Új Dunántúli Napló, 1994. december (5. évfolyam, 331-359. szám)

1994-12-17 / 347. szám

10 új Dunüntüli napló Riport 1994. december 17., szombat A csecsemőosztályon a kicsik tisztába tevése, teáztatása is a nővérek feladata A VIDEOLÁNCON MESEFILMEKET JÁTSZANAK A GYEREKEKNEK Kórházban könnyek nélkül MAGYARUL - MAGYARÁN . A rokonság nem azonosság A görcs már a kapunál bele- állt a gyomrába. Nem tudta mi­től félt jobban: attól, hogy mi lesz a vizsgálatok eredménye, vagy attól, hogy mennyire sír majd a kislánya, amikor elvál­nak egymástól. Az osztály ajtajában egy nő­vérrel futottak össze. Tartotta nekik az ajtót, amíg a csomagja­ival beoldalazott a folyosóra, és közben megkérdezte, miért jöt­tek. A nővér visszafordult és néhány perc múlva egy másik­kal együtt érkezett.- Attól kezdve ő foglalkozott velünk - meséli Makai Imréné. -Keresztnevén szólította Zsu­zsit, megkérte, hogy menjen vele. Megmutatta neki a kór­termeket, kiválaszthatta az ágyát, bemutatta neki a már bentlévő gyerekeket és visszaté­rően ismételgette neki, hogy a szüleid bármikor jöhetnek hoz­zád. Én ettől teljesen megnyu­godtam és éreztem, hogy Zsuzsi is lecsillapodik. Ettől függetle­nül, mind a ketten elpityered- tünk, amikor elköszöntem tőle, de mondtam neki hogy másnap jövök. És minden nap itt leszek, amíg bent tartják. Végülis egy hétről volt szó, ezen a kivizsgá­láson túl kellett esnünk. Nem Makainé az egyetlen, akitől kedvező véleményt hal­lottam a pécsi, Nyár utcai Me­gyei Gyermekkórházról. Nem kizárólag a gyógykezelés ered­ményességéről, hanem arról, hogy miként bánnak a gyere­kekkel. Az nem igaz, hogy itt soha nincs sírás, de a gyerekek többsége nyugodt. Jön- nek-mennek a kórteremben egyik ágytól a másikig, muto­gatják egymásnak a kedvenc já­tékaikat, könyveiket. Egy na­gyobb fiú mesét olvas két-há- rom kisebbnek. Mint később hallom, tizenhat évesként érke­zett ide, csak a felvételnél derült ki, hogy már húsz, vagyis elvi­leg nem lenne helye a gyermek- kórházban, de már nem akarták elküldeni. Volt, akit igen, mert tökéletesen meggyógyult, s időbe telt, amíg rájöttek, mitől lázas a fiatalember. Egyszerűen feldörzsölte a lázmérőt, mert nem akart haza menni. Vannak, akik heteken át itt fekszenek, és nem látogatják őket. Akadt olyan gyermek, aki a születésnapján is itt volt, de a szülei feléje sem néztek. A nő­vérek vettek neki tortát, ajándé­kot. Bár ők igazán sok mindent látnak, tapasztalnak, mégis újra és újra megütköznek azokon az eseteken, amelyek szenvedői gyerekek. Mint azon az ikerpá­ron, akiket nemrég a védőnő vi­tetett kórházba. A hathetes ikerpár 30 fokos testhőmérsék­lettel, már-már fagyási tünetek­kel került hozzájuk. A minden képzeletet felül­múló szülői felelőtlenség a lé­gy űrhetetlen ellenfeleik közé tar­tozik. Pontosan tudják, hogy ha az ilyen szülők gyermekeinek sorsát nem próbálják megoldani, a gyermekek hamarosan újból ná­luk lesznek. De mostanában van egy másik, szintén kemény ellenfelük. A szegénység. A vele együttjáró jel­lemző betegségekkel, mint a tü­dőgyulladás, vesebaj, allergiás be­tegségek. Meggyógyítják, hely­rehozzák őket, aztán néhány hét múlva újra itt vannak. Mert még arra sincs pénzük a szüleiknek, hogy a rendszeresen szükséges gyógyszereket kiváltsák nekik. Ilyenkor még arról is megfe­ledkeznek, hogy ők sincsenek megfizetve, az utóbbi évekbeni béremelés - köztük egy házon be­lüli - arra volt jó, hogy utoléljék a más fekvőbeteg intézményben dolgozó ápolónők fizetését.- A beteg gyerekek egészen mások, mint a felnőttek,- mondják. - Sokkal jobban kell figyelni rájuk, többet kell tö­rődni velük, mer ők aztán tény­leg nem tudnak saját magukon segíteni. Ebbe a törődésbe pedig sok minden beletartozik. Attól kezdve, hogy a rendszeresen injekciót kapó gyerekek véná­jába kanült helyeznek, vagyis nem szurkálják őket naponta, akár többször is. Nincs reggeli hőmérőzés, a gyerekek maguktól ébrednek. A diétás nővér pedig minden nap megkérdezi tőlük, hogy mit szeretnének enni. Ez külö­nösen a diétára fogottak eseté­ben fontos. És van repeta. A rádiós magnók, a színes tévék is a gyerekek figyelmé­nek lekötését, a szórakoztatá­sukat szolgálják. Ha minden úgy sikerül, ahogy tervezték, akkor hamarosan videoláncuk is lesz, mesefilmeket fognak vetíteni a gyerekeknek. Nem véletlen, hogy ezt pont kará­csonyra szeretnék. T. E. Munkavállalás Németországban Soós Károly Attila az ipari és keresekedelmi minisztérium po­litikai államtitkára bonni tárgya­lásait összegezve az MTI-nek elmondta: jelenleg a, ma­gyar-német gazdasági kapcsola­tok egyik nagy gondja, hogy a magyarok majdnem 13 ezer fős németországi munkavállalási keretéből a hatezer fős építés­ügyi keretre vonatkozó megálla­podás az év végén lejár és német részről nem kívánják ezt megho- szabbítani. Egyrészt a német szakszervezetek ellenzik a kül­földiek munkavállalását, más­részt a hatóságoknak sok gondot okoz a sok kelet-európai illegális munkavállaló, ezért a külföldiek minden fajta munkavállalását vissza akatják szorítani. A tár­gyalások egyelőre még folynak, de német részről semmilyen konkrét ígéretet nem tettek. „Nézeteltérés” December 11-én Győrött, a Marcalváros egyik lakásában sú­lyosan bántalmaztak három ma­gyar nemzetiségű román állam­polgárt. Agyba-főbe verték okét, az egyik férfi életveszélyes, a másik súlyos sérüléseket szen­vedett, a harmadik sértett - egy nő - könnyebben sérült. A bán­talmazás oka az eddigi vizsgála­tok szerint egy budapesti kft. ve­zetői és alkalmazottai közötti nézeteltérés lehet. Nagy valószí­nűséggel a kft. vezetői bízták meg a leszámolással a végrehaj­tókat. A rendőrség életveszélyt okozó testi sértés bűntette és egyéb bűncselekmények alapos gyanúja miatt nyomoz. Az ügy­gyei kapcsolatban két személyt őrizetbe vettek. Aligha állja meg bárki is mo­solygás nélkül, ha hivatalosnak szánt jellemzésben többek között ezt olvassa: „X. Y. klassz melós, tökjó haver. De egy kicsit han- gyás. Ha felcukkolják, olyankor nagy zrít csap.” - Vajon miért? Azért, mert a nyelvi megnyilat­kozás tárgya, a'beszéd műfaja meghatározza a szavak közötti válogatást. A fenti szöveg az ar­góba, a társalgási stílus mélyré­tegébe tartozik, a hivatali nyelv­ben azonban csaknem elképzel­hetetlen. Ezért van igaza a következő kis humoros karcolat írójának: „Ismerem az etikettet. Krumplit csak otthon eszem, vendéglőben burgonyát kérek. Spenótot csak a feleségem főz, az étteremben a pincér parajt kínál. Az pedig a legtermészetesebb, hogy a disz­nóhús az étlapon egyáltalán nem szerepel, csak sertés ez-az. Mégis betérve a Nimród étte­rembe, s kezembe véve az étla­pot, felhördültem ezt olvasva: Vadsertés áfonyával. Tessék mondani, milyen állat az a vad­sertés? Merthogy a nagy Brehm is csak vaddisznót ismer. Lehet, hogy az illusztris szerző nem is­merte az etikettet?” Ugyanez a különbség érvé­nyesül a rokonértelmű szavak te­rületi nyelvváltozataiban, a nyelvjárásokban. Kezdetben bi­zonyára meglepődnének a Ti­szán túl élő gazdák, ha egy Du­nántúlról hívott agrárszakember a kukoricatermesztés legújabb eredményeiről kezdene beszélni, s következetesen kukoricának nevezné azt a haszonnövényt, amelyet ők egymás között em­beremlékezet óta mind a mai na­pig tengerinek mondanak. A Toldiban is ezt olvassuk: .Áfás­kor a tűzhelynél tengerit mor­zsolva ..De a mondottak for­dítva is érvényesek, vagyis kis hazánk nyugati felében a „tenge- riző” előadó keltene némi meg­lepetést. A nyelvtanírók beszélnek ugyan azonosértelmű szavakról is, a mindennapi élet gyakorlatá­ban azonban ilyenek nincsenek, főként ha a szó fogalma a jelen­tés árnyalatain kívül a hangulatot is beleértjük, vagyis a szó jelen­téséhez és alakjához kapcsolódó érzelmi velejárót. Az Űr imád­sága, a Miatyánk csak gúnyo­lódva mondható Miapánknak. (Vö. a német Vaterunser-rel!) Honatya helyett se mondhatunk honapát vagy honfatert. Börtön­töltelék van, de fegy háztöltelék? Avagy kinek jutna eszébe a vesz- szőparipája (rögeszméje, fixa ideája) helyett vesszőlováról be­szélni? Az öleb helyett senki se mond ölkutyát. A kutyafáját, a disznóság indulatos kifakadása is elképzelhetetlen ebfáját, sertés- ség alakban. Tanári gyakorlatomban a hallgatók stílusérzékét a követ­kező mondattal igyekeztem ki­puhatolni. Előrebocsátva, hogy a mondat egy képzelt önéletrajz­ból való. Tudvalevő, hogy a kö­zelmúltban ebben az írott műfaj­ban minden közalkalmazott nagy gyakorlatot szerzett. Manapság a változatok divatja jálja. A kérdé­ses mondat tehát a következő: „Édesatyám suszter volt.” Nos, akinek a szeme se rebbent, ar­cizma se rándult, s legalább fi­noman nem mosolyodott el, azt stílusérzék tekintetében majd­nem reménytelen esetnek tartot­tam. Rónai Béla Az apróságok kórházi ebédje Läufer László felvételei Keresztrej tvény Beküldendő a helyes megfejtés december 27-én (kedd) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVE­LEZŐLAPON 7601 Pf: 134 Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. A december 3-i lapban közölt rejtvény megfej­tése: „Bejelentem a feleségem eltűnését, de nem akarom, hogy megtalálják.” Utalványt nyertek: Bakurecz János, Baranyajenő, Kossuth u. 13., Magó István, Siklós, Széchenyi u. 60., Márics Béláné, Pécs, Vadász u. 11„ Révész Rita, Har­kány, Ady E. u. 50., Túrán Ferencné, Pécs, József a. u. 32/1. Az utalványokat postán küldjük el. Tüdőgyulladásos kicsi a kezelőben \ A * j

Next

/
Oldalképek
Tartalom