Új Dunántúli Napló, 1995. február (6. évfolyam, 31-58. szám)
1995-02-18 / 48. szám
10 üj Dunántúli napló Irodalom - Művészet 1995. február 18., szombat JUBILEUMI KONCERT A BAZILIKÁBAN Ki volt Lickl János György? Lickl János György olajfestmény portréja F apados filmszemle Gondolatok a magyar film ez évi seregszemléje kapcsán Pelikán úr álmodni látszik. Jelenet Bacsó Péter Megint tanú c. filmjéből. Középen Kállai Ferenc Egy város helytörténetéhez szervesen hozzátartozik a zenei múlt is. így van ez Pécs esetében is, hiszen a jelenlegi gazdag zenei élet nem képzelhető el az elmúlt két évszázad hagyománya nélkül, valójában minden erre épül, évről évre, korszakról korszakra. Ezt vallja Szkladányi Péter is, a Pécsi Szimfonikus Zenekar vezetője, aki, ha teheti, zenetörténeti búvárkodásnak is szentel idejéből. Elmondása szerint a török előtti időből semmilyen zenei információ nem maradt ránk, azonban annál több emlék maradt fenn a török kiűzése utáni újjászervezésből. A 17. századtól a püspökség alkalmazásában számos osztrák, cseh és morva muzsikus megfordult Pécsett, akik elsősorban az egyházi zene területén alkottak, ami nem csoda, hisz majd’ minden vasárnapi nagymisére új művet vártak tőlük. Ebbe a sorba tartozott Johannes Georg Lickl, a „tsinált magyar” Lickl János György, aki 1807-ben szerződött Pécsre karnagynak, orgonistának és komponistának. A fáma szerint Johan Haydn tanítványa volt, s már bizonyos bécsi sikereket tudhatott maga mögött. Sokoldalú szerző, fő templomi tevékenységi mellett kamarazenét szerez és nyolc operát ír. Egyik operáját Schickaneder színházában mutatták be, valószínű, hogy nagy hatással volt rá a Varázsfuvola, sőt az sem kizárt, hogy személyesen is ismerte Mozartot. Lickl megjelenésével Pécs közelebb került Bécshez, mint valaha, egy-két év különbséggel már itt is felcsendülhettek az akkori „modem” művek. Lickl sokat tett a város zenekultúrájáért. 1811-ben Zeneművész Társaságot alapított, melyet a mai zenekar joggal tekint elődjének. 1815-ben a városnál zeneműkereskedés megnyitásáért folyamodott, amire engedélyt is kapott (bár nem tudni, hogy a bolt valóban működött-e).- A pécsi Bazilika kottatárában 137 Lickl-mű található, ami 36 Pécsett leélt évének terméke - mondja Szkladányi Péter. - Mivel Lickl János György azok közé a szorgosan komponáló, dolgozó, tanító „kismesterek” közé tartozik, akik nélkül nem lett volna magyar zenekultúra, az utókortól az lehet a legszebb hála, ha néha leporoljuk műveiket, és élőzenét varázsolunk belőlük. Ennek apropójául szolgált Lickl születésének 225. évfordulója. Mivel egy müncheni lemezcég megbízásából amúgy is felveszünk egy Lickl-CD-le- mezt, adódott az ötlet, hogy végre ismét Pécsett is szólaljon meg tőle valami. Hétfőn este a Bazilikában Lickl Requiemjét és Ünnepi miséjét mutatjuk be, melyekhez a műfaj legjobb énekeseit - Zádori Máriát, Németh Juditot, Keonch Boldizsárt és Bátort Tamást - sikerült megnyerni, valamint Howard Williamst, akik mind nagy lelkesedéssel készülnek a legú- jabbkori Lickl György-premi- erre. M. K. Az elszomorító számadatok bizonyára sokak által ismertek: a tavalyi filmszemle alkotásait összesen csupán mintegy százhatvanezer néző látta. Egy-egy műhöz tehát átlagosan néhány ezer érdeklődő váltott jegyet, sőt arra is van példa, hogy egy alkotásra csupán párszáz ember volt kíváncsi. Válságban van a magyar filmművészet, mondják sokan. Ez bizonyára így van, ám a fentebb jelzett adatok ennél sokkal mélyebb és összetettebb krízisre utalnak. Ki kell mondani, hogy az egész magyar mozgóképi kultúra válsággal küszködik, beleértve a filmkészítés anyagi bázisát, támogatási rendszerét, a nézők felkészültségét, igényszintjét, mozilátogatási szokásait, sőt, hadd tegyem hozzá, a kritika sem áll hivatása magaslatán. S miközben alkotók, forgalmazók, nézők és bírálók egymásra mutatnak, nem veszik észre, hogy ugyanaz a hajó süllyed velük. Jól láthatóan tükrözte mindezt a 26. Magyar Filmszemle, amelyet újra kitettek a kongresszusi központból, s néhány pesti moziban húzta meg magát. A játékfilmeket az Uránia filmszínházban mutatták be, mérsékelt érdeklődés mellett, igen szerény körülmények között. „Fapados” szemle, legyintettek többen. Sajnos, a művek nagyobb része nem is érdemelt méltóbb miliőt. Az általam megtekintett játékfilmek többségükben (a dokumentumfilmekre nem terjedhetett ki a figyelmem) megítélésem szerint két alapvető problémát jeleznek: az egyik a népszerűség óhajának felcserélése az igénytelenséggel, a másik pedig a személyes alkotói szándék gyakori öncélúsága. Az első alkalmasint abból következik, hogy néhány rendező, így a rutinos András Ferenc és a fiatal Böszörményi Zsuzsa, talán az amerikai film térhódítását látva, megpróbálta átültetni a populáris mozgókép hatáselemeit. Itt jegyzem meg: szakmai berkekben is elterjedt vélekedés, hogy a hollywoodi filmektől tanulni lehet, sőt kell, mert ezek egytől egyig ,jól meg vannak csinálva”, még a gyengébbek is. Ezzel szemben én úgy látom, e típusnak a zöme egyáltalán nincs jól megcsinálva”, nem csupán esztétikai értelemben, hanem a legelemibb lélektani és dramaturgiai tényezők szerint sincs. Igen kockázatos tehát ebben az irányban tájékozódni. Természetesen nem Spielbergre és társaira gondolok, őket amúgyis nehéz lenne követni, mert'ehhez dollármilliók kellenének (meg más egyéb is, de hát ha nincs harang a toronyban, felesleges mással is megindokolni, miért nem harangozunk). De mit is kezdjünk mi, nézők, egy badacsonytördemici bűnszövetkezettel és az orosz keresztapapótlékkal. Ezekre egyszerűen nem vagyunk kíváncsiak. De miért is lennénk, amikor András Ferenc Törvénytelen című filmje a képtelen Balaton parti bűnügyi históriától eltekintve is kínos melléfogás. Böszörményi Zsuzsa Vörös Colibri-je sem sokkal különb: szerelmi története (egy harmincéves taxisofőmő és egy fiatal ukrán balett-táncos múló kapcsolata) érdektelen, környezet- rajza pedig felületes és hatásvadász, középpontjában egy maffiózóval, a szovjet megszálló hadsereg egykori ezredesével, aki most a címadó éjszakai mulató ura, minthogy változnak az idők. Gárdos Péter A brooklyni fivér című műve lényegében ugyanezt az irányt látszik követni, rutinosabban, magabiztosabban, eredeti kvalitások nélkül. A bemutatott alkotások másik csoportját az esztétikai szándék dominanciája jellemezte. Sára Judit Minden úgy van, ahogy van című filmje valójában főiskolai vizsgafeladat, figyelemre méltó villanásokkal, de még kiforratlan, tisztázatlan világszemléletet hordoz. Elek Judit Ébredés-e véleményem szerint kudarc. A rendező tár- gyias-epikus filmek után most személyes hangvétellel kísérletezett, ám körültekintő lélektani megalapozás nélkül. Hőse egy kamaszlány, aki anyja elvesztése után mintegy benső támasztékul megidézi a szülő emlékét, élőnek tekintve az elhúnytat. Ez az alaphelyzet igényes elgondolásról tanúskodik, de a képek modorossága s a hősnő indokolatlan fölényérzete mindennel s mindenkivel szemben, a szemléletmód zavaró elfogultságát tükrözi. Bacsó Péter Megint tonn-jával múlt heti jegyzetemben külön foglalkoztam. Pacs- kovszky József Esti Kornél csodálatos utazása című munkája örvendetesen ígéretes Kosztolányi-adaptáció, Gózon Francisco lélekidéző fényképezésével. Még visszatérek rá. A filmszemle kiemelkedő alkotása Gothár Péter A részleg című műve volt, amely méltán kapta meg mind a fődíjat, mind a külföldi kritikusok elismerését. Hozzáteszem, hogy ez a mozgókép nem egyszerűen az év filmje, hanem olyan maradandó értékű teljesítmény, amely a művészeti ág legújabb hazai fejlődési szakaszának nagy vonulatát (Szürkület, Kárhozat, Woyzeck, Sátántangó) folytatja. A film Bodor Adám novellájából készült, amely a szerző Az Eufrátesz Babilonnál (Bp. 1985.) című kötete Menyétek éjszakája ciklusának záródarabja. Számomra ez a film is azt igazolja, hogy nálunk (legalábbis jelenleg) komoly művészi értékű mozgóképet létrehozni elsőrangú író közreműködése vagy művének alapul vétele nélkül nem nagyon lehet. Ehhez persze az szükséges, hogy egy rendező képes legyen belátni azt, amit Gothár Péter papírra is vetett a Filmvilág februári számában: Bodor Adám „minden leírt sora megalázóan filmszerűbb volt, mint amit valaha is forgattam”. Ez a belátás volt az a pillanat, amikor a rendező, akinek amúgy a büszkeségre is lett volna oka, felállt az író vállára, s abból a magasságból messzire láthatott. Weisz Gizella története sorsmodell, indulat által feszített betonszürke látomás, s borzongatóan hiteles eseménysor. Remélem, mielőbb részletesebben is szólhatunk róla. Hát ennyi történt Budapesten. Bemutattak egy nagy filmet ... És volt egy filmszemle is. Nagy Imre Pardi Anna Megismerések 1. A szeme csak van, a szája csak van, a homloka csak van, keze nem ér messzire, még önmagáig sem, s mi több, kezet emelhet rá tulajdon rejtélyessége. Gyorsított eljárásban támadja rontás, lassított eljárásban tartja épülés. Ellentétes irányultságokban égve kihagy esze, kihagy szíve. Megismerések 2. Ifjúsága, e dús rablás, aranyszínű pók, befonta bonyolult hálóiba éj és csók. Sok fájdalom megesett ott, fiún és lányon, két teremtés seb robbanó tölteten, s jött a kígyó, lapos kúszásban ösztönös bűn, öt mázsa halál. Megismerések 3. Egy kátyú, egy mágus, egy május vándorol, aranyszirten egy pók énekel; spirituális, materiális görcsben oda a szerelmek kódtörténete. A szeme csak van, a szája csak van, a homloka csak van, nem szeret, nem szeretik, érzelmi hiányra keres definíciót; Isten, ember, világ dinamikus hálója így is épp eléggé tragikusan szórakoztató. Jelenet Gothár Péter A részleg című filmjéből. Jobbra a főszereplő, Nagy Mari 4 4 4 A 4 \
