Új Dunántúli Napló, 1995. július (6. évfolyam, 177-207. szám)
1995-07-08 / 184. szám
1995. július 8., szombat Kultúra - Művelődés Dunántúli Napló 7 Kilenc évnyi szonett Berták László: Három az ötödiken Aki semmit nem tud Berták László utóbbi évekbeli költészetének alakulásáról, az kézbe véve a költő legújabb, Három az ötödiken című verseskönyvét tán visszahökken: ennyi szonett! Versolvasó népségnek általában nem erőssége a matematika, így jó, hogy kisegít a címoldal: bizony 243 szonettet tartalmaz a verseskönyv. Igaz, hogy voltaképp három könyv került ezúttal egy- beillesztésre, hiszen a Három az ötödiken tartalmazza Bertók 1990-ben publikált Kő a tollpihén, és az 1992-es Ha van a világon tető című köteteinek verseit is. A szonett. Hát mi is az? Régi irodalmi stúdiumokról dereng valami, mint matekból a hatványozás, Shakespeare írt ilyesmit meg Szabó Lőrinc, csupa rég halott költő. Amúgy meg mindenki ír szonettet, aki kezében tollal hajol fehér papiros fölibe, mert a költővé válás folyamata olyan, mint magzat, aki a méhen belül végigjárja az egyedfejlődés minden állomását, míg egysejtűből önmaga nem lesz. A készülő költő is végigjárja - mert nem tehet mást - az irodalomtörténet összes állomást, és sok egyéb mellett ír szonettet is, mert kötelező, mert csábító, mert meg kell méretni magunkat, megy-e? Bertók Lászlónak már rég saját, markáns hangja volt a mai magyar költészetben, amikor még mindig nem szűnt meg keresni, és - ma már tudjuk - talált (vagy mégis inkább kapott?). Újból rátalált a valaha kígyóbőrként levetett szonettre, de ez már nem az volt, ami a „költői egyedfejlődés” során kíséri a vándort. Egy mutációt talált, egy új szonettet, mely éppen az ő személyes kisugárzásától lett olyan, amilyen. Máshogy hasadtak ezentúl az atomok - máshogy hasadtak a szavak. így született meg 1986- ban az első, majd 1994-ben a 243. Bertók-szonett. A világ osztva 14 sorral. Elharapott mondatok, rengeteg megállapítás, még így is, de még több csodálkozás és ezzel együtt kérdések, kérdések, mindenütt. Hogy belehalt, az hova visz? / Meddig ér a saját pokol? - és még megkérdezni sem lehet mindent, nem hogy választ kapni/keresni a kérdésekre. Már az is cudar dolog, hogy szavakkal kell költeni. Mert már alig akadnak szavak, minden olyan. Valami mindig hiányzik, de mert olyan, hogy „semmi” nincsen, mégis van valami. Csak egyetlen betű, csonka szó tán. De az ott van, a sorvégen, képezve akár nmet is, hátborzongatóan pontosan. És minden tétovaság, kétség ellenére ott van elmúlt kilenc évünk is a sorokban (sorok között? - újabb kérdés). Mert a világ sem fogy ki meglepetéseket okozni. A szonettek írója is rádöbben: ami megtörténhet meg is történik. Bármilyen hihetetlen is. Kérem, én nem készültem, én. / Csak jöttem, és benne vagyok. / Én csak ezt a pillanatot. / Semmi pardon, semmi remény. Erről szól, tetszik vagy nem, az élet. Erről szól - el kell olvasni - 243 szonett a huszadik század végéről. Ahogy a fenti vers két zárósorában írja: Kérem, én csak elkezdeném. / Azt akarom mondani, hogy. Kell-e több? Méhes Károly * Bertók László Ide mindig kell egy atya Ide mindig kell egy atya, s mindig van egy atya, aki, mintha az ő gyermekei, éppen akkor esik haza. Mindig annyi lánya, fia, rengeteg a dolga neki, mire így-úgy elrendezi, kiderül, hogy mindent maga. Itt mindig rosszabb a java, a többi meg ijesztgeti, egyik fele Infantili, másik fele Agresszia. Itt jól fel kell kötnie a, ha valaki azt képzeli. Egy igazi- könyvtáros „Ő a legaranyosabb könyvtáros, akit ismerek .. . Mindig ajánl valami bombajót... Tőle a legfrissebb szakirodalmat is megkapod” - mondták pécsi egyetemisták a vizsgaidőszak kellős közepén, amikor röpke közvélemény-kutatást végeztem az Egyetemi Könyvtárban. Busch Mártáról túlzás nélkül elmondható: igazi könyvtáros.- Tizenkét évig a Közgazdaság-tudományi Kar könyvtárában dolgoztam - meséli -, aztán, amikor ’87-ben Tóth Tibor lett a központi könyvtár főigazgatója, közölte: ilyen könyvtárosra van szüksége. Itt, a mostani Szepesy Ignác utcában akkor indult a számítógépes feldolgozás. Volt egy Robotron írógé- Busch Márta pünk monitorral, s egy lemezünk. Én az idegen nyelvű anyagokat dokumentáltam. Ez nem okozott gondot, mert a családban magyarul, németül és horvátul egyaránt beszéltünk. Édesapám faesztergályos mester volt, édesanyám mellette dolgozott és a háztartást vezette. Nagyon művelt és olvasott asszony volt. Diplomát csak azért nem szerzett, mert a szülei nem tudtak előteremteni 12 rend ruhát. Nagyapám éves konvenciója kevés volt hozzá. Pedig a többi költséget Frigyes főherceg vállalta volna.- Szülei kitaníttatták gyermekeiket.-Egyik fivérem a Műegyetemen végzett, másik bátyám a Szovjetunióban szerzett zooló- gusi diplomát. Én a pécsi Janus Gimnáziumban érettségiztem, aztán a leningrádi Idegen Nyelvek Főiskolájára jelentkeztem. Föl is vettek, de édesanyám súlyos beteg lett, így Magyarországon maradtam. 1969-ben történelem-orosz szakon végeztem Szegeden, ’71-től az ELTE-re könyvtár kiegészítő szakra jártam. Nagyon szerettem volna gimnáziumba kerülni, de ez csak a gyakorló tanítás alatt sikerült Szegeden és itt, a Leőweyben. Imádom a jófejű, gondolkodó gyerekeket. FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ- Velük könyvtárosként is találkozik.- Első munkahelyemen, Siklóson, a járási könyvtárban olvasóim nagy része középiskolás és felnőtt volt. Remekül tudtunk együtt dolgozni és gondolkodni. Mindig ezt tartottam a legfontosabbnak. És a bizalmat. Abból indulok ki, hogy az olvasó tud valamit, elmondja a problémáját, s nekem ehhez kell felnőnöm, hogy túlléphessek rajta és segíthessek neki. A könyvtárosnak nem szabad tudálékosnak lennie. Ő csak közvetít. Számomra ez a munka fantasztikus szellemi játék. Minél fímyákosabb a téma, annál agyafúrtabbnak kell lennünk. Soha nem alszik bennem a kisördög. Bevallom, az adott problémával foglalkozó művek mellé mindig becsempészek egy-egy olyat is, amely ugyanarról az ellenkező nézetet vallja. Aztán nincs nagyobb öröm, mint amikor visszajön a hallgató és elmondja, mit tudott kezdeni a kapott anyaggal. Sokan megmutatják a dolgozatukat, megajándékoztak már doktori és kandidátusi értekezéssel, a nekem címzett köszönőlevelekkel és képeslapokkal pedig tele a szobám. Van, aki megtisztel azzal, hogy dedikálva hozza el a könyvét. Persze, az én igyekezetem se érne semmit a kollégáim pontos munkája nélkül.- Ha egy lakatlan szigetre csupán három könyvet vfhetne magával, mit választana ?- Most Hamvas Béla írásaiba szerelmesedtem bele, tőle A láthatatlan történelem című munkát vinném. Választanék egy szép képzőművészeti albumot és talán Bulgakov regényét, A Mester és Margaritát. De a hátizsákomba is konzer- vek helyett annyi könyvet pakolnék, amennyi csak belefér. Lenne köztük szép tipográfiájú, ízlésesen kötött, mert ezeket különösen nagy élvezettel forgatom. Nem csak olvasni, megsimogatni is szeretem őket. Cirill és gót betűst is választanék, és persze, kétnyelvű kiadványokat. Egyet sem hagynék itthon, hisz minden könyvnek lelke van. Külföldről is szoktam hozni néhányat. Nagyon szeretek utazni. Felejthetetlen élmény Kína, Mongólia, a Gobi sivatag, Szibéria, a Bajkál-tó, Olaszország, Erdély, s az itthoni gyönyörű vidékek is rabul ejtenek. Almaim netovábbja Tibet. Gyermekeim is világjárók. Lányom most jött haza Londonból, fiam egyike volt az öt egyetemistának, akik kisbusszal bejárták Európa fővárosait, s bekerültek a Rekordok Könyvébe. Szerencsére kevés pénzből is lehet utazni, ha az ember nagyon kíváncsi. Ha sok pénzem lenne, egy részét könyvtárunknak adnám, új asztalokra, székekre. Talán lesznek bővebb esztendők, akadnak segítőkész vállalkozók, és a mai Klimó Györgyök, Szepesy Ignácok olyan köteteket hagynak ránk, amelyekért az utókor is hálás lesz. Csató Andrea Ugyancsak újkori találmány a televízió. Ki hinné, hogy a Magyar Televízió első közvetítőkocsija, amely 1957-től szolgált az élőadások, a május elsejei felvonulások és nemzetközi futballmeccsek közvetítésére, immár tizenhat éve „nyugalomba vonult”. Éppen ezekben a napokban folyik a restaurálása, hogy aztán bevonuljon a Műszaki Múzeum telephelyére (lévén, hogy a múMuzeális közvetítőkocsi zeumnak nincs kiállító helyisége). Midőn a közvetítőkocsit megszabadították a kameráktól, monitoroktól, generátoroktól, keverőktől és erősítőktől, akkor érte az igazi meglepetés a restaurátorokat. A kocsi ugyanis különleges felépítményű, favázas karosszéria, amelyhez a szakemberek közül is csak kevesen értenek. A Fővárosi Autóbuszüzem egyik brigádja e kevesek közé tartozik. Most ők dolgoznak a felújításán, hogy aztán visszakerüljenek rá a technikai, műszaki berendezések is. És hogy a muzeális értékű közvetítő- kocsi újra teljes pompájában díszelegjen - egyelőre a múzeumi raktárban. Mozaik Uborka Az Uborka című szórakoztató politikai bábkabaré idén ünnepelte 3. születésnapját. A műsor szerkesztője, Bánki Iván mondja.- Elhatározásunk semmit sem változott az eltelt három év alatt. Nem politizálni, hanem szórakoztatni akarunk.-A legváltozatosabb foglalkozású külsős szerzőink vannak. Akad közöttük egyetemi hallgató, tisztviselő, vidéki állatorvos éppúgy, mint profi újságíró.’ A bábok szövegeinek végleges tartalmát aztán a televíziós szakemberek, rendezők, szerkesztők alakítják ki.- Csak azokról a politikai személyiségekről készül bábú, akik az érdeklődés középpontjában állnak. Vagyis: akik iránt a nézők érdeklődnek. A legutóbbi két figura Bokros Lajos pénzügyminiszteré és Such- mann Tamás privatizációs miniszteré. Szabó György egészségügyi miniszter másával még adósak vagyunk, ezt szeretnénk mihamarabb pótolni. Zsurzs Kati Mostanság keveset hallani Zsurzs Katiról, a Thália és a soproni színház volt tagjáról.- Nem tartozom egyetlen színház kötelékébe sem: szabadúszó színész vagyok. Suli- show című, kisiskolásoknak szóló műsorunkkal különféle helyszíneken lépünk föl partneremmel, Piti Attilával. Ézenkí- vül a Goór Nagy Mária színitanoda Grease című darabjában kaptam kettős szerepet. Az igények szerint hol az igazgatónőt, hol a titkárnőt alakítom.- Egyelőre nincsenek terveim, inkább csak reményeim, hogy jön olyan időszak, amikor újra több lehetőségem lesz a színpadi szereplésre. Szamosi Mátyás Aforizmák Nem minden pecsétes írás hiteles. Könnyebb a meglévőt elosztani, mint hatványozni. A cimboraság közös hitvallásra kényszent. Mosolya mögött csupa rejtély lappang. Ne hagyd magad, ha igazad van, mások úgyis elhagynak! Tartsd vissza azt, aki megfutamodna, de küldd el azt, aki mindenáron maradni akar. A kiúthoz levegőre is szükség van. Ivan Lackovic-Croata rajzai a Petőfi Irodalmi Múzeumban A nyomorúság krónikája Déli szomszédainktól - ahonnan egy ideje főleg háborúról, vérontásról, öldöklésről kapunk híreket - csillogó ajándék érkezett nemrég a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumba. Ajándék, többszörös értelemben is. Hiszen a kollekció Ivan Lackovic-Croa- tatól, a ma élő legnagyobb horvát festőtől való. S ajándék minden perc, amikor igazi művészettel találkozhatunk. Ajándék a szó szoros értelmében is, Lackovic ugyanis a múzeumnak ajándékozta az ott kiállított rajzait, illusztrációit, grafikáit. Istenáldotta tehetség ez a Lackovic. Ba- tinskában született 1932-ben. Ahogy kikerült az általános iskolából, földművesként és napszámosként kereste kenyerét. Egyszer. csak elkezdett rajzolni, és szülőföldjének látványosságait üvegre festette. Költői világlátással, lírai érzékenységgel örökíti meg az univerzumot és a lélek belső világát, a mikrovilágot. Finom rajzolatú grafikái úgy illeszkednek az illusztrálandó szöveghez, mint hangszer a zenéhez. Mind ez ideig több mint ezer kiállítása volt világszerte. Alkotói munkásságának jelentős részét grafikának szenteli, s 33 mappában adta ki egy-egy témát felölelő sorozatát. Szimbólumokban, allegóriákban gazdag képeiről azt mondja: egy másféle természetet, látunk itt, olyat, amelyet megálmodottnak is nevezhetnénk. Természetesen nem hagyta érintetlenül az egykori Jugoszlávia területén folyó öldöklés, nyomorúság sem. Az 1993-ban jelentek meg ezek a rajzai A nyomorúság krónikája címmel. K. M, * Az illusztrációk A nyomorúság krónikája című albumból valók.
