Új Dunántúli Napló, 1995. február (6. évfolyam, 31-58. szám)

1995-02-18 / 48. szám

8 űj Dunántúli napló Riport 1995. február 18., szombat Az L-8-asok repülő keresztrejtvényei A jól fejlett postagalambok 1400 kilométert is repülhetnek felszállás után otthonukig Galambok és héják MAGYARUL - MAGYARÁN A szabály az szabály Kinek mond ez valamit: 17 hosszú távú helyezés, összesen 24 helyezés, 14 847 díjkilomé- ter, 4x egyesületi, 3x kerületi hosszú távú champion. Szárma­zása: apja telivér Marcel Des- met, anyja apa-lánya párosítás­ból származó régi vérű Klama- rik-Anker-Norman vérvonal­ból? Csakis egy postagalam- básznak! Minikéről, erről a szolnoki csodagalambról van szó, a győzelmek halmozójáról, akiről még annyit mond némi megütközést keltve a tulajdo­nosa: ez a galamb olyan csúnya, hogy az ember legszívesebben kizavarná a dúcából. Efféle ismeretekre tettem szert a minap, amikor részt ve­hettem a pécsi postagalambá- szok L-8-as egyesületének díj­kiosztóján. Kérni Misi barátom hívott meg, nyilván azért, mert nem találta elegendőnek az élő­szóbeli unszolást, hogy kezdjek már el postagalambokkal fog­lalkozni. Huszonkilencen van­nak, csupa megszállott férfiú, akik között a társalgás csakis vérvonalról, gumigyűrűkről, magdeburgi felengedésről, gyűjtőkonténerről, meg hosszú távú champion kék kovácsolt csapos tojókról folyik. Ez utóbbi most nem az említett Minike, hanem a pécsi Popp Ferenc „bombagalambja”, aki oklevelek és serlegek kupacával látta el a múlt évben gazdáját. Ezek a galambok legalább annyira tisztavérűek, mint mondjuk egy féltve őrzött pumi-kennel. Rövid és csatta- nós a törzs-számuk, mint a szárnyuk csapása. így ha valaki ilyen hirdetést olvas a „Berepült galambok” rovatban: 6331-88-6775. Nicholson Brot­hers, Great Britania, North Wa­les, 12. Holbom Road, Holy- head, Angelesey, nos, máris tudhatja, miről van szó. Miről? Inkább kiről! Ezek a pécsi postagalambászok - akad köztük morc tekintetű férfiú is - azt mondják, amikor egy szülő­pár utódjáról van szó: a gye­reke. A világért se mondanák galambfiókának. Pláne tökös­nek. Hát egy belgának pedig végképp csak gyereke lehet! A belgák a postagalambászat arisztokratái. Valahol már a fel­hők fölött lebegnek a közönsé­ges - avagy nem belga - kollé­gáikhoz képest. Közel 100 éve foglalkoznak tenyésztésükkel, egy akkora településen, mint mondjuk Pellérd, legalább öt­ven postagalambász van. Nem­zeti sport, fogadásokat lehet kötni, egy-egy röptetés idő­eredményeit - mint hallom - a TV adását megszakítva közli. Ide, ebbe a paradicsomba járnak a kitömött pénztárcájúak a világ minden tájáról tenyészanyagért. Gyanítom egyébként, hogy en­nek a Minikének is a Klama- rik-stb. valamiféle belga dolgot jelenthet. De maradjunk a pécsieknél, pontosabban az L-8-asoknál. Tizenhármán alapították az L-l-esből kiválva. Hogy miért szakítottak, nem mesélték el, azt meg senki sem tudta, miért L-8 a nevük. A postagalambá­szok közül sem mindegyik ga­lamblelkű. Sőt, vannak közöt­tük héják. Itt ül például velem szemben Németh István. Meg­fontolt, csendes beszédű, vidám tekintetű úr, kitűnő röptetési eredményekkel. Volt egy cso­dagalambja, valahonnan egy­szerre 14 000-et engedtek fel, s az övé lett az első. Ilyen ered­ményt elérni - mesélik a töb­biek - az életben talán egyszer lehet! Egy álom! Már-már a maffiózókra emlékeztető mód­szerekkel elcsenték tőle. Akkor néhány évre felhagyott az egye­sületi élettel. Vagy itt van a már említett Kérni Mihály. Érdekes szám­sort produkált: negyedik éve foglalkozik komolyabban a pos­tagalambokkal, harmadik he­lyen áll a fiatalok között (a jelző most a galambok életkorára vo­natkozik), két első helyezést ért el 1994-ben, s első évét tölti az L-8-asoknál. 100 galambja van. Azt mondják, sok? Dehogy! An­tal Lászlónak, a cserkúti „ga­lamb-megszállottnak” például 600 toporog a dúcában. Tíz éves kora óta foglalkozik velük, azt mondja: ki kocsmázik, ki nőzik, neki a galambok jelentik a hobbit. Naponta másfél órát kell rájuk fordítani, de ha röpte­tés van ... ■Sk Itt álljunk meg, a röptetésnél! A rákészülődést felejtsük el, kezdjük mindjárt a gyűjtőhe­lyen. Aki röptetni akar, ide el­hozza postagalambjait, kapnak egy gumigyűrűt a lábukra, kon­ténerben elviszik őket a felen- gedési helyre - maradjunk Magdeburgnál a példa kedvéért -, ott másodpercre rögzítve az időt elengedik őket, itthon pedig lesi a gazda az égboltot, mikor tűnnek fel madarai. Ezek az iz­galmas órák! Ha hátszél van, több mint 100 kilométeres átlag- sebességet produkálva zúgnak a levegőben a gyorsröptű postaga­lambok. Ha a gazda ezt a szelet nem veszi figyelembe, hanem elmegy cseresznyét szedni, hát lehet, mire hazaér, néhány meg is érkezett már. Soha annyira nem gyorsak a galambászok, mint amikor a megérkezett ma­dár lábáról leveszik a gumigyű­rűt és betáplálják a blok­koló-órába. Egy percen is múl­hat a helyezés. A cseresznye­szedő pedig törheti a fejét: végül is, mikor jöhettek meg az elsők? Lehet, hogy az enyémek voltak a leggyorsabbak, csak ez a süket cseresznye! Beszélnek itt, a díjkiosztón, galambgyilkos bajnokságról is. Nagyjából arról van szó, hogy túl nagy távolságokat kellene röptetni, kimerül a galamb, szervezete leromlik. Egyáltalá­ban: a bajnokság vita tárgya. Rajka, vagy Sárospatak felől röptessenek? Hat közép­táv-plusz két hosszú? Vagy ki­lenc közép? Mert ugye nálunk az észak-nyugati szélirány az uralkodó, nekünk, pécsieknek az a jó. De ha kelet felől lenne a felengedés, akkor még a Me­cseket is át kell repülniük a ga­lamboknak. Vagy megkerülik, s Hird oldalán jönnek a városba. Plusz idő! Esélyegyenlőtlenség! Pénz! Van itt gond, bőven. * A vacsora az ünnepségen ki­váló volt, az elnök, Takács Gá­bor testvére, a Géza főzte, még­pedig ötféle húsból. Semmi ol­csó vicc, szárnyas nem volt közte. Elcsendesedtek kicsit a postagalambászok, így jól hal­lottam, hogy valaki - de pesti ám! - hozott a belgáktól néhány párat, 3,6 millióért. S hogy azok kardoskodnak a hosszú távú röptetés mellett, akiknek van pénze ezt finanszírozni. A kerü­let elnöke, Zsolnai Sándor többször elmondta: gyerekek, nem kell mindegyiken részt venni, de el kell dönteni, hogy melyiken! Hiába, a galambá­szok csak mérgelődtek. Pedig idén már külön díjazták a kü­lönböző távú bajnokokat. Meg is jegyezte a titkár, Pál József, a galambjaink mintha egy kicsit okosabbak lennének nálunk ... Közben a kezembe került a Postagalamb-sport című szak­lap. Mondom, hogy dédelgetik madaraikat a pécsi galambászok is, de azért meghökkentett az újságban olvasott hír: Költsége­inek csökkentésére a svájci had­sereg a közeljövőben 30 000 postagalambot szerel le. Az or­szágban 77 éve működik a pos- tagalamb-szolgálat, 7000 volt a „hivatásosok” száma, a többi postagalamb „tartalékos” volt. Mindez a svájciaknak évente 446 000 dollárba került. Vajon mindegyiknek egy­formának kellett lennie? Tartozom a cím magyaráza­tával. Az egyik legnevesebb magyar tenyésztő Anker Alfonz volt. Nagy tisztelettel emlegetik ma is, szakmai körökben a hib­ridizáció atyjának is mondták. Nos, ő írt egy könyvet a posta­galambokról is, a címe: „Re­pülő keresztrejtvény”.- Az hát - bólint az egyik postagalambász, fölfelé bökve hüvelykujjával -, csak hát nincs vízszintes, hanem csupa függő­leges ... Mészáros Attila Ez a népi bölcsesség még ak­kor is érvényes, ha a szabály he­lyesírási. Tegnap este fogalmaz­tam meg magamban, amikor a tévé képernyőjén ezt a hírt ol­vastam: Bemutató 1995. január 10.-én. Tudom, sokan fölösle­ges kukacoskodásnak, szőrszál- hasogatásnak minősítik egy pi­cinyke pont kitételét. Az írásom címe szól csupán mellettem, amely szerint: „az évet és a na­pot jelölő számjegyekhez a tol­dalékok pont nélkül, kötőjellel kapcsolódnak.” (HSz. 296.) Baj van a helyesírással álta­lában, de részleteiben is. A leg­több hiba, bizonytalankodás ott fordul elő, ahol a beszédhangok jelei egyéb jelekkel (arab és római számok, a százalék % jele, a fok jele), különféle rövi­dítésekkel (mértékegységek: m, m2 m3 g, dkg, kg), illetve a mo­zaikszókkal (ENSZ, NATO, EBESZ), és betűszókkal vegye­sen fordulnak elő. Elszomorító, hogy nincs nap, amelyen az olvasó bármelyik újságban ne találkoznék ilyen megoldásokkal, mint: „Emelik a nyugdíjat 8 %-al, de előtte le­értékelik a forintot 8 %-al” - „minden termék 500-1000 Ft-al olcsóbb”. Az írásmódnak az alapja a kiejtés, a jeleknek, rö­vidítéseknek, számoknak a szö­vegszerű feloldása, azaz tekin­tetbe vesszük az illeszkedés és a hasonulás törvényeit, valamint kiíijuk az esetleges előhangzót is. Tehát: 8 %-kal = nyolc száza­lékkal; Ft-tal = forinttal; to­vábbá: ÉK-en = északkeleten; K-ot, K-mal = káliumot, káli­ummal. A betűszókhoz a toldalékokat kötőjellel kapcsoljuk: MÁV-ot, MÁV-val, ENSZ-szel, tsz-szel, tbc-s, tv-zik. Az „MSZP-és kép­viselő”, vagy a „tbc-és” írás­mód túlbuzgóság, mert az MSZP föloldásában benne van a pé, a tbc kiejtett alakjában a cé. Még elgondolkodtatóbb, hogy lapunk egyetlen számá­ban, egyetlen cikkben (Áreme­lések január 1-jétől) a keltezés helyes leírása után 4-szer, azaz négyszer fordul elő hibásan így: „Hogy valójában mi vár ránk 1995. január 1-től" - Igaz, so­kan mondják így is: ... január egytől, de a helyes feloldása a cím szerint történik. A helyes­írási hiba mellett a következet­lenség (egyszer így, másszor úgy) még jobban megzavarja a helyesírásban bizonytalan olva­sót. Az a-ra, e-re végződő sze­mély- és földrajzi nevekben tol­dalékolás esetén á, illetve é hangot ejtünk, s ezt írásban is jelöljük: Kuba, de: Kubában, Alma Ata, de: Alma Atának; Balta, de Baliához, Kuncze, de: Kunczéné; Rama (margarin), de: Csak Rámával süssön! (a ki­ejtésben ráma). Ez nem vonatkozik a csupa nagybetűvel írt tulajdonnévi te- tűszókra. Ezeknek a végén a toldalékoláskor írásban nem nyújtjuk meg az a, e, o-t. így he­lyes tehát: „ ... a színpad (ti. az Égyetemi) az ELTE-t képviseli” - Éz a feloldott alaknak (egye­temet) felel meg, de az elő- hangzó betűjét az e-t nem írjuk ki. Az MTA-nak (az akadémiá­nak), vagyis a feloldott alak á-ját nem jelöljük. Az ETO (az egyetemes tizedes osztályozás) kiejtve etóhoz, de a nyúlást itt sem jelöljük. Egyszer kellene megtanulni, s utána már menne, mint a kari­kacsapás. Rónai Béla Beküldendő a helyes megfejtés február 27-én (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐ­LAPON 7601 Pf: 134 Új Dunántúli Napló Szer­kesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. A február 4-i lapban közölt rejtvény megfej­tése: „Papa ha nem olvasol rendesen, előbb fogok elaludni, mint Te.” Utalványt nyertek: Baranyai Éva, Máriagyűd, Templom tér L, Cselik József, Merenye, Kossuth u. 16., Elek Ibo­lya, Pécs, Bocskai u. 3., Hajzer Lajosné, Pécs, Kisflórián u. 5., Vozár Lajosné, Pécs, Nagypos­tavölgy 130. Az utalványokat postán küldjük el. Két neves baranyai galambtenyésztő, Antal László (balról) és Szilvási Zoltán Läufer László felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom