsági településen. A pápai Tirnován Ari- Vid Kapocs V. című munkáját elsősorban gyermekeknek szánta, míg a Hívogatót kifejezetten játszótérre komponálta a pécsi Szatyor Győző. Sorozatának ez már a harmadik darabja, az első Budapesten áll, a második pedig Bicsérdnek készül. A Kőszegről érkezett Tornai Endre András „Az én kápolnám” című szobrát készítette el. A tábort szervező Szatyor Győző azt is elmondta, hogy a művészek már kész tervekkel jöttek a szellemi alkotóközösségbe. Különböző technikákkal, de egyaránt magas színvonalon dolgoztak, s ennek tanúja volt a lakosság is. Külön öröm, hogy ők is közel kerülhettek most az élő művészethez, megszerették őket, s talán ezért a műalkotásokat is más szemmel nézik majd. Segítette a faszobrászokat a fát adó Mecseki Erdészeti Rt. is, illetve a helyet biztosító Sellyéi Mezőgazda- sági Intézet. Tervezik, hogy a jövőben több ormánsági faluba is kerül még szobor a következő alkotótáborok terméséből. H. I. Gy. Tirnován Ari-Vid: „Kapocs- V.” (Sellye, Strand-park) Szatyor Győző: „Hívogató” (Sellye, Korongi-játszótér) Tornai E. András: „Az én kápolnám” (Arborétum) Jeges idők Valamikor a televízióban bemutatott krimiktől féltették a serdületlen vagy serdültebb ifjúságot, mondván: erőszakosságot sugall. Akkoriban ugyan még csak klasszikus bűnügyi filmek voltak divatban, tisztességes szabályokkal, a jó kötelező győzelmével, a bűnös bűnhődésével. Aztán - persze - tágultak a a keretek, eleinte azáltal, hogy a gonoszt még ördögibbnek mutatták, a legyőzése felől azonban kétség sem merült föl. A borzongató thrillerek korszakában azonban a kegyetlenség vált az első számú mozgatóvá, lelkileg sérült, megbolydult személyiségek özönlötték el ezeket a bűnügyi történeteket, minden előfordulhatott, előfordulhat: amit a képzelet követni tud, az is, amit nem. Értsük meg jól: ez még mindig mese. Merő kitaláció, akkor is, ha megtörtént esetek adják az ötleteket. Színészek játsszák a szerepeket, a rendező rendezi a históriát, ép ésszel senki sem tekinti valóságosnak a képernyőn megjelenteket. Annál inkább sem, mivel - esetleg - ugyanazt színészt, aki vérgőzös gazembert alakított egyik este, másnap már botladozó jó fiúként lát viszont a néző egy kedves vígjátékban vagy éppen köznapi vendégként egy sztárokkal bíbelődő show-műsorban. Akkor is így van, hajói tudjuk, a néző szeret azonosulni vonzó hőseivel, számos példa tanúsítja, nem szívesen engedi meg, hogy író vagy rendező megfossza társaságától. Kiköveteli a Dallas-fiú föltámasztá- sát éppen úgy, ahogy annak idején Sherlock Holmes-ét is. Ennek ellenére érzékeli a valóság határait. Pontosan tudja, mikor mennek „élesben” a dolgok. Az erőszakos cselekedetek közül fölismeri a valóságosakat, a televízió jóvoltából gyakran egyenes adásban közvetített borzalmakat. Látta a kamerák előtt fejbe lőtt vietnami partizánt, szemtanúja lett az amerikai elnök meggyilkolásának, évek óta, estéről estére követnie kell - mondjuk - az egykori Jugoszlávia belháborúit nők, gyermekek kegyetlen lemészárlásával, ha elfordítja szemét a képernyőről, akkor is hallja az asszonyok panaszos sírását a csecesn-oroszháború áldozatainak teteménél stb., stb. Fölsorolni is hosszadalmas, egyetlen napunk sem telik el borzalmak nélkül. Akkor még olyan hétköznapi borzalmakról nem is szóltunk, mint a különböző rendőrségek brutális támadásai magukról megfeledkezett fut- ballszurkolók ellen, nyíltszíni verekedések egynémely parlamentekben, politikai vitaműsorokban. Bolond, bolond világ - mondogatjuk fejcsóválva, és ezzel alighanem megbocsájt- juk ezt a visszataszító, mindent eldöntő erőszakot. Talán, mert tudjuk, úgysem tehetünk ellene, talán, mert tudjuk, az emberi természet jóból és rosszból van összegyúrva. Időnként pedig elválnak az alkotóelemek, fölmutatják magukat a legszélsőségesebb formában. Csakhát, csakhát. Csakhát a jó egyre kevésbé: a maga tisztességében annál is ritkábban. A hírközlés, a média már jó ideje kizárólag a szenzációkra vadászik. Megbújva a tájékoztatás erkölcsi bástyája mögé mind véresebb, mind vadítóbb kegyetlenségekkel áll elő, föl sem vetődik, vajon milyen a hatása mindennek a nézőre. A nézőben sajátos éhség alakul ki az efélék fogyasztására. Biztos, hogy a kegyetlenség igénye is újratermeli a kegyetlenséget, eképpen az aljasságnak remek esélyei nyílnak. Fábián László Hiteles hely az ezredfordulón Új igazgató a Baranya Megyei Könyvtár élén: Kalányos Katalin A „hiteles hely” történelmi fogalom. A középkorban olyan káptalant, kolostort jelentett, mely oklevelek, írásos anyagok másolását végezte, s a pontosságot szavatolta. Ilyenféle hiteles helyet akar a Baranya megyei Könyvtár új vezetője is, aki július 1-től 2000. július 30- ig az intézmény kinevezett igazgatója. Kalányos Katalin megbízott igazgatóként már december elejétől szervezte a könyvtár munkáját, előtte igazgatóhelyettes volt. Most mindez előny, hiszen így folytatni tudja azokat az év eleji terveket, melyeket már ő készített, s melynek célkitűzéseit, feladatait a kollégák is elfogadták. Az új igazgató 23 éve dolgozik a könyvtárban, ez az első munkahelye. Drávaiványiban gyerekeske- dett, majd Sellyén végezte az általános- és középiskoláit. Szombathelyen könyvtár-közművelődés szakon végzett, de a következő tíz év is a folyamatos tanulásé volt, lépkedett előre a könyvtárosi képzés fokozatain, majd másoddiplomát szerzett az ELTÉ-n mint művelődésszociológus. Közben mindig is gyakorló könyvtáros volt, s ezt ma is nagyon lényegesnek látja.- Új posztján milyennek ítéli meg a könyvtár helyzetét?-Jónak! Az elmúlt években nagy társadalmi mozgások voltak, de bebizonyosodott, hogy a hiteles helyek fontossá és szükségessé váltak a felhalmozott információk tekintetében, ugyanakkor olyan politikamentességet tudtunk produkálni, mely állja az idő próbáját. Szeretnénk nemcsak kulturális, de társadalmi esélyegyenlőséget is biztosítani. A szórakozás, tanulás, átképzés vagy akár csak az energiafeltöltés céljára is nyitva állunk az egyes ember előtt, de az intézmények, így például a fenntartó, a megyei önkormányzat előtt is.- Mi a továbblépés útja?-Az olyan alapcélkitűzések megmaradnak, mint a szakmai hitelesség, a használóra orientáltság, a megyei szerepvállalás. Emellett fontos kimozdulni a szakmai belterjességből. A könyvtár gyűjt, feltár, közvetít, de közben aktívabb, nyitottabb szerepet kell vállalnia. Ha úgy tetszik, elébe kell menni az olvasónak. Az igazgatónő elmondta, hogy a ma könyvtárlátogatója már többféle adathordozóról kéri az információt, s kívánalma, hogy az új, gyors, megbízható legyen. Ezzel függ össze, hogy az állománygyarapítás alatt már nemcsak könyveket és folyóiratokat kell érteni, hanem a különböző számítógépes adathordozókon megvásárolható adatbázisok is állományegységek. Az ezekbe való betekintésre jelenleg is van lehetőség, de a számítógépes rendszer természetesen folyamatosan fejlesztendő. Gyakorlatból adódó megfigyelés, hogy az emberek még ma sem tudják pontosan, miképpen változtak a könyvtárak. Elképzeléseik a könyvtári lehetőségekről korszerűtlenebbek annál, mint amilyen korszerűek ma már könyvtáraink.-Komolyan vesszük a megyei szerepünket - folytatta beszélgetőtársam. - Generálni akaijuk az igényeket a helyi könyvtárakban is, a célunk az, hogy ha a könyvtári rendszerbe bárhol belép egy használó, akkor kapja meg azt a választ, amit szeretne.- Beszéltünk már szakmáról, munkáról, de még nem szóltunk az emberekről. Vezetőként milyen tulajdonságokat vall magáénak, 5 mit vár el kollégáitól?- Határozott, következetes, korrekt kívánok lenni. Tudnivaló, hogy a könyvtári tevékenység is csapatmunka, ahol a teljesítmény a munkatársakra épül. Az eredmény megítélésében számomra az a fontos, amit teszünk, a használóknak kell-e, segít-e. A magam részéről ezért sokat szeretnék tenni, s a vezetői munkát szolgálatnak tekintem. Sok-sok időt és energiát kíván, amelyhez most nagy ambícióm is van. Boldog vagyok, hogy az ezredforduló baranyai könyvtárügyének egyik alakítója lehetek. Hodnik I. Gy. Az áj könyvtárigazgató Kalányos Katalin fotó: Tóth László Az irodalmi köztudat dilemmái A tokaji írótábor mindig olyan szabad fórumot jelentett, ahol nézetek, irányzatok demokratikus légkörben ütközhettek egymással, ahol mindenki szót kap, aki jelentkezik. Ez a nyílt vitaszellem jellemezte az idei, 23. találkozót is, melynek témája Az irodalmi köztudat dilemmái - Irodalomértelmezés, értékelés, közvetítés volt. A jelenlévő költők, írók, irodalomtörténészek, egyetemi oktatók más-más oldalról közelítették meg a kérdést, hiszen más problémák foglalkoztatják őket alkotói, kutatói vagy oktatói munkájukban. Ezért főleg két típusú előadás hangzott el: az egyik erősen szakmai, mely főként az irodalomtörténet, az irodalmi történetírás kérdéseit, az irodalom mibenlétét, mai értelmezését tárgyalta, míg mások e problémakört alig érintve inkább az irodalmi élet helyzetéről, az írói közérzet alakulásáról, az irodalom és a politika viszonyáról szóltak. Az augusztus 17-től 19-ig tartó tanácskozás első első napján vitaindító előadást tartott többek között Angyalos Gergely irodalomtörténész, aki az irodalomtörténetírás változásairól szólva a főbb időbeli és szociológiai paradoxonokat emelte ki, szerinte az irodalomtörténetírás egyfelől a folyamatosan változó jelent próbálja múlt idejűvé tenni, másfelől a műalkotás befogadása elsősorban az olvasó tájékozottságától, korábbi ismereteitől, műveltségi szintjétől függ. így az irodalomtörténetírás szükségszerűen élményellenes, az irodalom mibenlétének kérdése pedig a módszerrel együtt állandóan változik. Bányai János, az újvidéki egyetem tanszékvezetője szerint a dilemmák rendkívüli módon szaporodnak, egyre több a megvitatásra váró kérdés. Ezért is fontos az ilyen szakmai találkozók, ahol az együttgondolkodás elősegítheti ezeknek a dilemmáknak a feloldását. Hubay Miklós a rádió, a televízió és az irodalom kapcsolatáról szólva kifejtette: napjainkra igaznak bizonyul Madách diagnózisa: a világ jelenségeinek értékrendjéről mindinkább kiiktatódik a költészet. Tarján Tamás szerint az irodalomtörténet legyen objektív, személyes érzületeket kizáró, de azért szerzőjére valló mű. Napjainkra Horváth János, Toldi Ferenc műve maga is irodalomtörténetté vált, inkább Kenyeres Zoltán, Kulcsár Szabó Ernő programjai az irányadók. A határon túli magyar irodalom helyzetéérői szólva többen kifejtették, számukra a legfőbb dilemmát sajátos helyzetük jelenti, hiányzik a közvetlen kapcsolat, az irodalom figyelése, nyomon követése esetleges. Az írótábor munkájában résztvevő költők, írók arról vallottak, hogy az irodalom, a kultúra világát az alkotók szándéka ellenére átszövi a politikai élet, melyből ki kellene vonulnia az irodalomnak. Amint arról Pomogáts Béla irodalomtörténész, az írótábor kuratóriumának elnöke zárszavában beszélt: „az irodalomtörténet túlmegy a maga szakmai érvényességi körén, az irodalmi életnek, a kultúrának egyfajta önérzetét, saját tudatát, identitását is képes hordozni, és alkalmas lehet arra, hogy ennek az identitásnak a kifejezője, a védelmezője, az oltalmazója legyen.” Az előadásokat vitafórumok követték az irodalom helyzetéről, az irodalom és a rádió, a televízió kapcsolatáról, az irodalmi műhelyekről. A tábor vendégei voltak a Magyar Rádió, a Magyar Televízió és a Duna Televízió vezetői. A hagyományos Tokaji esték-e.n ezúttal a kárpátaljai költők, valamint az Orpheus szerkesztői mutatkozhattak be. Az összefoglaló után, az utolsó napon a résztvevők fát ültettek a tábor helyszíne, a Gróf Széchenyi István Középiskolai Kollégium előtt Béládi Miklós irodalomtörténész emlékére. A találkozó sikeres volt. „Tokaj a kiegyenlítés kísérlete, szimbólumának fogható fel, mely megpróbált a különböző nézetek között hidat verni”,- mondta Pomogáts Béla. Sallai Éva Zenés nyári esték Nemsokára befejeződik a Zenés nyári esték eseménysorozata, a szeptember 1-jei zárókoncerttel, melyen a pécsi bazilikában Sebestyén János csembaló-és orgonaművészt, valamint Kovács Lóránt fuvolaművészt hallhatja a közönség. A program igazi különlegességekből áll. A koncert este 8-kor kezdődik. Ecset és grafit Pécsett született, s az itteni művészeti szakközépiskola ötvös szakán végzett Wesztl Miklós, akinek munkáiból szeptember 1-jén 17.30-kor nyílik kiállítás Pécsett, a Gyöngyszem galériában. A magát festő-grafikusnak valló Wesztl Miklós azt mondja munkásságáról: „meg vagyok fertőzve az alkotás vírusával”. E „betegség” lázrózsái tekinthetők meg a tárlaton. Folklórest az IH-ban A Pécsett rendezett Amalipe Nyári Folklórtábor augusztus 26-án gálaesttel zárul. A cigány folklóregyüttesek fesztiváljára, mely az IH-ban este 8-kor kezdődik, az ország minden tájáról érkeznek eredeti, zenét játszó, 'és táncot bemutató együttesek. Új állandó tárlatok A Csontváry életműkiállítás után újrarendezett állandó bemutató várja a látogatókat a Janus Pannonius u. 9-ben Pécsett. A Modem Magyar Képtárban, a Káptalan u. 4-ben az 1910 és 1920 közötti magyar festészeti anyagból válogattak, „Párizs-Berlin-Pécs” címmel. Megújuló templom A Rózsafai Tinódi Közművelődési Egyesület a 200 éves református templom felújítására, a művelődési ház tatarozására 100 000 forintot költ és hasonló összeggel támogatják az iskolai német nyelvtanfolyamot is, illetve egy falutörténeti munka kiadását. Bérletezés a Pécsi Nemzeti Színházban Elkezdődött, és szeptember 24-ig tart a bérletezés a Pécsi Nemzeti Színházban. A Thá- lia- és a Szivárvány-bérletek mellett idén is kaphatók ifjúsági és jelentős kedvezrpény- nyel nyugdíjas bérletek. A régi bérlők helyét szeptember 8-ig tartják fenn. A pénztár hétközben 10-től 18-ig, szombaton 10-től 14 óráig tart nyitva Német festő képei Leo Leonhard kiállítására kerül sor 27-én a Lenau Házban Pécsett. A német festő tárlatát 17 órakor nyitják meg. A válogatás egy hónapig lesz látható.
