Új Dunántúli Napló, 1995. augusztus (6. évfolyam, 208-237. szám)

1995-08-22 / 228. szám

8 Dünántúli Napló Cirkusz 1995. augusztus 22., kedd —t1----■ "Mt!"1 ' t i *' n ■■ Cirkusz Nem tudom igazán a ma­gyarázatát annak, miért sze­retjük a cirkuszt. A cirkusz­ban általában ugyanis nagyérdeműnek szólítják a közönséget, de mindig átve­rik. A bohóc nevettet, pedig sírnivalóan szánalmas is le­het például az anyagi hely­zete. Az állatok mindent megtesznek az idomárnak, pedig legszívesebben sza­badon élnének. A kettéfűré­szelendő nő szenved, de tudja, hogy semmi baja nem lesz. Ha egyszer meg akarom érteni, miért is szerethetjük a cirkuszt, akkor a közönség gyerektagjainak arcát figye­lem. A csodálatot, hogy ilyet még nem láttak, az ámula­tot, hogy ezt még ők sem tudnák megcsinálni, pedig azért sok mindenre képesek már ők is. A cirkusz a gyerekek színháza és a felnőttek nosz­talgiája. Bozsik L. Fotók: Müller Andrea

Next

/
Oldalképek
Tartalom