Új Dunántúli Napló, 1995. február (6. évfolyam, 31-58. szám)
1995-02-15 / 45. szám
8 uj Dunantüii napló Külföld 1995. február 15., szerda EGY ÉLET A KÜLPOLITIKA SZOLGÁLATÁBAN William Fulbright A 89 éves korában, agyvérzésben elhunyt William Fül bright három évtizeden át befolyásolta az amerikai külpolitikát Arkansas állam szenátoraként. William Fulbright, aki 40 éves korában jutott be a szenátusba, másfél évtized múltán a tekintélyes külügyi bizottság elnöke lett, s e tisztséget 1959-től 1974-ig - a hidegháború sorsdöntő szakaszában -töltötte be - írta megemlékezésében az AFP. Neve a kongresszusban az internacionalizmus jelképévé vált, miután 1943-ban határozati javaslatot terjesztett elő nemzetközi békefenntartó szervezet létrehozására - amelyből az ENSZ kibontakozott. Fulbright az egyik legaktívabb ellenfele volt a vietnami háborúnak. Latba vetette befolyását e konfliktus beszüntetése érdekében, amelybe az Egyesült Államok szerinte „egy futballjátékos mentalitásával” bonyolódott bele. A háború teljében, 1967-ben a válság rendezését szorgalmazta A hatalom arroganciája című, máig híres könyvével. Számos államférfi mentora volt: „tanítványai” közé tartozott Bili Clinton elnök is. A washingtoni Georgetown Egyetem diákjaként Clinton a hatvanas évek végén dolgozott Fulbright oldalán. Külpolitikusi tekintélye mellett a volt arkansas-i szenátornak világhírt szerzett a nevét viselő ösztöndíj as-csereprog- ram is. A „nemzetközi megértés előmozdítása végett” 1945-ben beindított program jóvoltából 70 ezer ifjú amerikai tanulhatott külföldön, miközben 130 ország 130 ezer diákja és kutatója folytathatott tanulmányokat az Egyesült Államokban. William Fulbright, egy arkansas-i milliomos földbirtokos fia akkor még nem gondolt a politikára, amikor Oxfordban beiratkozott a történelem szakra, sem akkor, amikor Kö- zép-Európába utazott, ahol tanúja volt a nácizmus születésének. Hazatérte után Fulbright jogot hallgatott, majd pedig kétféle foglalatossággal töltötte idejét: jogtudomány oktatásával az Arkansas-i Egyetemen, illetve állattenyésztéssel a fayetteville-i családi birtokon. Úgyszólván unalmában szállt ringbe 1942-ben egy megüresedett képviselőházi helyért, amelyet el is nyert. 1945-ben jutott be a szenátusba, amelyet harminc esztendő múltán hagyott csupán el, egy választási vereség következtében. Fulbright ezután tanácsadó lett egy washingtoni ügyvédi irodában, ahonnan tovább követte a világpolitikai fejleményeket, s az ifjú törvényhozók rendszeresen kikérték a véleményét. Az elnöki székben Bili Clinton nem feledkezett meg politikai „keresztapjáról”. 1993. május 6-án az elnöki Szabadság érdemérmet adományozta Fullbrightnak - ez a legmagasabb polgári kitüntetés, amelyet az amerikai végrehajtó hatalom feje adományozhat. Burundiban etnikai robbanás fenyeget Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár a világszervezet New York-i székhelyén nyilatkozatban figyelmeztetett: Burundiban az etnikai feszültségek robbanása fenyeget azt követően, hogy az ország egyik politikai pártja felhívást tett közzé a kormány megdöntésére. A Biztonsági Tanács is aggodalmát fejezte ki az afrikai országban kialakult helyzet miatt. A világ nem fogadná el a tavaly Ruandában történt tragikus események megismétlődését - idézte a világszervezet főtitkárát az AP. Gáli nyilatkozatában felhívta a figyelmet: „bárkinek, aki a burundi helyzet destabilizálá- sára törekszik, meg kell értenie, hogy a nemzetközi közösség nem fog karba tett kézzel ülni.” Ugyancsak az ENSZ Biztonsági Tanácsa is nyugtalanságát fejezte ki a burundi helyzet miatt. Állásfoglalásában, amelyet Emilio Cardenas BT-elnök olvasott fel a 15 tagú testület nevében, felszólította a szembenálló feleket, és különösen a biztonsági erőket, hogy tartózkodjanak minden erőszakos cselekménytől, valamint hogy tartsák tiszteletben az 1994 szeptemberében alakult kormányt. Az újabb belpolitikai feszültség azután keletkezett Burundiban, hogy Charles Mukasi, a nagyrészt tuszi nemzetiségűeket tömörítő Egység a Nemzeti Haladásért párt vezetője a koalíciós kormány lemondását követelte. A szomszédos Ruandához hasonlóan Burundiban is a hutu népesség alkotja a többséget, a tuszik pedig a kisebbséget. Tavalyelőtt mintegy százezer ember vesztette életét egy tuszi vezetésű katonai államcsínykísérlet következtében. Merre fordul a hajó, ha távozik a kapitány? Teng Hsziao-ping fiatalabb lánya Teng Hong (44) egy párizsi szállodában február 6-án édesapjáról írt könyvét mutatta be. Az egész világ tudja - óvatosan fogalmazva: úgy tudja -, hogy Teng Hsziao-ping súlyos beteg. Az egész világ, kivéve Kínát; ott ugyanis nem közöltek ilyen hírt. Persze a politika iránt fogékony alattvalók sejthetnek azért valamit; következtethetnek abból, hogy elmaradt az idős vezető szokásos holdújévi tv-szereplése, és olvashatnak a hazai sajtó sorai között. A kelet-ázsiai ország lakosai, néhány beavatott kivételével, arról sem szerezhettek tudomást, hogyan nyilatkozott Teng leánya a The New York Times- nak, s miként visszakozott később, egy másik interjúban. Egy beavatott értelmiségi kézlegyintéssel intézte el e világszenzációt az MTI pekingi tudósítója előtt: - Aki egy kicsit is ismeri a kínai hagyományokat, nem gondolhatja komolyan, hogy Teng Hsziao-ping gyerekei hosszú külföldi utakra mennének, ha apjuk csakugyan a halálán lenne - mondta. Tény, hogy a külföldi sajtó - főleg a japán, a hongkongi és a tajvani - már évek óta „temeti” Tenget. Betegségét hol Parkin- son-kómak, hol veseelégtelenségnek, majd szívgyengeségnek, majd cukorbajnak nevezi. Japán lapok már 1991 őszén azt jelentették, hogy Teng napjai meg vannak számlálva. Nos, a kínai vezető e „megszámlált napokban” hajtotta végre pályafutásának egyik legnagyobb fegyvertényét, a „szocialista piacgazdaság” elfogadtatását. Bizonyos, hogy nem sokat kockáztatnak a külföldi lapok, amikor egy kilencven éves ember közeli haláláról írnak; előbb-utóbb nyilván igazuk lesz, és akkor viselhetik a jól érTelefonszámla A Deutsche Telekom német állami távközlési monopolvállalat módosított politikáján és kérésre bármely egyéni előfizetőjének a hívásokat tételesen felsoroló telefonszámlát állít ki az idei évtől kezdődően - jelentette az AP-DJ. Hagen Hultzsch, a vállalat igazgatótanácsának tagja a davosi világ- gazdasági fórumon elmondta, hogy eltörölték a számlánkénti 5 márkás különdíjat, s 19 márka egyszeri befizetés fejében külön kérésre bárki tételes számlát kaphat a telefontársaságtól. Műszaki okokból azonban a részletes számlát kérő ügyfelek telefonszámát meg kell változtatniuk, s a német adatvédelmi törvény értelmében a családfőnek be kell mutatnia a háztartásában élő, minden 18 évesnél idősebb személy írásos beleegyezését. tesültség glóriáját. Az is tény, hogy egyes üzleti körök nagy hasznot húznak a híresztelések okozta tőzsdei árfolyamingadozásokból. Mégis, ezúttal nyilván többről van szó, mint újságírói és üzleti trükkökről. Ha félretesszük a külföldi jelentéseket, s csak Pekingre tekintünk, akkor is arra kell következtetnünk, hogy drámaian romlott Teng állapota. Erre vall a vezetőségben mutatkozó zavar - a kapkodóan ellentmondó nyilatkozatok és látványos visz- szakozások sorozata -, s ezt sugallják a hivatalos sajtó virágnyelven tett célzásai is. A külügyminisztérium szóvivője egy január eleji csütörtökön teljesen egészségesnek nevezte Tenget. Másnap megjelent a The New York Times cikke a nagy hatalmú politikus lányának homlokegyenest ellentétes nyilatkozatával. A szóvivő ezek után már úgy fogalmazott, hogy az idős vezető „korához képest” és „általában véve” egészséges. Ezt követte Teng Zsung igazodása: kifogásolni kezdte a The New York Timesban kinyomtatott szöveget - két héttel az interjú megjelenése után! Közben a kommunista párt központi lapjának kommentárjai „új korszakra” készítik, s a hivatalban lévő vezetők támogatására nógatják a kínai népet. Legfeljebb néhány tucatnyian lehetnek, akik biztosat tudnak Kína legfelsőbb vezetőjének állapotáról. Annyit azonban a kívülálló is láthat, hogy a vezetőség riadókészültségben van, és teljes sebességre kapcsolva készíti elő a hatalomváltást. Világszerte találgatják, merre T érségünk számára mindinkább összekapcsolódik az európai szervezetekbe való bejutás gondja a kisebbségi kérdéssel. A korábbi egy helyben topogáshoz képest ezért is értékelhető kedvező változásnak, hogy felgyorsultak a szomszédainkkal folytatott alapszerződés-tárgyalások és Strasbourg- ban nemrég megszületett a kisebbségvédelmi keretmegállapodás. A február elsején végső formába öntött dokumentumot eddig több mint húsz ország írta alá, köztük Magyarország, Szlovákia, Románia és Ausztria is. Nemzetközi érvényre azonban csak akkor emelkedik, ha legalább tizenkét ország parlamentje jóváhagyja. Az okmány viták kereszttüzében áll. Az aláírók közül azok is sikernek tekintik, akik ennél többre törekedtek. Bírálói viszont felróják, hogy hiányzik belőle a nemzeti kisebbség fofordulhat a legnépesebb ország hajója, miután a kapitány távozik a parancsnoki hídról. Pekingi megfigyelők általában nem számolnak azonnali, éles fordulattal. Elvégre a hajó nem marad kormányozatlan; a „kapitány” már évekkel ezelőtt lemondott a sajátkezű kormányzásról, azóta csak az útirányt szabja meg utasításaival. Van kijelölt kormányos, és a hajó - kisebb viharok ellenére - egyelőre kormányozható. Ám az könnyen megeshet, hogy hosszabb távon kikezdik a Csiang Cö-min - Li Peng kettős Európai megállapodás galmának pontos meghatározása. Mint a Külügyminisztérium szóvivője, Szentiványi Gábor elmondta: való igaz, hogy az egyezmény szövegében gyakran fordulnak elő általánosságok, olyan megfogalmazások, amelyek tág teret adnak az értelmezésnek. Ilyen például a településnév használatával kapcsolatos cikkely. („Azokon a településeken, ahol jelentős számú kisebbség él, és ahol elégséges igény mutatkozik erre, a belső jogrenddel összhangban az aláíró országok törekedni fognak” a helységnévtáblák kihelyezésére.) Összességében azonban az a döntő, hogy a korábbi politikai nyilatkozatokkal ellentétben ez az kormányzását, és az új aspiránsok a hajó útirányát is meg akarják változtatni. - Erre azonban aligha kerül sor a Kínai Kommunista Párt következő kongresszusa előtt - vélik pekingi diplomáciai körökben. A hatalom újraelosztásában döntő szava lehet a hadseregnek. Ez teszi különösen nehézzé a kínai belpolitika sokismeret- lenes egyenletének megoldását, mert az egyenruhások várható magatartása a legismeretlenebb tényező valamennyi közül. Barta György első nemzetközi kisebbségvédelmi dokumentum, amely jogilag kötelező érvényű. Szó esik benne arról, hogy a kisebbséghez tartozás személyes szabadságjog, s hogy tilos a nemzeti kisebbségek által lakott területek etnikai összetételének megváltoztatása. Az aláíró országok garanciát vállalnak az anyanyelv szabad használatáért, az alapvető polgári szabadságjogok gyakorlásáért. Érdekes egyébként, hogy Franciaország és Törökország nem írta alá strasbourgi konvenciót. Párizs ugyanis alkotmányjogilag kifogásolja és a demokrácia elveivel ellentétesnek tartja, ha népcsoportokat az „egyenlőség rovására” többletjogok illetnék meg. Ankara viszont nem akarja elismerni a kurdokat nemzeti kisebbségként, ezért zárkózik el az egyezménytől. Toronyi Attila Csecsen válság - két hónap után Két hónapja tart Csecsenföl- dön a villámháborúnak indult katonai beavatkozás, mely mérhetetlen szenvedéseket okozó nemzeti tagédiába torkollott. A bel- és külpolitikai következményeket és Oroszország kilátásait számba véve - jobb szó nincs rá - riasztó a helyzet. Csecsenföld után egyértelművé vált: Jelcinnek nem sikerül átugrania saját árnyékát. A volt kommunista pártvezető Jelcin Oroszország demokratikus átalakításának jelszavával lépett fel. Négy éve indított gazdasági és politikai reformjai kifulladtak, miközben az ország egyre inkább kézzelfogható módon egy tekintélyuralmi rendszer felé sodródik. Csecsenföld ismét bebizonyította, hogy a hatalom társadalmi ellenőrzését biztosítani hivatott demokrácia gyerekcipőben jár Oroszországban. Jelzésértékű, hogy az orosz demokrata politikusok szinte kivétel nélkül azt tartják ma a legfontosabbnak, hogy sor kerüljön az év végi parlamenti, illetve az 1996-os elnökválasztásra. Attól tartanak ugyanis, hogy elhalaszthatják a szavazást, ha a jelenlegi hatalom érdekei úgy kívánják. Más kérdés, hogy a jelenlegi politikai folyamatok erősödése esetén a választások kilátásai ismét nem sok okot adnak a derűlátásra. A csecsenföldi fellépés mozgatórugóit keresve minden eddiginél világossabbá vált: a lehető leszűkebb körben születnek Moszkvában a döntések. A néhai SZKP Politikai Bizottságát idéző módon továbbra is a vezetők szűk körén belüli erőviszonyok, illetve korporativ érdekek határozzák meg a nagy- politikát. Ismét kiütközött, hogy a végrehajtó hatalom nyomására rekord idő alatt kidolgozott 1993-as alkotmány szinte korlátlan hatalmat adott az elnöknek (és közvetve környezetének), ami riasztó következményekhez vezethet. A parlamentnek a fajsúlyos politikai döntéseket befolyásoló szerepe korlátozott, illetve könnyűszerrel megkerülhető a törvényhozás. A politikai pártok a parlamenttel együtt nyugati mércével mérve súlytalanok. A hatalom kérdése kapcsán nem lehet megkerülni a kérdést: ki hat Jelcin döntéseire? Mind többet emlegetik Moszkvában az elnöki biztonsági szolgálat főnökének nevét, akinek véleményére állítólag sokat ad az államfő. Alekszandr Korzsakovra akkor figyelt fel először komolyabban a világ, amikor Moszkva központjában emberei nyílt erőszakot alkalmaztak a moszkvai vezetéshez közel álló befolyásos Moszt pénzügyi csoport emberei ellen. Luzsko- vot (akit állítólag szoros szálak fűznek a Moszt vezetőjéhez) tartják a pénzügyi körök egyik lehetséges elnökjelöltjének. Az Izvesztyija még tavaly megszellőztette, hogy Korzsakov nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva kérte Cser- nomirgyin kormányfőt az energiaágazatban való nyugati részvétel korlátozására, nyíltan beavatkozva ezzel a nagypolitikába. Moszkvában Korzsakovot tartják a csecsenföldi akció egyik fő kezdeményezőjének. Felvetődik a kérdés: vajon miért éppen most csapott le Moszkva a szakadár Dudajev elnök rendszerére? Merésznek tűnik ugyan a feltételezés, de valószínű: valójában Korzsakovnak a hatalmi harc éleződését jelző, korrupcióellenesnek hirdetett politikai kampánya áll a fellépés mögött. Ennek jele volt a Moszt bank elleni akció is. A korrupció elleni harc az utóbbi időben majdhogynem a hatalmi harc egyik szinonimájává vált Moszkvában. Orosz lapjelentések szerint a felső vezetésen belül is voltak olyan erők, amelyek Dudajev hatalmának fenntartásában voltak érdekeltek. Több lap is megírta, hogy Csecsenföldön keresztül hatalmas mennyiségű olajat exportáltak ellenőrzés nélkül, s aligha fér kétség hozzá: az olajdollárokat visszaáramoltatva azok Oroszországban politikai célokat szolgálhatnak. A csecsenföldi fellépés hátterében ilymódon a választások közeledtével élesedő hatalmi harc, illetve az elnökség kérdése állhat, noha közvetlen bizonyítékok erre nincsenek. Az akció közvetett célja Jelcin népszerűségének növelése volt. Az iszonyatos emberáldozatokkal és pusztítással járó partizánháborút gerjesztő katonai beavatkozás azonban ellenkező eredményre vezetett és alapvetően meghatározza az oroszországi politikai kilátásokat. Noha úgy tűnt, hogy az akcióért felelősnek tartott Gracsov védelmi miniszter helyzete gyengült, Jelcin elnök legutóbbi kijelentései arra utalnak, hogy nem válik meg Gracsovtól, illetve az akció többi felelősétől sem. Ennek oka, hogy Jelcin - egyéb támasz hiányában - továbbra is a konzervatív erőkre támaszkodik. Gyakorlatilag nincs esély a reformerek és Jelcin szövetségére, amely már 1993 októbere után felbomlott. Ezt jelezte, hogy a markáns demokrata és reformer politikusok már egy évvel ezelőtt kikerültek a hatalomból. A csecsenföldi fellépést élesen ellenző demokraták aligha nyújtanak újra kezet az elnöknek. Saját túlélési reflexeiből adódóan az elnöki apparátus és a felduzzasztott bürokrácia lázasan keresi a lehetőséget, hogy miképpen maradhatna hatalmon Jelcin, illetve kerülhetne hatalomra egy, az apparátushoz közel álló politikus. A gazdasági helyzet romlása egyértelműen a nacionalista politikai erőknek kedvez. Ilymódon nem lehet kizárni, hogy a reformerként indult, egyre inkább konzervatív irányba elmozduló Jelcin ebben az irányban manőverezik majd a választások közeledtével. Mindenesetre az már most világos, hogy a Nyugat, ha nem is fordul el Jelcintől Csecsenföld miatt, legfeljebb jobb híján támogatja az orosz elnököt. Köti Lóránt «
