Új Dunántúli Napló, 1995. március (6. évfolyam, 59-88. szám)
1995-03-17 / 74. szám
10 D^inántúli Napló Háttér 1995. március 17., péntek A kultusztárca új államtitkára Szabó Zoltán Kis magyar szindikalizmus Másnap a Parlamentben Horn Gyula rezzenéstelen arccal ülte végig az Országgyűlés hétfő délutáni kétórás vitáját, amelyben mindössze hazugnak, családgyilkosnak, özvegyek és árvák megszomorító- jának, nemzetárulónak nevezték őt, pártját és kormányát, továbbá azonnali lemondásra szólították fel. Nem tudott jóízűen nevetni A belső feszültségről mindössze az árulkodhatott, hogy nem tudott olyan jóízűen kacagni Torgyán József szenvedélyes szónoklatán, mint például Bokros Lajos pénzügy- miniszter. A miniszterelnök magatartásán, vitaindító, tizenötperces beszámolójának és két órával később néhány perces válaszának hangnemén az érződött: a dolgok nem itt dőlnek el. Számára valószínűleg a vasárnapi kormányülést megelőző személyes döntés lehetett a legfontosabb, amikor meggyőzetett arról, hogy nincs más választása. A többi már politikai taktika kérdése: keresztül vinni a döntést nem is a parlamentben, hanem - saját pártján, a parlamenti frakción, a pártszervezeteken és bázison, ideértve mindenekelőtt a szakszervezeteket. Az elmúlt hetek hónapok sorozatos kiszivárogtatásai után ezúttal olyan jól sikerült konspirálni, hogy a vasárnap délutáni döntések az MSZP elnökségét és Nagy Sándor MSZOSZ-ét épp olyan váratlanul érték, láthatóan éppúgy sokkolták, mint a közvéleményt. Egy héttel korábban az MSZP elnöksége még határozatban utasította el az egyetemi tandíjak bevezetését. 24 órával a vasárnapi döntés előtt pedig Szekeres Imre, a párt al- elnöke, a parlamenti frakció vezetője azt nyilatkozta: nem lesznek életszínvonal-csökkentő intézkedések. Nos, lettek, és hétfőn Szekeres a parlamentben a frakció nevében - miután teljes támogatásáról biztosította a kormányt és Horn Gyulát - csak reményét fejezhette ki, hogy a kormány „visszatér az érdekegyeztetéshez és kidolgozza a szociális intézményrendszer programját.” Az ám, az érdekegyeztetés: Horn Gyula szinte önmaga ellen biztosította be Bokros Lajos pénzügyminisztert, amikor még vasárnap kijelentette: az Érdekegyeztető Tanácsban a szociális partnerekkel csak az elhatározott intézkedések végrehajtásáról, a lényeget nem érintő részletekről lehet vita, s itt nyilván elsősorban Nagy Sándorra gondolt, aki egy héttel korábban sokkal kisebb jelentőségű ügyből csinált politikai szakítópróbát, lemondva a szocialista frakcióelnökség tagságáról. A szakszervezeteknek elfogadhatatlan Az MSZOSZ elnöke most első zavarában elkerülhetetlennek nevezte a megszorító intézkedéseket, és csak elvileg vetette fel, hogy egy tisztességes piacgazdaságban nem illik központilag szabályozni a béreket, továbbá természetesen megfelelő kompenzációt szorgalmazott a legrászorultab- baknak. Ez azonban csak az első reakció volt, s lehet, hogy nem is a meglepetés miatt, hanem mert Nagy Sándor is tapasztalt politikus, és ezúttal a nyílt harcnál több esélyt lát a konkrét intézkedések színfalak mögötti befolyásolásában, a már oly sok nagy elszánást megfejtő lobbyharcban. Végül is egy éve, a választások előtt éppen emiatt kötött együttműködési megállapodást az MSZOSZ szocialista szociáldemokrata platformja az MSZP-vel, s ezért került be szocialista jelöltként a parlamentbe Nagy Sándor mellett Paszternák László, a vasasok, Schalkhammer Antal, a bányászok szakszervezeti elnöke, vagy Szöllősi Istvánná, a Pedagógus Szakszervezet főtitkára. Olyan szakszervezeti politikusok tehát, akik - legyenek bármily okosak, távolba tekin- tők, tisztességesek - helyzetüknél fogva nem tehetnek mást, mint hogy szembeszáll- janak a mostanihoz hasonló kormányzati intézkedésekkel. Ez kiderült már tavaly ősszel, amikor sikerült hatástalanítani Békési László pótköltségvetését, vagy amikor megakadályozták, hogy a társadalmigazdasági megállapodásról folytatott érdekegyeztető tárgyalások keretében egyáltalán szóba kerüljenek a mostanihoz hasonló elképzelések. Rövid habozás után viszont hétfőn este az MSZOSZ ügyvivő testületé már elfogadhatatlannak minősítette a kormány szociális elképzeléseit. Az MSZP-vel szövetséges szakszervezeti vezetőket is szorítja a konkurrencia, s a májusban esedékes üzemi tanácsi választások, amelyek nemcsak a szakszervezeti konföderációk pillanatnyi népszerűségéről, erőviszonyáról, hanem a valamikori SZOT-vagyon végleges elosztásáról is döntenek majd. S a rivális szakszervezetek valóban harciasabban reagáltak. Ehhez az is hozzájárult, hogy az Érdekegyeztető Tanácsban képviselt hat szervezet-konföderáció közül kettőt, a Ligát és az Értelmiségi Szak- szervezetek Szövetségét „elfelejtették” meghívni a vasárnapi tájékoztatóra, amikor Horn Gyula beszámolt a kormánydöntésekről. Persze nem ez az udvariatlanság volt a döntő, mert például Palkovics Imre, a Munkástanácsok elnöke, aki ott volt, egyszerűen képtelenségnek minősítette a rászorultsági elv érvényesítését a szociális ellátásban mindaddig, amíg a jövedelmi adórendszer nem a családok helyzetén alapul. Alapvető érdekellentétek Ezekben a napokban-hetekben valószínűleg eldől az a hol politikai, hol szervezet-szociológiai vita, hogy vajon helyes döntés volt-e - mindkét fél részéről - a szakszervezeti vezetők parlamenti képviselővé avanzsálása. A Szocialista Párt azt remélte, hogy lényegében a késő szocializmus érdekbeszámítá- sos modelljének folytatásaként saját parlamenti keretei között integrálni és kezelni tudja a kormányzattól eltérő szak- szervezeti érdekeket. Ugyanez Nagy Sándor számára a „sáncokon belülre” kerülést jelentette. Most viszont alapvető érdekellentétekről van szó ... Hajdú András Fordulat a gazdaságpolitikában? A legutóbbi kormánydöntés margójára Szabó Zoltán nem mindennapi körülmények között lett a kulturális tárca politikai államtitkára: szocialista képviselő, de e posztra mégis az SZDSZ javasolta. A 40 éves kutató-matematikus 1983-ban doktorált, s ma is adjunktusként tanít az ELTE Természettudományi karán. Úgy érzi, kevésbé lett volna meglepve, ha 1994 nyarán kerül szóba a neve, hiszen azóta nagyon beleásta magát az Európai Integráció problémájába.-Nem a kultúra, nem az oktatásügy a szakterülete. Hogyan esett mégis Önre a választás?- Az utóbbi időben az Európai Integráció témakörével foglalkoztam, de azért a kultusz- tárca sem idegen tőlem: 15 éve egyetemen tanítok. A tudományos kutatás sem ismeretlen számomra, hiszen 1980-ban kutató-matematikusként végeztem az ELTE-n. De az Európa- politika, amellyel az elmúlt nyolc hónapban foglalkoztam, érintette a kontinens felsőoktatásával való kapcsolatok ápolását, szorosabbá fűzését is. Ezek azok a területek, amelyekhez szakmai értelemben is van közöm. A közoktatás olyan, mint a foci: mindenki ért hozzá, tehát én is. A színházzal, filmművészettel annyi a kapcsolatom, hogy szívesen eljárok az előadásokra.-A politikai államtitkárnak azonban nem is kell minden területen abszolút otthonosan mozognia, hiszen más a feladata.- Bár a politikai államtitkár feladatköre nem teljesen körvonalazódott, azt gondolom, valóban nem várják el tőlem a tárcához tartozó valamennyi terület átfogó, mély szakmai ismeretét. Erről az jut eszembe, amikor annak idején az Antall- kormány egyik földművelésügyi miniszterétől megkérdezték: mennyi köze van a földhöz? Erre ő azt felelte: van egy hobbi-kertje. Szerintem egy „normális” országban erre a kérdésre azt válaszolja a miniszter: nem tudja megkülönböztetni a búzát a rozstól, de nem is ez a feladata. Hasonló a helyzet velem is: szerencsére nem nekem kell a legkiválóbb közoktatási szakembernek, színikritikusnak lennem, hiszen a politikai államtitkár politikai feladatokat lát el.- Mennyire lehet sikeres vezető valaki egy olyan tárcánál, amelyik az utóbbi időkben a támadások kereszttüzében áll? Mintegy ötméteres szakaszon pénteken átvágják a nagymarosi körtöltést - közölte Vincze László a FŐBER Kft. területi igazgatója csütörtökön az MTI érdeklődésére. Jelenleg - a korábbi természetes vízfeltöltődés miatt - egy méterrel alacsonyabb csak a vízszint a töltésen belül, s ez alkalmas a bontás megkezdéséhez. A bontás megkezdése előtt már mintegy 4 méterrel csökkentették a töltés magasságát, az átvágás szakaszán pedig teljesen megközelítették a külső vízszintet. Az átvágást eredetileg korábbra tervezték, de a Dunán levonuló árhullám miatt- Annyi támadás éri a kulturális tárcát, hogy most úgy tűnik, eleve reménytelen feladatra vállalkoztam, ebbe csak bele lehet bukni. A másik oldalról viszont, aki a támadásokat ügyesen veri vissza, az nagyon látványos sikereket érhet el. Rajtam és azon a politikai támogatottságon múlik a siker, amelyet a miniszterelnök és a frakcióm is megígért. Fodor Gábor miniszterrel jó a kapcsolatom, remélem nem a mi személyes viszonyunkon múlik majd az én, vagy a tárca sikeres működése. Természetesen azt szeretném, ha sikeres tárca lenne a miénk.- Sokan furcsának tartják, hogy önt nem saját pártja, hanem a koalíciós partner javasolta e tisztségre.-Kétségtelen, ez nem megszokott eljárás. Ilyen esetről nem is tudok, csak olyanról, amikor a személy-választás mögött konkrét politikai alku állt. Ahhoz, hogy ilyesmi egy párt vezetésében szóba kerüljön, szokatlan helyzet kell, mint amilyen a kultuszminisztériumot jellemzi. Biztos, e döntés mögött olyan megfontolás is szerepet játszott, hogy mostantól ne az SZDSZ, hanem a kormány kudarca vagy sikere legyen minden lépésünk. Személy szerint magam is indokoltnak tartom az ilyen koalíciós felelősségvállalást. Az SZDSZ a javaslattal, az MSZP a jóváhagyással nyilvánította ki hosszú távú koalíciós szándékát.- Mit tudhatunk meg Szabó Zoltán „előéletéről”?- Tizenkét évi MSZMP tagság után első párt-megbízatásként elküldték a feloszlató kongresszusra, s ott becsülettel megszavaztam a feloszlást. Az MSZP-nek alapító tagja vagyok. Voltam a párt budapesti ügyvivője, az országos választmány elnökhelyettese. 1990- ben kerületi képviselőjelölt voltam abban a budapesti VII. kerületben, ahonnan most bejutottam a parlamentbe. 1991- ben a Demokratikus Charta szóvivője is voltam.-Ha nem tanít, kutat, vagy politizál, mivel tölti a szabadidejét?- Nem sok van belőle. 1990- ig a hobbim volt a politika, most a főfoglalkozásom. Szeretek olvasni, s ha csak tehetem, összejövök a barátaimmal, akik mindig elmondják, mit csinálunk rosszul. Persze mindegyik másként csinálná , jól”. Azt hiszem éppen ettől a barátaim. a ezeket munkákat későbbre kellett halasztani. Az átvágást követően - szeptemberig - fokozatosan bontják tovább a töltést, akkor viszont még megtörténhet a hajóforgalom átterelése az új hajóútra. Amikor már az alvízi oldalon is megbontják a töltést, akkor a középső részt közrefogva, két oldalon folyik majd a Duna. Fokozatosan zárják a jelenlegi és szélesítik az új hajóútat. Egy ideig a jelenlegi és az új hajóút annyira keskeny lesz, hogy csak egyirányú forgalomra lesz alkalmas. Szeptemberben a körtöltésen belül kialakított új hajóútra terelik a forgalmat. Az idei március második vasárnapja emlékezetes dátumként kerül be a legújabb kor gazdaságtörténetébe. E napon a kormány nemcsak saját tétlenkedésével szakított, hanem évtizedes beidegződésekkel is. Kevesen tudják, hogy a magyar valuta túlértékeltségének gyakorlata még 1931-ben alakult ki. A kötött devizagazdálkodás akkori bevezetése elválasztotta egymástól a forint belső vásárlóerejét és külföldi árfolyamát, lehetővé tette az importárak elszakítását a belföldi árszínvonaltól. Ezzel kezdetét vette a magyar gazdaság szerkezetének torzulása: a mesterséges ár- és költségviszonyok közepette ésszerűnek tűnt sok minden, ami valójában észszerűden. Tilalmak, devizaszabályozás, szubjektív alapon működő exportösztönzés, importkorlátozás jellemzi azóta is az állami gazdaságpolitikát. A mostani kormánydöntés ha nem is volt egészen váratlan - alighanem megrázta a gazdasági élet valamennyi szereplőjét. A leértékelés nagysága, a törölt költségvetési tételek ösz- szege lényegesen nagyobb, mint amekkora szigorításra a kormány korábban bármikor elszánta magát. Ezt a határozottságot az állam külföldi fizetőképességét fenyegető veszély, s a korábbi lépések eredménytelensége indokolja. A pénzpiac a ténylegesen el- határozottnál nagyobb leértékelésre számított, hiszen egy nyitott országnak, amelynek az exportban ma még csak az olcsósága az előnye, nem várhatja el, hogy belföldi áremelkedéseit a külföld elfogadja. A meghirdetett leértékelési lépések azonban világossá tették a kormány szándékait, s megvalósításuk ütemezését is: gátat akarnak vetni a parttalan találgatásokon alapuló várakozásoknak, a spekulációnak. A fizetési mérleg felbillent, ebben a helyzetben az import kettős drágítása - a leértékelés és a vámok emelése - talán segít megtalálni az egyensúlyt, hiszen eddig az export jelentős növekedésével sem lehetett ellentételezni az elsősorban fogyasztási célú behozatal-emelkedést. Az elmúlt 6-7 esztendőben túl gyorsan nyitottuk meg a hazai piacot a külföld előtt, gyorsabban, mint amekkora fogadókészséget tanúsítottak a magyar áruk iránt a külföldi partnerek. Minőségi változás az is, hogy a kormány elszánta végre magát a szociális juttatások rendszerének reformjára. Azzal, hogy nem az egyenlősdi, hanem a rászorultsági elv szerinti támogatások mellett voksolt, egy újabb lépést tett a gazdaság piacosítása felé. Mindez hová vezet? A leértékelések folytatódása kétségtelenül az árszínvonal további gyorsuló emelkedését hozza magával. Az import drágulása miatt az év végéig á fogyasztói árak várhatóan mintegy 36 százalékkal, a termelői árak durván az utóbbi felével növekednek majd. A mostani és a még hátralévő leértékeléseknek azonban csak akkor lesz foganatjuk, ha a fizetőképes kereslet az árszint emelkedésénél kisebb mértékben növekszik, ha a belföldi fogyasztás mérséklődik, ha fordul a kocka és nem újabb hitelekből, hanem külpiaci sikereinkből próbálunk megélni. A helyzet kulcsa a jegybank kezében van. Ha nem kerül a kelleténél több pénz forgalomba, akkor a hazai kereskedők és termelők kénytelenek lesznek az áremelkedések terhének egy részét költségcsökkentéssel, nyereségmérsékléssel „lenyelni” és akkor az infláció, bár gyorsul, de kordában tartható. Bácskai Tamás Szalóky Eszter Bontják a nagymarosi töltést t 4 i 4 4
