Új Dunántúli Napló, 1995. március (6. évfolyam, 59-88. szám)
1995-03-04 / 62. szám
8 üj Dunántúli napló Riport 1995. március 4., szombat :^L:, __..*.«•> ...... S zentdénesi pillanatképek a magányos kosárlabda-palánkkal TÍZEZER FORINT A REMÉLT SEMMIÉRT Az önkormányzatok cipője Feltehető-e a kérdés: ha az elmúlt ciklusban beruházó kistelepülések önkormányzatai olyan feladatokat vállaltak fel, amelyek a községekben élők jobb közérzetét, a lakosság helyben tartását szolgálták, a mai idők alaposan megcsappant pénzügyi forrásai miatt nem lesznek-e kénytelenek lemondani ezek működtetéséről? Más szavakkal: ha van iskola, orvosi rendelő, művelődési ház, konyhával ellátott óvoda - melyiket kell megszüntetni? Merő túlzás lenne azt állítani, hogy vidám a szentdénesi polgármester, Varga Zoltán mosolya a kérdés hallatán. De még mindig jobb mosolyogni, mint szentségelések közben az asztalt csapkodni. Ami a szalag átvágásakor öröm volt, most gond. Mégpedig feszítő gond, mert azok a létesítmények, amelyek az elmúlt néhány évben gazdagították a kis települést, jórészt a falu népének pénzéből épültek. A falu vezető testületének az a véleménye: ha 340 embernek kell komfortot teremteni, akkor ennyinek - visszalépni nem szabad. Pedig ez a lépés tulajdonképpen ,,kellemes” lehetne: egy ponttal kevesebb helyen szorítana az önkormányzat mind szőkébb cipője. Mondjuk nem fizetik tovább a Caritas légi mentő- szolgálatnak az évi 10 000 forintot. Soha nem járt erre a helikopter, „de ne is jöjjön, akkor is érdemes azt a pénzt átutalnunk.” Hol szorít a cipő? Mindenütt. Elég sorba venni az utóbbi négy-öt év eredményeit. Kezdjük mindjárt az iskolával, aminek visszahozatalát a legfontosabb feladatának tartotta az önkormányzat, mert „micsoda dolog az, hogy gyerekeink már egészen kis koruktól kezdve kiszakadjanak a szülőfaluból?!” Először az 1-3. osztályt indították, most már a 4. is itt van.-Jó döntés volt! Nem csak azért, mert a gyerekek helyben tanulhatnak, hanem azért is mert pedagógusa - kiváló pedagógusa! - lett a falunak. Ha a kisdiákok elmennek a felsőtagozatos iskolába Nagypeterdre, nem vallunk velük szégyent. Azzal együtt ragaszkodunk a saját iskola működtetéséhez, hogy itt tízezres nagyságrenddel többe kerül az oktatás, mint a felsőtagozatosoké. És annak ellenére is, hogy korábban a 100 fő alatti iskolák komoly, 300-500 ezer forintos központi támogatást kaptak, amit ’94-től már megszüntettek. Óriási érvágás volt! Minden drágább lesz, az energia, a könyvek, az iskolai eszközök ... Mi ingyen adjuk a tanulóknak a füzet- és könyvcsomagot, a napközi díjának felét térítjük, álljuk a felsősök buszbérletének árát is. Ha nem kapjuk meg ismét a támogatást, nagy bajba kerülhetünk. Ugyanakkor azért sem szüntethetjük meg az iskolát, mert lehetetlen helyzetbe hoznánk a szülőket. Harmincegy kisgyerek jár a szentdénesi óvodába. Amikor 1990-ben átvette működtetését az önkormányzat, az óvónő két kezében elfért az összes játék. Ma már központi fűtése van az intézménynek, színes-tv, video, sok-sok játék mellett oktatási segédeszközök is rendelkezésre állnak, mert elfogadták a vezető óvónőnek azt a véleményét, hogy az utóbbiak hiányában nem tudják iskolaéretté nevelni a csemetéket.- Röviden - szögezi le a polgármester -: az óvodára kikerülhetetlenül szüksége van a falunak! A Művelődési Ház és szabadidőközpont is az elmúlt ciklus eredménye: düledező, romos épület volt, amikor a képviselő- testület határozott: kell egy hely kosár- és kézilabdapálya, rendbe hozták és bekerítették a focipályát is, hideg-melegvizet vezettek az öltözőbe. Erre azonban két pályázatból is nyertek pénzt. Mindezt úgy, hogy a sportegyesületet bő évtizedes szünetelés után 1990-ben szervezték újjá.- Ma már azonban több mint megkérdőjelezhető a működtetése ... - panaszolja a polgár- mester. - A termelőszövetkezet minden segítő szándéka mellett is csak önköltségi áron tud buszt adni a csapatnak - az önkormányzat büdzséjének azonban ez is sok. Bevezették a játékengedélyt: 1300 forint/év, pontosan annyi a megyei III. osztályú csapatnak, mint az NB-I-esnek. Pedig az előbbi kategóriát tömegsportnak minősítették. Most nyűglődik a képviselőtestület, miként lehetne mindezek ellenére fenntartani. Kiút kevés mutatkozik: pályázati lehetőség erre Az iskolában négy osztály működik a fiataloknak is. Felújították, számos, szép ünnepséget, rendezvényt tartottak itt, a műsort minden alkalommal az óvodások, közép- és általános iskolások adták. A házat felszerelték videóval, parabola-antennával, ping-pongasztalokkal. Mint a falu közösségét összegyűjtő - néha-néha nem is fér el benne mindenki - intézménynek: szóba sem jöhet, hogy megszüntessék a működtetését. Az orvosi rendelő: tulajdonképpen két orvos jár Szentdé- nesre a betegeket fogadni, egy, a már korábban is meglévő épületből kialakított rendelőbe. Itt kell megemlíteni: a község 340 lakójából 110 a nyugdíjasok, vagy rokkant-nyugdíjasok száma.- Fel sem vetődhet, hogy megszűnjön Szentdénesen a rendelés! - mondja Varga Zoltán. Nézzük a sportegyesületet, a Kinizsi SE-t. Amikor a Chal- lange-day „betört” az országba, a szentdénesiek a sportnap részvételi arányát tekintve az élen voltak a hasonló nagyságú települések között. Akkorra készült el a Löffler Gábor felvételei tek fel. Ettől mindig ódzkodtak, s különösen félnek most.-Ha idén nem kapunk központi segítséget az iskola működtetéséhez, egyéb költségvetési támogatást sem, akkor a sportegyesületünkön kívül veszélybe kerülhet más intézményünk is. Ez esetben csakis a kölcsön lehet a megoldás.- Miből fizetik vissza?- Hát ez az ... Miből?! De régen annyiszor mondták: ez, meg az a nép érdeke, hogy már teljesen elcsépelt szövegnek tűnik. Holott: éppen ma, éppen ennek kellene a legújabb jelszónak lennie. Pár év alatt sok kistelepülés a korábbi, elhanyagolt, elhagyott helyzetéhez képest nagyon sokat lépett előre. Most hagyjuk ezt elkopni? Amit elértünk, igen nehéz időszak volt, de azt mondom: a megtartása sokkal, de sokkal nehezebb lesz! Mészáros Attila MAGYARUL MAGYARAN Viszlói vagy viszlai? A címben jelzett kettősség eldöntése végett néhány olyan ismerősömnek tettem föl a kérdést, azt ti., hogy hova valósi, akikről tudtam, hogy a Baranya megyei két Viszló (Diós- és Somogyviszló) valamelyikét vallják lakóhelyüknek. Mivel a feleletek megoszlottak, magától adódik a nyelvművelő kérdése: Melyik a helyes? Ha az alapokat nézzük (Viszló), akkor a helységnevek túlnyomó többségének a viselkedését tekinthetjük mérvadónak: villányi, harkányi, mohácsi, sásdi. Azaz a tőalakban semmiféle változás nem megy végbe az -i melléknévképző hatására, csupán az, hogy írásban kis kezdőbetűt használunk. Nyelvünk azonban történeti fejlődés eredménye ugyanúgy, mint minden más természetes (vagyis nem mesterséges) nyelv. S valamikor szinte kivétel nélküli volt az a szabály, amely szerint a helynevek végén az -ó és az -ő az -i melléknévképző előtt ű-vá, e-vé válik. Ennek érvényességét számos közismert és kevésbé ismert családnév igazolja. Nem lehet kétségünk afelől, hogy a Bessenyei, Kállai, Somlai családnév (akár i-vel, akár y-nal írott változata) a Besenyő, Kálló és Somló helynevekre vezethető vissza. De folytathatjuk a sort pl. Brassai Sámuel, az egykori híres polihisztorral (minden tudományban jártas, egyetemes tudással), akinek a névadója nyilván Brassó városa. Kevésbé ismert, de ugyanez vonatkozik Görgei Artúr 48-as honvéd tábornokra, aki a felvidéki Görgő-hegyről kapta a nevét. Jászai Mari pedig Jászóról származik. A gyakori Jenei (Jeney) családnév a honfoglaló Jenő törzsről elnevezett településeink valamelyikéről (Boros: jenő, Tiszajenő, Jászkarajenő stb.) hozható kapcsolatba. Az ó-a, ő-e hangváltozás a XIX. századi magyar nyelvben még elevenen élt, a szé- kelység máig megőrizte. A Gyergyóból vagy Ditróból származók büszkén vallják magukat gyergyainak a szülő- földjogán, noha nem ez a családnevük. Legfeljebb azon lehetne vitázni, erőltetett régieskedés (archaizálás)-e Makó híres termékét makai hagymának nevezni, az Üllői utat Ulleinek mondani, Gödöllő híres kastélyát gödölleinek emlegetni. Tagadhatatlan ezeknek táj- nyelvi hangulata, vagy a hásználatukban megbúvó archaizáló szándék. Ha nem tekinthetjük a köznyelvinek ezeket a változatokat, kár lenne kitagadni őket a mai magyar nyelvből, főként azókéból, akik szívesen használják őket. A viszlói ember a mai magyar nyelv képviselője, a viszlai pedig a múltat is őrzi.' S végül: beillenek a mai magyar nyelv szótöveinek rendszerébe. Ugyan kinek jutna eszébe kétségbe vonni az ajtó-ajtaja: erdő-erdeje köznévi tőváltozatok helyességét? Rónai Béla Keresztrej tvény a célra nincsen. A szentdénesi szervezett sportélet tehát veszélyben van. Ami azt illeti: a jegyzőnő, a polgármester, a képviselőtestület tagjai, a polgár- mesteri hivatalban dolgozók is: éppen hogy nem szakad a fejűibe az épület. Annak idején természetesen felvetődött a felújítása, akkor azonban úgy döntöttek: ne a „saját porta” kicsinosításával kezdjék a község „felszerelését” - s ez azóta is így van. Ha valamit valami érdekében el kell hagyni, a fontossági sorrendben mindig a jegyzőség épülete az utolsó. Már maga a jegyzőség önállósága is megegyezés eredménye volt. Ez kell a falunak - mondták -, mert lakóinak kétharmada érintett a kárpótlásban, jó pániknak papírok tucatjaival kellett a hivatalba mennie - utazzanak el minden alkalommal egy másik faluban lévő körjegyzőséghez?-Ezt elképzelni sem lehet! - mondja Varga Zoltán. Szentdénes költségvetése a múlt évben 12 millió forint volt (az idei megállapítása még várat magára). Kölcsönt soha sem vetBeküldendő a helyes megfejtés március 13-án (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLAPON 7601 Pf: 134 Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. A február 18-i lapban közölt rejtvény megfejtése: „Ha nem akarsz tévét nézni akkor mi a terved ma estére?” Utalványt nyertek: Koszter Józsefné, Pécs, Szabó I. u. 75., Tóth Irén, Mágocs, Gagarin u. 1/a., Turányi Béla, Nagyhajmás, Fő u. 95., Varga Ferencné, Vokány, Dózsa Gy. u. 13., Vasvári József, Pécs, dr. Dom- bay J. u. 4/A. Az utalványokat postán küldjük el.
