Új Dunántúli Napló, 1995. augusztus (6. évfolyam, 208-237. szám)

1995-08-12 / 219. szám

1995. augusztus 12., szombat Kultúra - Művelődés Phnántúli Napló 7 Bertók László S mint aki törököt fogott Eddig, ami előtte ment, most az, ami csak toporog. Robban az egész regiment, s mint aki törököt fogott. Csak a gyerekek s asszonyok. Csak ők értik a hirtelent. Egy csipesz itt, egy mosoly ott, s megvan, hogy kinek, mit üzent. Egyébként elfogy, annyi szent. Lyukas zászlók meg abroszok. S mert mindenkinek mást jelent, még jőni kell, mert jőni fog. Hiába kavics, könny, homok, ha se Kelemen, se cenent. Méhes Károly Kerítésfestés július 14-én A szél hirtelen felcsap és levág Oda a kerítésfestés nyári délután Kék-sárga napernyő-ég alatt A lélek fő a test már elrohadt - Rozsdamaróval képpé így festi le egy tétova kéz lassűdad ecsete És villámcsapásként Megdördül az ég Kezdődik a Bastille ostroma Történelemből igazán soha Nem izgatott ez a kor sok paróka Guillotine konventek semmi móka Semmi közöm és semmi megható Vagy legalább egy kis szecesszió Csak vér piros alapozófesték És a ránk köszöntő hosszú esték Csoda-e a mennydörgés nem múlik Még a halál után is jócskán zúdít Remegést a hulló hullaszívbe (Közben a száj arcot szív be) Nem ér nem ér nem ér semmi véget Mondjátok meg festőnk ecsetének Mindegy: eső rozsda vagy napsütés A halál is folytatás a többi körítés! Bőrönd Lajos: Gyöngéden mondom Lehetne nyár is, elég csak mondani, és pillangók szállnak fel a versben. A káprázathoz olyan kevés kell, ahogyan Thinsz Géza mondta egyszer. S lehetne tél is, szép fehér tél, és jégvirágok nyílnának ablakunkon. Ablak! Akkor lenne ablak is, és te is lennél akkor! Gyöngéden mondom, hogy össze ne törjön a szó, hogy szeretném, ha a szavak nem mérgeződnének meg többé ebben a mérgekkel átitatott világban. És hogy ne halkuljon a zene köztünk halálos csönddé. Colin Foster angyalai Colin Foster szobrászművész épp tíz éve él Magyarországon. Ebből az alkalomból az ősszel a pécsi Vasarely Múzeumban lesz tárlata az utóbbi három év alkotásaiból.-Egy mélyépítő vállalattól adományként kaptam nagyobb mennyiségű kvarcit követ, ami a Káli-medencéből való ­ezzel a kemény anyaggal feje­zünk ki valami spirituálisát.-Sok értelme nincs a „mi lett volna, ha ” kérdéseknek, ám mégis érdekes, miképp látja tíz év távlatából: hogyan alakult pályája annak fényében, hogy immár nem Angliában, hanem Magyarországon, Baranyában él és dolgozik? varok nélkül tudjak dolgozni a műhelyemben,- Létezik-e még egy mai szobrász esetében a romantikus "ihlet"?- Ó, az ihlet nagyon picike, a munka 99,9 százaléka kemény fizikai munka. Természetesen, sokat rajzolok, tervezgetek, de a legtöbb fontos dolog munka mondta a művész palkonyai otthonában.- Ez egy rendkívül kemény anyag, ami némiképp meg is határozza, miképp lehet dol­gozni vele. Elkészült belőle egy sorozat, amely 12, különböző méretű szoborból áll. Elárulom, angyalokat ábrázolnak. Az ösz- szes. Persze, nem csak a ha­gyományos, katolikus egyház­ból ismert angyalokról van szó. Hiszen az angyalok minden mi­tológiában, hitben jelen van­nak, mint akik istenek és embe­rek között tartják a kapcsolatot, vagyis a szellemi és fizikai élet között.- Nos, számomra a szobor nagyon is fizikai test, ami mar­kánsan van jelen. Am a szobrá­szatban épp az a furcsa, hogy- Angliában nehezen tudtam talpon maradni, s bár itt sem gazdagodtam meg a művészet­ből, elmondhatom, hogy Ma­gyarországon nagyobb szellemi kihívás elé néztem mindig is, és furcsamód az alkotói szabadsá­gom is nagyobb. Angliában nem pusztán szigorú, hanem piszkálódó is a szakmai zsűri, úgyhogy az elkészült szobor végül is egy kompromisszum eredménye. Itt ezzel nem talál­koztam, a legtöbbször teljesen szabad kezet kapok. Talán ezért is szakadt meg teljesen minden Angliához kötődő szakmai kapcsolatom, már csak családi ügyekben utazom haza két-há- rom évente. Számomra volta­képp nem is az a fontos, hogy hol élek, hanem, hogy lelki za­közben jut az eszembe. Azt sze­retem legjobban, ha szobor és helyszín egyek, tehát egymásra találnak. A jó szobor nem is élne igazán, ha elvinnék onnan, ahová alkotója eredetileg szánta.- Milyen művek születnek az „Angyalok” után?- Jelenleg egy szlovéniai termálfürdő parkjába készítek egy 16 méter magas oszlopon álló Pegazust. Itthon csak a maketten dolgozom, és majd a helyszínen, egy gyárban, az építész segítségével fog elké­szülni az igazi szobor. Emellett Villányban is dolgozgatok, a mesteriskolásokat tanítom an­golra - azaz együtt faragunk, és én csak beszélek, beszélek, an­golul. M. K. Egyszerűség és tökély Nagy az ellenálló közeg az is­kolákban, s ezt naponta le kell győzniük azoknak a tanárok­nak, akik a művészeti nevelést és a nem közvetlenül anyagi haszonnal járó értékeket tartják fontosnak. Akiknek az is szá­mít, hogy kivé válik egy ember, és nem csak az, hogy mivel fog­lalkozik és mennyit keres. Sze­rencsére az iskolák jelentős ré­szében vannak olyan kollégák, akik vállalják a harcot. - Ifj. Sapszon Ferenc, Liszt-díjas karnagy, a Magyar Kórusiskola alapítója mondta ezt, amikor ar­ról kérdeztük, milyen ma ha­zánkban az ének-zene oktatás. Tovább romlanak az iskolai kö­rülmények, pedagógusokat tesznek utcára, módosulnak az óraszámok, de - és ez egyetlen okom az optimizmusra - akad még olyan ember, aki valóban művészi eredményt tud produ­kálni - folytatta.- Évtizedek óta foglalkozik a kórusokkal, a zenével. A közel­múltban kapta meg a szakma legrangosabb elismerését, a Liszt-díjat. Amikor kezébe veszi a karnagyi pálcát, mit érez?- Megpróbálom tanítvá­nyaim egy részét művésztársa­immá megnyerni. Ez egy olyan fantasztikus lehetőség, ahol az ember azt érzi, a tökéletességért száll harcba. Valami olyat sze­retne létrehozni, megvalósítani, kimondani, amit egészen töké­letesen nem lehet. Mindig érzi önmaga tökéletlenségét, de érzi annak a nagyszerűnek a vonzá­sát is, amit nem lehet nem ki­mondani, és nem lehet érte nem szívvel-lélekkel küzdeni. Egy­szerűbben, emberibben, mert a tökéletesség valahol rokon az egyszerűséggel, s ehhez minél nagyobb szeretet kell, mert ez az egyetlen teremtő erő. A MÚZSA toplistája A Magyar televízió MÚZSA című műsora Debrecen, Pécs, Kecskemét, Szeged és Buda­pest irodalmi műhelyeiből részt vett tizenöt magyar irodalom­kritikus szavazata alapján ösz- szeállította a könyvek toplistá­ját. Hétfőnként a MÚZSA be­mutat egy-egy írót a toplistán szereplők közül. Az alábbi lista hat helyezettje közül három a Pécsett működő Jelenkor Kiadó az idei Ünnepi Könyvhétre megjelentett kötetei közül való. 1. Mészöly Miklós: Családá­radás (Kalligram Kiadó) 2. Esterházy Péter: Egy nő (Magvető Kiadó) 3. Nádas Péter: Esszék (Je­lenkor Kiadó) 4. Baka István: November angyalához (Jelenkor Kiadó) 5. Bertók László: Három az ötödiken (Magvető Kiadó) 6. Parti Nagy Lajos: Esti kréta (Jelenkor Kiadó) Magyar Festők Társasága Az idei nyáron 32 alapító tag részvételével megalakult Bu­dapesten a Magyar Festők Tár­sasága. A társaság tagjai úgy vélik, érdekeiket jobban képvi­seli az önálló jogi személyisé­gekkel bíró csoportosulás, mint a Magyar Képző- és Iparművé­szek Szövetségének festőszak­osztálya. A Karátson Gábor el­nökletével létrejött társaság nem óhajtja megosztani a mű­vésztársadalmat, pusztán alter­natívát szeretne felkínálni az érdekvédelem terén. Ezért lehe­tőséget biztosít, hogy a társaság tagjai fenntartsák a Képző- és Iparművészek Szövetségének szakosztályi tagságát. Zenés esték a Pécsi Bazilikában A Zenés nyári esték a Baziliká­ban című sorozat keretén belül a legközelebbi koncertre au­gusztus 15-én kerül sor. Ekkor Szamosi Szabolcs (orgona) és Gyermán Júlia (hegedű) elő­adói estjére kerül sor. 20-án Vi- rágh Tamás (orgona) és Búzás Aida (ének) szerepel, míg 25- én Witterle Gábor (orgona) va­lamint az Unicum Laude pécsi énekegyüttes műsorát hallgat­hatja meg a zeneszerető közön­ség. Az előadások mind este nyolc órakor kezdődnek. Iskolaelőkészítő kezdő nebulóknak A pécsi Szivárvány Gyermek­ház ebben az évben is megren­dezi iskolaelőkészítő, kedvcsi­náló napközijét leendő elsősök számára. A gyermekek játékos foglalkozásokon ismerkedhet­nek meg az iskolai szokások­kal, segítséget kapnak az új környezethez való alkalmazko­dáshoz. Költészet, avagy: Pocok, ez fáj! F ékez a busz a megállóban. A sárgafalú esővédőre fes­tékkel fújva a szöveg: POCOK SZERETLEK - ÉS EZ FÁJ. A helyesírás nem elsőrangú, a közlemény azonban meghök­kentően pontosnak tetszik. Az alkalmi olvasó tudja, mit gon­doljon róla. Ha ismeri Ka- rinthyt, akkor nyomban a meg­felelő dobozba helyezheti bele: „Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek”. A lényegen mitsem változtat, hogy valójában nem tudható, ki az a bizonyos Pocok; egyál­talán: fiú vagy lány? Lehet bármelyik. Végülis nem ő a fontos, hanem aki a nevét (be­cenevét) közszemlére kitette. Ráspriccelte erre a csúnya sárga falra, ami még csak szebb sem lett tőle. Persze, a szabad falak arra valók ma már, hogy gázhajtású festéktubusokból a lefojtásban kínlódó alkotók kidekorálják; bármerre megy az ember a vi­lágon, ezzel mindenütt találko­zik. Az önkifejezés nyugtalan­sága hamar rávette a fiatalokat (bizonyos időkben a korosab­bakat is), hogy éljenek ezekkel a festékekkel, no, meg az üres falfölületekben rejlő nagyszerű lehetőséggel. Ha tetszik, egy újfajta népművészeté - városi modorban. A jelenség nem új, de nem is régi; kortársunk. Úgy vélem, már vannak műfa­jai, vannak kialakult megoldás­formái, sajátosságai. Van va­lamiféle ikonográfiája, a „bea­vatottak” (ezek sokan vannak, esetenként maguk is alkotók) meg tudják fejteni, olvasni ké­pesek a jeleket. Veszik az üze­netet. Látvány és szöveg kevere­dik gondos adagolásban, oly­kor a betűformák maguk is hát­térüzenetek, metakommuniká­ciók. Jobbára kapcsolódnak a tömegkultúrához, elsődlegesen a könnyűzenei műfajok vilá­gához. Az idézett üzenet - noha ha­sonló körülmények között fo- galmazhatódott meg, és bizo­nyos általánosabb ihletettség- ben - nem egészen ilyen. A betűalakzatoknak semmi jelentősége, a vallomástevő nem bíbelődött velük, azon a szabad falfölületen is szokatla­nul csálén áll a mondat. Mintha a végét valami lefelé húzná. De hiszen tudjuk is: a fájdalom. A szokvány-üzenet csak az ösz- szetett mondat első felét tar­talmazná, ám ez nem minden­napi formula, hanem mélyen átérzett panasz - kamaszos nyíltsággal. Ha látja majd és olvassa a világ, bizonyára Po­cok (hiszen része a világnak) is olvassa: az üzenet célba ért. Csak hát... Legszívesebben az ember maga is előkapna egy hasonló festékes flakont, és miután szégyenkezve körbepislogott, nem akadnak-e kényelmetlen tanúi, aláfirkantaná: így termé­szetes. A valóságos szerelem gyütt jár a fájdalommal, táplál­koznak egymásból: Te, fiú, te, lány (bármelyik vagy), telibe találtad. De honnét tudsz te er­ről? - ötlik föl bennünk a kér­dés is nyomban, hiszen olyan fiatal lehet. Annyira érzéke­nyen fiatal. És aggódunk, va­jon nem jött-e túlságosan ko­rán a fölismerés: a szerelem és a fájdalom egypetéjű ikrek. Voltaképpen egyetlen szóba összefoglalhatók, ez a szó: vá­gyakozás. Természetesen a legfino­mabb cizellált verset is jobbára tömöríteni tudnánk egy (vagy néhány) szóba, ám nyomban el is veszítenénk a kifejezés ért­lemét. Mármint a költői kifejezést. Nem véletlenül rángatom ide a költészetet, mivel fönti üzenetet első olvasára - talán nem elhamarkodottan - beso­roltam a költészet tartomá­nyába. Semmi esetre sem ami­att, mert ez négy szép tiszta jámbus (ami még nem nagy mutatvány), hanem érzelmi gazdagsága és nyelvi gazdasá­gossága késztetett rá, hogy így cselekedjem. Az ismeretlen üzenő nemcsak tudja, mit be- szék, tisztában van beszéd e hogyanjával szintúgy. Mások, akik profi módon használják ki a Karinthy-alaphelyzetet (Iste­nem, de sokan vagyunk!), eb­ből könyvet írnának, sikereket aratnának. Alberto Bevilacqua Az érosz című könyve - például - ma (és már jóideje) vezeti a legin­kább keresett olasz könyvek listáját. Holott az idézett mon­dathoz képest jóval nagyké- píjbb, körülményesebb. E s nem süt belőle olyan át­hatóan az, ami végered­ményben egyszerű: szeretünk és szenvedünk. Fábián László

Next

/
Oldalképek
Tartalom