Új Dunántúli Napló, 1995. augusztus (6. évfolyam, 208-237. szám)

1995-08-03 / 210. szám

10 Dunántúli Napló Gazdaság 1995. augusztus 3., csütörtök Kívánságra nyáron is vágnak disznót, sütnek kenyeret Vannak, akik tanyára vágynak A falusi vendégfogadás olyan üzleti ág, mint a tehenek tartása. Legalább három esztendőnek kell eltelnie ahhoz, hogy eredményét lássa a gazda. A hazai falusi turizmus mögött már kétszer három esztendő is van. Ezeknek, s az idei nyárnak a tapasztalatairól kérdeztük dr. Csáky Csabát, a Magyar Falusi-Tanyasi Vendégfogadók Or­szágos Érdekképviseleti Szövetségének elnökét. Az ASZ elégedett... Privatizációról még szó sem volt, amikor az Állami Számvevőszék az év tava­szán átfogó vizsgálatot kez­dett az Országos Takarék- pénztár és Kereskedelmi Bank Rt.-nél. A pénzintézet tevékenységét három évre visszamenőleg ellenőrizték a számvevők. Mint Sándor István, az ÁSZ alelnöke közölte, né­hány dokumentumba nem tekinthettek bele munkatár­sai, mert azok a vizsgálat idején még banktitoknak minősültek. így nem tudták felmérni például azt, hogy az ügyfelek mennyire elé­gedettek az OTP szolgálta­tásaival. A vizsgálódás so­rán viszont annyi kiderült, a kulturált ügyfélszolgálat fel­tételei nem minden fiókban adottak, s néhol a munkatár­sak magatartása is kívánni­valót hagy maga után. A pénzügyek tekinteté­ben azonban alapvetően mindent rendben találtak az ellenőrök. A pénzintézet 1992 és 1994 között ered­ményesen gazdálkodott. Jelentős veszteséget keli viszont elkönyvelnie a la­kosságnak nyújtott, régi fel­tételű lakáshitelek miatt. Az 1988 végéig juttatott hitelek egy részét - több mint 5 mil­liárd forintot(!) - a bank már bizonyosan nem kapja vissza. Bánhegyi Az MNB hivatalos devizaárfolyamai (1 egységre, forintban) Német márka 91,30 Osztrák schilling 12,98 USA-dollár 126,70 ECU (Európai Unió) 169,82- Hány tagja van a falusi ven­dégfogadók hálózatának?- A garanciát is jelentő éves katalógusban összesen kilenc­vennyolc család hirdetett. Eh­hez azonban nyomban hozzá is kell tenni, hogy a tősgyöke­res falusi ember inkább kihú­zatja a jó fogát, minthogy pénzt költsön reklámra. Nem mindenki van tehát benne a katalógusban. Ezen kívül még négyszáz ellenőrzött ház vi­selheti a védjegyet, és további hatszáz cím is a rendelkezé­sünkre áll. Jelenleg hetven te­lepülés érdekelt. Egyébként 1932-ben száznál is több falu volt a szövetségben.-Milyen feltételekkel visel­heti egy-egy porta az emblé­mát?- Szakértők vizsgálják a környezetet; a családot, ame­lyik vendégeket kíván fogadni, a porta tisztaságát és a falu il­letve környéke vonzerejét. Vá­rosból falura telepedett embert nem veszünk fel az egyesü­letbe. Szükséges ugyanis a helyismeret. A vendégek, ta­pasztalataink szerint, a szoká­sokra és a legendákra is kíván­csiak. Erről pedig csak a falun nevelkedett tud mesélni. Kí­vánságra nyár közepén is vág­nak disznót, sütnek kenyeret. Az is szempont, hogy a háziak ugyancsak emberhez méltó környezetben éljenek addig, amíg vendégük van. A választék rendkívül szí­nes. Meglepő lehet, de nem a komfortos házak a legkelen­dőbbek. Kiadható borospince, présház, de még sátorhely is. Igen csalogató a petróleum- lámpa és a lavórban való mos­dás. Sokan vágynak tanyára is, távol minden civilizált techni­kától. Az árak is ennek megfe­lelően alakulnak: kétszáz fo­rinttól ezerig éjszakánként és vendégenként.- A visszajelzések milyen vé­leményt tükröznek?- Az elmúlt öt esztendő alatt egyetlen panasz érkezett az egyesülethez. Az egyik svéd vendég nehezményezte, hogy őt mindig csak maradék étellel kínálták. Mint később kiderült, csupán arról volt szó, hogy disznótorost kapott, s ő nem tudta, hogy ez így szokás.-Mekkora bevételt jelent ez a vendégfogadóknak, és mekko­rát az államnak?- A vendégfogadó családok - tíz ágyon alul - háromszáz- ezer forintig adómentességet élveznek. Ezt az összeget azonban nehezen lehet elérni. Két-három év mindenképpen szükséges ahhoz, hogy egyál­talán ismertté váljon egy-egy vendégfogadó. Az állam ebből kevéssé részesedik. Sokkal inkább abból, hogy a turista utazik, vásárol, vagyis költe­kezik. Az a véleményem, hogy Magyarországnak a hát­rányából kellene előnyt ková­csolnia, legalábbis a falusi tu­rizmust illetően. A rusztikus, kevésbé civilizált helyek nagy vonzóerőt jelentenek. Az ön- kormányzatok számára köz­vetlen hasznot is hozhat a tu­rizmusnak ez a fajtája. Még inkább szélesíteni kell az in­formációs rendszert, és érde­keltté kell tenni a kistelepülé­seket a vendégfogadásban. Bozsó Bea Az 1995. július 25,-augusztus 2. között érvényes szabadpiaci árak (Ft/kg, ill. db) FORRÁS: fm-akii Miskolc Kecskemét Szeged Szombathely Debrecen Pécs Burgonya 20- 40 25- 35 20- 35 35- 40 15- 35 1b- 3b Fejeskáposzta 15- 25 20- 40 12- 20 30- 40 10- 30 10- 25 Kelkáposzta 20- 40 30- 50 15- 25 30- 40 30- 50 20- 35 Karfiol 50-100 30- 90 55-100 60- 80 40-100 45- 58 Fokhagyma 100-200 160 90-160 160-200 100-200 90-165 Sóska 100-150 40 80 80 60- 90 75- 90 Alma 40-140 40-120 35- 80 60-100 30-150 45- 95 Szilva 40-140 40-150 120-150 60-200 40-100 Kajszibarack 120-200 180-220 130-200 120-180 40-220­Őszibarack 80-220 90-250 “ 120-150 80-250 80-160 Üjabb 55 millió dollár a mezőgazdaságnak A nagy siker után - ismétlés Az EBRD által finanszíro­zott - két évvel ezelőtt kez­dődött - 103 millió dolláros hitelakció a mezőgazdaság szerkezetének átalakítási programjához olyan nagy érdeklődést váltott ki, hogy a kormány most a folytatás­ról tárgyal. Mint ismeretes, a mezőgaz­daság szerkezetátalakítási programja néven futó hitel­csomag keretén belül 103 millió dollárra kötött szer­ződést négy pénzintézet 1993-ban, a londoni székhe­lyű Európai Fejlesztési és Újjáépítési Bankkal, az EBRD-vel. A kölcsön továbbításában részt vevő kereskedelmi bankok - a Budapest Bank, a Magyar Hitel Bank, a Ke­reskedelmi és Hitelbank és az OTP - közül kettőnél, a BB-nél és a K&H-nál kime­rült a hitelkeret, s így a sor végén kölcsönre várakozók hoppon maradtak. Jelenleg tárgyalások foly­nak a keret további 55 millió dollárral való kibővítéséről. A kormány döntése nyomán az agrárvállalkozók hamaro­san ismét benyújthatják ké­relmüket az állami garancia- vállalással folyósított köl­csönökre. Emlékeztetőül az EBRD- hitel igénybevételének felté­teleiről és módjáról: a köl­csön az egyéni és társas vál­lalkozások, családi gazdasá­gok, többségi magántulaj­donban lévő szövetkezetek számára egyaránt hozzáfér­hető. A hitelkonstrukcióval a szaktárca ösztönözni kívánja a mezőgazdaság (kertészet, halászat, erdészet) és élelmi­szeripar területén történő privatizációt, reorganizációt, fejlesztést, beruházást és korszerűsítést. Ami a hitel nagyságát il­leti: egy-egy kölcsönszerző­dés legfeljebb 5 millió USA- dollárnak megfelelő összeg­ről szólhat. Az egymillió dollárnál nagyobb kölcsönök felvételéhez az Európai Fej­lesztési és Újjáépítési Bank jóváhagyása is szükséges. A hitel kizárólag forintban ve­hető fel, illetve fizetendő vissza. Devizahitelhez csak azok az agrárvállalkozók juthatnak, akik hosszú távon biztos devizabevétellel ren­delkeznek. Az agrárvállalkozók által igényelt hitel összege a fej­lesztésnek legfeljebb 75, zöldmezős beruházásnak a 70 százaléka lehet. A fenn­maradó résszel - a 25, illetve 30 százalékkal - a hitelt ké­relmezőnek kell rendelkez­nie. Saját erőnek minősül a vállalkozó tulajdonát képező vagyontárgy (amennyiben része a fejlesztésnek), a készpénz és a vissza nem té­rítendő állami támogatás. A kölcsön visszafizetésének futamidejéről a bank és az adós esetenként állapodik meg, de - beleértve a legfeljebb három­éves türelmi időt - tíz évnél nem lehet hosszabb. Végezetül egy formai elő­írás: az EBRD-hitel iránti ké­relmet közvetlenül a négy ér­dekelt bank egyikéhez kell be­nyújtani, mellékelve hozzá a fejlesztés, illetve a beruházás üzleti tervét. Újvári Gizella Lassult a termelés növekedése Ukrán cégalapítási kedvezmények egyre szigorodó feltételekkel Képző cégek kamarai minősítése A PHARE program keretében újabb Összegeket lehet fordítani a régióban a preventív és mun­kanélküli képzésre. A képzések finanszírozásánál PHARE tá­mogatást kaphatnak a munka- viszonyban állók (a képzési költség 60 százalékáig), illetve a munkanélküliek (a képzési költség 90 százalékáig). A ter­vezett képző kurzusok lebonyo­lítására részletes pályázatot ír­nak ki a Munkaügyi Miniszté­rium szempontrendszerének fi­gyelembevételével. Az oktatást a hatékonyság érdekében kizá­rólag a gazdasági kamarák által minősített képző szervek vé­gezhetik majd. Az ipari termelés átlagos szintje áprilisban még mindig csak 74,4 százaléka az 1985- ösnek - állapította meg a a Bu­dapest Bank Trend című havi jelentése. Az előző hónaphoz képest is csökkent a termelés, vagyis márciusban 4,7 %-kal jobb volt a teljesítménye az ágazatnak, mint áprilisban. Az élelmiszeripart kivéve vala­mennyi iparág növekedési üteme lefékeződött, a lassulás a gépiparban a legszembetűnőbb. Az építőanyagipar 4,1 %-kal termel többet, mint egy évvel korábban, a vegyipar növeke­dése jelentősen lelassult, csak 2 %-kal növelte termelését. Májusban 45 ezerrel csök­kent a regisztrált munkanélkü­liek száma. A szokatlan mérvű csökkenés kisebb részben sze­zonális indokokkal magyaráz­ható, jobbára azonban a hónap során végrehajtott regiszter­tisztítás eredményeképpen ala­kult ki. A munkanélküli ellátá­sukat időlegesen szüneteltetők (például gyes, gyed, sorkatonai szolgálat) ugyanis májustól már nem szerepelnek a nyilvántar­tott munkanélküliek között. Pontosan 2,4 %-kal növeke­dett májusban áprilishoz képest a fogyasztói árszínvonal. Ennek egynegyede központi, illetve önkormányzati árintézkedések közvetlen hatásával magyaráz­ható. Az ipari termelői árak ese­tében még jelentősebb volt az árnövekedés, áprilisban az ipari termelői árak 29,5 %-kal halad­ták meg az egy évvel ezelőttit. A devizabetétállomány má­jusi 6,7 milliárd forint növeke­dése a még ebben a hónapban is folytatódó, de már kismértékű - összesen 0,2 milliárd forintot kitevő - devizabetét-kivonás és a 6,7 milliárd forint értékű fo­rintleértékelés eredője. Számot­tevően nem emelkedett a lakos­sági hitelállomány sem, ugyan májusban 1,3 milliárd forint növekedést regisztráltak, ez azonban az előző hónapok ten­denciájához hasonlóan csak a hitelkamat jóváírásokból szár­mazik. B. G. Egyre több baranyai cég kerül kapcsolatba a volt Szovjetúnió utódállamainak vállalataival, kereskedelmi képviselőivel. Különösen sok új üzleti kapcso­lat szövődik a szomszédos Uk­rajna erősödő gazdasági szerep­lőivel. Az ukrán gazdasági kor­mányzat kedvezményekkel csa­logatja a külföldi befektetőket, vállalatalapítókat, ám a könnyí­tést komoly feltételekhez köti. Ha a külföldi befektető iga­zolást kap az ukrán kormánytól arra vonatkozóan, hogy minősí­tett partner, akkor cége öt évig mentesül minden adó alól. Ah­hoz, hogy egy vegyesvállalat mentesüljön az adófizetés alól, legalább 50 ezer dollar értékű berendezést, vagy 500 ezer dol­lárnyi készpénz kell Ukrajnába vinnie. Az alapösszeg bankok létrehozása esetén duplázódik. Vegyesvállalatok létrejöhetnek kft. és rt. formában, de lehető­ség nyílik teljesen külföldi tu­lajdonú cég alapítására is. Berki Tamás, az Ipari és Ke­reskedelmi Minisztérium osz­tályvezetője szerint magyar részről még nem igazán nagy az érdeklődés az ukrajnai válla­latalapításra, ám nem lehet ki­zárni ennek lehetőségét. A jövő útja olyan vállalkozások létre­hozása lehet, amelyek élénkítik a két ország közötti árucsere­forgalmat. A kosár a magas könyvárak miatt csak ritkán telik meg, kedvenceink alkotásai mégsem hiányozhatnak az otthoni polcokról FOTÓ: MÜLLER ANDREA A könyv, az bizony üzlet A kultúra nem üzlet, nem sza­bad a kalmárszellemű kereske­dőkre, meg csak a profitot számolgató kiadókra bízni, a míves alkotások megszületése érdekében csak az állami me­cenatúra lehet eredményes. Ugye ismerős a szöveg? Nem csoda, hiszen a hivatalos propaganda, no és a kulturális támogatottságban részesülők hajtogatták ezt unalomig. Egy­kor nem buktak meg látványo­san színházi darabok, csak amikor a 15. előadás után csu­pán harmincán „töltötték meg” a kétszáz személyes nézőteret, akkor vették le szemérmesen a műsorról. Néhány irodalmi al­kotást több tízezer példányban nyomtattak ki, de a mai napig is ott porosodnának a raktárak elfekvő részlegeiben, ha nem küldték volna el a zúzdába. Szóval a kultúra üzlet is, meg nem is, az állami támoga­tásra szükség van, de arra is, hogy bizonyos termékeknél az eladhatóság legyen az érték­mérő. Matyi Dezső viszont azt mondja, neki a könyv a kiadás­tól az eladásig kőkemény üzlet, sehonnan sem kap támogatást, maga kockázatában dönti el, mit vásárol, mit ad ki és miben nem lát fantáziát. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a míves irodalmi érték nem jelenhet meg a vállalkozás keretében vagy hogy egy-egy újdonász költő első művét ne adnák ki. De ebben olyan a nagy a koc­kázat, hogy csak az olyan vál­lalkozók tehetik meg, akiknek a bukás nem okoz csődöt. Matyi Dezső még utcai könyvárusként tanulta meg a szakma csínját-bínját, figyelte ki a vásárlási szokásokat. Ma már Pécs könyvkereskedelmé­nek több mint felét birtokolja, a belvárosban két könyváruház és egy hanglemezbolt tulajdo­nosa, de van boltja Szigetváron és Mohácson is. Semmi csodát nem lát ebben, legfeljebb azt, amit nagyon sok irigye nem néz jó szemmel: huszonéves korára már a helyi könyv­szakma meghatározó egyéni­sége. A könyv - mint mondja - ugyanolyan árucikk, mint a szappan, vagy a mosópor, azt kell megérezni a kereskedő­nek, mire van kereslet. Rá kell jönni egyes rétegek ízlésvilá­gára, egy kereskedő nem vál­lalhat kultúrmissziót, csak saját költségére. Ha Agykontroll kell az embereknek vagy Ro­bin Cook, akkor azt kell adni és nem sznob módjára finto­rogni, hogy ez bizony nem iro­dalom. Akik ilyen műveket vá­sárolnak, az nem biztos, hogy vevő a klasszikus irodalomra, pláne ilyen árakkal. A jelenlegi jövedelmi viszonyok mellett a könyv és a kiadás is csak nagyvállalati formában lehet nyereséges, a rezsiköltség olyan magas, hogy a kiadvá­nyokon maradó néhány száza­lékos haszonból csak nagymé­retű vállalkozásban termelődik annyi nyereség, hogy a cég fennmaradását biztosítsa. Az árakkal kapcsolatban Matyi Dezső azt a meglepő ki­jelentést teszi, az igazán jó termékek tulajdonképpen árru­galmatlanok, majdnem mind­egy mennyiért, csak megkap­hassák a kedvenc szerző leg­újabb művét. A vásárlóközön­ség is szinte állandó, Pécs vá­rosában csak egy meghatáro­zott értelmiségi réteg olvas rendszeresen, ezek sem a leg­gazdagabbak közül verbuvá­lódnak. Pécsett ez a felnőtt la­kosságnak néhány százalékára tehető, tulajdonképpen ők tart­ják el a helyi könyvszakmát. És az is biztos, ma már a piac fel van osztva, ide betömi csak nagyon tőkeerős cégnek lehet. B. G. 4 l i i

Next

/
Oldalképek
Tartalom