Új Dunántúli Napló, 1995. március (6. évfolyam, 59-88. szám)

1995-03-04 / 62. szám

1995. március 4., szombat A hét témái üj DunüntüU napló 9 A KORMÁNYNAK LE KELL KÜZDENIE AZ EGYENSÚLYI PROBLÉMÁT A stabilizáció mellett modernizációs programunkat is beindítjuk Milánói beszélgetés Pál László ipari és kereskedelmi miniszterrel Beszélgetésünk színhelye a milánói prefektúra. Pál László ipari és kereskedelmi miniszter az újságírók kérdéseire a Ma­gyar Köztársaság elnökének, a hivatalos küldöttség olaszor­szági missziójának kereteibe foglalja ugyan a mondandóját, de most, pár héttel később is az Új Dunántúli Napló hasábjaira kí­vánkozik több, a magyar gazdasággal, az Európai Unióhoz kö­zelítésünkkel kapcsolatos véleménye. Természetesen a kérdé­sek is ezekben a témakörökben hangzottak el.- Olaszországot legfonto­sabb gazdasági partnereink között tartjuk nyilván. Ma is erős bizalom köti össze a köz­vetlen résztvevőket? Rengeteg egészséges jel- Minden egyes tárgyaláson valamilyen formában napi­rendre kerültek gondjaink, az új pénzügyminiszter szemé­lye, a privatizáció, gazdasági problémák. Úgy vélem, hogy azt a kört, akikkel találkoz­tunk sikerült megnyugtatni több tekintetben. Nagyon ki­váló szakemberek neve került előtérbe. Gazdaságunk ugyan nagyon sok nehézséggel küzd, de ez nem 1995 februári kér­dés. Az elmúlt néhány eszten­dőben komoly egyensúlyi problémák jöttek össze. Eb­ben különösebb újdonság nincs, ha csak az nem, hogy ezek megoldását a kormány végigviszi. Hadd tegyem hozzá: van néhány fontos, po­zitív jelenségeket hordozó hír a gazdaságban. Erről is képet kell adni itt a partnereknek, s képet kell hogy kapjon otthon is a közvélemény. Nagyon fontos ebből a szempontból, milyen mód­szerrel fogjuk a stabilizáció mellett, a modernizációs prog­ramot beindítani. Fontos je­lenség az is, hogy az elmúlt évben 20% fölött volt az ex­portnövekedés. Ezen belül az év második felében megköze­lítette a 30%-ot. Ez olyan nö­vekedés, amelyben rengeteg egészséges jel van. Vannak természetesen nehéz pontjai is. Ilyen az, hogy a növekedés egy része a költségvetési hi­ány terhére jött létre. Ez nem tartható. Mindazon növekedés, amely exportorientált, amely a vállalkozások önmozgásából származik - az egészséges, an­nak erősítését szolgálnia kell a gazdaságpolitikának. Az pe­dig. ami a belső egyensúly romlásának a terhére jön létre, megállítandó.- Az olasz partnereket gondolom - elsősorban a pri­vatizáció üteme foglalkoz­tatja, lelassul-e, milyen lesz az állami vállalatoknak 50 %-os privatizációja? Háromfajta eljárás A privatizáció iránt nagyon sok érdeklődést találtunk Olaszországban. Tájékoztatást is adtunk arról, hogy mik a tervek. Több dolog folyik. Az egyik, ami közismert, hogy az új privatizációs törvényjavas­lat, a Parlament előtt fekszik. Ez újtechnikákat fog alkal­mazni a privatizációban, méghozzá számos tekintetben gyorsabb eljárásokat, decent- ralizáltabb folyamatokat, mint eddig. Három fajta eljárásra kerül sor. Kisebb, vállalatok esetében, a privatizáció lebo­nyolításában a főszerepet a vállalati menedzserek és a vál­lalati érdekképviseleti szerve­zetek kapják. Ez azt jelenti, hogy az állam nem kíván köz­vetlenül beleszólni, legfeljebb rábólint a létrejövő privatizá­ciós megállapodásokra, vagy nem. A nagy vállalatok, a közszolgálati, a közüzemi vál­lalatok és a bankok tekinteté­ben a kormány fenntartotta magának a jogot, hogy a pri­vatizációs stratégia tekinteté­ben állást foglaljon, egyesével tárgyalja a kormány ezeknek a célkitűzéseit, módszereit. Né­hányban már döntött, j ©né­hányban még dönteni fog. Hadd mondjam el, hogy már­ciusban már olyan vállalatok tender kiírására kerül sor, mint például a gázszolgálta­tók. Óriási jelentőségű, ha­talmas nemzetközi érdeklődés mellett. A bankok hasonlóan egyesével kerülnek a kormány elé. Döntés született pl. a Bu­dapest Bánk, az OTP privati­zációjáról. És sorra tárgyaljuk a többi nagy bankot is. E két kategória között van, mintegy 25-30 olyan nagyobb jelentőségű vállalat, ahol az újonnan létrejövő privatizá­ciós szervezet, az APVRT fogja irányítani a folyamatot, együttműködve a vállalati ve­zetéssel. Ezek gazdaságpoliti­kai jelentőségű feldol­gozó-ipari vállalatok, ahol azt hiszem, helyes, hogy nem de­centralizáljuk teljesen a jogo­kat. A közüzemi vállalatok privatizációja fel tud gyor­sulni, ehhez az alapvető dön­tések megszülettek. Az, hogy a sajtóban megjelentek ilyen típusú bizonytalankodó gondolatok, valószínűleg ösz- szefügg a HungarHotels ese­ményeivel. Ezen már rég túl vagyunk.-Azt tapasztalom, az ola­szokat érdekli a magyar gáz- szolgáltató vállalatok privati­zációja Azonos feltételekkel- Több menetben tárgyal­tunk. Az ITALGAS a legfon­tosabb érdeklődő. Persze van­nak konkurensek más európai országokból, de a tengerentúl­ról is. A tárgyalások jó irány­ban haladnak. Az ÁVÜ jelen­legi képviselőivel közösen ta­lálkozunk az ITALGAS veze­tőivel, és feltételezhető, hogy Pesten tovább folytatódnak a tender kiírás előtt is már a konzultációk.- Lehetséges, hogy egyes régiókban, például a Dél-Du­nántúli Gázszolgáltató Rt. esetében a privatizáció külön csatornákon halad?- Nem egyben hirdetjük meg valamennyi gázszolgálta­tót, és nem egy tulajdonost szeretnénk látni valamennyi gázszolgáltató esetében. Azt nem engedhetjük meg, hogy teljes mértékben monopolizál­ják ezt a piacot valamilyen külföldi érdekeltség számára.- Miniszter úr, gyakorlati­lag az összes tárgyaláson fel­merült, hogy az olaszok lob­bizni akarnak Magyarország­nak az Európai Közösséghez való csatlakozása mellett. Fel­tehetően ennek valamilyen „ára” is van. A magyar priva­tizációhoz túlsúlyban német vagy angol-szász területekről jöttek tőkések. Van-e szándék, érdeklődés a három nagy szektorban - a bankszféra, a távközlés és az energiaszol­gáltatás - olasz tulajdonszer­zésre ?- Minden tárgyaláson szóba került az EU-hoz való csatla­kozás. Az olaszok minden al­kalommal megerősítették, tá­mogatják Magyarországnak ezt a törekvését. Egyetértet­tünk abban, hogy az általuk kidolgozott menetrend ké­pezze alapját a csatlakozási tárgyalásoknak. Mindenki arra számít, hogy a 96-os mi­niszteri konzultációt követően fel fognak gyorsulni az ese­mények, és Magyarország vi­szonylag hamar az EU teljes­jogú tagjává válhat. Egyetlen­egy alkalommal sem kötötte senki a magyar csatlakozást az üzletekhez. A privatizációban meg fog­juk hirdetni a tendereket, tel­jesen azonos feltételekkel ver­senyezhetnek olaszok, és más külföldi érdeklődők. Aki job­ban kínál, az nyer.- Rómában a Confindustria (az olasz gyáriparosok szövet­sége - 4,5 millió munkaválla­lót foglalkoztatnak,) által szervezett találkozón úgy tűnt az olasz üzletemberek biza­lommal vannak hazánk iránt. Jó hangulatú konzultációk- A különböző fórumokon 50-60 emberrel nagyon jó hangulatú konzultációk vol­tak. Nagyon érdekes volt az, amikor új jelentkezők érdek­lődtek a magyarországi befek­tetési lehetőségek, a tőkekiho­zatali lehetőségek iránt, akkor nagyon sok esetben Magyar- országon működő olasz vál­lalkozók voltak azok, akik elmondták, saját rendkívüli pozitív tapasztalataikat a ma­gyarországi működésről. Itt nekünk nagyon sokat magya­rázkodnunk nem is kellett, hi­szen nagyon jó képviselőink vannak Olaszországban, olyan cégek, amelyek már régen dolgoznak Magyarországon. Több cég jelezte további be­fektetési szándékát.- Miniszter úr, az olasz-magyar kereskedelmi kapcsolat éveken át Magyar- ország számára pozitív szal­dóval zárult, 93-ban 30 millió dolláros negatívumot mutatott ki. A legfrissebb adatok sze­rint az idén is negatív lesz, majd 100 milliót fog elérni. Van lehetőség arra, hogy ez megforduljon?-Magyarország 1993 óta valamennyi fontos relációban vesztes külkereskedelmi szal­dóval végzi a tevékenységét. Sajnos Olaszországgal is. Iga­zak a számadatok: 1994-ben kb. 100 millió dolláros pasz- szívummal fejeztük be mint­egy két milliárd dolláros for­galom mellett a kereskedel­met. Nem kormányzati visel­kedésen múlik szerintem, ho­gyan alakul ez a szaldó, de nagyon nagy lehetőségek vannak abban, hogy Magyar- országon működő vállalatok egy része már Olaszországba kíván exportálni. Van esély a felfutásra. E területen nagyon elszaladt a külkereskedel­münk, rengeteg bérmunkát végzünk olasz vállalatok megbízásából, többek között konfekcióipari, cipőipari terü­leteken, és a bérmunkához be­szállított alapanyagok szorí­tottak ki rengeteg, korábban Magyarországról származó alapanyagot. A textilipar, a bőripar nem tud a magyar konfekcióiparnak és cipőipar­nak szállítani, és ehelyett lé­pett be az olasz import. Tár­gyaltunk többekkel arról, hogy ilyen alapanyagokat gyártó iparágakat honosítsa­nak meg Magyarországon. Nagyon bízom benne, hogy te­lepülnek majd textilipari és bőripari ágazatok is.-A magyar-olasz kereske­delmi kapcsolatokra a kis- és középvállalatok tevékenysége a jellemző. Ahogy tapasztal­tam, túl sok támogatást, báto­rítást ezek a vállalatok nem kapnak. Sok kisvállalkozó- Differenciáltabban látom a képet. Kb. 600 vegyesválla­latban 500 millió dolláros a beruházás. Igaz az a szám is, hogy kb. 4000 vállalat vesz részt ebben a kereskedelem­ben. A magyar exportban 2000 vállalat érintett tudomá­som szerint. De közel 80%-át az export-import tevékeny­ségnek huszonegynéhány vál­lalat bonyolítja le. Tehát a koncentráció azért lényegesen nagyobb annál, mint ezekben a számokban érzékelhető. Majdnem természetes, hogy a kisvállalatok inkább az ott­honi kooperációban és a la­kossági szolgáltatásokban ta­lálják meg a helyüket, mint a viszonylag drága befektetése­ket igénylő exportmunkában. Persze, vannak, akik jól meg tudnak élni. Éljenek. Külön­leges támogatást a kisvállala­tok számára saját forrásból fölkínálni Magyarország ed­dig sem, a jövőben sem tud. Egy eszközünk van, azok a nemzetközi hitelek és egyéb források, amelyek kimondot­tan a kisvállalkozások támo­gatására jöttek létre. Ilyenek pl. a japán vagy német forrás­ból ehhez a programhoz kap­csolódó, kisvállalkozást tá­mogató hitelek. Lombosi Jenő Elnézően vagy szigorúan? Nehéz az adós dolga Ismét vita tárgya a sajtóban a külföldi adósságok kezelésének dolga. Mint annyiszor, most is felelevenedtek olyan nézetek, hogy fel kellene mondani az adósságszolgálatot, szünetel­tetni kellene a kamatok fizetését és a törlesztést, de legalábbis az adósság átütemezését kellene kémünk. Ez a vita mindig akkor forrósodik fel, amikor arról ér­tesülünk, hogy valamely ország - legyen az Bulgária vagy Me­xikó - fizetési könnyítéseket kapott a hitelezőitől. Az adósság eltörlésének hívei ilyenkor arra gondolnak, hogy a törölt vagy csökkentett adós­ságszolgálatból visszamaradó összegeket fel lehetne használni belföldi fogyasztásra, felhalmo­zásra, anélkül, hogy újabb adós­ságokba keverednénk. Persze ha a világgazdaság ilyen egy­szerűen működne, akkor senki sem fizetné ki az adósságait, már réges régen nem akadna tő­ketulajdonos, aki hajlandó volna bárkinek is kölcsönt adni. A dolog azonban sokkal ösz- szetettebb. Ha a tavalyi adato­kat vesszük alapul, kiderül, hogy csak a folyó fizetési mér­leg hiányát több mint 3,5 milli­árd USD-értékű újabb külföldi hitel fedezte, ugyancsak a hite­lek terhére nőttek az ország de­vizatartalékai. Összesen csak­nem 5 milliárd dollár áramlott be az országba, mintegy a dup­lája annak, amit a kamatokra ki kellett fizetni. Ha átütemezést kérnénk, a hi­telezők óvakodnának újabb hi­telt nyújtani, mert a tőke általá­ban fél az ilyen országoktól, a külföldi áruszállítók sem adnak fizetési haladékot, portékáikat csak készpénzért hajlandók el­adni. 1974 óta, amióta elkezdődött az eladósodási folyamat, gya­korlatilag a tartozások folyama­tos átütemezését tesszük, az éves adósságteher csökkentése végett kedvezőbb feltételű, ki­sebb kamatozású, hosszabb le­járatú kölcsönökből fizettük vissza a kevésbé kedvező felté­telű adósságainkat. Az ilyen át­ütemezés azonban nem függ a hitelező hozzájárulásától, az adósnak nem kell fizetőképte­lennek nyilvánítania magát. A rossz adós nehezen jut hi­telhez, ezt tapasztalhatjuk a ha­zai bankok hitelezési politikájá­ban is. Nagyon nehezen tudná a világ elfogadni, hogy nekünk magyaroknak kétféle erköl­csünk van: szigor hitelezői mi­nőségünkben, elnéző adósi mi­voltunkban. Bácskai Tamás Üj gyógyszertámogatási rendszer (2.) Országos gyógyszertérkép Március elsejétől - a hivata­los indoklás szerint - a költsé­gek növekedésének megállí­tása, az ésszerűbb gyógyszer- fogyasztás érdekében bevezet­ték az új gyógyszertámogatási rendszert. Az ország patikáinak elszá­molása alapján az Országos Egészségbiztosítási Pénztár megyénként követi a lakosság gyógyszerfogyasztásának ala­kulását. Dr. Hetényi László, a biztosító illetékes osztályveze­tője a következőket mondja:-Az elmúlt év szeptemberé­nek gyógyszerfogyasztását me­gyénként hasonlítottuk össze, mert úgy éreztük, hogy ezek az adatok egy átlagos hónap for­galmát mutatják. Az egy főre jutó havi gyógy­szerköltség (amelynek egy ré­szét természetesen a társada­lombiztosítás állja) legalacso­nyabb értékét, 525 forintot Nógrád megyében, míg a leg­magasabbat, 856 forintot a fő­városban regisztrálták. Az or­szágos átlag szerint minden magyar állampolgár havonta 679 Ft-ot költ patikaszerekre. A fővárosi adatok hátterében nem csak az áll, hogy itt a la­kosság messze többet költ gyógyszerekre. Figyelembe kell venni azt is, hogy Budapest ki­jelölt patikáiban lehet csak hoz­zájutni az egyedi importban be­érkező gyógyszerekhez, s gya­kori az is, hogy a vidékiek, a be­járó dolgozók, a külföldiek is itt váltják be vényeiket, itt vesznek medicinát. Az egy főre jutó fogyasztás sorrendjében Budapest után Ba­ranya megye (774 Ft/hó) követ­kezik, majd Csongrád megye (746 Ft/hó), Bács-Kiskun me­gye (736 Ét/hó), Békés megye (690 Ft/hó), Tolna megye (674 Ft/hó), Veszprém megye (659 Ft/hó), Heves megye (649 Ft/ hó), Jász-Nagykun-Szolnok megye (631 Ft/hó), Vas megye (629 Ft/hó), Zala megye (625 Ft/hó), Győr-Moson-Sopron megye (622 Ft/hó), Somogy megye (613 Ft/hó), Pest megye (610 Ft/hó), Hajdú-Bihar me­gye (605 Ft/hó), Szabolcs- Szatmár-Bereg megye (604 Ft/ hó), Fejér megye (584 Ft/hó), Komárom-Esztergom megye (578 Ft/hó), Borsod-Abaúj- Zemplén megye (560 Ft/hó) és végül a már említett Nógrád megye (525 Ft/hó). MÁRCIUS 5-ÉN, VASÁRNAP DÉLUTÁN PÉCSETT Hazai dallamok Hazai dallamok címmel má­sodszor szervezik meg a Bara­nya megyei németek kulturális nagy rendezvényét március 5-én vasárnap délután 3 órakor Pécsett a Széchenyi Gimnázium sportcsarnokában. A kétórás fesztiválon 19 együttes lép fel közel 300 részt­vevővel, s három színpadon kö­vetik egymást az előadások. Az egész műsort a Dél-dunántúli Körzeti TV felveszi. Fellép a Lippói Ifjúsági Fú­vószenekar, a Babarci Vidám Fiúk Együttes, a szajki ci- tera-duó, á Szajki Ifjúsági Fú­vószenekar, a Sombereki Réz­fúvós Kvintett, a palotabozsoki Martini-zenekar és a Pécsváradi Ifjúsági Fúvószenkar. A tánc­csoportok közül láthatjuk a Ba­barci Német Nemzetiségi Egye­sület táncosait, a töttösi, a lippói gyermek-, a sásdi ifjúsági tánccsoportot és a Mecsekná- dasdi Német Néptáncegyüttest. Énekel a Vókányi Kórus, a Vil­lányi Asszonykórus, a Sombe­reki Vegyeskar, a Szabari Trió, a Töttösi Asszonykórus és Gla­ser Adél pécsváradi tanuló. Nyelvjárási történetet mond Szeiberling Krisztina. A rendezvényre meghívták a most megválasztott elektorokat, a leköszönő kongresszusi kül­dötteket, az egyesületek, klu­bok, kulturcsoportok vezetőit, és azokat a nyugdíjasokat, akik a 60-as, 70-es években a nemze­tiségi kultúra élesztői voltak. Jegyet már nem tudnak adni. De mivel az érdeklődés rendkívül nagy, pünkösdkor és ősszel Ka­talin napján hasonló fesztiválra kerül sor, amikor minden jegy­igényt ki lehet majd elégíteni. A sok-sok érdeklődő megértését kérik. fc 4 I 4 t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom