Új Dunántúli Napló, 1994. december (5. évfolyam, 331-359. szám)

1994-12-17 / 347. szám

4 üj Dunántúli napló A hét témái 1994. december 17., szombat Alpok-Adria: szélesedő út Interjú dr. Gyenesei Istvánnal, a munkaközösség leköszönt elnökével November 24-én Kaposvá­rott dr. Gyenesei István, So­mogy Megye Közgyűlésének elnöke, aki az elmúlt két év­ben az Alpok-Adria Munka- közösség soros elnöke volt, át­adta a regionális szervezetben viselt vezető tisztségét Szlové­nia miniszterelnök-helyette­sének. Dr. Gyeneseit a két év eredményeiről, a régiók sze­repéről, a nemzetközi kapcso­lódás e formájának jövőjéről kérdezte lapunk munkatársa.- Elnök Űr! Az Alpok-Adriá­nak immár 15 éves múltja van. A folyamat egészét figyelve mi a véleménye: valóban tartalmas, az együttműködés lehetőségei­ben szélesedő, a régiók kapcso­latait tartalmilag elmélyítő kö­zös munkáról beszélhetünk, vagy éppen harcot kell folytatni annak érdekében, hogy egyálta­lában fennmaradjon, mint a nemzetközi együttműködés ke­rete?-Egyik oldalról az Alpok- Adria folyamatosan kapja az impulzusokat, hogy szükség van a szervezetre, fejlődnie kell, s keresni kell az újabb utakat, feladatokat. Nem azért kell ke­resni, hogy igazolja létének szükségességét, hanem mert környezete állandóan megújul, a munkaközösséget érő hatások változnak. Ha elfogadunk egy végső célt - és ezt ma már mind kevesebben vitatják - a tá­voli-közeli Európa nem az ál­lamok Európája lesz, hanem a régiók földrésze, mert sokkal erőteljesebben jelennek meg a regionális érdekek, s ugyanak­kor elmosódnak az államok kö­zötti határok, akkor az ilyen re­gionális szerveződéseknek ter­mészetesen egyre nagyobb lesz a súlya, mint jelenleg. Ezt tehát akár irányjelzőnek is mondhat­juk: nem a létért való küzdelem a feladat, hanem az együttmű­ködés megfelelő eszközeinek, módszereinek kimunkálása.- Látszólagosnak ítéli az el­lentmondást: egyre szélesedő regionális együttműködés a já­randó út, ez pedig az egyes ta­gok saját érdekei érvényesítésé­nek jelenthet akadályt. Ha túl széles az együttműködés, kisebb a realitása a helyi érdekek meg­jelenésének. Mit minősíthetünk akkor reális igénynek?- Azt nem kell különösebben magyarázni, hogy a határok át­járhatóvá váltak. Ma már egy-egy határvidéki megyének - mint amilyen Somogy és Ba­ranya is - sokkalta szorosabb kapcsolata van a határ másik oldalán lévő régióval - például Vas megyének Burgenlanddal, mint egy távolabbi magyar me­gyével. Közelebb vannak egy­máshoz az érdekeik. De kiszé­lesítve az Alpok-Adria „mező­nyére”: ugyanez a helyzet egy észak-olasz és egy dél-osztrák tartomány esetében is. A lé­nyeg: a szomszédos régiók egymásra utaltsága a meghatá­rozó ereje ma az Alpok-Adriá­nak. A szomszédság azonban nem azt jelenti, hogy csak ilyen helyzetben lévő tartományok, megyék vannak egymásra utalva. Számos területen - kör­nyezetvédelem, közlekedés, egészségügy, kereskedelem, hogy csak néhányat említsek - szélesebb ennél, területileg ki­terjedtebb az együttműködés Ilyen szempontból a Kelet-Al­pok térségét egységesnek te­kinthetjük, s ezen a területen dolgozik már 15 éve az Alpok- Adria. Természetesen vannak fe­szültségek, konfliktusok: ami­kor az egyes régiók érdekei üt­köznek egymással, mert vannak érdek-különbségek is. Nem mindegy például, hogy egy au­tópálya nyomvonalát merre je­lölik ki, hol épül majd meg. Az Alpok-Adrián belül ugyanakkor vannak speciális feszültségek is. Horvátország és Szlovénia ma rendkívül érzékeny, élesen figyelik egymást: ki mit kap, kaphat, s ha az egyik valamivel gazdagodott, valami az elő­nyére szolgált, ugyanazt a má­sik miért nem kapta meg? Ezekre a konfliktusforrásokra a munkaközösségen belül nekünk tekintettel kell lennünk. Az sem véletlen, hogy egyelőre nem tar­tományi szinten vannak Szlo­véniából és Horvátországból az Alpok-Adriának tagszerveze­tei, hanem egységes, állami szinten csatlakoztak.- Elvileg egy ilyen munkakö­zösség organikus egységgé vá­lik. Közös munkára serkenti a tagokat. Ez viszont a jelenlegi államhatárok ellertében van. Az együttműködés előbb-utóbb fel­teszi a kérdést: jó helyen van­nak a jelenlegi politikai hatá­rok?-Egyértelmű, hogy az egy­séges Európa felé haladunk, jól­lehet, fölöttébb döcögősen. Ki tudja, mikor érkezünk el oda, amikor a határok abszolút for­málisak lesznek, eltűnnek a vámok, egységes a pénz, stb. Kétségtelen, a határ szerepe vál­tozik, de az önálló ország meg­marad. Ebben a környezetben erősödik fel a régiók szerepe. Nem az lesz a kérdés, mikor lé­pem át a magyar határt, hanem mikor Somogy és Baranya, vagy Burgenland és Vas megye határát? Ez lesz a fontosabb.-Két évig Ön volt az Alpok- Adria soros elnöke. Előnyt je­lentett Somogynak, hogy a me­gye adta a munkaközösség első emberét?-Jelenleg inkább még több terhet, feladatot jelent. Közvet­lenül érzékelhető előnye nincs. Ha csak az nem - és én ezt na­gyon fontosnak tartom - óriási esélyt és lehetőséget biztosít arra a megyének, hogy megis­mertesse, elfogadtassa magát, bekapcsolja az európai vérke­ringésbe, s erre építve hosszú távra tud komoly helyi érdeke­ket alapozni. Ezeket a lehetősé­geket azonban nem ebben a két évben lehet kihasználni, hanem „csak” megteremteni. Ezzel együtt: az, hogy Somogy adta az elmúlt két évben az Al­pok-Adria elnökét, szerepe le­het abban, hogy a megye ex­portjának több mint kétharmad része az Alpok-Adria tagtarto­mányok felé irányult. Ez már valamit jelenthet, azt minden­képpen, hogy a kapcsolataink szorosabbak lettek. Ez az arány ugyanis máshol jóval szeré­nyebb, legfeljebb 40 százalék.-Az Alpok-Adria Munkakö­zösségnek a hasonló európai régionális szerveződésekhez képest mekkora a tekintélye?- Az egyik leghosszabb múltra visszatekintő és legna­gyobb területet felölelő regioná­lis szervezet. Évről-évre alakul­nak ilyen szerveződések, néha egymást is átfedően. A Duna-menti Régiók Szövetsé­gében például Győr-Sop- ron-Moson megye ugyanúgy benne van, mint az Alpok-Ad­riában. Múltja, nagysága, köz­ponti elhelyezkedése, tapaszta­latai miatt az Alpok-Adria meghatározó jelentőségű az eu­rópai regionális szerveződések között. Másik két szervezettel közösen az Európa Tanácsban megfigyelői státuszunk van, most már harmadik éve. Vagyis ebben a nemzetközi szervezet­ben a többi régiót az Alpok-Ad­ria is képviseli.-Az alapcélok az idő múlá­sával nem változtak? Hiszen az elmúlt másfél évtizedben törté­nelmi változások voltak Euró­pában.- Az alapcélok nem változtak. Módosult viszont a szervezet egyik feladata: a híd-szerep Ke­let- és Nyugat-Európa között. Kapott azonban új tartalmat ez a szerep is, hiszen számos vonatko­zásban - gazdasági téren, szociá­lis színvonalban - még jelentős különbségek vannak a kontinens két része között. Az idő előreha­ladtával azonban ezek elmosód­nak. Ma a munkaközösség koor­dinációs szerepe erősödött fel.- Egy-egy soros elnök az alap­célok közül kiemelhet egyet, ke­zelhet valamit fontosabbnak, mint elődje?-Én három kérdést tartottam nagyon fontosnak. Az egyik: az Alpok-Adria legyen nyitottabb. Ne a kisdiplomácia tárgyalóaszta­lainál lezajló eszmecsere legyen, hanem sok-sok rendezvényen, programon keresztül jusson el az emberekhez. Több mint 100 ren­dezvényt szervezett az elmúlt két évben a munkaközösség, 500-nál több rendezvény, esemény viselte az Alpok-Adria nevet. A másik fontos cél a gazdasági szféra erő­sítése, a kapcsolatok szélesítése. Például sokkal szorosabb lett a kapcsolat a gazdasági kamarák között, s most ennek az együtt­működésnek éppen Pécs a szék­helye. A harmadik: a ma legna­gyobb politikai és társadalmi problémát jelentő, nemzetközi és belpolitikai kérdésként egyaránt megjelenő másság elfogadása. Ez a három kérdéskör volt az, ami a legjellemzőbb az elmúlt két év munkájára, amelyeket elsőrendű­ként kezeltem. Mészáros Attila Dr. Gyenessei István, Somogy megye közgyűlésének elnöke AZ ALELNÖK VÉLEMÉNYE A kormánypárt nem kormányoz Túl vagyunk a parlamenti és az önkormányzati választáso­kon, s az eredmények ismereté­ben sokan kérdik: maradtak-e még az MSZP-ben szakértők, vagy mindenki bekerült a kor­mány, vagy az államigazgatás apparátusába? Csintalan Sán­dor szerint csak a szakemberek egy része „vándorolt át” a párt­apparátusból az államiba. A szocialisták ügyvezető al- elnöke elmondta: az előző cik­lusban az önkormányzatokban mindössze 6 százalék volt az MSZP-s képviselők aránya, ami a mostani választások eredmé­nyeképpen megsokszorozódott. A tavaszi parlamenti és a leg­utóbbi önkormányzati választá­sok természetes következmé­nye, hogy az előző négy évben politikai gyakorlatot szerzett szakértőkre szükség van a köz- igazgatási apparátusban is, ezek az emberek most hiányoznak a párt-apparátusból. Ez azonban azzal a kedvező változással is jár, hogy egyrészt az eddig csak elméleti kérdésekkel foglalkozó szakértőik előtt most megnyílt a gyakorlati bizonyítás lehető­sége, másrészt az MSZP-n belül sokak előtt megnyílt az előbbre- jutás lehetősége. Az előző kormányzati cik­lusban nem volt zavartalan az együttműködés az MDF appará­tusa, parlamenti frakciója és a kormány között. Vajon nem fe­nyegeti hasonló veszély az MSZP-t? Mennyi beleszólása van a párt vezetésének a minisz­terelnök, illetve a kormány dön­téseibe? Az ügyvezető alelnök szerint az MSZP-nek nem feladata el­lenőrizni egyiket sem. A párt­nak támogatnia kell a kormányt, figyelnie kell arra, hogy a kor­mányprogram megvalósuljon, de alapszabályuk szerint is csak legfeljebb véleményezhetik a kormány munkáját. Csintalan Sándor leszö­gezte, ő maga sem értene egyet a pártelnök és a minisz­terelnök személyének külön­választásával, de egy párt irá­nyítású kormányzással sem. A kormánypárt nem kormányoz, mert ha ezt tenné, az ártana az országnak. Szalóky Eszter A megyei közigazgatási hivatalok feladatai December 11-én lépett ha­tályba a kormány 161/1994(XII. 2.) számú rendelete, amely a köz- társasági megbízotti hivatalok he­lyébe lépő fővárosi és megyei közigazgatási hivatalok felállásá­ról intézkedik. Az új jogszabály a közigazga­tási hivatalok vezetőinek felada­tává teszi a helyi önkormányzati döntések jogszerűségének vizsgá­latát, az önkormányzatok műkö­désének törvényességi felügyele­tét, ellenőrzését. A hivatal felha­talmazást kapott arra, hogy az in­tézményektől tájékoztatást, irato­kat kéijen, a megyén belül köz- igazgatási kérdésekben vizsgálód­jon, szakmai, koordinációs érte­kezleteket hívhasson össze. A kormányrendelet értelmében az önkormányzatok jegyzőinek feladata megküldeni a hivatalnak a képviselőtestület, a helyi ki­sebbségi önkormányzati képvi­selő testület üléseiről készült jegyzőkönyveket, valamint a pol­gármester saját, és átruházott ön- kormányzati hatáskörben hozott határozatait, hogy a hivatalveze­tőnek módjában álljon folyamato­san nyomon követni a határoza­tok törvényességét. Ha az ellen­őrzések során jogszabálysértést tapasztal, fegyelmi, szabálysér­tési, büntető vagy egyéb eljárást kezdeményezhet a vétkesek ellen. A hivatalok az igazgatásszer­vezés területén is elősegíthetik a helyi polgármesteri hivatalok tör­vényes működését,az állampolgá­rok ügyes-bajos dolgainak gyors és hatékony intézését. A kormányrendelet előírja, hogy a közigazgatási hivatalok­nak a belügyminisztériummal kell együttműködniük, a hivatalok nyilvántartásba vételéről, bank­számlanyitásáról és alapító okira­tuk benyújtásáról is a miniszté­rium gondoskodik. Az működé- sühöz szükséges teljeskörű va­gyonleltárt a volt köztársasági megbízotti hivatal vezetőjének kell elkészítenie. A kormányren­dek hatályba lépésétől a közigaz­gatási hivatalok lettek mindazok­nak az ingatlanoknak a kezelői és használói, amelyek felett koráb­ban a köztársasági megbízotti hi­vatalok rendelkeztek. Kávé Mélypontra estek a kávéárak azt követően, hogy az amerikai mezőgazdasági minisztérium nyilvánosságra hozta a világ ká­vétermelésére vonatkozó becslé­sét. E szerint a kieső brazil kávé­termést részben ellensúlyozza a világ más részén várható jobb terméseredmény - jelentette az AP-DJ. A márciusi szállításra le­kötött kávébab fontonkénti ára 153,6 dollárcent volt, június óta a legalacsonyabb. Tej, kvóta, garantált ár A termelők biztonságát növe­lendő az állam évente meghir­deti, hogy egy-egy termékből mennyit és milyen áron hajlandó felvásárolni, ezzel próbálja megvédeni a piacot mind a túl­termeléstől, mind az áruhiány­tól. A tej esetében ez a mennyi­ségi kvóta jövőre 1.8 milliárd li­ter lesz. A Földművelésügyi Minisztérium Agrárrendtartási Hivatalától azt is megtudtuk, hogy 1995-től egy liter extra minőségű tejért 26 forintot, az első osztályúért 23 forintot fizet majd az áfiam a termelőnek. A szakember szerint ez a mennyi­ség még a tejhiányos téli hóna­pokban is ki tudja elégíteni a ha­zai igényeket, sőt lehetőséget kínál a fogyasztás növekedésé­re is. Másként vélekednek a Tej Terméktanács szakemberei. Ők ugyanis szívesebben vették volna a 2 milliárd literre szóló kvótát, az extra tej 28, az első­osztályú tej 26 forintos literen­kénti garantált árát. Ám - a szak­tárca szerint - a rendelkezésre álló pénzügyi keretek erre nem adtak módot. A tehéntartók nem repesnek az örömtől, jóllehet jövőre a ga­rantált árak árnyékában kedve­zőbb feltételek között gazdál­kodhatnak. Mégis elégedetle­nek, mert a tej felvásárlási árá­nak növekedése az elmúlt évek­ben jelentősen elmaradt a terme­lési költségek növekedésétől. Ezen próbálnak némiképp eny­híteni azzal, hogy jövőre az ál­lam' 1.50, illetve 1 forint támoga­tást ad annak a felvásárlónak, aki az extra tej literét harminc, az elsőosztályúét 28 forintért ve­szi meg a termelőtől. A földmű­velésügyi tárca ezzel az intézke­déssel a feldolgozókat és a fel­vásárlókat reálisabb felvásárlási árak kialakítására próbálja ser­kenteni, a termelőket pedig a minőségjavítására ösztönözni. A valódi tét: a Kreml? Az orosz hadsereg támadásba lendült a távoli kaukázusi köz­társaság ellen. Ám lehet-e való­ban győzni Csecsenföldön? És csakugyan oroszok és mozlim szakadárok között folyik-e a harc? Nem pedig a demokrácia és az önkény közötti hatalmi küzdelem újabb véres fejezetét íiják-e - ezúttal távol Moszkvá­tól? Épp egy éve, hogy Jelcin el­nök páncélosokkal kifüstölte a moszkvai parlamentből az el­lene szervezkedő politikusokat. De a harc azóta is folyik, ki az úr a Kremlben. Ennek is része, hogy a cselekvésre egyébként alig képes parlament épp úgy szinte egyhangúlag tiltakozott a mostani katonai kaland ellen, akárcsak Jelcin józan tanács­adói. De az elnök azokra hall­gat, akik a maguk pecsenyéjét sütik Csecsenföld tűzfészké­ben? Gracsov védelmi minisz­terre és tábornok-társaira, akik a hadsereg régi presztízsét - és pénzeit szeretnék vissza? Vagy a titkosrendőrökre, akiknél csak az egyenruha változott, a szel­lem aligha? S az „üzletembe­rekre”, akiknek a kaukázusi olaj még vérfürdőt is megér? Úgy tűnik, a londoni Times joggal nevezte Jelcint mindent kockáz­tató kötéltáncosnak. 15 évvel Afganisztán után a Kreml - bár más jogi, politikai helyzetben, az új Oroszország hivatalos területén belül - ismét nyílt erőszakot alkalmaz a moz­lim világ peremén, várhatóan hasonló következményekkel. Kérdés, kit erősítenek majd a fejlemények Moszkvában: a „győzelem” a parlament to­vábbi visszaszorítására, netán feloszlatására bátorítja-e majd a mind harciasabb elnököt? Vagy ellenkezőleg: a „pacifikálás” előre látható kudarca visszaüt és lefékezi a kalandorpolitikát? Nagy a tét Groznijban - s nem csak Oroszország számára. Heltai András Családi pótlék A Parlament nemsokára meg­tárgyalja a kormány költségve­tési törvénytervezetét, melynek egyik jelentős része a családok támogatásával foglalkozik. A tervek szerint a gyerekenként járó havi 200 forintos adócsök­kentést a jövőben csak azok ve­hetnék igénybe, akiknek éves jövedelme nem haladja meg 500 ezer forintot. Soós Győzőtől, az MSZP frakció költségvetési- és szám­vevőszéki munkacsoportjának helyettes vezetőjétől megtudtuk: nemcsak a parlamenti pártok között, hanem a szocialista frak­ción belül is viták voltak arról, hogy mekkora összeget fordít­sanak e célra. A kormány lehe­tőségei azonban korlátozottak, s ezt nem vették figyelembe azok, akik az adótörvények módosí­tása körül kialakult vitában ke- veselték a gyermektámogatásra szánt keretet. A T. Ház végül is az 500 ezer forintos jövedelem­határ mellett foglalt állást. Az évente 7200 forint adóleírás le­hetősége az eddigi gyermekked­vezményt helyettesíti majd. A szocialista képviselő úgy véli, hogy a jelenlegi családi pótlék rendszerén is változtatni kell. Az elképzelések szerint erre 1996-ban kerülne sor. Amennyiben a kormány el­képzelései érvényesülnek majd a költségvetés megszavazása­kor, jövőre a kiskeresetűek az eddiginél több támogatásra számíthatnak. A 360-500 ezer forint közötti adósávba tartozók helyzete nagyjából változatlan maradna, míg az ennél maga­sabb jövedelműek kevesebb ál­lami támogatást kapnak majd. Kérdés azonban, ki és minek alapján tudja megállapítani, me­lyik család az, amelyik valóban rászorul a segítségre, és melyik nem? Mert a bevallott jövedel­mekből ez aligha derül ki. Szalóky Eszter

Next

/
Oldalképek
Tartalom