Új Dunántúli Napló, 1995. március (6. évfolyam, 59-88. szám)
1995-03-04 / 62. szám
1995. március 4., szombat Városaink uj Dunántúli napló 7 Pécsi körkép A bakterek „szóródása” „Egy bakter nem vigyázhat két falura” - írta Mikszáth Kálmán egyik országgyűlési karcolatéban azt a helyzetet jellemezve, hogy a parlament alsóházában nem lehetett megtartani az ülést, mert a miniszter- elnöknek a főrendiházban akadt elfoglaltsága. Mert hát akkoriban még volt főrendiház is, meg voltak bakterek, s az utóbbiak nemcsak vasúti pályaőr gyanánt, hanem olyan közszolgálatban álló személyekként, akik a lakosság éjszakai nyugodalmára vigyáztak. A település alkalmazottjaként egyedül és gyalogosan, úgyhogy semmikép- pén sem tévesztendők össze a rend mai őreivel. S ha már az össze nem tévesztendőket soroljuk: a mik- száthi szólás sem azonosítható azzal a kifejezéssel, hogy egy fenékkel nem lehet két lovon ülni. Mikszáth csak azt hangsúlyozta, hogy egy ember két feladatot nem tud megfelelően ellátni. Ellenben a lovas-változat kritikai élű tanács: Senki ne vállaljon érvényesülése, anyagi haszna, hatalma, hírneve kiterjesztése érdekében több tisztséget, megbízatást, mint ameny- nyinek ellátására idejéből, képességeiből telik! (S itt most nem a számmisztikába süllyedt munkaerő-racionalizálás kifacsart áldozatairól van szó.) Bár a váltott lovakon bemutatott közéleti-cirkuszi produkciókat is lehetne emlegetni, én ugyanolyan teljesítményhiányos ön- és köz-becsapásnak látom a bakterek egyenlőtlen szóródását. (Lesz ez még fizika tantétel!) Van terület, amelyikre nem, s van, amelyikre fölös számban is vigyáznak. A figyelemfosztottak jellegzetessége, hogy vagy már semmi pénz nem jut nekik, vagy eleve csak törődés kellene, ám ez így érdektelen. A divatos területekre ugyan a szükségesnél jóval kevesebb pénz jut, ám ezáltal a valós és a kreált munka és munkakörök mégis gyarap- szanak. (De nem a célra fordítható pénz! Sőt!) A „bakterek” növekvő száma hivatott igazolni, milyen fontosnak tekintett a feladat. Már szinte hozzá sem lehet férni. Elrettentő példa erre a szociális ellátás. Sajnos Pécs Közgyűlése is érzékletesebbé tette ezt a képet egy „ecsetvonással”. Hangsúlyozom, hogy aggályom nem személyi, nem is elvi, hanem nagyon is gyakorlati: szükség van-e szociális feladatokat felügyelő tanácsnokra? Miért is ne, ha nincs elég vigyázó? No de nézzük csak! Létezik egy Népjóléti Iroda, a közgyűlésnek szociális és foglalkoztatási bizottsága is van, "ideiglenes” lakásügyi bizottság ténykedik, s az egyik alpolgármester reszortja a szociális ágazat felügyelete. S nem elég? E területet segíti tehát a tanácsnok, s koordinálja a különböző hasonló tevékenységet folytató társadalmi szervezetek^) és az önkormányzatiak munkáját)?) A szociális menedzserét is beleértve, mert hát ilyen is lesz. Vagy már van is? Ki tudja ezt már számon tartani, hiszen any- nyi bakter ül ezen az egyetlen gebén. Dunai Imre A közgyűlési bizottságok összetétele Jogi- Igazgatási és Ügyrendi Bizottság: Molnár Tamás (elnök, SZDSZ-MDF-FIDESZ-FKgP; a továbbiakban négypárti), Nagy Csaba (négypárti), dr. Kádár Géza (négypárti) és dr. Kékes Ferenc (MSZP) Gazdasági és Vállalkozási Bizottság: Golob Ferenc (elnök, négypárti), dr. Faragó László (négypárti), Mischinger István (Német Nemzetiségi Kör), Szirmai Csaba (MSZP) és ... ? Költségvetési Bizottság: Nagy Csaba (elnök .négypárti), Molnár Tamás (négypárti), Golob Ferenc (négypárti), Galbáts András (négypárti), Petrovics Béla (Nyugdíjasok Egyesülete), Gonda Tibor (MSZP), és Troska Gyula (MSZP). Környezetvédelmi és Városépítészeti Bizottság: dr. Faragó László (elnök, négypárti), Péter Pál (négypárti), dr. Kádár Géza (négypárti), Traj Ferenc (MSZP) és Medvetzky Antal (MSZP). Közlekedési és Kommunális Bizottság: Péter Pál (elnök, négypárti), Helmrich Ferenc (négypárti), Soó László (MSZP), Grisnik Zoltán (MSZP) és ... ? Közoktatási Bizottság: Staub Ernő (elnök, négypárti), Koósz Margit (négypárti), Sashalmi György (Nemzeti Szövetség), Tóth Mihályné (MSZP) és Meixner András (MSZP). Kulturális Bizottság: Tillai Aurél (elnök, négypárti), dr. Romváry Ferenc (négypárti), Staub Ernő (négypárti), dr. Erdődy Gyula (Köztársaság Párt), dr. Újvári Jenő (MSZP) és dr. Kunszt Márta (MSZP). Szociális és Foglalkoztatási Bizottság: Pacur Zsolt (elnök, négypárti), Helmrich Ferenc (négypárti), Liszkay Teréz (Nemzeti Szövetség), Tomics János (Nuygdíjasok Egyesülete) és Simonovics Ferenc (MSZP). Sportbizottság: dr. Bödő László (elnök, Munkáspárt), dr. Romváry Ferenc (négypárti), dr. Szabó László (Köztársaság Párt), Gömzsik Péter (MSZP) és Kukái András (MSZP). Pénzügyi Bizottság: dr. Szabó László (elnök, Köztársaság Párt), Koósz Margit (négypárti), Körömi Attila (négypárti), Hódosi Vera (MSZP) és Meixner András (MSZP). Egészségügyi Bizottság: Liszkay Teréz (elnök, Nemzeti Szövetség), Pacur Zsolt (négypárti), Sashalmi György (Nemzeti Szövetség), Baumgartner Sándor (MSZP) és Hódosi Vera (MSZP) Adóhatáridő! Kétség kívül semmi köze sincs az ünnephez, ám véletlenül mégis egybeesik azzal: a helyi adók, valamint a gépjárműadó befizetésének első félévi határideje március 15. Az Adóiroda az idei első féléves befizetéshez szükséges csekkeket a gépjárműadónál érdekelteknek még tavaly augusztusban postán megküldte. Akinek ez még sincs meg most, az beszerezheti az Adóiroda Szigeti út 33. szám alatti ügyfél- szolgálatánál, vagy a Polgár- mesteri Hivatal Kossuth téri ügyfélszolgálatánál. A határidő elmulasztása késedelmi pótlékkal jár. Ezen felül az törvény bejelentési, bevallási kötelezettség elmulasztása esetére bírság kiszabását is lehetővé teszi a hatóságnak. Dr. Radocsay Csongor, az Adóiroda vezetője szerint tipikus hiba, hogy a járművek vásárlói felülnek a márkakereskedők tájékoztatásának, mely szeVÁLTOZATOK EGY LERÁGOTT CSONTRA Árnyalt fényűzés Rengeteg még a lerágni való a közszolgáltatási csonton. Aki csak hozzáfér, mindig talál rajta újabb és újabb érintetlen darabot - gondolom a csontot kínálók legnagyobb bosszúságára. Hiszen úgy vélhették: ők már mindent lerágtak róla, mielőtt odavetették volna. Ilyen lerágni valót hagyott maga után ama városatyánk, aki olyképpen talált fogalmazni: ha lehetne, az lenne igazából a megoldás , hogy aki nem tudja fizetni a luxuslakás luxusfűtésének a luxusárát, az keressen magának olcsóbb rezsijű, tehát nem luxus lakást. Tudván, hogy a rezsivel egyre nehezebben birkózók nagy többsége nyugdíjas, és más kisember, idegesítő, hogy a gondolatmenetben egyik luxus kergeti a másikat. De vajon csakugyan luxusról van-e szó úgy, ahogy a szó a tudatunkban él. Nem! A kifejezés itteni alkalmazása csak arra jó, hogy fi- gyelemelterelően hamis színben tüntesse fel a „brutális fűtésdíjemelés” körüli problémákat. Luxus-e vajon panellakásban élni? Az elmúlt évtizedekben igyekeztek ugyan tévérzetet kelteni az emberekben akkor, amikor kitalálták, hogy ugyanazon lakásfajtát egyszer „ingyen” lehessen megkapni, másszor teljes értéken szövetkezeti, vagy OTP-lakásként megvenni. De akár így, akár úgy volt, attól még nem vált luxuslakássá az 53 négyzetméter alapterületű panellakás. Még akkor sem, ha valami fantasztikus kitaláció következtében közülük néhány száz felsétált az egyébként luxuslakóterületnek számító Me- csek-oldalra. Az átlag 53 négyzetméterből nem lehetett luxust csinálni, de valójában nem is akart senki. Kényszerszülte négyzetméterek voltak ezek, minden „luxus-megoldástól” megfosztva így lett - úgymond - a legolcsóbb a panellakás. Luxus-e a távfűtés? Nehéz kérdés! Valahogy úgy rögzült a tudatunkban már. régtől fogva, hogy a radiátoros fűtés, amely valaha etázs- vagy központi fűtésként jelent meg, majd távfűtésként vált „tömegtermékké”, valamiféle luxus. Aki azonban a távfűtést „élvezi”, az valami ilyesmivel egészíti ki a kérdést: „de hol a jól fűtött panellakás mostanában?” Mostanában, amikor napok- szám hideg, vagy a langyosnál is langyosabb a radiátor, s konstatáljuk ezt abban a biztos tudatban, hogy a hideg napok a fűtési szezonban ugyanannyiba kerülnek, mint a melegek. A távfűtés különben vélhetően nem luxusszolgáltatásként jelent meg a panellakásokban, hanem mert ez volt a legkézenfekvőbb fűtési módszer. A gázfűtést a gázszabvány nem tette lehetővé, a hagyományos fűtési rendszer idegen a technológiától, esetleges megeremtése pedig túlbonyolította volna az építési rendszert. „Sajnos” a távfűtés nem luxus, hiába tűnik is annak, a panellakás bérlője, tulajdonosa eszi, nem eszi alapon nem kapott mást, vagyis a választás legcsekélyebb lehetősége nél„Sajnos” a távfűtés nem luxus kül így jutott hozzá. Ez tehát tömeges lakásépítés esetén aligha mondható luxusnak. Luxus-e a távfűtés díja? Ha az ismert okok miatt fűtési módot sem minősíthetjük annak, ugyan miért is lehetne luxusjellegű az érte fizetett díj? Ennek viszont vaskosan ellentmond a mai és a holnapi fűtésdíj mértéke. Hajói tudjuk, az elektromos energiatermelés mellék- terméke a több tízezer pécsi lakást fűtő hőenergia, mert ez volt a legolcsóbb megoldás. (S amiért télen-nyáron fizetjük az úgynevezett alapdíjat, de vajon fizetjük-e ugyanezt az áramdíjban is?) Ha pedig rosszul tudjuk, akkor nem kellene-e a hőszolgáltatást a hőtermelőre bízni? Hátha olcsóbb lenne a fogyasztók számára, ha ez egyáltalán még szempont? Fotó: Löfner Gábor Szedni a sátorfát? A luxus ilyetén vizsgálgatása után helyénvaló lehet-e még arra biztatni, hogy aki nem bírja, menjen olcsóbb rezsijű lakásba. Persze, szépen hangzik ez, s talán logikus is lenne. Csakhogy a megoldhatatlanságnak - az egyszeri plébánossal szólva - ezer oka is van. De csak egyet mondunk: nincs olcsó rezsijű lakás. Az embereket az utóbbi évtizedben egyébként arra késztették, hogy megvásárolják a tanácsi bérlakásukat. Hol van ma még az az ingatlankereskedelem, amely le tudna vezényelni - ha lenne is hozzá lakásalap (de nincs!) - egy hirtelen megjelenő tömeges lakáscsere igényt?. A kényszerű életmód- váltás okozta káros hatásokról pedig már ne is beszéljünk. Hársfai István Városkép-album Gyermekkorunkban talán ilyennek képzeljük a mesebeli tündérkerteket. Növénytenger, hajló, ölelkező faágak, madárcsicsergés vonzza a kíváncsiskodókat a Megyei Könyvtár belső udvarába, az Apáca utcában. Most még zárva a kapu, de amint az idő engedi, tavasztól őszig számos kulturális rendezvénnyel várja az érdeklődőket ez a hangulatos, mindig rendezett környezet Fotó: Müller \ » rint azok teljesítik a bejelentést helyettük. Ám amit megtehetnek, az nem elégséges adatszolgáltatás. Az adóhatóság kénytelen ragaszkodni a gépjármű forgalmi engedélye rendőrhatósági átírása utáni tulajdonosi bejelentéshez az előírt formanyomtatványon. Az új tulajdonos az átírást követő hónap első napjától válik adóalannyá, innen számítva 15 napon belül kell megtennie a bejelentést. D. I. Koldusaink A Monarchia idején, a „ boldog békeidőkben ” az arra szerveződött jótékony- sági egyesületek segítettek a koldusokon és a tehetős magánszemélyek kötelességüknek érezték az adakozást, a szegénykonyhák, szegényházak fenntartását. Trianon és az antant-szerb megszállás után az utódállamok területéről sokan jöttek a városainkba, s az ő ellátásukról is gondoskodni kellett, az 1929/33-as világválság idején pedig addig soha nem látott nélkülözés köszöntött be. A városi törvényhatóság rendeletileg tiltotta be a koldulást, a tehetős személyek viszont adományaikkal járultak hozzá, hogy ez betartható is legyen. A második világháború újra felszínre hozta ezt a kérdést, de 1950 után a „szőnyeg alá söpörték”. Az utóbbi időkben ismét egyre több kéregető tűnik föl, viszont az adakozókedv apadását - az önös érdekek mellett - sajnos a fals tapasztalatok is erősítik. Emlékezzünk viszont a Széchenyi Gimnáziumnál hajdan kéregető vak férfira. Katonaruhája, magatartása, sőt kutyájának odaadó hűsége is tiszteletet parancsolt. Személyében a világháború és viharos történelmünk önhibáján kívül tragikus sorsú tanújával találkoztunk. Dr. Vargha Dezső Közgyűlési előzetes Jövő csütörtökön, március 9-én 9 órai kezdettel tartja következő ülését a város közgyűlése. Az előzetes napirendi javaslatok között szerepel a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátásokról szóló rendelet-tervezet, a távhőellátás egyes kérdéseiről szóló rendelet újabb módosítása, a Pécs Me- csekszabolcsi Településrészi Önkormányzat vezetőjének és tagjainak megválasztása és a 1996-ban induló céltámogatásos fejlesztések pályázatai. Meghosszabbított megbízás a VTV-nél Jelentős átalakulásban van, megszűnik csak kábeltelevízió lenni a Városi Televízió: a Hírközlési Főfelügyelettől megkapta a frekvencia engedély. Ennek birtokában áttérhet a műsorok sugárzására napi 10 óra időtartamban. Az új lehetőség számottevő technikai és személyi fejlesztést és intézményi átszervezést tesz szükségessé. E körülményre tekintettel a közgyűlés célszerűségből nem írt ki új pályázatot, hanem az átalakulás idejére - de legfeljebb egy évre - meghosszabbította Kismányoki Ká- rolynak, a VTV stúdióvezetőjének február végén lejárt megbízatását.
