Új Dunántúli Napló, 1995. február (6. évfolyam, 31-58. szám)
1995-02-06 / 36. szám
10 üj Dunántúli napló Közélet 1995. február 6., hétfő MAGYARORSZÁG ISMÉT TÉMA Maradjon a tükör? PÉCSI GONDOZÓHÁZ BÖRTÖNBŐL SZABADULTAKNAK? Foglyok menedéke Az Előd utcai romépületben a tervek szerint tízágyas férfiotthon lesz kialakítva Fotó: Tóth Magyarország ismét téma. Szinte nincs olyan világlap, amely az utóbbi pár napban ne foglalkozott volna - akár visz- sza-visszatérő módon is - hazánkkal. Miért e „sajtódömping”? Önmagában egy miniszteri lemondás vagy egy meghiúsult privatizációs ügylet aligha szolgálhat magyarázatként az élesebb reflektorfényhez. Más érv, hogy a mexikói valutapánik miatt mindenki árgus szemmel figyeli a többi, ingoványosnak tekinthető feltörekvő régiót is, márpedig Közép- és Kelet-Eu- rópa valóban ezek közé tartozik. Eltörjük a tükröt? Mert nem vagyunk olyan szépek benne, mint szeretnénk? A tükröt okoljuk ezért? Ez balgaság lenne, hisz - ha a tőkebeáramlás folyamatosságában, kereskedelmi és pénzpiaci partnereink bizalmának tartósságában bízunk - a Számtalan iskolában és egészségügyi intézményben felháborodást váltott ki, hogy a januári bérek mindössze 4-500 forinttal emelkedtek a tavalyihoz képest. A pedagógusok, az egészségügyi dolgozók nem értik, hogy ha ez év január 1-től az alapszorzó A 1-es bérkategóriát 8000-ről 8500 forintra emelték, miért csak néhány forinttal kapnak többet az idén, mint a „béremelés” előtt? A szakszervezetek szerint a helyi önkormányzatok is felelősek a közalkalmazottak között kialakult újabb rossz hangulatért. Mihalkó Péter, a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségének elnöke kérdésünkre elmondta: az Érdekegyeztető Tanácsban kötött megállapodás eredményével ők maguk sem elégedettek. Az érdekképviseletek az ősszel azzal ültek tárgyalóasztalhoz, hogy a 8000 forintos alapszorzót először 9000-re, majd 1996-tól 10500 forintra kellene emelni. Ebből mindösz- sze annyit sikerült kiharcolni, hogy 8500 forintra emelték az A 1-es bérkategóriát. Akkor Békési László ígéretet tett arra, hogy januárban az érintettekkel újabb tárgyalásokat folytat a további béremelések lehetőségéről. Erre azonban nem került sor. A szakszervezeti vezető szerint az ÉT-tárgyalások során legtermészetesebb, hogy tudomásul vesszük, mások is árgus szemmel követik: hol tart a magyar piacgazdaság kialakítása, nincs-e vargabetű a privatizációs folyamatban, stabil ma- rad-e a koalíció, elkezdődik-e végre az államháztartás nélkülözhetetlen reformja? Mi alapján dönt a partner? Bármennyire is fontos a külföldi sajtóvisszhang, nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a valóban komoly partner nem a cikkek alapján alakítja kapcsolatait hazánkkal. Őt kevésbé érdeklik a hazai, indulatoktól sem mentes pártcsatározások, különféle politikusi ambíciók, a hazai és a külföldi sajtó érdekek vezérelte írásai, mert számára a realitások, a tények adnak tényleges eligazítást a hazai helyzetet illetően. így hát adjunk minél több hiteles információt magunkról, majd csak viszont látjuk azokat a tükörben. nem megállapodás, hanem egyoldalú kompromisszum született. A pedagógusok jártak talán a legrosszabbul, hiszen a 6,5 százalékos átlaggal szemben náluk csupán 2 százalékkal emelkedtek a bérek. Soós Gábor, a Pedagógusok Demokratikus Szak- szervezetének ügyvivője szerint a pénzügyi-, belügyi-, valamint a kulturális tárcák által készített felmérések sem tartalmazzák a szorzóváltozás bérvonzatait. Az önkormányzatok pedig arra hivatkozva, hogy még nem kapták meg a központi költségvetésből a nekik járó pénzt, nem fizetnek az iskoláknak. Sőt, az ügyvivő több olyan településről is tud, ahol a jegyző utasításban megtiltotta a pedagógusbérek új tarifa szerinti átsorolását. Mint azt Soós Gábor kijelentette: ez nyilvánvaló jogsértés. A baj csak az, hogy a jelenlegi szabályozók nem tartalmaznak olyan szankciót, amely az ilyen szabálytalanságot orvosolná. Az érintettek polgári peres úton követelhetnék a jussukat, de ez meglehetősen hosszadalmas eljárás lenne. A PDSZ vezetője mégis úgy véli, nem lehet belenyugodni ebbe az állapotba. Hozzátette: szóba került egy esetleges demonstráció lehetősége is, erről a közeli napokban döntenek. Szalóky Eszter A börtönből szabadultak társadalomba való beilleszkedésének súlyos gondjain ma lényegében senki sem tud enyhíteni. Pécsett azonban él egy házaspár, amely már több, mint tíz éve fogad be - Magyarországon példa nélkül álló módon - szerény otthonába ilyen embereket, segítve őket az átmeneti időben. Ezt az iszonyatosan nehéz és tiszteletre méltó feladatot minimális segítséggel, lényegében önerőből végzi. Odajött hozzám egy asszony A különösen nagyra méretezett bérház udvar felőli árkádsorából sűrűn nyílnak a lakásbejárati ajtók. A készülő vacsorák változatos illatai keverednek a bádoggarázsokkal gazdagon beépített udvar nyirkos, súlyos földszagával. Valahol távol a bejárati kaputól, a váratlanul elsötétedő, bútorokkal és lim-lo- mokkal telerakott folyosóról nyílik a harminckilences számú lakás, ajtaján szokatlanul sok névvel. Pedig a lakás kicsi, apró, ablak nélküli konyhán át vezet az út a nagyobbacska szobába, melyből a kisebb nyílik. Másfél szobás szükséglakás. Itt él Horváth Ferenc feleségével, Csizmadia Ágnessel és négy gyerekkel. A többi öt név a bejárati ajtón egykoron börtönből szabadult embereket jelöl, személyi igazolványukban mint állandó lakás szerepel Horváthék címe.- Súlyos alkoholista voltam tizenkét évvel ezelőtt - mondja Ferenc. - Mindkét lábam műláb, mert részegen kizuhantam a vonatból. Tizenkét évvel ezelőtt változott meg gyökeresen az életem. Az állomáson odajött hozzám egy asszony, rámnézett, s azt mondta, hogy térjek meg, s próbáljam meg újrakezdeni, biztosan sikerülni fog. Megdöbbentett, hogy egyáltalán szóba áll velem valaki, s bízik bennem. Azóta egy kortyot sem iszom, s mindenkin segítek, aki elesett, aki önmaga képtelen arra, hogy megváltoztassa az életét.- Tíz éve vagyunk házasok — mondja Ágnes -, de talán két hónap volt összesen az az idő, amikor nem volt itt senki, de volt úgy, hogy heten is laktak nálunk a családtagokon kívül.- Ebben a másfélszóbás lakásban ?-Ez éppen egy albérletben történt, a tíz év alatt kilenc helyen laktunk, különböző albérletekben, míg ezt a másfél szobás szükséglakást meg nem kaptuk.- És a gyerekek?- A négyből kettő, a kilencéves lány és az öt és fél éves kisfiú közös - magyarázza Ferenc -, a húszéves fiú az előző házasságomból való, a tizenhatéves lány pedig az unokahúgom, őt két éve vettük ki végleg a nevelőintézetből, azóta velünk él.- Hogyan kezdődött ez a sajátos vendéglátás? Senki nem törődik velük- Eleinte olyan emberekkel foglalkoztunk, akik önhibájukon kívül kerültek nyomorúságos helyzetbe - meséli Ágnes -, volt olyan, aki csak fürödni szeretett volna, mások csak enni kértek, vagy egy százast. Mindenkit befogadtunk és befogadunk, akiben látjuk azt a szándékot, hogy szeretne megváltozni, kikecmeregni lehetetlen helyzetéből, de önmaga, segítség nélkül erre képtelen. Aztán szájról szájra járt a hírünk, elterjedt az alvilágban is, hogy van itt két ember, aki segít, amiben tud.- Hogyan kerültek kapcsolatba a börtönökkel?- 1985-től rendszeresen levelezünk a börtönben lévőkkel, körlevelet is eljuttattunk a különböző fegyintézetekbe, s járatjuk a börtönújságot. Jelen pillanatban levelezünk mária- nosztrai, váci, szegedi, sopronkőhidai, balassagyarmati és sándorházai rabokkal - mondja Ágnes, s egy halom levelet mutat, melyek nagy rendben, különböző dossziékban fekszenek. - A levelekből pedig sok minden kiderül egy emberről. Mire hozzánk kerül, addigra már elég jól ismerjük.- Miért választják épp önöket a szabadultak?- Több oka is van. Némelyiküket nem fogadja vissza a család, másoknak pedig nem is volt családja, nagy részük ugyanis állami gondozott. A börtönből szabadultak jó része pénz nélkül kerül ki, senki nem törődik velük. Minden esélyük megvan arra, hogy visszakerüljenek, hiszen csupán ahhoz, hogy személyi igazolványukat, tb-kár- tyájukat kiváltsák, utazni kellene, amihez se pénzük, se tapasztalatuk, sokan közülük még sohasem láttak lakcímbejelentő nyomtatványt sem. Mi pedig segítünk, Trabanttal elvisszük, ha kell, akár Komlóra is őket ügyeiket elintézni, kitöltjük a papírokat, zsebükbe nyomunk egy százast, enni adunk nekik, s fekhelyet.- Hogy fér el ennyi ember?- A szekrény tele van takaróval, paplannal, van kempingágyunk, szivacsunk.-Meddig maradnak általában?- Változó. Van aki csak egy estét tölt itt, mások néhány hónapot. Eddig még mindenkinek szereztünk állást az építőiparban, az egészségügyben, vagy alkalmi munkát. En tizenöt évig dolgoztam az egészségügyben, ápolónő voltam, azon a területen jók a kapcsolataim.- Honnan van erre pénzük? Tízágyas férfiotthon-Sehonnan. Ismerőseink, barátaink adnak néha egy-egy zsák krumplit, zöldséget. A többit nekünk kell előteremteni. Mi küldünk a börtönökbe válaszborítékot és bélyeget is a levelezéshez, s rendszeresen juttatunk be csomagokat is: cigarettát, kávét, tisztasági csomagot, karácsonykor süteményt, stb. Létrehoztuk a Foglyok Menedéke Alapítványt, melynek alapító okiratát dr. Kiss Péter ügyvéd ingyen elkészítette, a pécsi önkormányzattól pedig kaptunk az Előd utcában egy romházat, amelyet egy holland alapítvány segítségével szeretnénk felújítani.- Ez egy tízágyas férfiotthon lenne - folytatja Ferenc -, kosárfonó, léggömbkészítő műhellyel. Fontos, hogy forogjanak a bentlakók, tehát három hónap ottlét után, kitanulva egy szakmát, önállóan is beindíthassák tevékenységüket.- Mit szólnak a leendő szomszédok?- Sokan közülük félnek, de alaptalanul, hiszen ez egy intézmény lesz, szigorú házirenddel, rendszeres foglalkozásokkal, sportnapokkal, kirándulással, lelki gondozónappal, hiszen az unalom szüli a bűnt. S mi nem rablógyilkosokat fogadunk be, hanem olyanokat, akik nem elvetemült gonosztevők, akiket szerencsétlen sorsuk hajszolt bele a bűnbe, s akik hajlandóak egy kis segítséggel változtatni életükön. Cseri László Pénz nincs, csak megállapodás Jogsértő a pénzvisszatartás Szálkák Megbántottam? Legutóbbi Szálkáim „Add tovább!” című fejezetére kapott levélből kitűnt, egy virágárus magára ismert. Válaszából idézek: „Vállalom mindig tetteimet, ezt is, mert mást nem tehetek. Kiszolgáltatva, mi eladók más szerveknek vagyunk pl. a termelőknek, akik az árat (árut?) nekünk adják, költségeinknek, amelybe a büntetések is beletartoznak. Tehát nem pali- ratételről van szó, mikor az árat kimondjuk ..Idézhetném tovább helyzetét elkeseredetten ecsetelő sorait, de nem teszem. Asszonyom! Nem vagyok benne biztos: tényleg ön volt az, aki azért fizettetett egyik napról a másikra 20 forinttal többet a fehér szegfűért, mert a fiára a hajnali áruszállításkor komoly bírságot vetettek ki gyorshajtásért. S ha igen, azért akarta behozni a váratlan többletköltséget a termék (jelesül: a virág) árán, mert ön körül azt bárki büntetlenül megteheti. Gondolom, ha más érvényesíti önnel szemben az ilyen, és bármilyen hasonló indokú áremelést, az ellen ön is joggal tiltakozik, mondván: miért akarják palira venni. De hisz épp ezt a kiszolgáltatottságot fogalmazta meg „perelt” írásom végén a palira vett nyugdíjas: „-Jó annak - mondja nekem -, aki azonnal továbbháríthatja többletköltségeit!” Az eset megtörtént, a nyugdíjas hölgy keserű indulata rám is átragadt. így utólag belegondolva, neki akkor és ott bizonyára az a virág-ügy lehetett az utolsó csepp az áremelések méregpoharában, melyet ő, ön, és mi mindannyian kénytelenek vagyunk fenékig üríteni, ha tetszik, ha nem. Pedig dehogyis tetszik! Legközelebb. . . A két kislány valamiért igencsak gyanússá válhatott az ön- kiszolgáló élelmiszerboltban. Ezt, az esetet elmesélő nyugdíjas kolléga váltig állítja, mert mi a csodának kérte volna meg egyiküket még a pénztár előtt a bolti alkalmazott, hogy vegye ki a zsebéből a csokit. A lány irult-pirult, aztán megadva magát a sorsnak, elővett egy, az imént elrejtett édességet. A hölgy türelemmel, szinte anyáskodva kérte, rakja ki zsebéből a többit is. Mivel a lánykára ekkora megalázás és szégyen hatására sem szakadt rá se ég, se plafon, hogy kimentse szorongatott helyzetéből, egy marék csokit varázsolt elő zsebéből. A boltos nem érzett elégtételt, gőg sem ült ki az arcára, talán átsuhant benne: mi van, ha melléfog és ártatlant gyanúsít, tán az is, 'mi lenne, ha a saját gyereke állna ilyen helyzetben előtte. Eszébe jutott a sok bolti lopás is, melynek így vagy úgy ő is issza a levét, de végül felülkerekedett benne az anyai féltő-szeretet, s a lopott csokiktól megszabadított lánykával szelíden közölte: „Legközelebb csak akkor gyere, ha vásárolsz.” s Éljen a banán! A mai állapotok szerint nyugodt szívvel átírhatjuk a szakácskönyveket, átvariálhatjuk ételeinket. Az ínycsiklandó burgonyás (krumplis) nemzeti étkeket, kedvenceinket, a paprikáskrumplit, krumplifőzeléket, hasábburgonyát, hagymáskrumplit, krumplipürét, héjába főtt avagy sült krumplit igyekeznünk kell a mára már olcsóbb narancsból, banánból elkészíteni. Ha sikerül, spórolhatunk a hasunkon, s oly ritkán kerül asztalunkra krumpli (burgonya), mint annak idején a déligyümölcs. Vagy mint a bab. Emlékeznek még, amikor idehaza a bab lett nemzeti ételből a krőzusok eledelévé? Csak akkortájt még úgy voltunk vele: egye fene, elleszünk valahogy bab nélkül, most viszont úgy éljük meg, hogy már a burgonya (krumpli) is megfizethetetlen. Dátum-trükk- Tudod mi a legújabb trükk? Na? Nem a szextelefon, nem is a különféle csomagküldő szolgálat, a pilótajáték sem vonz már annyi hirtelen meggazdagodásban reménykedőt. Kapsz egy értesítőt, mely szerint ötmilliós értékű autót, rosszabbik esetben kétmillió forint készpénzt nyertél, s ha már önhibádon és tudtodon kívül így bevágódtál Fortunánál, kacsints neki vissza, válaszolj, s tied lesz a tejjel-mézzel folyó Kánaán - meséli egy vállalkozó.- Meddig kell rá várni?- ítéletnapig. Ugyanis a triikk- jük az, hogy a neked (is) szóló levelet még a feladását megelőzően legalább tíz nappal vissza- dátumozzák, így a kézhezvételt követően hiába is válaszolsz postafordultával, már késő, eleve kicsúsztál az általuk a nyeremény átvételére megadott a jelentkezési határidőből. Ugrott tehát az általuk beígért meseautó avagy a nagy halom pénz. Hogy nekik, ez az össznépi átverés miért üzlet? Tán csak nem a postabélyegek miatt éri-e meg? Jó lenne egyszer megtudni... Csak keményen! A pályakezdő diplomás már harmadik éve dolgozik keményen, s mindennel együtt a havi jövedelme a 25 ezer bruttót sem éri el. Most épp 20 ezer (nettó) forinttal rövidítik meg balfácán- ságáért, mert nem szereti a kávét. Pedig, ha kávés, most nem fájna a feje.- Piacra vittem a használt ruháimat, s gyanútlanul azt az egyetlen negyedkilós kávét is, melyet ajándékba kaptam. Kellett a pénz. Csodálkoztam, amikor átvizsgálták csomagjaimat újabb kávé után, de hiába, csak az az egy csomag kávém volt összesen, el is kobozták, s meglepődtem, amikor jegyzőkönyvet írattak velem alá, mely szerint megszegtem a jövedéki törvényt. Elsőfokon megbüntettek húszezerre, azt ezer forintért megfellebbeztem, s most jött az előzőt helybenhagyó határozat. Most forduljak bírósághoz, újabb költségekbe verve magam, vagy mit tegyek? - kérdi szomorú tanácstalansággal. Megértem a hivatalt: szabál az szabál, a megtévelyedőt keményen büntetve példát kell statuálni! Olvasom az első és mostani helybenhagyó határozatot, s nem hiszek a szememnek. Az elsőben a családnevét három -, a keresztnevét kétféleképpen, a másodikban már csak a keresztnevét írták kétféleképpen, többször is. Nem értem, az egyetlen negyedkilós kávéval törvényt sértőt maga a hivatal is ennyire ,Jcishalnak” tekinti, hogy még a nevét se tudja kövezetesen jól leírni!? B. Murányi László Jk i k i
