Új Dunántúli Napló, 1995. július (6. évfolyam, 177-207. szám)

1995-07-22 / 198. szám

1995. július 22., szombat Kultúra - Művelődés Dtinántúli Napló 7 Kellene egy nagy... képtár Pécsnek! Beszélgetés Aknai Tamással, a Janus Pannonius Múzeum Képzőművészeti Osztályának vezetőjével A Pécsre érkező turisták, láto­gatók közül talán legtöbben a városban létrejött képzőművé­szeti gyűjteményekbe látogat­nak el, Csontváry, a Vasarely vagy éppen a Zsolnay Múze­umba. Mégis, ezeknek a múzeu­moknak, képtáraknak a hely­zete, működési körülményei nem túl ideálisak, noha már puszta létük is nagyon nagy eredmény. Azt, hogy hányféle műtárgy található a Janus Pannonius Múzeum Képzőművészeti Osz­tályának birtokában, csupán az állandó kiállításokon szereplő anyagból meg sem lehet ítélni. Csak a Zsolnay Múzeum rak­tári anyaga 10 ezer darabra rúg, s ha összeszámoljuk a festmé­nyeket, grafikákat, metszeteket, akkor kiderül, hogy több száz­ezres tételről van szó. Dr. Aknai Tamás, a Képző- művészeti Osztály vezetője el­mondta, hogy nemzetközileg elismert, markáns aktivitásuk ennek a meglévő gyűjtemény­nek köszönhető. Ezért tudnak Csontváry-képeket kölcsö­nözni, így jött létre májusban Berlinben a magyar 1910-es, 1920-as évek festészetét bemu­tató tárlat, ezért Pécs, és nem Budapest rendezi hamarosan Kyotóban a Zsolnay építészet­kerámiát bemutató kiállítást.-Azonban az épp az imént említett eredmények öröme okoz nekünk mégis némi kese­rűséget - mondja Aknai Tamás. - Miközben az év első felében 100 ezren látogatták el a Csontváry Múzeumba, és közel 100 ezren a többibe, vagyis 900 ezer forint aktívumot produkál­tunk, kvázi mi tartjuk el a mú­zeumot, addig harcolnunk kell, ha festetni szeretnénk, nincs egy telefaxunk, fénymásolónk. A híres-neves Vasarely Múze­umban két éve nincs kiállítási katalógus, pedig a költségek egy részét már egy bank bizto­sította is; a Csontváry Múzeum katalógusa is fogyóban van, nem tudom, miből lesz majd új. A képek, műtárgyak kölcsönzé­sével, szállításával rengeteg adminisztráció jár. Mi több, ilyen mennyiségű műalkotás nyilvántartása, kutatása ma már elképzelhetetlen lenne elektro­nikus hálózat nélkül, képtelen­ség fiókok előtt kotorászni.- Mekkorák, milyenek a rak­tárak? Úgy tudom, hogy a mű­tárgyak tárolásának szigorú feltételei vannak.-így igaz. Sajnos, e téren sincs mivel dicsekedjek. Min­den lyukban raktár van, minden szobában, minden sarokban. Az anyag nem korszakok vagy szerzők szerint van elrakva, ha­nem aszerint, hogy hová fér be egy kép... Nagyon nehéz min­dent megtalálni, azt kell mond­A Modern Magyar Képtár épülete beázik és a falak repedezettek jam, lefojtott kapacitással dol­gozunk ilyen szempontból, hiszen a fiatal kutatók alig jutnak hozzá az állandó kiállí­tásokon kívüli anyaghoz. Sze­rencsére azonban, a tárgyaink egyelőre veszélyeztetve nin­csenek. Azonban tudni kell, hogy a Modern Magyar Kép­tár egy repedező, beázó, ned­vesedéi épületben található, eleve két részre bontott a Szabadság út és a Káptalan utca között. Az igazat meg­vallva - bár ez már az álmok birodalma - kellene egy új, igazi nagy képtár Pécsnek. Egy ilyen gyűjteménynek Nyugat-Európában a legjobb építészek terveznek épületet! Méhes K. Képek sebésze Látogatóban Tarai Teréznél Hatalmas fügefa hajlik az öreg kapura, a műterembe vezető lépcsőt cserepes virágok, mus­kátli és illatozó levendula sze­gélyezi. Fönn minden talpalat­nyi helyen mozaikképek, a pol­con katonás rendben sorakoz­nak a festékes üvegek, az aszta­lon Csontváry-album pihen.- Mostanában egyre keve­sebb időm jut a festésre, de azért néha előveszem az ecsetet - mondja a festőállványra mu­tatva Tarai Teréz, a Janus Pan­nonius Múzeum restaurátora, miközben hellyel kínál. - Rudnay Gyula növendéke voltam, ahogy édesanyám, Csusner Margit is, aki 90 éves, és még mindig dol­gozik. Korábban főleg portrékat festett, de áttért ő is a mozaik- technikára, bár másként csinálja, mint én. 1947-ben Rudnay Mű­vészeti Szabadakadémiát nyitott Baján, hogy tehetséges vidéki fia­talokat tanítson. Nem tetszett neki a Képzőművészeti Főiskola szelleme és nyugdíjaztatta magát. Ám naivság volt azt hinnie, hogy ide nem ér el azoknak a keze, akik az oktatásba beleszólnak. Tanulhattunk, de diplomát nem kaptunk. 1951-53 között jártam hozzá.- Miért lett restaurátor?- Azt akartam, hogy ne a fes­tőművészetből kelljen megél­nem, hanem az teljesen szabad maradjon. Úgy hozta a sors, hogy részt vehettem a székes- egyházi falképek restaurálásá­ban. Szentesi Róza és Illés Já­nos mellett dolgoztam, tőlük tanultam meg az alapokat. Na­gyon megszerettem. Önálló falképrestaurálási munkám többek között a palotabozsoki, a véméndi és a pécsi Irgalmas templomban volt. Pár év gya­korlat után, 1968-ban kerültem a Janus Pannonius Múzeumba, ahova a mai napig járok, igaz, nyugdíjasként már csak 4 órá­ban.- Jelentős részt vállalt a Csontváry-képek helyreállítá­sában.-Az első festmények 1968 táján érkeztek Pécsre, és 73-ban kerültek ide a Gerlóczy-hagya- ték darabjai. Részletes fotódo­kumentációt készítettünk az egész anyagról. A nagyobb ké­peket 10-12 egységre osztottuk, és felvételeket készítettünk ró­luk normál fénynél, súroló­fénynél, hogy kiderüljenek a fe­lületi repedések, infravörös és ultraibolya megvilágításnál. Bizonyossá vált, hogy komoly restaurálásra szorulnak. A munka két lépcsőben zajlott: 1984-ben a kisebb képeken dolgoztunk, 70%-uk készült el, a nagyobbakat csak konzervál­tuk. Lassan mind sorra került. Meglepetésünkre szinte vala­mennyinek vissza volt hajtva a széle, mert kisebb keretre tet­ték, mint amekkora a kép. Rej­télyes módon a Castellammare di Stabiából egy vasalótalp formájú rész hiányzott.- Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie a jó restaurátor­nak?-Nagyon találékonynak kell lennie, mert minden egyes kép másfajta beavatkozást igényel a rongáltsági foktól, a festéktől, a vászontól és más tényezőktől függően. Sokan szakmai félté­kenységnek hiszik, ha érdeklődé­sükre nem adok kész receptet, ami bármikor használható. Kísér­letezni kell, hogy megtaláljuk a megfelelő tisztítószert, amitől a színek nem károsodnak, mert arra nagyon kell vigyázni, hogy visz- szafordíthatatlan lépést ne te­gyünk. Nagyon fontos a lelkiis­meretesség. Tisztelnünk kell az utókort, mert nekik éppúgy joguk van élvezni a sok csodálatos mű­alkotást, mint nekünk. Ez hatal­mas felelősség. Egy-egy re­mekmű restaurálása nemcsak fi­zikailag, de lelkileg is igénybe veszi az embert, mert milliméter­ről milliméterre haladva állan­dóan szembesül azzal, mekkora érték fekszik a keze alatt. Csont­váry például nekünk sokkal töb­bet jelent, mint a külföldieknek. Pótolhatatlan nemzeti értéket. Ahhoz pedig, hogy a kép esetleg hiányzó részleteit annak eredeti stílusában tudjuk pótolni, nem kis empátiára van szükség. És alá­zatra. A restaurátor nem öntörvé­nyű művész, bár művésznek kell lennie ahhoz, hogy feladatát a legjobban végezze. Ahogy a se­bész kezében van a beteg élete az operáció alatt, úgy van a restaurá­tor kezében az egyébként talán halálra ítélt kép sorsa. Nincs an­nál nagyobb öröm, mint amikor újra feléled a mű, és tudjuk: né­hány évtizeddel, vagy évszázad­dal meghosszabbítottuk az életét, a következő restaurálásig.- Most min dolgozik?- Egy szép Czóbel-képet res­taurálok, amit a háborúban ketté­vágtak. A Modem Magyar Kép­tárban nagyon sok értékes mű van, s nincs olyan XX. századi magyar festő, akinek legalább egy alkotása ne került volna a ke­zem ügyébe.- Szabadidejét mivel tölti?- Kevés van, mert a műterem hőszigetelő tetőablakát kellene végre befejezni, aztán az egészet kifesteni. Szerencsére a mozaik­képek úgy készülnek, mint a ké­zimunka: bármikor abbahagyha­tom és akkor folytatom, amikor akarom. Harminc éve énekelek id. Jandó Jenő kórusában. Néha a hegedűmet is előveszem, leporo­lom ... aztán elteszem. Nagyon szeretek kertészkedni. Próbálga­tom, melyik növény, hogyan búja ezt a klímát. Csató Andrea Kerámiaálmok Kiállítás nyílik július 22-én Pé­csett, a Parti Galériában. Látha­tók lesznek a Munkácsy-díjas Geszler Mária keramikus mun­kái, aki a hazai keramikusnem­zedék egyik meghatározó egyénisége. Vásári komédiák A Szentendrei Nyár kulturális eseménysorozat keretében játsz- szák „A lovag, avagy úgy itt hagylak benneteket, mint Szent Pál az oláhokat” című zenés vá­sári komédiát. A darabot a Mis­kolci Színház művészeiből ala­kult Regényesek Társulat adja elő. Az előadás helyszíne a Du- naparti Művelődési Ház, a pro­dukciót nyolc alkalommal lát­hatja a közönség, a belépés díjta­lan. Pécsi Kisgaléria Már csak a hétvégéig láthatók a pécsi Kisgalériában Hortoványi István reklámfotói. A követ­kező tárlatban Nagy Márta ke­ramikus mutatkozik majd be, július 27-én nyíló kiállításán, melynek anyagát egy hónapig tekintheti meg a közönség. Reneszánsz zene A Balaton-partra készülők Keszthelyen a reneszánsz és a barokk zenéből és táncból kap­hatnak ízelítőt majd minden nap annak a július 28-áig tartó koncertsorozatnak a segítségé­vel, melyben 100 fiatal zenész lép fel. Ok a Festetics-kastély- ban mesterkurzusokon a fúvós, a pengetős hangszerek, a népi énekek, a reneszánsz táncok szépségeivel ismerkednek. Pécsi Nyár ’95 A Pécsi Nyár keretében a Sza­badtéri Táncszínen július 22-én 19 órakor Félnótás fesztivál kezdődik, ahová olyan vendége­ket várnak, mint Waszlavik Gazember László, az Irigy hón­aljmirigy, a Badadada. 27-én este 9-kor a P. Mobil rajongók hallhatják kedvenc együttesüket, míg 28-án népzenei fesztivál lesz itt. 29-én este fél 9-kor Hra- bal: Táncórák idősebbeknek és haladóknak című munkájából készült feldolgozás kerül színre. Valahol Európában Minden évben sokan utaznak Baranyából is a Szegedi Sza­badtéri Játékokra. Most a telje­sen felújított Dóm téren, kor­szerűsített világítással és hang- technikával, s az európai szín­vonalú forgószínpaddal várják a közönséget az évadkezdő elő­adással, Dés László Valahol Európában című darabjával. A Fővárosi Operettszínházzal kö­zös produkció főszereplője Ha- umann Péter. Futnak a Képek JEGYZET Szerelmes, szellemes románc A film két főszereplője, Winona Ryder és Ethan Hawke Mi tagadás, el vagyok bűvölve! A Nyakunkon az élet című film fiatalos bája, őszintesége és bá­torsága egyszerűen levett a lá­bamról. Igaz, mondhatnám, hogy ezt vagy azt talán másként kellett volna, de nem teszem. Elfogult vagyok.. A kellemes szórakozás és a mélyről fakadó vallomás rit­kán jár így együtt, s ez a lényeg. Ami a film huszonéves, friss diplomás hőseivel megtörténik, persze nem új, csak ők hiszik an­nak. Szembesülnek a pályakezdés nehézségeivel, anyagi gondokkal, a kiábrándító, goromba tények­kel, mindazzal, amire a mű ere­deti címe (Reality Bites) oly talá­lóan utal. A szerelmi bonyoda­lom sem ismeretlen: csak hosszas kerülőút megtétele után találnak egymásra azok, akikről pedig mindenki más tudta (a nézők is), csak ők maguk nem, hogy egy­másnak lettek teremtve. A ha­gyományos témát az új módi né­zőpont avatja élményszerűvé. A rendező, Ben Stiller ugyanis játé­kosan komoly iróniával ábrázolja hőseit, miközben, remek fogás­sal, önmagát is belehelyezi a képbe, eljátszva a nyerőnek lát­szó, ám végül mégis hoppon ma­radó yuppie-t. És ahogy e fiatalok sajátjuk­ként megélik ezeket az öröknek látszó problémákat, az kétségkí­vül egyéni és eredeti,'s ettől érde­kes és tanulságos igazán a film (az idősebb korosztály számára is). Ezáltal képes egy egész gene­rációról hiteles képet rajzolni. Ennek a nemzedéknek alapvető élménye a magárahagyottság. Mások tanulhattak a szüleiktől, vagy legalább megvívhatták apá­ikkal a maguk küzdelmét. Az ő szüleik azonban egyszerűen ér­dektelenné váltak. Hőseink ké­szen kaptak tőlük egy arc nélküli civilizációt a médiumoktól az AIDS-ig, de ami igazán fontos, arra maguknak kell rájönniük. Úgy értem, nemcsak a felelete­ket, de a kérdéseket is nekik kell kitalálniuk. Lelaina és Troy ro­máncának ez a tétje. Nemcsak egymást keresik, önmagukat is. Nem könnyű. S mindezt szóra­koztatva elmondani, hát az sem semmi. Mert önsajnálat helyett felsza­badult humor árad a filmből, az életérzés meghatározó eleme­ként, no és a helyenként túlcsor­duló érzelmek ellenpontjaként is, ami megbízható arányérzékről tanúskodik. Ez jellemzi a színé­szek érett játékát is, élükön Ethan Hawke-kal és Winona Ryderrel. Winona... Kész csoda ez a lány. Ezt már akkor lehetett tudni, amikor Gena Rowlands partnereként eljátszotta Jim Jar­musch taxisgirlét az Éjszaka a földön című filmben. A kisujja rezdülésében is lélek vibrál, arc­játéka vizuális tanulmány az ez­redvég emberéről. Lelainája el­lentmondásokból szőtt, ám irigy­lésre méltóan egységes személyi­ség. Törékeny és acélos, kiábrán­dult és életerős. Nem gyakorló szűz, ahogy ő mondja önmagáról egyszer, mert tapasztalt, sőt csa­lódott, miközben ártatlan és tiszta. Azt mondják, Winona a jövő sztáija. Szerintem sokkal több is lehet: Gena Rowlands méltó örököse. Csak neki is küld­jön az ég egy Cassavetes-t. Nagy Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom