Új Dunántúli Napló, 1995. március (6. évfolyam, 59-88. szám)

1995-03-11 / 69. szám

1995. március 11., szombat Magazin új Dunántúli napló 15 EGY CSODAGYEREK ÉLETÚTJA Ki vitte csődbe a Barings Bankot? (Ami nem sikerült évszázado­kon át a világ legnagyobb bankja­inak, az sikerült néhány óra alatt egy fiatalembernek: csődbe ker­gette az angol királynő bankját, a londoni Barings Bankot. Róla be­szél a világ.) Amikor Nick Leeson kisgyerek volt, állandóan kért valamit a szü­leitől. Nem nagy dolgokat, hol egy futballcipőt, hol azt, hogy kü­lön szobája lehessen, de ezek a kívánságai nem teljesültek. A papának, aki Watfordban, London egyik elővárosában la­kott, egyszerűen nem telt ilyen luxusdolgokra. Nick Leesonnak - akit barátai később „Lucky Lee- son”-nak, vagyis Szerencsés Lee­sonnak neveztek - ezért magának kellett gondoskodnia vágyai ki­elégítéséről. Igaz, később már nem futball- cipő, vagy külön szoba volt napi­renden, hanem sportautó, jacht, luxuslakás, luxusnő és sok-sok- millió dollár. Az építőmunkás és az ápolónő legidősebb gyermeke - van még három testvére - 1987-ben, a mama halálakor, amikor a család a teljes anyagi összeomlás szélén állt, az asztalra csapott és kijelen­tette: „Harmincéves koromra gazdag leszek és akkor többé már nem kell dolgoznom. És nektek sem!” A szülők minden garast a fogukhoz verve jónevű gimnázi­umba járatták a fiúkat, de nem volt sok köszönet benne. Igaz, Nick, a vidám fickó, az osztály bohóca igen népszerű volt, de a matematikában a leggyöngébbek közé tartozott - tanára biztos volt abban, hogy sohasem fog szá­mokkal dolgozni - és az érettsé­gin megbukott. A bukott diákot 1985-ben egy kis angol bank alkalmazta, majd két évvel később egy amerikai cég brit fiókjához ment át, ahol már évi 40 ezer dollárt keresett. Leeson 1990-ben lett a nagymúltú Barings bankház alkalmazottja. Ekkor már évi 120 ezer dollárt ke­resett, a munka megszállottjaként reggel 7 órakor a telefonnál ült és az utolsók között távozott az épü­letből. Munkatársai nem fogadták be maguk közé a munkásfiút - kigúnyolták rossz öltönyei miatt, s azért, hogy nem bírta az italt és szörnyű akcentussal beszélt. Főnökei 1992 márciusában en­nek ellenére kinevezték Szinga­púrba fő üzletkötőnek. Leeson új állomáshelyére már feleségének, korábbi kolléganőjének, Lisa Simsnek a társaságában érkezett, s úgy döntött, hogy nagy üzleteket csinál. Ez kezdetben sikerült is, Szingapúr kezdett profitot hozni, Leeson luxuslakásban lakott, se­lyemöltönyökben feszített, Pors­che kocsin járt. És dőlt hozzá a pénz - tavaly a fizetése és a prémiuma megha­ladta a 3 millió dollárt! Leeson ekkor már a figyelmeztetések el­lenére sem tudta visszafogni ma­gát sem az üzleti kockázatban, sem a magánéletben. Állandóan ivott, részegen homokzátonyra futott a jachtjával, az egyik disz­kóban azzal szórakoztatta a höl­gyeket, hogy levetkőzött előttük, klubja tagjainak pedig a csupasz hátsóját mutatta. Huszonnyolca­dik születésnapját egy bomeói lu­xusszállóban ünnepelte, s azt mondta a feleségének, hogy most fog nyugdíjba menni. A 428. számú lakosztályban értesült a Barings Bank összeomlásáról, amit hazárd és senki által sem el­lenőrzött pénzügyi manővereivel egyedül ás kizárólag ő okozott. Nem akármilyen teljesítmény . . . Most a németországi Höchst börtönének lakója, s egy időre tel­jesülhet gyerekkori vágya is: kü­lön szobája van. Makai György Nick Leeson (balról) immár letartóztatásban A HATÁR HOSSZÁTÓL FÜGG A TÁMOGATÁS MÉRTÉKE A PHARE nem pénzintézet A PHARE programról min­denki hallott már, s a szakem­berek kivételével szinte senki nem tudja, mi az. Röviden: az Eu­rópai Unió ennek a programnak a segítségével igyekszik elősegíteni Kelet-Közép-Európa felkészülé­sét az EU-hoz való későbbi csat­lakozásra. Magyarország a hét vezető ipari ország 1989. évi kez­deményezése eredményeként 1990. óta egyik első kedvezmé­nyezettje az Éurópai Unió által fi­nanszírozott PHARE program­nak. Az 1995-ben újult energiával folytatódó PHARE keretében ki­emelt figyelmet kap a közlekedés fejlesztése, a határátkelőhelyek modernizálása, az energiaszektor és a környezetvédelem. Ezeken túlmenően projektek indulnak a felsőoktatás, a távoktatás, keres­kedelem-fejlesztés, távközlés és a postai szolgáltatások terén. Bár az 1995. évi forrásokról még nem született döntés, az ösz- szeg mintegy 15 százalékos emelkedésére lehet számítani a tavalyihoz képest. A határmenti programmal együtt összesen 95 millió ECU (egy ECU 130 Ft) lesz a támogatások összege, ami tulajdonképpen kevesebb az 1993. évinél, de több az 1994. évinél. E furcsaságnak az az oka, hogy eredetileg Magyarországra nem terjedt ki a határmenti program, sőt 1993-ban a határmenti forga­lom fejlesztésére költendő össze­get levonták a teljes summából, ami Magyarország szempontjából 20 százalék veszteséget jelentett tavaly. A változás Ausztriának az EU-ba történt felvételével követ­kezett be. 1995-ben így újabb for­rás áll rendelkezésre, de mivel a határmenti forgalom támogatása egyenesen arányos a határszakasz hosszával és mivel a ma­gyar-osztrák határ nem túlságo­san hosszú, a növekedés szeré­nyebb, mint szeretnénk, mintegy 10 millió ECU. A határmenti együttműködés várhatóan Vas, Győr-Mo- son-Sopron és Zala megyékre ter­jed ki a magyar oldalon, Ausztria részéről pedig Burgenland, Alsó-Ausztria, Stájerország és Bécs fog részt venni a program­ban. A Program első évében, 1990-ben még csak Magyaror­szág és Lengyelország voltak a kedvezményezettek. 1991-ben a PHARE országok köre a Cseh és Szlovák Köztársasággal, Bulgári­ával, Jugoszláviával (ennek státu­szát később felfüggesztették), Romániával bővült. 1992-ben a támogatott országok közé kerül­tek a balti államok, Albánia és Szlovénia is. Az 1990. évi költ­ségvetés, amely csak Lengyelor­szág és Magyarország számára szólt, 500 millió ECU volt. 1994-ben a teljes költségvetés 990 millió ECU 11 ország szá­mára. A PHARE nem pénzintézet, amelyhez vállalkozások, magán vagy kormányzati intézmények pályázhatnának közvetlen pro­jekt-finanszírozásért: a PHARE elsősorban kormányzati progra­mokat finanszíroz. A támogatás általában tanulmányok, stratégiai tanácsadás, szakmai segítségnyúj­tás és képzés formájában valósult meg, de berendezések szállítására is volt lehetőség. A program ma­gyar társelnökei (az IKM és a külügyminisztérium államtitkára) arra hívták fel a figyelmet, hogy 1994-től a program - bizonyos korlátok között - beruházások (társ)finanszírozására is használ­ható. A támogatási programok át­lagos életciklusa három év. Az 1990. évi projektek gyakorlatilag lezárultak. Jelenleg az 1991-92-93. éviek megvalósítása van folyamatban. Az 1994. évi programok végrehajtása az elbírá­lási folyamat viszonylagos ne­hézkessége miatt általában csak 1995-ben indul. A PHARE 1994. évi főbb ha­zai programjai: 1. Közlekedési infrastruktúra fejlesztés (18 mill. ECU), 2. TEMPUS (16 mill. ECU), 3. környezetvédelem és energia (15,5 mill. ECU), 4. hatá­rátkelőhely fejlesztés (Rajka - 8 mill. ECU), 5. felsőoktatás fej­lesztés szintén 8 millió ECU stb. A PHARE életképességét lát­szik igazolni, hogy a program, melyet annak idején azzal a kife­jezett céllal hoztak létre, hogy si­mábbá tegyék a kelet-közép eu­rópai államok útját a nyugat-eu­rópai integráció felé, az EU Es- senben született politikai kötele­zettségvállalása értelmében az 1995-99-es időszakban is folyta­tódik. Ezáltal lehetőség nyílik arra, hogy a közép-kelet európai régió kedvezményezett országai középtávon számolhassanak a PHARE forrásaival és megvaló­sulhasson a programok középtávú tervezése, amelyet Magyarország régóta szorgalmazott. A fájó Párizs A Kreatúra Kisszínpad illatos előadásáról Nagyszabású produkcióval je­lentkezett a Kreatúra Kisszínpad a Pécsi Harmadik Színházban. A Janus Pannonius Tudományegye­tem Bölcsészkarának mintegy negyven hallgatója és oktatója fogott össze, hogy Charles Baude­laire verseiből létrehozzon egy színházi estet „A fájó Párizs” címmel. A költeményeket tizen­három idegen nyelvre (olasz, orosz, lengyel, angol, német, arab, horvát, finn, észt, román, jiddis, spanyol, kínai) fordították le, és megkomponált rendben hangszalagra mondták. A szín­padi játékban, amellyel a versek gondolatszintjeit próbálták meg felvillantani, már csak négyen szerepeltek. Balogh E. Csaba, Rácz Mónika, Hegedűs Bea és Balogh Robert. Az előadást igen jó minőségű élő jazz-zene kísérte. A műsorfüzetből kiderült, hogy Balogh Robert, az est ren­dezője a dekadenciának egy hu­mánusabb képét kívánta bemu­tatni. A többnyelvűséggel pedig a kulturális összetartozást, a gondo­lat egyetemességét akarta megje­leníteni. Úgy érzem azonban, hogy ezeket a célokat igazán csak a hangfelvétel tudta megközelí­teni. Ennek megszerkesztése, a rajta szereplő szövegek művészi előadása remek hangjátéknak fe­lelne meg. A színpadi mozgás azonban, amely négy felkötött sti­lizált hulla között kezdődött meg, csak nehezen tudta lekötni a fi­gyelmemet. Csak néha rajzoló­dott ki értelmük, és így ritkán ré­szesítettek élményben. Főként az előadás utolsó húsz perce tette próbára a nézők türel­mét. Ekkor csak idegen nyelven hallhattuk a költeményeket, mi­közben három szereplő három ki­feszített lepelbe burkolózva tett szűk területen mozogva tánclépé­seket. A költőt megtestesítő Ba­logh Robert közben morfondíro­zott, és különböző illatú parfü­mökkel, füstölőkkel szagosította be a nézőteret. Majd végül Baude­laire soraival arra kérte a megje­lenteket, hogy borral, verssel vagy erénnyel, de rúgjanak be. Á jelenetsor filozófiai értelme világosnak tűnik előttem. A léte­zés, az idő korlátái között vergődő figurákat láthattunk a színpadon, miközben mi magunk is éreztük az idő lelassult mozgásának kín- szenvedését. Ezek után valóban jól esett volna a mámor, amiben az előadás, sajnos, engem nem ré­szesített. Újvári G. PUSZTUL A DZSUNGEL, KIHALNAK A PIGMEUSOK Az őserdő törpéi Először Amazóniából jött a hír: a pusztuló esőerdők fel­boríthatják a Föld éghajlati egyensúlyát, és egész népek, törzsek fogyatkozásához, majd eltűnéséhez vezetnek. Ä tudósok most Afrikából kongatták meg a vészharan­got. Egyebek közt a földke­rekség legkisebb emberei, a pigmeusok felett szólalt meg a lélekharang. Ahogyan ritkul körülöttük a védő-tápláló erdő, úgy fogy el életterük, s ma már statisz­tikai tény, hogy a teljes kiha­lás veszélye fenyegeti őket. A pigmeus férfiak átlagos magassága 143, a nőké 136 centiméter. Az egyiptomi fá­raók előszeretettel vásároltak ilyen csodabogarakat a szor­gos rabszolgakereskedőktől: bohócokként emelték az ud­var fényét. Nemcsak termetük, de tár­sadalmi szerkezetük, nyel­vük, hitviláguk is különbözik a többi afrikai törzsétől. Legnagyobb népességük a mai Zaireban, az egykori Belga-Kongóban él, összesen mintegy 25 ezer ember. Kü­lönböző kisebb csoportjaik tengődnek siralmas körülmé­nyek között Ruandában,a Közép-Afrikai Köztársaság­ban, Gabonban és Kamerun­ban is. Az életképességük semmivel sem rosszabb, mint mondjuk a bantuké, vadá- szó-halászó-gyűjtögető élet­módjuk megfelel a primití­vebb törzsek archaikus nor­máinak. Nincsenek főnökeik, életüket valami sajátos ős­demokrácia alapján rendezték be. Vallásuk is egyedi Afri­kában: az egyistenhit külö­nös, a természettel összefo­nódó változata. Meglepő bé­kességben élnek magasabb növésű szomszédaikkal, a bantukkal és másokkal. Colin Turnbull amerikai etnográfus már az ötvenes években terjedelmes tanul­mányban hívta fel a figyel­met arra, hogy az ültetvények terjeszkedésével, a korszerű, nagyüzemi fakitermeléssel a törpéket a kihalás fenyegeti. „Mint az amerikai hőskorban - írta egyik cikkében Turn- bull. - Ott is a bennszülöttek hulláin dübörögött be a be­vándorlóknak életet, az ősla­kosoknak csaknem a teljes kipusztulást jelentő civilizá­ció.” TISZTA A LEVEGŐ? HA NEM: Kapcsolja be a BI0NAIRE-t! A környezeti ártalmakkal terhelt világban egyre többen szenvednek a belélegzett levegő negatív hatásaitól. Ezek az em­berek egyszersmind hajlamo­sabbak a különböző allergiákra, meghűléses betegségekre. Fokozott veszélynek vannak kitéve azok, akik olyan zárt iro­dákban, helyiségekben dolgoz­nak amelyek levegője - a szak­értők által végzett mérések sze­rint - gyakran szennyezettebb, mint egy iparvidék külső leve­gője. A jelenség annyira elter­jedt, hogy már neve is van: „be­teg épület szindrómának" hív­ják a témakörrel foglalkozó szakemberek. A veszéllyel, a kellemetlen problémával nem kell együtt él­nünk. A komlói CARBOKER Kft. jóvoltából most már Ma­gyarországon is kaphatók a vi­lágon egyre népszerűbb B10- NAIRE berendezések, amelyek mentesítik a levegőt az egész­ségre káros tartalmától. A négy fokozatú szűrőrendszerrel ellá­tott légtisztító család egyes da­rabjai nemcsak a kellemetlen szagoktól, füsttől szabadítják meg a levegőt, hanem a mik­roszkopikus méretű baktériu­mok, allergiát okozó virágport is kiszűrik. A berendezés részeként mű­ködő ionizátor negatív ionokkal dúsítja a helyiség levegőjét, ami ezáltal tisztává, könnyen belé- legezhetővé válik. A BIONA- IRE készülékek a levegő pára- tartalmának beállítására is kitű­nően alkalmasak. A BIONAIRE F-családjának berendezései teljesítményüktől függően képesek kis helyisé­gek, nagy lakóterek, irodák le­vegőjének megtisztítására. Ha szeretne többet megtudni a ké­szülékekről, részletes felvilágo­sítást kaphat az alábbi címen: CARBOKER Kft., 7300 Komló, Altáró u. 10. Tel.: 72/482-242. A készülékek megvásárol­hatók a Carboker Kft-nél, a TITÁN Kereskedelmi Rt. há­lózatának üzleteiben, vala­mint műszaki boltokban. (X) iiiiíii 1 1 i i

Next

/
Oldalképek
Tartalom