Új Dunántúli Napló, 1995. január (6. évfolyam, 1-30. szám)

1995-01-02 / 1. szám

1995. január 2., hétfő A mai nap aj Dunántúli napló 5 Hol dolgozunk 1995-ben? Tanácsok kisbefektetőknek Új, negatív jelenségek várhatóak Baranya megye munkaerőpiaci térképén (Folytatás az 1. oldalról) Siklósi Tenkes Bútoripari Kft-től érkeztek. A negatív folyamatok elin­dulása új jelenségek lábraka- pásával járt együtt. A mező- gazdaság átalakulása hozta azt az új módozatot, hogy a cégek a szezonális munkák idején foglalkoztatják alkalmazottai­kat. A pangó téli hónapok ide­jére a társaságok állományá­nak 95-97 százaléka munka- nélküliként regisztráltatja ma­gát, hogy azután a tavaszi munkálatok idején ismét akti­vizálja magát. Sajnos a jelen­ségnek kellemetlen együttjá- rója lehet, hogy tavasszal az „elbocsátottak” számánál ke­vesebbet vesznek vissza az élelmes munkáltatók. Az utóbb említett jelenség­nek már az idei év munkaerő- , piaci helyzetére is lesznek ki­hatásai. A Baranya Megyei Munkaügyi Központ szakem­bereinek prognózisa szerint idén mintegy 4500 fővel fog nőni a megyében az összes munkanélküli száma. Ugyan­csak megjósolható, hogy a re­gisztráltak száma csökkenni fog, ami azonban nem jelenti a megyei foglalkoztatási gondok megoldását. Különö­sen igaz ez a megállapítás, ha kisebb térségekre bontjuk Ba­ranyát. Várhatóan továbbra is nagyon nehéz lesz elhelyez­kedni Sellye, Szigetvár és Szentlőrinc térségében, de Mohács körzetében is. Jóté­kony hatású Siklós környé­kére az ismét meginduló be­vásárlóturizmus. A legkisebb gond a számadatok tanúsága szerint továbbra a megye- székhely vonzáskörzetében várható. Bár számát tekintve továbbra is itt található a leg­több állástalan, ám Pécsett lelhető fel a legtöbb munkale­hetőség is. K. E. Újévi remények Eszéken- Fatimában azt jósolták, hogy rossz idő jár ránk a kétez­redik évig, és ugyanezt mond­ják a medugorjei zarándokhe­lyen is. A segítség úgy gondo­lom, hogy csak a mennyország­ból érkezhet számunkra - véle­kedett szilveszter napján az eszéki megyeháza előtt az 59 éves cipészmester, Luka Ked­ves, aki 1962 óta Németország­ban keresi meg vendégmunkás­ként a kenyerét. A szlavón fővá­rosban ismerkedtünk meg a „kedves” járókelővel, aki az eszéki 1995-ös reményekről nyilatkozta a fentieket. Jánosi Károly, a Radio Ba­ranja direktora már sokkal szakavatottabban fogalmazta meg várakozását és a közvéle­mény álláspontját az ez évben várható fejleményekről:-Éppen ma kaptam hírt a szerb megszállás alatt lévő Ba­ranya háromszögből. Többek között azt, hogy akkora ott a nyomor, hogy a háziállatoknak nincs már mit enniük. Az üze­mek, gyárak kapacitásának csak töredékét használják ki, az em­berek bizalmatlanok, miközben egyre többen (köztük szerbek is) próbálnak átjutni Eszékre és más horvát területekre. Ami a konkrét reményeket il­leti, Jánosi Károly úgy véli, hogy esélyük van a horvátoknak a Baranya háromszögbe történő békés visszatérésre, ám ha ez nem sikerülnie, lehet, hogy eb­ben az évben erővel fogják visszafoglalni területeiket. Azok az eszékiek, akiknek há­zuk, birtokuk van a szlavón fő­városban, természetesen nem szeretnék, ha ismét kiújulnának a harcok a térségben, míg a több mint hárojn éve elűzött mene­kültek úgy érzik, hogy akkor legalább történne már valami. Balog Nándor Szilveszteri műsor a közös stúdióból. Képünkön Jánosi Károly, a Rádió Baranja igazgatója és Rajnai György a Dráva Rádiótól Fotó: B. Böbék A közgazdász szerint a forint többet hoz, mint a valuta A tegnapi áremelések és a fo­rint elmúlt évbeni nagyarányú - s várhatóan 1995-ben is folytatódó - leértékelése kapcsán arra kértük Gerdei Tamást, a pécsi „A TEAM” gazdasági tanácsadó cég ügyvezetőjét, mondja el, hogyan fektetné be a rábízott megtakarí­tásokat- 1995-ben?- Ez attól isfiigg, mennyi pénz­ről van szó - mondja a fiatal köz­gazdász. - Ha példaként egy egymillió körüli összeget veszünk alapul, mindenképpen a betétel­helyezés különböző esélyeit kell végiggondolnunk, hiszen ennyiért ingatlant, házat, manapság már nehezen kaphatunk. Mint Gerdei Tamás mondja, a befektetésnek három aranyszabá­lya van. Egyrészt a biztonságot, másrészt a hozamot, harmadrészt az elhelyezett pénz hozzáférhető­ségét érdemes szem előtt tartani. A biztonság szempontjából az ún. államkötvények jelentik a legkedvezőbb megoldást - ezek a legtöbb pénzintézetnél hozzáfér­hetők. Néhány százalékkal ugyan alacsonyabb kamatot kapunk az így módon lekötött pénzekre, de a befektetett pénz sorsa felől lega­lább biztosak lehetünk - mert­hogy az állam szavatolja a vissza­fizetést. Hátránya az államköt­vénynek, hogy ez esetben megle­hetősen hosszú időre kell lekötni a pénzt (általában 3 éves a futam­idő) - márpedig a gazdasági ta­nácsadó szerint három hónapnál hosszabb lekötést nem érdemes 1995-ben megreszkírozni. A leg­kézenfekvőbb megoldás: ne ál­lamkötvényt, hanem banki érték­papírt vásároljunk, hiszen 1 millió forintig a betétgarancia alap is vé­delmet nyújt bankcsőd esetén.-Akkor, amikor a betétekért hónapról hónapra több kamatot adnak a pénzintézetek - márpedig most ez a helyzet -, semmi ér­telme sincs évekre lekötni megta­karításainkat. A jelenlegi 23-25 százalékos kamattal szemben ugyanis előfordulhat, hogy a ban­kok júniusban 28-30 százalékot is megadnak majd. Végiggondolva az összes számba jöhető befektetési formát - az ingatlanvásárlástól a deviza­számla felduzzasztásáig - a köz­gazdász szerint az tűnik a legelő­nyösebbnek, ha az ember forint­ban köti le a pénzét. Az ingatlan- vásárlás ellen szól ugyanis, hogy ki kell fogni a helyet, ahol az em­ber vásárol, hiszen, hogy mely te­rületeknek az értéke nő, szinte ki­számíthatatlan - a siker tehát nagyrészt a szerencsén múlik. Ha 1995-re robbanásszerű inf­lációt - és forintleértékelést - fel­tételeznénk (amire Gerdei Tamás szerint hál' Istennek semmi esély), érdemes lenne forintjain­kat mielőbb valutára váltani. A fe­jenkénti valutakeret terhére 800 dollárnyi forint átváltására van lehetőségünk (plusz a feketepiac . ..). Persze, konszolidált gazda­sági folyamatok mellett - a forint kisebb arányú leértékelését felté­telezve - a magyar valuta érték- vesztését kivédheti ugyan a devi­zaszámlán tartott befektetés, de mivel a dollár és a márka legfel­jebb 4-5 százalékon kamatozik - szemben a forint 20 százalék fel­etti hozamával - a végeredményt tekintve lényeges nyereséget így sem könyvelhetünk el magunk­nak. Gerdei Tamás szerint a legcél­szerűbb, ha három részre osztjuk fel a befektetendő összeget, s a három résznek más-más lekötési formát, illetve futamidőt kere­sünk. Véleménye szerint pénzünk 30 százalékát látra szóló betétben kell elhelyezni (ez az összeg így bármikor hozzáférhető), 50 száza­lékot 3 hónapos futamidejű érték­papírban lekötni, míg a bátrabbak a maradék 20 százalékkal akár tőzsdézhetnek is - megkísérelve a nagyobb nyereség elérését, s per­sze kockáztatva is e 20 százalék sorsát ezzel. (Más kérdés, hogy vidékről tőzsdézni ma még meg­lehetősen időigényes és bonyolult feladatnak számít...) Mindez persze azok számára érdekes, akiknek egyáltalán van még mit befektetniük. Dehát új év, új lehetőségek - '95-ben még bármi megtörténhet. S mikor le­gyen az ember bizakodó, ha nem éppen az esztendő elején? Pauska Zsolt METTERARUr 1995-ben isJNMMi kedvezmények fpl.DAMASZTOK (50 cm ül) 99Ft/m GABARDU' szövetek 399 Ft/m GYAPJTS szövetek 350 Ft/m IKEA -s. vásznak 250 Ft/m valamint vegyes szövetek és pamutok 200 Ft/m , S7.AI.ITA Pécs, Teréz u. 6. . (NAGYKER IS!). Hajnali kukabúvár Fotó: Tóth László Kincsek a szemét mélyén Reggel hat óra. A pécsi kert­városi terek még sötétségbe burkolóznak ilyenkor, decem­ber vége felé. A környék kihalt­nak látszik, csak az egyik kuka tartalmát tanulmányozza elmé­lyülve két fiatalember, harmin­con innen, húszon túl. Mindket­tőjüknél nejlonzsák, elem­lámpa. Csendben, gyorsan dol­goznak, összeszokott párnak látszanak. Feltehetően profik ezen a szakterületen.-Megkérdezhetem, hogy mit keresnek? - szólaltam meg bá­tortalanul, számítva egy esetle­ges jobbhorogra.- Mi elsősorban műszaki cikkeket. Rádiót, magnót, tévét - válaszol a beszédesebb, rend­kívül barátságosan.- Van aki mást?- Néhányan ennivalót az álla­taiknak.-És találnak műszaki cikke­ket?- Természetesen.- Használhatót is?- Persze. Nagyon jó állapo­túak néha. Az én saját tévém is kukából való, fekete-fehér, de semmi baja. Nagyon sok rádiót, magnót, háztartási gépet talá­lunk nejlonzsákokba csoma­golva. Valamiért kidobják őket. Talán mert másikat vettek.- Mit csinálnak ezekkel a dolgokkal?-Eladjuk. Sokan élnek eb­ből. Mi ketten minden nap jö­vünk, korán reggel. A múltkor például találtunk két zsák ruhát is. Újak voltak, a címkékről ezt meg lehetett állapítani.- Mióta csinálják ezt a „munkát”?- Én már öt éve.- Ebből él?-Tulajdonképpen igen. Ed­dig legalábbis jól meg lehetett élni ebből. Bár öt éve még csak hárman voltunk Kertvárosnak ezen a részén, ma már körülbe­lül harmincán, naponta. Persze aki jobban áll, az kimegy autó­val Ausztriába, ott sokkal érté­kesebb dolgokat is talál ki­dobva.-A téli nagy hidegekben is kijárnak?- Ki, az idő nem számít.- A lakók nem szoktak kelle­metlenkedni?- Általában nem. Csak egy­szer dobáltak meg minket tojás­sal. Cseri László NEMZETKÖZI SZOLGÁLTATÓ CÉG keres munkavállalókat élelmiszeripari takarításra, állandó délutános műszakban, kiemelt kereseti lehetőséggel. Keres továbbá középfokú végzettségű, ambiciózus csoportvezetőt fenti feladat irányítására. Jelentkezés: 1995. január 3-án, 4-én 15.00 órakor a KOLOS Pécsi Baromfifeldolgozó (Edison u. 13.) irodaépületében Rádió mellett Politikusok, közéleti szemé­lyiségek - amennyiben az utóbbi hetekben meghívásra dolguk akad a rádió vagy tévé nyilvánossága előtt - kellemes karácsonyt, újévet kívánnak a népnek. És a nép - ki-ki a maga módján - őszinte vagy vegyes érzelmekkel fogadja is. Nem tudom, hogy az utolsó parla­menti ülés után búcsúzáskor hogyan váltak el egymástól - a januári viszontlátásig - a kép­viselők, őszinte kívánságokkal és kézrázásokkal-e, vagy tisz­tes távolságot tartva hűvös fej- bólintással, esetleg sehogy sem. Ez utóbbin sem lehetne csodálkozni, hiszen egy egé­szen jobbos képviselő már vagy két esztendővel ezelőtt azt nyilatkozta a rádió riporte­rének, hogy ha Horn Gyula kö­szönne neki az Országház fo­lyosóján, ő bizony nem is fo­gadná. Ahogy őt ismerem, ez ki is telik tőle. (Nem tudom, Horn köszönt-e neki?) De hagyjuk a politikát, kü­lönben is egy férfiú azt írta le­velében - nekem címezve - hogy: „Maga nagyon megvál­tozott! Miért utálja annyira a demokratákat, hogy még a kommunistákat is jobbnak tartja?” Eszem ágában sincs. És főleg a demokratákat!? Én csak néhány embert utálok, de azo­kat aztán nagyon úgy, mint bárki más. Nagy izgalommal néztem meg a tévé egyik rö­vidke műsorát, amelyben egy - különben közgazdász-diplo­mával rendelkező - hölgy jó­solt kártyából, alapos szakérte­lemmel, mert ahogy tudom, ő is tagja az országban tevékeny­kedő Boszorkány Egyesületnek (jól írtam?), és már többször szerepelt tévében, rádióban egyaránt. Említette, hogy a kár­tyavetést megelőzően kb. har­minc percig „magába szállt”, felkészült agyilag is a produk­cióhoz. Nagyjából ezt mutatták kártyái: a lakosság nagy része rossz anyagi helyzete miatt bo­rús kedvében van (enyhén szólva, ezt én jegyeztem meg)- de ez a kesergés hangulata csak májusig tart, mert május­tól jobbra fordul a nép sorsa és megnyugszik. (Bár csak az Is­ten szólna belőle. A szerk.) Jómagam is kaptam üzenete­ket, telefonon vagy levélben, nem is keveset. Orfűről hívott egy férfi, aki elmondta, eladta uránvárosi lakását, helyette ki­költözött a tó partjára egy kis házikóba, ott él, kedvenc kis foxi kutyájával, a politika nem nagyon érdekli - nem idegesí­tem magam, mondja - vasár­naponként viszont megveszi a lapunkat és mert én is egyik dolgozatírója vagyok, hát most nagyon jó és boldog újévet kí­ván és sok szerencsét. Örültem neki és magamban azt gondol­tam, milyen szerencse, hogy még a múlt évben hívott föl, mert ugye, januártól már nem mondható olcsónak a telefon- beszélgetés. Mohácsról is kap­tam hívást - hangja után ítélve fiatal férfi lehetett - aki szintén a vasárnapi lapra is hivatkozott és - feleségének nevében is - meghívott hozzájuk egy napra, szeretne jót beszélgetni attól függetlenül, hogy nem mindig ért velem egyet - és még azt is mondta, elmehetünk a szőlő­hegybe, pincéjébe, jó kis boro­kat iddogálni. Még néhány per­cig elbeszélgettünk, ígértem, ha jobban leszek, megejtjük a találkozást, csak mikor elbú­csúztunk, utána derült ki, hogy a nevét, címét elfelejtette kö­zölni velem. De nem baj, a jó­szándék a lényeg. Igazán jószándékú és őszinte leveleket kaptam a múlt héten, például boldog új évet kívánva, N. Lajos és A. Zsigmond aláírással. Teljes nevük szerepel a lapon, csak nem hozom nyilvánosságra, mert erre nem hatalmaztak fel, s nem is illő. Kedves kis lány, J. Brigitta írt még - bele fogalmazva - a kisgazdák jel­szavát: Bort, búzát, békessé­get (ide ugyan Cavintont kel­lett volna írnia) és sok vidám­ságot, teli pénzeszsákot. . . Hát zsákot még szereznék, ami azt illeti. M. Ildikó .. . sikerekben és egészségben gazdag új esztendőt kíván .. .”. B. M. Éviké pedig így szó­lít meg: „Édes Ferikém! (Is­tenem, kár hogy ez a lány vagy harminc esztendővel fi­atalabb ...) ... az új eszten­dőben is jó hörpizést kívánok a vasutasban .. .!” Ott le­szek. Annyi szent. Még idé­zek egy kedves levélből - alá­írás teljes név és cím. - ho- gyasszongya: „ ... az én megállapításom szerint maga egy vénülő, butuló, szenilis, alkoholtól gyöngült elméjű és sértett ember .. .” Az aláírás fölött még egy mondat: „Egy boldogabb és gazdagabb új évet kívánva tisztelettel üd­vözlöm . ..” Én is. Mindenkit. Jókívánságok, meg minden 4 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom