Új Dunántúli Napló, 1995. június (6. évfolyam, 148-176. szám)
1995-06-10 / 156. szám
6 Dünántúli Napló A Hét Témái 1995. június 10., szombat „Pécs ... jogot szerzett az egyetemre” Ismét aktuális?! A fenti című írás a „Dunántúl” 1925 május 13-i számában jelent meg. Zichy János nyilatkozatát közli, melyben az egyetemek megszüntetése ellen érvel. Hasonló témájú közleményt szép számmal idézhetnénk a korabeli lapokból. De nem tesszük, mert a tényeket legjobban Szabó Pál könyvéből ismerhetjük meg. (A M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem és irodalmi munkássága. Pécs, 1940.) A következőket írja: „Szegény Hazánk megrongált anyagi helyzetének szanálása céljából megindult takarékos- sági törekvések a vidéki egyetemeknek, majd az egyik-másik tudományi karának megszüntetése, esetleg szüneteltetésének szükségességét vetették felszínre. 1925 júniusában az országos takarékossági bizottság tanácskozásairól az a hír terjedt el, hogy a pécsi egyetem megszüntetését vette tervbe. A veszély fenyegetőnek látszott, s azért sürgősen nagyarányú megmozdulás történt az egyetem megmentésének érdekében. Az egyetem mellett Pécs sz. kir. város és Baranya vármegye közönsége, a katolikus társadalom, élén gróf Zichy János volt vallás- és közoktatási miniszterrel, gróf Zichy Gyula pécsi püspök szavaira a Dunántúl püspökei, a református egyházak dunántúli püspökei, gróf Apponyi Albert volt vallás- és közoktatási miniszter, az Egyetem Barátai Egyesületének elnöke, Szterényi József báró, a tudományos világ és közélet legkiválóbb képviselői, a dunántúli városok és vármegyék törvényhatóságai, a fővárosi és vidéki sajtó mind az egyetem igaza mellé állt, maga a miniszter gróf Klebelsberg Kunó is.” A teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy fentieken kívül Tóth Lajos államtitkár, Pékár Mihály az Orvosi Kar dékánja és Entz Béla profesz- szor is sokat tettek az egyetem érdekében. Mindezek miért jutottak az eszembe? Azért, mert napvilágot látott a sajtóban és elhangzott a rádióban, hogy a Népjóléti Minisztérium „Az egészségügyi ellátás modernizációja” című tervezete egyebek mellett az alábbiakat is tartalmazza: „A 600 körüli végzős hallgatószám kérdésessé teheti, hogy szükséges-e továbbra is négy gradualis képzést folytató orvostudományi egyetem működtetése. A feladatot két nagyobb orvosegyetem is (SOTE, SZOTE) el tudná látni”. Azaz a hivatalos koncepció szerint a debreceni és pécsi egyetemek feleslegessé vál(hat)nak. Reméljük azonban, hogy az elöljáróban idézett írás befejező mondatai is újra időszerűek lesznek: „A megindult mozgalom sikerrel járt. A pécsi egyetem megszüntetésének gondolatát elejtették.” Dr. Sülé Tamás Vizet találtak a Napon Meglepő felfedezésükről adtak hírt amerikai és kanadai kutatók: víz nyomára bukkantak a legforróbb égitesten, az életadó Napon. Ez már csak azért is meghökkentő, hiszen a Nap felszínén tízezer fok körüli forróság uralkodik, amelyben a vízmolekulák alkotóelemeikre bomlanak szét. Vannak a Napnak viszonylag hűvösebb területei is. Ezekben a Földről is látható ún. napfoltokban jóval „hidegebb, úgy 5000 fok körüli a hőség, és itt a vízmolekulák acélosan ellenállnak a forróságnak. Ezen a hőmérsékleten a víz természetesen csak pára, gőz formájában létezik. De annak felfedezése, hogy jelen van, s éppen Napunkon, csillagászati szenzáció. Miért nem jó adó a vagyonadó? A miniszterelnök úr, ha úgy érzi, szocialistábbnak kell mutatkoznia, akkor felveti a vagyonadó bevezetésének a gondolatát. Bizonyos körülmények között a vagyonadót jó harminc éve lehetséges önkormányzati adónak tartom. Számos országban működik, de ez sehol nem országos és sehol nem jelentős költségvetési forrás. Ahol akkora a költségvetési hiány mint nálunk, azt vagyonadóval - mint a hiánycsökkentés fontos eszközével - rendszeresen foltozgatni mindenképpen naivitás. Az ellenérveim még sokkal konkrétabbak. Nálunk éppen az a baj, hogy a kiugró jövedelmekből nem elég vagyon képződik, hanem sokkal inkább luxusvásárlásokra fordítják, illetve kiviszik az országból. Ha már nem vagyunk képesek az indokolatlanul nagy jövedelmeket megfékezni, akkor legalább annak örülhetnénk, ha abból vagyon lesz! Ha rajtam múlna, minden beruházott jövedelmet adómentesnek kezelnék. Az elmúlt évben szerintem mintegy kétmilliárd dollár ment ki az országból azért, mert féltek attól, hogy itthon firtatni fogják, honnan származott. A külföldre kivitt jövedelem az ország számára a legrosszabb megoldás, ezt kellene minden lehető módon itthon tartani. Ám semmiképpen nem fogadom el a bürokratikus rendszabályokat! Az itthon képzett vagyonok megadóztatása csak azt fogja eredményezni, hogy a jövőben még több pénz vándorol ki az országból. Ez ellen nincs más védekezés, mint a hazai vagyonképzés adómentessége. Országunk vezetői végigudvarolják a világot, hogy pár száz millió márkás-dolláros hitelt kapjanak, ugyanakkor egy szót sem ejtenek arról, hogy dollármilliárdok mennek ki az országból. Amikor legutóbb a lemondott nemzetbiztonsági miniszterünk a múlt évi valutakivándorlást másfél milliárdra becsülte, a kormány és a sajtó visszafogott lélegzettel hallgatott. Pedig: miért a drága külföldi hitel, miért az ország értékeinek kiárusítása, ha innen továbbra is kimegy a pénz? Nem titok a nemzetközi pénzügyi körökben, hogy minden olyan országból menekül a hazai tőke, ahol a kormányok nyakló nélkül veszik fel a világbanki és egyéb hiteleket. Egy szaklap szerint Brazíliából az utóbbi tíz évben 126 milliárd dollárnyi magántőke ment külföldre. A szovjet utódállamokból kimenekített tőkét 100 milliárdra becsülik. Én a miénket legalább 6 milliárdra. Kopátsy Sándor Morálisan vitatható pénzügyietek Banánhéj 16 millióért Megmenthető-e, megmentendő-e Bokros Lajos pénzügyminiszter? - ez ma a kérdés. Pénteken - egy nappal azután, hogy kiderült, Bokros Lajos 16 millió forintos végkielégítést kapott a Budapest Banktól - a Pénzügykutató Rt. vezető munkatársai sajtóértekezleten ismertették az intézmény szokásos éves gazdasági elemzését. A jelentés a régen várt valódi fordulat lehetőségét látja a Bokros-csomagban, de a sajtóértekezleten komoly kritikai megjegyzések is elhangzottak az egyébként Bokroshoz - szakmailag is és személyileg is- közelálló kutatók szájából. Bírálták például az - általuk is elkerülhetetlennek tartott - intézkedések bevezetésének módját, rossz társadalmi, kommunikációs előkészítését. Felmerült az is, hogy a kormányzaton belül, illetve a kormánypártok körül olyan szakmai, érdekképviseleti lobbik szerveződnek, amelyek végső soron megakadályozhatják a program következetes végrehajtását. S elhangzott az is, hogy Bokros helyzetét nehezítik a „személyét érintő, morálisan vitatható pénzügyietek” is. A többesszámot indokolja, hogy még távolról sem vagyunk túl a Budapest Banknak titkos kormányhatározattal juttatott 12 milliárdos kölcsön ügyében, amelyet a pénzügy- miniszter nem túl meggyőzően próbál megmagyarázni. A végkielégítésről eszünkbe juthat, hogy a március 12-i kormány- határozat - a „Bokros-csomag”- tételesen is tartalmazza a közalkalmazottak és köztisztviselők végkielégítésének a megnyirbálását. Igaz, a Budapest Bank elnök-vezérigazgatója nem közalkalmazott, de ez az érv aligha győz meg bárkit is. S erről a 16 millióról éppúgy a családoktól, az oktatásügytől vagy a szellemi-művészeti alkotásoktól elvett forintok jutottak mindenki eszébe, mint korábban a 12 milliárdról. Lehet ezt demagógiának minősíteni, de attól még hatásos ez az ösz- szevetés, és nem csak a minden támadási lehetőséget „hivatalból” kihasználó ellenzéknek jut eszébe. Ugyancsak pénteken Gál Zoltán, a parlament elnöke maga is úgy vélekedett, hogy az ügy hitelteleníti a kormányzat törekvéseit. Mentőötletként azt javasolta, hogy Bokros a - hírek szerint még fel nem vett, hanem letéti számlán kezelt pénzt fizesse be egy alapítványra, amely a szegény gyerekek oktatását segíti. A pénzügyminiszter az elmúlt napokban, betegségére hivatkozva elzárkózott az újságíróktól, majd vasárnap - egy büszkén lobogtatott gazdasági stabilizációs program gazdájaként - utazott Horn Gyulával az Egyesült Államokba, hogy pénzügyi támogatókat meg befektetőket szerezzen Magyarország számára. Helyzetének itthoni megrendülése azonban kétségeket ébreszthet az amerikaiakban. Mert a botrányokon kívül azért van más is, ami még akár azt a feltevést is megengedi, hogy talán nem véletlenül most került, nyilvánosságra a végkielégítés ügye. A Parlament kedd este végérvényesen megszavazta a Bokros-csomagot, mégpedig úgy, hogy viszonylag kevés szocialista képviselő szavazott csak ellene (igaz az intézkedések szigora időközben némileg enyhült.) A fordulat tehát megtörtént egy államháztartási reform irányába, s ily módon nem mondana ellent a politikai taktika logikájának, ha a „piszkos munkát” elvégző, s eközben példátlan gyorsasággal a legnépszerűtlenebb politikussá váló Bokros Lajostól megszabadulnának, hogy azután új - kevésbé „lestrapált” - emberrel próbálják meg folytatni ezt a politikát. A véletlen (?) alkalmat is kínál Bokrosnak az elegáns távozásra. Kedden maga Horn Gyula miniszterelnök mutatta be a hazai és nemzetközi sajtónak a kormány régóta beharangozott, hosszú távú modernizáció tervét. Ez mintegy mellesleg tartalmazza azt az elképzelést is, hogy a különböző gazdasági tárcák munkájának ösz- szehangolására hozzanak létre miniszterelnök-helyettesi posztot, a jövendő miniszterelnökhelyettes vezetné a kormány gazdasági kabinetjét is. Ez jelenleg a pénzügyminiszter tisztje. A pletykák szerint egyébként már jelölt is van az új gazdaságirányítási csúcsposztra: Inotai András, a Világ- gazdasági Kutató Intézet igazgatója, a modernizációs program kidolgozásának irányítója. Egy szombaton megjelent interjúban Hóm Gyula azt mondta, ez csak egy vitaanyag. Érzékeltette azonban, hogy szükségesnek tart egy ilyen funkciót, bár szerinte ez nem érinti a gazdasági kabinet vezetését, amely a pénzügyminiszter feladata maradna. Mindenesetre nem árt emlékeztetni: febmárban Bokros Lajos ahhoz kötötte a pénzügyminiszteri tisztség elvállalását, hogy ő vezeti a kabinetet és az ő beleegyezése nélkül nem kerülhet gazdasági témájú előterjesztés a kormány elé. Hajdú András Reflektorban Sztanisics, a közvetítő Jovica Sztanisics, a belgrádi titkosszolgálat főnöke eddig ritkán szerepelt a világsajtóban. Most viszont naponta felbukkan a neve a boszniai szerbek által túszként elfogott ENSZ-békefenntartók szabadon bocsátása körüli diplomáciai huzavonákban: neki kellene rábeszélni Radovan Karadzsics fanatikus palei szerb vezért olyan további engedményekre, amelyek végül előnyökkel járnának az ENSZ-embargók- kal küszködő Szlobodan Milosevics Jugoszláviája számára is. Sztanisicset az ex-Jugo- szlávia legbefolyásosabb emberei közé számítják, aki a bizalmatlanságáról ismert szerb elnök ellenfelei szerint szürke eminenciásként „Milosevics veszedelmes jobbkeze”. Tény: úgy élte túl a politikai tisztogatások sorozatát, hogy sokan úgy vélik, valójában ő az, aki a takarításokat irányítja. A New York Times őt sejti egyes szabadcsapatok illegális akciói mögött is. Nem világos, milyen, akár a túszügyön messze túlmutató felhatalmazásokkal tárgyal Sztanisics a boszniai szerbekkel. A Die Welt minden esetre felhívja a figyelmet arra, hogy Mladics tábornok, Karadzsics főkatonája „igen közel áll a belgrádi titkosszolgálat vezetőjéhez.” Kocsis Tamás Német beruházás Izraelben A Volkswagen vegyesvállalati szerződést írt alá egy magnézi- umgyámak a Holt-tenger izraeli partján történő felépítéséről és ezzel az eddigi legnagyobb európai beruházásba fogott Izraelben. A Volkswagen megállapodott a „Holt-tengeri Művek” nevű izraeli vállalattal, hogy magnéziumalapú könnyűfémet gyártanak a járműipar számára. Az autóipari konszern 300 millió márkát fektet a vállalkozásba. A 600 millió dollárba kerülő magnéziumgyár az egyik legjelentősebb ipari beruházás Izraelben. A fémet a Holt-tenger ásványi anyagokban gazdag vizéből nyerik oroszországi kivándorlók által magukkal vitt technológiával. Szálkák Bankkártya Testi-lelki jóbarátom úgy döntött, hogy rárepül a bankok mézesmadzagjára, és kiváltja az oly annyira előnyösként beharangozott bankkártyát a számláját vezető pénzintézetnél. Megkapta a papírokat, kitöltötte, leadta, átvették. Rendben. „És a kártya?” - kérdezte. „Azt majd másfél-két hónap múltán kapja meg ajánlott levélben” - közölte vele az ügyintéző.-Egy világ omlott bennem össze. Azt egy szóval sem mondták, hogy annyit kell várni rá, azt hittem, azonnal a kezembe nyomják. Ráadásul most mondta egy ismerősöm, hogy a bankkártyáért még külön éves díjat is felszámolnak. Nekem ezt sem mondták a bankban ... Ellopták az apósomat Az alábbi krimibe illő történet is - sajnos - megesett. Volt osztálytársam szavahihetőségében eddig nem kellett csalódnom. Ő meséli:- A nagybeteg papa állapota kora reggelre rosszabbra fordult. Kérésünkre a háziorvos, megvizsgálta, kitöltötte a kórházi beutalót és azonmód megrendelte a mentőt. A doktor elment, a mentő sehol, a papa eközben csendben jobblétre szenderült. A háziorvos a hívó szóra ismét eljött, megállapította a halál tényét. Mentő lemondva, helyette a temetkezési vállalat halottszállítóját kértük. A mentő ugyan nem sokkal rá befutott, de már hiába. Késő délelőtt megérkezett a halott- szállító kocsi, elvitte szegény papát. Délután egy óra felé elállt a lélegzetünk, megjelent az általunk megrendelt vállalati halottszállító az apósomért. Akkor jöttünk rá, hogy más, nem az általunk kért cég szabályosan „ellopta” a papát, s bekattant az is, hogy melyik. Nejem azonnal felhívta telefonon a tolvaj céget, s ultimátumot intézett hozzájuk, ha fél órán belül nem viszik a papa holttestét a központi temetőbe, kiveri a balhét.-Csak azt tudnám, honnan tudták meg a címet, amikor azt nem is tőlük rendeltük meg a szállítást? Találós kérdés Nyugdíjas volt kollégám ugra- tós kérdésekkel támadott le:- Kik azok, akik értünk tevékenykednek, s akiknek a technikai eszközei nagyrészt elavultak, gépjárműveik fele tíz évnél öregebb, munkájuk során esetenként megrokkannak, hősi halált halnak, hivatásos állományuk nagy része - a végrehajtó szolgálat - havi 240-264 munkaórát teljesít, mindezt 80 forintos órabérért, így döntő többségük a létminimum alatt él? Találgattam, de ő mindegyre csak ingatta fejét. Kétségbeesett igyekezetemet látva megsajnált, s meg is adta mindjárt találós kérdésére a választ: „A hivatásos tűzoltók”. Boldogság A kisfiú bánatosan vette otthon tudomásul, hogy nem mehet osztálykirándulásra. Még füllentett is az iskolában, anyja váratlan betegségére hivatkozva mentette ki magát. Neki kell otthon maradnia a kistestvéreivel. A szülei jó ideje munka- nélküliek. Édesanyja közölte vele szomorú szívvel: nem telik rá. Ezer helye lenne annak a kis pénznek, ha egyáltalán lenne. A kisfiú maga előtt is szé- gyellte, hogy ennyire szegények. Osztálytársai megtudva az osztálykirándulás elutasításának tényleges okát, titokban összeesküdtek az érdekében. Összedobták a tízóraira kapott forintjaikat, zsebpénzük egy részét, befizették őt a kirándulásra. Az indulás előtt két nappal küldöttségük közölte a kisfiú édesanyjával: csomagoljon fiacskájának a kirándulásra. Ő eleinte nem értette, aztán tiltakozott a gyerekek nagylelkűsége, segítőkészsége ellen, végül szegénység szülte szégyenét is legyőzve sírva megadta magát a szívből jövő gyermeki erőszaknak. B. Murányi László
