Új Dunántúli Napló, 1995. január (6. évfolyam, 1-30. szám)

1995-01-11 / 10. szám

6 0) Dunántúli napló Külföld 1995. január 11., szerda Erősebbek es okosabbak lettek a japán nők A közkeletű sztereotípiák szerint a japán nők ideális el­I lenpárjai a „macho” típusú fér­fiaknak: törékenyek, visszafo­gottak, a munkahelyen és a csa­ládban is háttérbe húzodóak és ezért háttérbe is szorítottak. Az utóbbi évtizedek társadalmi változásai azonban kikezdték ezeknek a sztereotípiáknak az érvényességét - ha a nekik megfelelő társadalmi gyakorla­tot és magatartásformákat még nem is. A japán miniszterelnöki hi­vatal által kedden közzétett sta­tisztikai adatok szerint a máso­I dik világháború utáni időszak­ban a leglátványosabb változás a nők fizikai állóképességének fokozódása volt. Japánban egyébként is a legmagasabb a várható átlagos élettartam a vi­lágon, de a nők esetében ez ug­rásszerű növekedést mutat: 1947 és 1993 között, tehát alig másfél nemzedéknyi idő alatt harminc évvel, 54-ről 82,5-re emelkedett. Ebben természetesen az or­szág ugyanezen időszak alatt végbement rohamos gazdasági fejlődésének is meghatározó szerepe volt, de egyidejűleg a nők aktívabbak is lettek: a csa­láddal és a háztartással kapcso­latos feladataik ellátása mellett tavaly 77 százalékuk vállalt munkát, ami több mint kétsze­rese az 1953. évi aránynak. A munkaerőpiacon egyre nagyobb számban való megje­lenésük azzal is együtt jár, hogy mind többen szereznek közülük felsőfokú képesítést. A háború óta 1989-ben először haladta meg a főiskolán vagy egyetemen továbbtanuló lá­nyok aránya a fiúkét. Ennek megfelelően a nők később is kötnek házasságot, kevesebb gyereket szülnek - és gyakrabban válnak. Az 1947 óta eltelt időszakban másfél- szeresére emelkedett a válások gyakoriságának aránya Japán­ban. Ezzel együtt is tény, hogy Japán változatlanul a legerő­sebben férfiközpontú és férfiak uralta társadalom a fejlett ipari országok közül. Vezető politi­kai beosztásokban elvétve látni csak nőket, a gazdaságirányítás pedig végképp a férfiak kizáró­lagos birodalma. Nem mintha a férfiak annyi­val többet dolgoznának. A kormány gazdaságtervezési hi­vatalának egyik nemrégiben készült felméréséből kiderült, hogy a férfiak 86 százaléka egyáltalán semmilyen házi­munkát nem végez - a nők vi­szont a napi átlag hét óra hiva­tali munka mellett négy órát otthon is ledolgoznak. Sokat javítana az összképen, ha legalább a munkahelyi elő­menetel és sikerélmények te­kintetében egyenrangúnak érezhetnék magukat férfi kol­legáikkal, de ezen a téren sem vigasztaló a nők helyzete. Fel­mérések adatai igazolják, hogy a munkahelyi egyenjogúságról szóló 1986. évi törvény legna­gyobb részt írott malaszt ma­radt. Az utóbbi recessziós évek­ben a főiskolákról, egyetemek­ről kikerülő nők közül igen so­kan szereztek kellemetlen ta­pasztalatokat az álláskeresés során, s minden előrejelzés arra vall, hogy idén is meglehetősen barátságtalan munkaerőpiaccal fognak találkozni, jóllehet a recesszió hivatalosan már több mint egy éve véget ért. Annyiban mégis igazuk van a sztereotípiáknak, hogy társa­dalmi helyzetüket - bármiként éljék is meg - a japán nők a nyugati felfogásmód számára elég nehezen elképzelhető be­letörődéssel fogadják el. Arra a kérdésre, hogy ha még egyszer születnének, milyen nemet vá­lasztanának, a legutóbbi felmé­résben 65 százalékuk válasz­totta a jelenlegit - míg 1958-ban ez az arány csak 27 százalék volt. Erdész Jenő A csecsen parlament az elnöki palotával szemben fekszik, tete­jén még ott a zászló. Január 7-én soha nem látott ágyútüzet zú­dítottak a térre, és visszavonulásra kényszerítették a csecsen harcosokat Lopott arany A tavalyinál majdnem négy­szer több, közel háromszáz ki­logramm lopott aranyat foglal­tak le az idén az orosz hatósá­gok az ország távol-keleti ré­szén fekvő magadani területen, a nemesfém egyik fő oroszor­szági lelőhelyén. A lefoglalt arany csupán az eltulajdonított mennyiség töredéke: becslések szerint az ellopott arany 10-15 százaléka kerül meg. A maga­dani területi ügyészség szerint a tavaly lefoglalt 72 kilogrammal szemben a belügyminisztérium és a kémelhárítás az idén 271 kilogramm aranyat kobozott el a tolvajoktól. A hatóságok ezzel együtt az utóbbi öt évben közel fél tonnát koboztak el. A bűnö­zők azonban nem adják fel: évente közel egy tonna arany tűnik el, amelynek világpiaci ér­téke 12 millió dollár körül mo­zog. Feledékeny elnök Az argentin köztársasági el­nök négy éve nem fizet adót olivosi rezidenciája után, mi­közben kormánya kereszteshad­járatot folytat az adókötelezett­ségük teljesítése alól kibúvók ellen - tudatta a Buenos Aires melletti Olivos-Vicente López polgármestere a sajtóval. Mint a Reuter beszámolt róla, az elnöki hivatalt 1990 óta 14-szer szólí­tották fel arra, hogy fizesse ki az adóhátralékot a helyi önkor­mányzatnak - hiába. „Nem te­hetünk mást, mint hogy ugyan­azokhoz a szankciókhoz folya­modjunk, amelyekhez minden más állampolgárral szemben, hogy behajtsuk az adóhátralé­kot” - mondta a polgármester az argentin rádiónak. Az elnöki hivatal 428 ezer dollárral tarto­zik - fűzte hozzá. Stabil valutaövezet Az osztrák schilling hétfőtől belépett az európai valutarend­szer váltóárfolyam- és interven­ciós mechanizmusába, ám ez nem változtatja meg az osztrák valutapolitikát, amely továbbra is szorosan köti a schillinget a német márkához - közölte az osztrák központi bank. A schil­ling—ECU-árfolyamot 13,7167 schillingben állapították meg. Ausztria belépésével immár tíz ország tartozik az európai valu­tarendszerhez, amelyet 1979-ben a stabil európai valu­taövezet megvalósításának cél­jával hoztak létre. Női „szakasz” Az iráni államvasutak külön- kocsikat tervez indítani a kíséret nélkül utazó hölgyek számára. A Szalaam című iráni napilap szerint a vasúti illetékesek azért döntöttek így, mert többször ér­kezett már erre vonatkozó kérés az utasoktól. Párizs hó alatt. Felvételünk a III. Sándor-hídról készült, a háttérben az Eiffel-torony Nyugtalan a Vatikán Merénylet készül a pápa ellen Manilában? Nyugtalan a Vatikán: még soha sem volt annyi idegeske­dés az egyházi államban pápai utazás előtt, mint ami most, II. János Pál január 12-én kezdődő Fülöp-szigeti látogatása előtt érződik. A Szentszék illetékeseiben egyre nagyobb a kétség azt ille­tően - értesült a Springer Kül­földi Sajtószolgálata (SAD) mennyire lesznek hatékonyak a manilai hatóságok által beígért szuper-biztonsági intézkedések a római katolikus egyházfő lá­togatása idején. Rómában ugyanis jól emlékeznek arra, amikor egy másik pápa, VI. Pál ellen 1970. november 27-én ép­pen a csendes-óceáni ország fő­városában emelt kést - szeren­csére sikertelenül - egy bolíviai festő, Benjamin Mendoza, an­nak ellenére, hogy titkos forrá­sok előre jeleztek merényletkí­séretet, de azt a helyi hatóságok nem vették komolyan. (A sors fintora, hogy akkor éppen egy jó erőben lévő amerikai, Paul Marcinkus tépte ki a kést a me­rénylő kezéből. Ezzel kezdődött a karrierje és bukása: hamaro­san ő lett a főnöke a Vatikán bankjának, s később felelőse a bank körül kirobbant nemzet­közi pénzügyi botránynak, ami nem éppen használt a Szentszék tekintélyének). Rómából ezúttal egy 109 gyanúsított nevéből álló listát küldtek Manilába, akiket külö­nösen veszélyesnek tartanak a pápa biztonsága szempontjából. A névsorban a legnagyobb számban az arab világból szár­mazó bűnözők szerepelnek. A manilai repülőtéren állítólag nyolc iránit máris őrizetbe vet­tek, mert közülük az egyik a gyanúsítottak közé tartozott. Úgy tűnik, a pápa az, akit a legkevésbé foglalkoztatnak az ellene irányuló újabb esetleges merénylet lehetősége. Közöl­ték, II. János Pálnak „nincs ideje, hogy a manilai utazása körüli aggályokkal törődjék”. SZAPORODNAK A HŐSÖK . .. Új kaukázusi krétakör? Miért nemzetközi tragédia az új kaukázusi krétakör? Mert a csecsenföldi drámából éppen Bertold Brecht klasszikus re­mekének a legfontosabb eleme hiányzik: a humanizmus. Ma­gyarán: törődik-e valaki a vi­lágot megrázó öldöklés kiváltói közül azzal, hogy mi történik az emberekkel ebben a háborúban? Lehet-e ésszel érvelni amel­lett, hogy egyik oldalról a ha­talmi mechanizmus, másik ol­dalról a nemzeti fanatizmus so­kakat küld a halálba? Van-e rá biztosíték,hogy nem vált-e át nemzetközi bozóttűzzé a sok külön-külön fellobbant láng? Hisz vagy 40 politikai tűzfészek parázslik ma a világban. S van-e remény arra, hogy az orosz fővárosba visszaszorul­nak az erőszak hívei? Mert Moszkvában ma szinte min­denki, akinek szava van vagy azt akarja, hogy döntő szava le­gyen, a nagy Oroszhon érdekeit véli képviselni, s ezekben az egymással is hadakozó nemzeti fanatizmusokban a „csecsnyai epizód” valódi tétje az: ki uralja az újra feltápászkodó Oroszor­szágot? Hatásos lehet-e a nemzetközi közösség fellépése, amelynek egyik jele, hogy a magyar kül­ügyminiszter, mint az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet elnöke nagyszabású békemisszióba kezdett? Vajon a washingtoni Fehér Ház politikai nyomása józan ésszre tériti-e a moszkvai Kreml urait? Mintha nem a harmadik évezred kapujában állnánk: visszatért a XIX. század vége? Amikor szerencsétlennek szá­mított egy ország, ha nem vol­tak hősei. Holott - Galilei talá­lóan mondta Brecht színpadán - - mindig az az ország a szeren­csétlen, amelynek hősökre van szüksége. S a világ, - mint a mai -, amelyben szaporodnak a hősök. Kocsis Tamás Atomerőmű épül Mohinál Teljes a közvetlenül érintett térség lakosságának érdektelen­sége a december elejétől kiállí­tott anyag iránt, mely a Léva melletti Mohiban épülő szlovák atomerőmű biztonságát szol­gáló tervezetet tárja közszem­lére, azzal a céllal, hogy azt az érintett térségben élő emberek véleményezzék - írja a TA SR szlovák hírügynökség. A jelentés szerint az atome­rőmű biztonsága érdekében tett fokozott intézkedéseket, illetve az erőmű környezeti hatásait ismertető anyagot - az építke­zés befejezésének finanszírozá­sát fontolgató Európai Újjáépí­tési és Fejlesztési Bank (EBRD) hitel-feltételeinek megfelelően - Léván, Aranyosmaróton, Ve- rebélyen, Tolmácson, valamint a bécsi, prágai, kijevi, varsói és budapesti szlovák nagykö­vetségen bocsátották közszem­lére. Három kihívás s Washington és Kelet-Ázsia a XXI. század küszöbén A Japánban tapasztalható re­cesszió ellenére a Távol-Kelet gyorsan fejlődő gazdaságai példaként szolgálhatnak a világ bármely kevésbé fejlett állama számára. Az egyre erősödő ke­let-ázsiai kihívásnak azonban az Egyesült Államok csak ak­kor tud megfelelni, ha az elkö­vetkezendő években meglévő katonai és politikai befolyását a csendes-óceáni térség égető problémáinak megoldására fordítja - állítja a Houston Chronicle hasábjain James Ba­ker, aki 1989-től 1992-ig az Egyesült Államok külügymi­nisztere volt. A legkeményebb diónak ta­lán a kínai átalakulás mutatko­zik. Teng Hsziao-ping politikai egyeduralommal fűszerezett gazdasági liberalizációja rövid­távú számottevő növekedést eredményezett. Ez a stratégia azonban hosszú távon nem al­kalmazható. Minél tovább ha­logatják egy demokratikusabb államgépezet kialakítását, an­nál nagyobb a veszélye annak, hogy a jelenlegi vezetők lekö­szönése után politikai válságba süllyed az ország - vélekedik Baker. A legvalószínűbb talán az, hogy egy rövid, hat hónaptól két évig terjedő nyugalmi álla­pot után megkezdődik a ha­talmi harc, amelynek végén vagy katonai diktatúra alakul ki, vagy még ennél is veszélye­sebb helyzet jön létre - megis­métlődik az 1920-as években már átélt káosz, amikor a hadu­rak egymással harcoltak a hata­lom megszerzésért. Az Egyesült Államoknak és kelet-ázsiai szövetségeseinek egyaránt érdeke, hogy Kína hosszú távon stabil maradjon. Ez a stabilitás azzal érhető el, ha Washington szoros gazda­sági kapcsolatot épít ki Kíná­val, ugyanakkor jelentős szám­ban állomásoztat katonákat a Távol-Keleten. Az ázsiai biz­tonság alappillére a jövőben is az USA, Japán, Dél-Korea és az ASEAN tagállamok külön­leges védelmi kapcsolata lesz - vélekedik Baker. A térség második legna­gyobb kihívása a Koreai-fél­szigeten tapasztalható bizony­talanság. Úgy tűnik, hogy Pehnjan nukleáris macska-egér játékával elérte célját: Clinton elnök és Kim II Dzsong most megkötött egyezménye nem más, mint hallgatólagos elis­merése annak, hogy Eszak-Ko- rea rendelkezik nukleáris fegy­verrel. Ez pedig egyaránt ve­szélyezteti a nemzetközi lesze­relési kezdeményezéseket és Eszakkelet-Ázsia békéjét. Le­het, hogy a felelőtlen kísérle­tezgetéseket folytató Phenjan „megjutalmazásával” a Clin- ton-kormány lélegzetvételnyi időhöz jutott, de ezért nagy árat fizetett. Az egyezmény köze­pes és rövidtávú stratégiai kö­vetkezményei fokozhatják a háborús veszélyt a Koreai-fél­szigeten. Ez pedig azzal jár, hogy az Egyesült Államok minden bi­zonnyal kénytelen lesz növelni katonai erejét a félszigeten, il­letve annak környékén, és ha a Clinton-kormány többé már nem ragaszkodik az atomso­rompó egyezmény teljes betar­tásához, akkor szembe kell nézni egy esetleges atomtáma­dással is - írja a Houston Chro­nicle. A harmadik feladat a csendes-óceáni térség gazda­sági átalakítása lesz. Japán ex­porton alapuló fejlődését kö­vetve, Kelet-Ázsia gazdaságai néhány évtized leforgása alátt számottevően megerősödtek.-------------------------------------T“ Eg y idő után azonban a külke­reskedelmi aktívum nem he­lyettesítheti a hiányzó belföldi keresletet. A gazdasági egyen­lőtlenség pedig a politikai vál­ság csíráit hordozza magában. A gazdasági átalakulás egyik kritikus lépcsője a nemzetközi kereskedelem és befektetések liberalizációja. Ebből a folya­matból azonban az Egyesült Államokat nem lehet kihagyni, mert a térség békéjének sarok­kövét jelentő amerikai-japán kapcsolatokon jóvátehetetlen csorba esne. Ha Japán belépne egy Amerikát kirekesztő ázsiai szövetségbe, az felérne egy ke­reskedelmi háborúra való fel­hívással. Kelet-Ázsia és az Egyesült Államok közös érdekei egyér­telműen mutatják, hogy Wa­shington továbbra is őrzi a XIX. század végén kivívott nagyhatalmi pozícióját a Csendes-óceán térségében, és ezzel a kelet-ázsiaiak is tisztá­ban vannak. Zelena Judit

Next

/
Oldalképek
Tartalom