Új Dunántúli Napló, 1994. december (5. évfolyam, 331-359. szám)
1994-12-17 / 347. szám
10 új Dunüntüli napló Riport 1994. december 17., szombat A csecsemőosztályon a kicsik tisztába tevése, teáztatása is a nővérek feladata A VIDEOLÁNCON MESEFILMEKET JÁTSZANAK A GYEREKEKNEK Kórházban könnyek nélkül MAGYARUL - MAGYARÁN . A rokonság nem azonosság A görcs már a kapunál bele- állt a gyomrába. Nem tudta mitől félt jobban: attól, hogy mi lesz a vizsgálatok eredménye, vagy attól, hogy mennyire sír majd a kislánya, amikor elválnak egymástól. Az osztály ajtajában egy nővérrel futottak össze. Tartotta nekik az ajtót, amíg a csomagjaival beoldalazott a folyosóra, és közben megkérdezte, miért jöttek. A nővér visszafordult és néhány perc múlva egy másikkal együtt érkezett.- Attól kezdve ő foglalkozott velünk - meséli Makai Imréné. -Keresztnevén szólította Zsuzsit, megkérte, hogy menjen vele. Megmutatta neki a kórtermeket, kiválaszthatta az ágyát, bemutatta neki a már bentlévő gyerekeket és visszatérően ismételgette neki, hogy a szüleid bármikor jöhetnek hozzád. Én ettől teljesen megnyugodtam és éreztem, hogy Zsuzsi is lecsillapodik. Ettől függetlenül, mind a ketten elpityered- tünk, amikor elköszöntem tőle, de mondtam neki hogy másnap jövök. És minden nap itt leszek, amíg bent tartják. Végülis egy hétről volt szó, ezen a kivizsgáláson túl kellett esnünk. Nem Makainé az egyetlen, akitől kedvező véleményt hallottam a pécsi, Nyár utcai Megyei Gyermekkórházról. Nem kizárólag a gyógykezelés eredményességéről, hanem arról, hogy miként bánnak a gyerekekkel. Az nem igaz, hogy itt soha nincs sírás, de a gyerekek többsége nyugodt. Jön- nek-mennek a kórteremben egyik ágytól a másikig, mutogatják egymásnak a kedvenc játékaikat, könyveiket. Egy nagyobb fiú mesét olvas két-há- rom kisebbnek. Mint később hallom, tizenhat évesként érkezett ide, csak a felvételnél derült ki, hogy már húsz, vagyis elvileg nem lenne helye a gyermek- kórházban, de már nem akarták elküldeni. Volt, akit igen, mert tökéletesen meggyógyult, s időbe telt, amíg rájöttek, mitől lázas a fiatalember. Egyszerűen feldörzsölte a lázmérőt, mert nem akart haza menni. Vannak, akik heteken át itt fekszenek, és nem látogatják őket. Akadt olyan gyermek, aki a születésnapján is itt volt, de a szülei feléje sem néztek. A nővérek vettek neki tortát, ajándékot. Bár ők igazán sok mindent látnak, tapasztalnak, mégis újra és újra megütköznek azokon az eseteken, amelyek szenvedői gyerekek. Mint azon az ikerpáron, akiket nemrég a védőnő vitetett kórházba. A hathetes ikerpár 30 fokos testhőmérséklettel, már-már fagyási tünetekkel került hozzájuk. A minden képzeletet felülmúló szülői felelőtlenség a légy űrhetetlen ellenfeleik közé tartozik. Pontosan tudják, hogy ha az ilyen szülők gyermekeinek sorsát nem próbálják megoldani, a gyermekek hamarosan újból náluk lesznek. De mostanában van egy másik, szintén kemény ellenfelük. A szegénység. A vele együttjáró jellemző betegségekkel, mint a tüdőgyulladás, vesebaj, allergiás betegségek. Meggyógyítják, helyrehozzák őket, aztán néhány hét múlva újra itt vannak. Mert még arra sincs pénzük a szüleiknek, hogy a rendszeresen szükséges gyógyszereket kiváltsák nekik. Ilyenkor még arról is megfeledkeznek, hogy ők sincsenek megfizetve, az utóbbi évekbeni béremelés - köztük egy házon belüli - arra volt jó, hogy utoléljék a más fekvőbeteg intézményben dolgozó ápolónők fizetését.- A beteg gyerekek egészen mások, mint a felnőttek,- mondják. - Sokkal jobban kell figyelni rájuk, többet kell törődni velük, mer ők aztán tényleg nem tudnak saját magukon segíteni. Ebbe a törődésbe pedig sok minden beletartozik. Attól kezdve, hogy a rendszeresen injekciót kapó gyerekek vénájába kanült helyeznek, vagyis nem szurkálják őket naponta, akár többször is. Nincs reggeli hőmérőzés, a gyerekek maguktól ébrednek. A diétás nővér pedig minden nap megkérdezi tőlük, hogy mit szeretnének enni. Ez különösen a diétára fogottak esetében fontos. És van repeta. A rádiós magnók, a színes tévék is a gyerekek figyelmének lekötését, a szórakoztatásukat szolgálják. Ha minden úgy sikerül, ahogy tervezték, akkor hamarosan videoláncuk is lesz, mesefilmeket fognak vetíteni a gyerekeknek. Nem véletlen, hogy ezt pont karácsonyra szeretnék. T. E. Munkavállalás Németországban Soós Károly Attila az ipari és keresekedelmi minisztérium politikai államtitkára bonni tárgyalásait összegezve az MTI-nek elmondta: jelenleg a, magyar-német gazdasági kapcsolatok egyik nagy gondja, hogy a magyarok majdnem 13 ezer fős németországi munkavállalási keretéből a hatezer fős építésügyi keretre vonatkozó megállapodás az év végén lejár és német részről nem kívánják ezt megho- szabbítani. Egyrészt a német szakszervezetek ellenzik a külföldiek munkavállalását, másrészt a hatóságoknak sok gondot okoz a sok kelet-európai illegális munkavállaló, ezért a külföldiek minden fajta munkavállalását vissza akatják szorítani. A tárgyalások egyelőre még folynak, de német részről semmilyen konkrét ígéretet nem tettek. „Nézeteltérés” December 11-én Győrött, a Marcalváros egyik lakásában súlyosan bántalmaztak három magyar nemzetiségű román állampolgárt. Agyba-főbe verték okét, az egyik férfi életveszélyes, a másik súlyos sérüléseket szenvedett, a harmadik sértett - egy nő - könnyebben sérült. A bántalmazás oka az eddigi vizsgálatok szerint egy budapesti kft. vezetői és alkalmazottai közötti nézeteltérés lehet. Nagy valószínűséggel a kft. vezetői bízták meg a leszámolással a végrehajtókat. A rendőrség életveszélyt okozó testi sértés bűntette és egyéb bűncselekmények alapos gyanúja miatt nyomoz. Az ügygyei kapcsolatban két személyt őrizetbe vettek. Aligha állja meg bárki is mosolygás nélkül, ha hivatalosnak szánt jellemzésben többek között ezt olvassa: „X. Y. klassz melós, tökjó haver. De egy kicsit han- gyás. Ha felcukkolják, olyankor nagy zrít csap.” - Vajon miért? Azért, mert a nyelvi megnyilatkozás tárgya, a'beszéd műfaja meghatározza a szavak közötti válogatást. A fenti szöveg az argóba, a társalgási stílus mélyrétegébe tartozik, a hivatali nyelvben azonban csaknem elképzelhetetlen. Ezért van igaza a következő kis humoros karcolat írójának: „Ismerem az etikettet. Krumplit csak otthon eszem, vendéglőben burgonyát kérek. Spenótot csak a feleségem főz, az étteremben a pincér parajt kínál. Az pedig a legtermészetesebb, hogy a disznóhús az étlapon egyáltalán nem szerepel, csak sertés ez-az. Mégis betérve a Nimród étterembe, s kezembe véve az étlapot, felhördültem ezt olvasva: Vadsertés áfonyával. Tessék mondani, milyen állat az a vadsertés? Merthogy a nagy Brehm is csak vaddisznót ismer. Lehet, hogy az illusztris szerző nem ismerte az etikettet?” Ugyanez a különbség érvényesül a rokonértelmű szavak területi nyelvváltozataiban, a nyelvjárásokban. Kezdetben bizonyára meglepődnének a Tiszán túl élő gazdák, ha egy Dunántúlról hívott agrárszakember a kukoricatermesztés legújabb eredményeiről kezdene beszélni, s következetesen kukoricának nevezné azt a haszonnövényt, amelyet ők egymás között emberemlékezet óta mind a mai napig tengerinek mondanak. A Toldiban is ezt olvassuk: .Áfáskor a tűzhelynél tengerit morzsolva ..De a mondottak fordítva is érvényesek, vagyis kis hazánk nyugati felében a „tenge- riző” előadó keltene némi meglepetést. A nyelvtanírók beszélnek ugyan azonosértelmű szavakról is, a mindennapi élet gyakorlatában azonban ilyenek nincsenek, főként ha a szó fogalma a jelentés árnyalatain kívül a hangulatot is beleértjük, vagyis a szó jelentéséhez és alakjához kapcsolódó érzelmi velejárót. Az Űr imádsága, a Miatyánk csak gúnyolódva mondható Miapánknak. (Vö. a német Vaterunser-rel!) Honatya helyett se mondhatunk honapát vagy honfatert. Börtöntöltelék van, de fegy háztöltelék? Avagy kinek jutna eszébe a vesz- szőparipája (rögeszméje, fixa ideája) helyett vesszőlováról beszélni? Az öleb helyett senki se mond ölkutyát. A kutyafáját, a disznóság indulatos kifakadása is elképzelhetetlen ebfáját, sertés- ség alakban. Tanári gyakorlatomban a hallgatók stílusérzékét a következő mondattal igyekeztem kipuhatolni. Előrebocsátva, hogy a mondat egy képzelt önéletrajzból való. Tudvalevő, hogy a közelmúltban ebben az írott műfajban minden közalkalmazott nagy gyakorlatot szerzett. Manapság a változatok divatja jálja. A kérdéses mondat tehát a következő: „Édesatyám suszter volt.” Nos, akinek a szeme se rebbent, arcizma se rándult, s legalább finoman nem mosolyodott el, azt stílusérzék tekintetében majdnem reménytelen esetnek tartottam. Rónai Béla Az apróságok kórházi ebédje Läufer László felvételei Keresztrej tvény Beküldendő a helyes megfejtés december 27-én (kedd) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLAPON 7601 Pf: 134 Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. A december 3-i lapban közölt rejtvény megfejtése: „Bejelentem a feleségem eltűnését, de nem akarom, hogy megtalálják.” Utalványt nyertek: Bakurecz János, Baranyajenő, Kossuth u. 13., Magó István, Siklós, Széchenyi u. 60., Márics Béláné, Pécs, Vadász u. 11„ Révész Rita, Harkány, Ady E. u. 50., Túrán Ferencné, Pécs, József a. u. 32/1. Az utalványokat postán küldjük el. Tüdőgyulladásos kicsi a kezelőben \ A * j
