Új Dunántúli Napló, 1995. január (6. évfolyam, 1-30. szám)

1995-01-09 / 8. szám

1995. január 9., hétfő Gazdaság uj Dunántúli napló 9 Híd a csatorna felett Japán kész 10 milliárd jen (mintegy 100 millió dollár) ere­jéig részt vállalni a Szuezi-csa- toma fölött tervezett híd finan­szírozásából - jelentette a dpa tokiói kormányforrásokra hi­vatkozva. A japán kormány egyetlen előfeltétele, hogy a be­ruházás technikailag kivitelez­hető, pénzügyileg pedig kifize­tődő legyen - írja a hírügynök­ség. A hídépítés finanszírozásá­ban való japán részvételről márciusban, Hoszni Mubarak egyiptomi elnök tervezett tokiói látogatása alkalmával kezdőd­nek meg a hivatalos tárgyalá­sok. A híd a Szuezi-csatomán jelentősen javítaná az összeköt­tetést Egyiptom és Izrael között. Kínai arany Kínában tavaly 13 százalék­kal növekedett az aranytermelés 1993-hoz képest, miközben csökkent az állami felvásárlás a nemesfém árának drágulása és különböző szabályozók szigo­rodása miatt. A UPI emlékeztet arra, hogy bár a termelés növe­kedéséről szóló információ egy hivatalos pekingi lapban jelent meg, természetesen pontos adat a mennyiségről nem láthatott napvilágot, mivel az az egyik legféltettebben őrzött titkok egyike az ázsiai államban. Kül­földi szakértők úgy vélik, hogy Kína hatodik helyen áll a vi­lágon évi 70-110 tonna arany­termelésével. Olasz infláció Tavaly, az elmúlt 25 év lega­lacsonyabb éves szintű infláció­ját rögzítették Olaszországban: az infláció mértéke 1969 óta először süllyedt 4 százalék alá. A 3,9 százalékos inflációt azonban a gazdasági szaksajtó visszafogott örömmel üdvö­zölte, a kommentárok elsősor­ban azt hangsúlyozták, hogy decemberben ismét megugrott az ütem és az infláció csökke­nése elmaradt a tervezettől. 1993 négy százalékos infláció­val zárult, s 1994 első öt hónap­jában a pénzromlás mértéke tar­tósan négy százalék felett volt. A fordulat júniusban történt (3,7 százalék), majd egészen decemberig a havi statisztikák négy százalék alatti emelkedést mutattak. Az év utolsó hónap­jában azonban 4,1 százalék lett az infláció. Motorcsere Az Aeroflot azt tervezi, hogy külföldi motorokkal váltja fel 14 Il-86-os repülőgépének szovjet gyártmányú hajtómű­veit, s így a gépekkel jóval hosszabb távra lehetne közle­kedni - jelentette a Reuter. Gennagyij Anikajev, az orosz állami légitársaság műszaki igazgatója elmondta, hogy a CFM konzorcium repülő- gép-motoijaiból fog vásárolni az Aeroflot. Ez a cég az ameri­kai General Electric és a francia SNECMA vegyesvállalata. Az új motorok közül az elsőket márciusban kezdik felszerelni, s várhatóan négy repülőgépen egy hónap alatt ki tudják cse­rélni mind a 16 motort. Az új motorok 4500 kilométer helyett 7500 kilométeres folyamatos repülést tesznek lehetővé, emel­lett pedig számottevően meg­hosszabbodik „élettartamuk”. Óriások sikere Kiemelkedően magas nyere­ségre számítanak a március 31-én záruló idei pénzügyi év­ben a legnagyobb japán elekt­ronikai vállalatok. A Nihon Ke- idzai Simbun jelentése szerint a NEC, a szigetország vezető számítástechnikai és elektroni­kai óriásvállalata több, mint hatszorosára növeli nyereségét az előző évhez képest, míg a Fu­jitsu, amely 38 milliárd jen (380 millió dollár) veszteséggel zárta a tavalyi pénzügyi évet, idén várhatóan 45 milliárd jenes (450 millió dolláros) profitra tesz szert. A Mohácsnál elkészült védő támfal már a tavaszi áradásoknál is jól vizsgázott Fotó: Läufer L. A víz nem köt békét COCOM helyett Új Fórum Mire terjed ki a kontroll? Nehéz helyzetben van a víz­ügyi ágazat. A KHVM Vízkárelhárítási Főosztálya szerint a védelmi létesítmények védőképessége egyértelműen romlik, a károk bekövetkezésé­nek veszélye nő. A szakembe­rek megítélése szerint az ország területének több mint felén az ár- és belvízi biztonság szinten tartása is kétséges. Az egyik ok: az évek óta tartó és fokozatosan növekvő alulfinaszírozottság. Az ágazat a szükséges pénznek egyharmadát kapja meg, ez pe­dig mára oda vezetett, hogy a védőművek állapota rendkívül leromlott, s a biztonságos véde­kezés elemi feltételei sincsenek meg. Nyugtalanító, ha tudjuk: két-három évenként kisebb, vagy közepes, öt-hat évente je­lentős, tíz-tizenkét évente pedig rendkívüli árvizek kialakulására kell számítani. Különös fordulat, de az 1980-as évek elejétől tapasztal­ható csapadékszegény évek, a tartós aszály is oka a védőmű­vek leromlásának. Némi iróni­ával színezve: a vízügyön csak a kiadós árvizek segítenek. Ak­kor kap pénzt. Ha nincs ve­szély, nem. Az országos kép természete­sen a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóságot is jellemzi. Kö­zel 10 000 négyzetkilométerre kell figyelniük, egy-egy szélén a Dunával, a Drávával, illetve a Balatonnal. Ezen a területen a szakemberek becsült adatai szerint mintegy 20-30 milliárd forint értékű nemzeti vagyont kell védeniük a helyi vízkárok­kal szemben. A minisztérium becslése szerint országosan a vizek kártételei elleni védelem évente átlagosan 20-35 milliárd forint kár bekövetkezésétől menti meg az országot. Talán közelebb visz a munka nagyságrendjének érzékelteté­séhez, ha megemlítjük, hogy a belvizek elvezetésére az or­szágban az Egyenlítő hosszá­nak csaknem megfelelő csa­torna szolgál: 39 040 kilométer. Tegyük hozzá: a belvizekkel szembeni érzékenység a mező- gazdaságban a nagyüzemek feldarabolódásával erősen fo­kozódott. A földtulajdonosok, farmerok türelmetlenebbül rea­gálnak, ha művelt tábláikat el­önti a víz. S mert a belvízelve­zetésre szolgáló létesítmények jelentős része állami tulajdon­ban vannak, ezek alapos javítá­sának elmaradása miatt bekö­vetkezett károkért az állam na­gyon sok pénzt fog fizetni. Egyébként nem csak az ál­lami kezelésben lévő vízművek vannak leromlott állapotban, hanem azok is, amelyeket az önkormányzatok, a víztársula­tok kezelnek, s hasonlóan rosz- szak az üzemi csatornák is. % A tapasztalatok hiánya hal­mozódott fel! A groteszk meg­fogalmazás a valóságot takarja. Két példát említünk. A dél-du­nántúli igazgatóság szakembe­rei az új körülményekhez iga­zodva - egymást érték az el­múlt években az ágazatot érintő átszervezések - kénytelenek egy újabb gonddal számolni: a tényleges árvízvédekezéshez szükséges munkaerő és techno­lógia biztosításának nehézsége­ivel. A vízügyi igazgatóság lét­száma ugyanis drasztikusan csökkent, volt gépei, technoló­giai berendezései a vállalkozást végző kft-k múlt évi leválásá­val csak megállapodások alap­ján vehetők igénybe. A piaci viszonyok közti védelemszer­vezés, a felvonultatás - és itt is tapasztalathiány van - éles helyzetben még nem állhatta ki a gyakorlat próbáját. Ugyan­csak tapasztalatot koptató volt az utóbbi két évtized: nem kel­lett az igazgatóság területén ár­vízzel szemben védekezni. Szerencsére - tehetnénk hozzá másik oldalról, annak ismeretében, hogy például a belvízcsatornák iszaptalanítását 5-10 évente teljes hosszban el kellene végezni, ám a mai anyagi háttér mellett erre a munkára 50-100 évenként ke­rülhetne sor. .. Bőven születnek anyagi okokból megoldatlan gondjai a vízügyi igazgatóságnak. Képte­len a gátakat, töltéseket védő gyeptakaró rendszeres ápolá­sára, óriási feladat lenne a drá- vai védőtöltés egy szakaszának megemelése 60-100 centimé­terrel. Egyelőre azonban még csak gondolni se nagyon mer­nek rá. Márpedig - és ezt a mi­nisztérium illetékesei állítják - a leromlott védőképességű gá­tak miatt egyre nagyobb való­színűséggel bekövetkezhet ka­tasztrófa. Ha ez el is maradna, a magas védekezési költség rendkívüli mértékben terheli a nemzetgazdaságot, miközben a védelmi potenciál cseppet sem javul. Ezért a szakemberek - mert a vízkárok elleni küzdelem nem akkor kezdődik, amikor töl­tés-szakadással fenyeget az ár - a megelőzésre és az új módon történő védekezés megszerve­zésére fektetik a hangsúlyt. Ám ez is pénzt kér. A vízügyi szakemberek szerint a vízkárok elleni védekezés az ország biz­tonságpolitikájának kell része legyen - azonos súllyal, mint a honvédelem - bár, teszik hozzá, a vízzel nem köthető meg nem támadási szerződés. Más szóval: a természeti ele­mek okozta terheléseket nem áll senkinek sem módjában kor­látozni. Erre kell(ene) felké­szülni a védőművekkel, a véde­kezés erőivel, eszközeivel. Mészáros Attila Az Egyesült Államok tör­vényhozása még az ötvenes évek elején fogadta el a Battle-Act-et, amely megtil­totta, hogy a Szovjetuniónak és szövetségeseinek stratégiai áru­cikkeket adjanak el. A CO- COM-bizottság életre hívásával Washington ezt a tilalmat álta­lánossá tette a nyugati világban, s ezzel célt ért: nehezítette, s fő­ként elviselhetetlenül megdrágí­totta a keleti országok törekvé­seit, hogy a csúcstechnológia közelébe jussanak. A Szovjetunió szétesése, a volt szocialista országokban végbemenő rendszerváltozás és a hidegháború befejeződése kö­vetkeztében a COCOM 1994 tavaszán gyakorlatilag meg­szűnt tevékenykedni. De alig telt el néhány hónap, s úgy tű­nik, ismét életre keltik, ha nem is a régi néven. Márciusban fel akarják állítani az Új Fórumot, a stratégiai cikkek kereskedel­mének ellenőrzésére. Ez a kont­roll ma nem elsősorban a Nyu­gat és a Kelet között lenne idő­szerű, hanem azoknak az orszá­goknak az irányában, amelyek át akarják lépni a nukleáris, ve­gyi, biológiai fegyverekkel ren­delkező hatalmak küszöbét. Irántól, Líbián át Pakisztánig sajnos nem nehéz példákat hozni, a hivatalos cáfolatok el­lenére sem. Az első kérdés, kik is vegye­nek részt az Új Fórum munka- csoportjaiban? Jelentkezett pél­A svéd hadseregnek az esz­kimók jégkunyhójára (iglujára) emlékeztető, kupolaszerű épít­ménnyel folytatott kísérletei so­rán kiderült, hogy az ellenáll a tüzérségi támadásoknak, s lát­hatatlan marad az infravörös érzékelők számára. dául Moszkva és nincs minden logika nélkül, hogy annak az országnak képviselői is közre­működjenek, ahonnan a legna­gyobb az atomcsempészés ve­szélye. A következő probléma­kör, hogy pontosan mire terjed­jen ki a kontroll hatálya? Az il­legális fegyverkereskedelmet nehezen tudnák megfékezni, hi­szen az a kábítószer mellett a legnagyobb üzletág. De azt ta­lán meg lehet akadályozni, hogy megismétlődjenek olyan esetek, mint amikor német vál­lalatok részt vettek a líbiai Rabhta vegyi üzem, vagy az iráni nukleáris létesítmények, építésében. Az export-okmá­nyokon ártalmatlannak tűnő árukat tüntetnek fel, de valójá­ban „élesben” mennek a dol­gok. Ha rajtakapnak valakit, az­zal védekezik, sejtelme sem volt róla. Az Új Fórum ezért akarja bevezetni a komplex el­lenőrzéseket, amelyek minden olyan ügyletet kizárnának, ahol a gyanúnak a legcsekélyebb ár­nyéka is jelentkezik. Külön vizsgálnák például a kompute­rek, a csúcstechnológiájú tele­kommunikáció, a speciális szer­számgépek exportját. Mennyiben lesz eredményes az Új Fórum, csak a jövő mu­tatja meg. Remélhetőleg nem a felesleges viták és kijátszási kí­sérletek terepe, hanem a közös érdekeken alapuló fegyverkor­látozás intézménye lesz. Réti Ervin A legutóbbi teszteléskor a 60-120 cm vastag falú igluban csak elenyésző károkat okozott a tüzérségi támadás, az infravö­rös légifelvételek pedig csupán az épületen kívül tartózkodó személyeket mutatták, az épít­ményt nem. A külföldi közvetlen beruházások mértéké a kelet-közép-európai reformországokban fibérSíww, ,§^ * 1994 közepe) (Mt** nvátortiíg IriMtil» "v % Jégkunyhók a haditechnikában MEGSZŰNT EGY ADÓKEDVEZMÉNY, MI LÉP A HELYÉBE? A szerencsés tizennyolc Az utóbbi napokban olyan hí­rek láttak napvilágot, melyek szerint az elmúlt év utolsó pil­lanatában „18 sikeresen lobbyzó gazdasági társaság je­lentős egyedi beruházási adó- kedvezményt szerzett saját maga számára a kormánytól”. Lehet, hogy a minősítés nem egészen helytálló, de a kedvez­ményt elért 18 vállalat jól is­mert, fel is soroljuk őket. Mit szól ehhez a Pénzügyminiszté­rium?- Sajnos igazságtalan táma­dások kereszttüzébe kerültünk e hírek miatt - panaszolta a Pénz­ügyminisztérium illetékese. - Az újságolvasóknak úgy tűnt, mintha néhány kivételezettnek már megint sikerült volna ki­járni olyan előnyöket, amelyek más vállalkozókat nem illetnek meg.- Mi az igazság?- Még az előző kormány ide­jén született az a kormányrende­let, amelynek értelmében 1994. január 1-jétől - tételesen leírt feltételek szerint - pályázatot lehetett benyújtani legfeljebb 10 évre szóló, az első 5 évben 100 százalékos, a következő 5 év­ben 60 százalékos adókedvez­ményre. Természetesen ilyen mértékű kedvezményt csak a gazdaság fellendítése szem­pontjából nagy jelentőségű, munkahelyteremtő és korszerű terméket előállító beruházások fejében ítélhetett oda a kor­mány. A Magyar Közlönyben megjelent - tehát nem a színfa­lak mögött súgott - pályázati feltételek sorában többek között szerepelt, hogy a cég alapítói vagyona legalább 500 millió fo­rint legyen, feltétel volt egy le­galább 200 millió forint értékű beruházás, amelynek eredmé­nyeként új munkahelyek léte­sülnek, növekszik az export ár­bevétel és környezetbarát, kor­szerűbb technológiák honosod­nak meg.- Mi történik akkor, ha vala­melyik cég nem teljesíti a felté­teleket?-Erről is intézkedik a kor­mányhatározat melléklete. Va­lamennyi pályázónak részlete­sen el kell majd számolnia az APEH-hel. Rendkívül szigorú feltételek mellett ellenőrzik majd minden forint sorsát. Ha például a pályázatában vállalt létszámnál kevesebbet foglal­koztatnak, akkor akár meg is vonják a cégtől az adókedvez­ményt és visszamenőleg kése­delmi kamatot is felszámíthat­nak büntetésül.-Az egyedi adókedvezmény­ről szóló rendelet december 31- ével hatályát vesztette. Tehát, aki csak az idén kapott észbe, az már hiába próbálkozik?- Az új kabinet az elődök rendelkezései szerint járt el. Aki esetleg a december 22-ei kor­mányülés után adta be a pályá­zatát, de még 1994-ben - és a feltételeknek eleget tesz - a ti­zennyolc céghez hasonlóan természetesen megkaphatja az ő( törvényesen megillető adó- kedvezményt. Aki ezt nem tette meg, az elesett ettől a lehetőség­től. 1995 január 1-jétől viszont új kedvezmények nyíltak meg, a kormány gazdasági koncepci­ójának megfelelően, a társasági adókulcs csökkentésével igye­keznek beruházásokra ösztö­nözni valamennyi vállalkozást. Mert az valóban igaz, hogy igazságtalan volt a csupán a na­gyok számára esélyt nyújtó ren­delet. Most szeretne mindenki egyenlő eséllyel „focizni” eb­ben a játékban. Az adókedvezményben ré­szesülő vállalatok: Petőfi nyomda és Csomagalóanyagi- pari RT; Samsung Elektronics Magyar RT; Hejőcsabai Ce­ment- és Mészipari Vállalat RT; Linamar Mezőgép RT; BPW- Rába Futóműgyár Kft; Mőbiusz Húsipari RT; Karsai Műanyag­feldolgozó RT; Columbian Ti­szai Koromgyártó Kft; Bakony Művek Autóalkatrész-gyártó RT; Videoton Holding RT; Rába Magyar Vagon és Gép­gyár RT; Buchmann Optikai Csúcstermék Export RT; Alka­loida Vegyészeti Gyár RT; ADA Hungária Bútorgyár Kft; Dél-magyarországi Távközlési RT; IBM Storage Kft (ha a tár­saság cégbírósági bejegysése 1995. december 31-ig megtör­tént); Philips Monitoripar Ma­gyarország Vámszabadterület Kft (ha a cégbírósági bejegyzés december 31-ig megtörtént); Eurotex Könnyűipari és Szol­gáltató Kft. Németh Zsuzsa f Í I i 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom