Új Dunántúli Napló, 1995. július (6. évfolyam, 177-207. szám)

1995-07-08 / 184. szám

8 Dünántúli Napló Riport 1995. július 8., szombat A csend és a nyugalom a legjellemzőbb a sámodi hétköznapokra FOTÓK: laufer László Sámod fejlődik, az emberek bizakodnak Csend és nyugalom A város zaja után hihetetlen a csend és a nyugalom, ami az embert az apró baranyai tele­pülésen, Sámodon fogadja. Az utcákon gyerekek játszanak, az udvarokban kapálnak, ka­szálnak, néhányan a ház előtti pádon üldögélnek és várják a hazatérő teheneket. A településen 230-an élnek. A gyerekek Vajszlóra járnak óvodába, iskolába, a felnőttek Sellyére, Vajszlóra, a bara­nyaiad végi tsz-be dolgozni. Az utóbbi években sokat fejlődött a település. Utat, jár­dát építettek, felújították a templomot. Az önkormányzat, hogy mindez megvalósulhas­son, népszerűtlen intézkedé­seket is hozott.- Tizennyolc jövedelempót- lós volt a faluban - mondja Bónis Imre polgármester. - Ma már csak öt van, ugyanis megtagadtuk az összeg kifize­tését azoknál, akik nem akar­tak munkába állni. Ma már nagy részük újra dolgozik. Ereztük, valamit tennünk kell, mert a falu nem tarthat el eny- nyi embert. Hiszen élnek itt olyanok is, akik a munkáért egészen Budapestig el tudtak menni. Tiszteletre méltó, amit tesznek, szereztünk haragoso­kat magunknak, de meg kellett tennünk. Gazdálkodással csak máso­dállásban, a fő munkájukon kívül foglalkoznak az embe­rek. Nagyrészt azok vállalják akiknek van munkahelyük, egyéb jövedelmük, ők diny- nyéznek, krumplival, kukori­cával foglalkoznak, állatokat tartanak. Csodálom a szebbnél szebb portákat, a takaros kerteket. Derzsi György a kispadon ül, a teheneit várja.- Kapálni kellett volna, de nagyon vizes a föld, nem lehet rámenni. Úgy gondoltam kiü­lök, úgyis ritkán tehetem meg, s miközben várom a tehene­ket, beszélgetek az erre járók­kal. Több tehenünk volt, de kettőt le kellett vágni. Ha meg­termelem a kukoricát, a szé­nát, akkor kell állat, amely megeszi. De nem éri meg. A tejet leadjuk, s alig kapunk érte valamit. Egyelőre még nem tudtam megfejteni a tit­kot, hogyan lesz az én tejem mindig sokkal rosszabb minő­ségű, mint a nagygazdaságé, amikor ugyanazzal a tartály- kocsival szállítják el mind a kettőt. Talán egyszer valaki nekem erre is választ ad.-Az elmúlt években ez a falu sokkal többet fejlődött, mint bármikor, de azzal, hogy nincs telefon, mégis nagyon hátrányban vagyunk. Sellyén dolgozom az Agrokémiánál, mint autószerelő. Szerettem volna itt vállalkozásba fogni, egy külföldi cég lerakata lett volna nálam, autógumikat for­galmaztam volna. De amikor kiderült, hogy nincs telefon, nem tudok faxot küldeni, az üzlet kútba esett. Az egyik házban csibetelepet létesítet­tek volna, feldolgozóval, de a telefon hiánya miatt a mai na­pig nem valósulhatott meg. Derzsi Györgyék házával szemben a posta falán van a nyilvános telefon. Miközben beszélgetünk, többen is jön­nek, próbálnának telefonálni. Aki vonalat kap, boldog, csak az a gond, hogy kiabálva kénytelen beszélni, így az egész falu tudja, miről tárgyal éppen. A telefonfülke azonban már áll, s talán lesz benne crossbar-telefon is. férje vasutas volt. Mindig tar­tottak állatokat, az ól és az is­tálló ma is áll, de most már 'nem megy. A fiainak segít dinnyézni, mert ilyen idő tájt itt mindenki azzal foglalkozik. Guth Mária az önkormány­zat tagja, postás. Jelenleg ép­pen jó messze Sámodtól he­lyettesít. A két lányát egyedüli neveli, nem könnyű itt megél­nie, de semmi pénzért nem menne máshova. Nagy terüle­ten helyettesít, reggel elmegy, csak délután ér haza. S akkor kezdődik a második műszak a háztájiban. Szőlló'si Sándor éppen etetni készül, nemrég jöttek meg a dinnyeföldről. Mezőgazdaságban dolgozott mindig, állattenyésztő.- Hiába is mondják, könnyű falun megélni, mert megterem minden - mondja, - nem igaz. Ha nem tartanánk malacot és A templom felújítása elkészült, a parókiáé vissza van Tíz évvel ezelőtt Derzsi György betonkeverőket készí­tett. Volt rá kereslet, ma is áldja magát, hogy nem főál­lásban csinálta, hanem megtar­totta a munkahelyét, mert ak­kor most ő is munka nélkül lenne. Igaz, minden nap haj­nalban kel, hogy ellássa az ál­latokat, majd autóba ül, mert más módon nem jutna el mun­kahelyére Sósvertikébe, s dél­után mikor hazaér, folytatja a munkát a földön és az állatok­kal. De így megélnek, s vi­szonylag biztos a jövedelmük. A 76 éves Simon néni szeret Sámodon élni. Hosszú-hosszú évekkel ezelőtt került ide, a tehenet, nem tudnánk miből kifizetni a költségeinket. Az is, egy hibás elképzelés, hogy ha a faluban mindenkinek ad­nának egy vemhes kocát, vagy tehenet, akkor megoldanák a gondokat. Hiába van a kert, ha nem tudja az, akié, hogy mit mikor kell vetni és betakarí­tani. Valamikor az apák mel­lett a fiúk megtanulták a gaz­dálkodást. Ma honnan ismer­nék ezeket a fiatalok? A világ elanyagiasodott, akinek egy kicsivel több van, az még töb­bet akar. Csak dolgoznak az emberek, és közben mindenről lemondanak. Mi is ezt csinál­juk. Sz. K. Emlékhely „A meggyilkolt európai zsi­dók emlékműve” nevet fogja viselni az az emlékhely, ame­lyet Berlin központjában ala­kítanak ki a jövő évtől. Az ország különböző he­lyein számos emléktábla idézi fel a nácizmus sötét korsza­kát, de ez lesz az első olyan emlékmű, amely a hitleri Né­metország valamennyi zsidó áldozatának emléket állít. A pályázaton nyertes ber­lini művészcsoport elképze­lése szerint egy félig fekvő hatalmas sírkőre vésik fel a több millió zsidó áldozat ne­vét. A Brandenburgi kapu köze­lében alakítják ki az emlékhe­lyet. A 100-szor 100 méter fe­lületű, járható betonlapra fo­lyamatosan vésik fel a neve­ket. Királyi lomtár Éjjeliedénytől kitömött ele­fántlábig szinte minden ott porosodott a hollandiai Apel­doorn „Hét Loo” nevű királyi kastélyának padlásán. És mint a dpa jelentéséből megtudhatjuk, július 1. és 30. között a látogatók betekint­hetnek a monarchia kulisszái mögé. A XVII. század végén épült kastély volt ugyanis kedvenc tartózkodási helye Beatrix ki­rálynő nagyanyjának, Wil- helminának (1880-1962). Ő ugyanis annyira fukar volt, hogy még télen is alig engedte fűteni a kastélyt - és mindent megőrzött. így a kastély szinte zsúfo­lásig megtelt giccses fakoro­nákkal, babaházakkal, gye­rekkocsikkal, vadásztrófeák­kal, valamint aranyozott tük­rökkel. Hl agyarul Magyarán Se vége, se hossza Mármint a nyelvi logika, ész­szerűség ellen elkövetett hi­báknak. Ezt a véleményemet erősítette meg az az orvospro- feszor, aki magas színvonalú oktató és gyógyító munkája mellett lapunk nyelvi művelt­ségszintjét sem átallja figye­lemmel kísérni. Az Új DN. 95. 05. 23-i számában két je­lenségre figyelt fel. Az első­höz idéznem kell a cikkből: „Finnországban, ahol teljes körű a tiltás a dohányipari termékekre, emelkedik a do­hányosok száma, míg az eb­ből szempontból lényegesen liberálisabb Ausztriába nő”- A kézzel mellé írt kérdés: „Melyik szaporodás gyor­sabb?” - Nos, itt a mondani­való szándékolt tartalma az ellentét, mégpedig a szembe­állítás. Ezért az emelkedik-kel szemben csak a csökken, más szövegösszefüggésben az ereszkedik állhat. A nő (nö­vekszik, növekedik) rokon értelmű tagja annak a sornak, amelybe az emelkedik is tarto­zik. Lehet, hogy túl engedé­keny vagyok, de ilyen hibát csak az követ el, aki írás közben szunyókál vagy már alszik. A másik jelenség sokkal gyakoribb, mondhatnám, a mai magyar nyelvhasználat típushibája. „Lokálpatrióta (itt a lakóhely iránt érzett ro- konszenv, érdekképviselet) szemmel nézve ... érthető Tóth Józsefnek, a Baranya Megyei Vízmű iránt érzett aggodalmából fakadó hangos üvöltése” - olvasható az Aki kiabál, annak nincs igaza c. cikkben. Az igényes olvasó joggal jegyzi meg: „A fenti kiemelés feltételezni engedi a halk üvöltést” - Bi­zony, ám ez közismert kifeje­zéssel élve: fából vaskarika. Az üvölt olyan szó, amely a hangadás erejét, intenzitását kifejező rokon értelmű szósor végén helyezkedik el. A zajong, lármázik, kiabál, kurjongat, rikoltozik, óbégat, ordít, ill. ezeknek -ás, -és kép­zős főnévi változatai mind megelőzik az üvölt-és-t, amelynek józan ésszel nem lehet jelzője a hangos. Bár figye- lemztetésként már többször hallottam a halkabban kiabálj vagy a lassabban rohanj! fel­szólítást. Ugyanez az ellentmondás rejlik hétköznapjaink divatos kifejezéseiben, mint amilyen az: állati okos, haláli jó, bor­zasztó szép, rettenetesen örü­lök, oltári barom stb. Az új­ságnyelvben szinte közhely­szerűen fordulnak elő ilyenek, mint: az emelkedő hőmérsék­let lassan csökken; az emel­kedő adóterhek lassú csökke­nése várható; tartósan desta- bilizálódik, a fertőzés terje­dése zsugorodik stb. E jelenségnek többféle ma­gyarázata lehet. Az egyik fel­tehetően az, hogy a két vagy több szóból álló kifejezések valamelyik alkotórésze, rend­szerint az első, elveszti ere­deti jelentéstartalmát, és ún. formaszóvá válik. Ezért az ilyen duvarias kérdésre: Be­teg tetszett lenni, - tréfásan azt válaszoljuk: Tetszett a fe­nének. Rónai Béla Keresztrejtvény Beküldendő a helyes megfejtés július 17-én (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐ­LAPON 7601 Pf.: 134. Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi út 34., VIII. em. A június 24-i lapban közölt rejtvény helyes megfejtése: „Kérem, horkoljon egy kicsit hal­kabban, a másodikon házibulit tartunk!” Utalványt nyertek: Bognóczky Enikő, Pécs, Hajnalka utca 4., Klema Zsuzsanna, Bogdása, Vasút utca 6., La- szinger Péter, Homorúd, Dózsa Gy. út 15., Nagy Nándor, Ivándárda, Kossuth utca 79., Pásztor Lászlóné, Pécs, Bálicsi út 71/A. Az utalványokat postán küldjük el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom