Új Dunántúli Napló, 1994. november (5. évfolyam, 301-330. szám)
1994-11-11 / 311. szám
10 aj Dunántúli napló Háttér 1994. november 11., péntek (vagy) Nyugat-európai Unió-s tagság NATO és 1994. november 7-én a Művészetek Házában két dokumentum- és tanulmánykötet bemutatójára került sor, melyeket a Stratégiai és Védelmi Kutatóintézet jelentetett meg. Az intézet igazgatója dr. Gazdag Ferenc szerzőként beszélt arról, miért tartják alapvető feladatuknak az Európában működő katonai és biztonságpolitikai intézmények bemutatását és dokumentumaik fordítását. 1989 óta a magyar politikai életben résztvevő pártok egyértelműen állást foglaltak az ország külpolitikai orientációinak megváltoztatása mellett és hatpárti konszenzus alakult ki abban a kérdésben, hogy szorgalmazzák Magyarország felvételét az európai integrációs intézményekbe. ,A változó NATO” című kötet a szervezet történetét áttekintő rövid bevezető tanulmány után a szervezet vezető testületéinek 1989-1994 közötti dokumentumait közli. Az előadó kiemelte, hogy teljesen téves az az elképzelés, amely szerint egy kívülálló állam egyszerűen csak belép a NATO-ba, hiszen az alapokmány szerint ez csak úgy lehetséges, ha a 16 tagállamból álló szervezet egyhangú szavazás után meghívja soraiba az adott államot. Ugyanakkor látni kell azt, hogy a bipoláris világ összeomlása óta a NATO is identitás-problémákkal küzd és képletesen szólva egy olyan 16 kocsiból állószerelvényre szeretnénk felkapaszkodni amely - e dokumentumokból érzékelhető - nemcsak új sebességre kapcsol, hanem kanyarodik is. A közép-európai országok befogadása c. katonai politikai szervezetbe attól függ, hogyan ítélik meg az Egyesült Államokban e régió biztonságának jövőjét, Gazdag Ferenc véleménye szerint az USA-ban felerősödött azoknak a politikusoknak a befolyása, akik a folyamat felgyorsítását szorgalmazzák. Szerinte a decemberi NATO csúcson a térségre vonatkozó elképzelések további finomítása válható. Természetesen tudnunk kell azt, hogy a jelenlegi körülméynek között a csatlakozásra sem anyagilag, sem technikailag nincs Magyarország felkészülve. A kötet végén található adatsorok jól bizonyítják, hogy még a NATO kis országai is a sokkal fejlettebb hadipolitikájuk mellett többszörösét fordítják katonai kiadásokra, mint a magyar költségvetés. A „Nyugat-Európai Unió (WEU) - tanulmányok-dokumen- tumok” kötet azért kiemelkedő jelentőségű, mert először jelent meg magyarul terjedelmesebb ismertetés e szervezetről és a kiadvány a 40. évfordulóra látott napvilágot. 1954. októberében a párizsi tanácskozás keretében módosították az 1948-ban Brüszszelben elfogadott regionális biztonságpolitikai szerződéseket és létrehozták ezt az intézményt, mint a NATO-val szorosan együttműködő „Kis Európa” kül- és biztonságpolitikájának koordinálását végző szervezetet. 1960-as évektől 1984-ig a WEU „csipkerózsika” álmát aludta és valójában a maastrichti szerződés biztosít helyet számára az Európa Unió mellett, bár még mindig külön intézményként. WEU legjelentősebb feladata a délszláv válságban Mosztár polgári közigazg- tásának újjászervezésében, illetve a dunai embargó ellenőrzésében van. A visegrádi országok helyzete speciális e szervezetben, hiszen társult tagságunk itt biztosítja a legtöbb jogot és a Tanács minden második ülésén képviselőink részt vehetnek. Ez egy fontos lépés a csatlakozás menetében, de tudomásul kell venni, hogy a polgári demokráciák döntési mechanizmusai sokkal lassabbak hiszen a különböző érdekek összehangolása - Gazdag Ferenc hasonlatával élve olyan mint egy nagy amőba mozgása, amely alaposan és minden oldalról öleli körül a bekebelezendőt. A közeli években várható, hogy a WEU az Európai Unió egyik külpolitikai döntéshozó szervévé válik és éppen ezért a magyar politikusoknak egyidejűleg törekedni kell mind a NATO, mind a WEU teljes tagság elérésére. Hiszen az ország jövője biztonságpolitikai szempontból is egyértelműen a „kompországi” funkció feladását követeli meg és - a hasonlatnál maradva - a hajónk lekötését a nyugati part keleti peremén. A két kötet megvásárolható a Széchenyi István Közgazdasági és Jogi Könyvesboltban. Laczkóné dr. Tuka Ágnes Katekizmus A katolikus egyház most megjelent katekizmusát mutatta be Paskai László bíboros, prímás. A katekizmus a római katolikus egyház hitének teljes körű összefoglalását jelenti. Rómában összeállított katekizmus utoljára 400 évvel ezelőtt, a Tridenti Zsinat után készült. A mostani mű szerkesztésére 1986-ban adott megbízást II. János Pál pápa egy 12 tagú, bíborosokból és püspökökből álló bizottságnak. Á testület feladata az irányelvek meghatározása és a munkák alakulásának felügyelete volt. A tervezetet széles körű véleményezésre bocsátották: megkapta világszerte minden katolikus püspök, a püspöki konferenciák, a teológiai fakultások és a hitoktatási intézmények. A katekizmus egyfelől kifejti az egyház múltba gyökerező hitét, emellett korunk kérdéseire is választ ad, római katolikus szemszögből. Nem elég megfogni a pénzt Békési, a stratéga A z új pénzügyi kormányzat hónapokon keresztül azt a kellemetlen benyomást keltette önmagáról, hogy a sarki fűszeres gondolkodásmódjával közelít a gazdaság létfontosságú kérdéseihez. Ezeket a hónapokat a nyugdíjak kifizetése körüli huzakodás, az Expo lemondása, a leértékelések, adóemelések, támogatás-megvonások, áremelések, „no még egy kicsi pénzt az államkasszába” szemlélet tette emlékezetessé, miközben a vállalkozó is, a fogyasztó is egyfolytában bosszankodott, ha ugyan nem szenvedett. Mindezen körülmények abba a gyanúba keverték a koalíciót és annak gazdasági főminiszterét, hogy az országnak van egy erős akaratú, céltudatos, ám némileg fantáziátlan pénztárnoka, akinek egyetlen gondja van: az államkassza további kiürülésének megakadályozása. Ám most, az új adórendelkezések kidolgozásánál a pénzügyi kormányzat végre a tanújelét adta a nagyobb ívű és távlatú gondolkodásra való készségének. Mégpedig azzal, hogy a gazdasági társaságok számára gyakorlatilag 50 százalékos adócsökkentést irányzott elő a nyereségnek a vállalkozáson belül befektetésre kerülő részére. Forradalmi változás lenne ez ahhoz képest, hogy az adórendszer korábban 40, majd 36 százalékos adóval sújtotta a beruházásokat. Belátható: 18 százalékos adóteher mellett érdemesebb a nyereséget beruházásra, fejlesztésre fordítani, mint kivenni a vállalkozásból és osztalékban kifizetni, vagy mint a kisvállalkozások világában elég gyakori: kanári szigeteki turis- tautakra költeni. Minden kezdet nehéz. De ha a főpénztámokban egyszer megmozdult a stratéga, ha elismerte, hogy a restrikció nem a legjobb eszköze egy gazdaság „beindításának”, akkor érdemes újból szemrevételezni néhány kártékony makrogazdasági közhelyet. Közülük a legmakacsabb az, mely szerint Magyar- országnak semmire nincs pénze, s mely ezen a héten abban is manifesztálódott, hogy a parlament szolgálatkészen megerősítette az Expo lemondását. Ha egy ország kitörésre készül, akkor nem zárja el az ehhez szükséges csatornákat. Ha egy országnak van 70 milli- árdja egy másodosztályú bank (Magyar Hitelbank) veszteségeinek finanszírozására, akkor legyen ugyanennyije egy másod- osztályú világkiállítás megrendezésére. Feltéve, ha elszánta magát, hogy a gazdaságot növekedési pályára állítja. Egy újfajta, a szűkebb térségünkön túltekintő stratéga abból indulhat ki, hogy a pénzszűke a világgazdaság jelenlegi állapotában természetes és viszonylagos. Természetes, mert a nyolcvanas évek elejétől kezdve Magyarország azokhoz a gyengén fejlett országokhoz csatlakozott, amelyek tőkebefogadóként, magyarán adós országként próbálták megteremteni a felszínen maradáshoz szükséges tőkét. A pénzügyminiszter a minap maga is egy ilyen kísérletet tett, amikor kétmilliárd ECU-s hitel tárgyában szondázta meg az európai partnereket. De viszonylagos is a pénzszűke: egy profitorientált világban mindig van pénz arra, amiből pénz néz ki. Jó, ha a kormányzat kezd nagy tételekben gondolkodni. Megteheti. A világgazdaságban a hitelező országok fejlődéséhez éppúgy hozzátartozik a hitelkihelyezés lehetősége, mint az adós országokéhoz. Az adóból hitelezővé alakulás pedig több évtizedes, de normális folyamat, melyet tervezni is lehet, s a következő évtizedekben: egészen státuszának fejlődőből fejletté válással történő megváltoztatásáig - kell is tervezni Magyarországon. Ehhez a tervezőmunkához azonban nem elegendő visszafogni a kiadásokat és az exportot, kitalálni és megvalósítani a következő évi hitelfelvételeket és sikeresen lebonyolítani az ezekhez kétségkívül elengedhetetlen IMF és világbanki tárgyalásokat. Extra külső és belső források kellenek, amelyek az adósságtörlesztésen túl a fellendülés anyagi bázisát is létrehozzák. Olyan beruházásokra van szükség, amelyeket a következő öt-tíz évben a hazai vállalkozások még nem lesznek képesek finanszírozni. A tőke becsalogatásának módja nemcsak az ügyes diplomácia, nemcsak a vállalkozási lehetőségekről szóló szép brosúrák elkészítése, nemcsak a jó propaganda. Fontosabb olyan előnyök és feltételek biztosítása a vállalkozók számára, amelyek arra bírják, hogy tőkéjét, vagy egyszerűen csak a jó fejét ne tőlünk északabbra vagy délebbre, hanem éppen ide a Kárpát medencébe hozza. Amíg a hazai lapok „kifosztott kisbefektetőkről”, „pénzügyi kőkorszakról”, „primitív bankrendszerről” írhatnak, addig a kormány és a parlament is tűzoltóságnak használhatja a pénzügyminisztériumot. A dókönnyítés, hitelbőség, mozgástér a modem vállalkozó és a külföldi tőke számára, az infláció leállítása, a mezőgazdaságnak, mint a nemzetgazdaság legbiztosabb pillérének támogatása, - ezek a fő feltételei egy gazdasági fellendülésnek Magyarországon. Ha Békési, a stratéga, megtalálja a módját annak, hogy a jó vállalkozások és a szorgalmas emberek gyarapodjanak, akkor az ország és mellékesen a kincstár is gyarapodni fog. Bokor Pál Kamatozó Kincstárjegy 1995/XI. Rövid távon - előnyösen Bizonyára Ön is rendelkezik olyan megtakarított összeggel, melyet egy éven belül nem tervez elkölteni. Ha ezt a tartalékot igazán megfontoltan szeretné gyarapítani, olyan befektetést kell találnia, amely erre az időtartamra magas kamatot kínál, ugyanakkor biztonságos. Ez a Kamatozó Kincstárjegy 1995/X1. A Kamatozó Kincstárjegy 1 éves futamidejű értékpapír, amely erre a rövid időszakra igen kedvező kamatot nyújt. Természetesen, mint minden Magyar Állampapírra, a Kamatozó Kincstárjegyre is érvényes az állami garancia. A Kamatozó Kincstárjegyet nem szükséges magánál tartania, tarthatja letétben, névre szóló értékpapírszámlán, így nem tudják ellopni, nem veszíthető el. A Kamatozó Kincstárjegy legújabb sorozata 1994. november 14-18-ig jegyezhető. A kamatozás kezdődátuma: 1994. november 18. Évi nettó kamata 25%. Az egyéves futamidő alatt a Kamatozó Kincstárjegy tőzsdei forgalmazásra kerül. így ha tervei változnak, a birtokában levő értékpapírokat napi árfolyamon eladhatja a tőzsdén. Ugyanakkor a Kamatozó Kincstárjegy a futamidő alatt visszaváltható, de ekkor csak a névértéket fizetik ki Önnek. Erre a befektetésre biztosan számíthat, hiszen a Kamatozó Kincstárjegyet minden hónapban kibocsátják. A Kamatozó Kincstárjegy az alábbi forgalmazóknál jegyezhető: OTP Bróker Rt. 1051 Bp., Vigyázó F. u. 6. • OTP Bank Rt. 7601 Pécs, Rákóczi u. 44., Pécs-Újmecsekalja, Komló, Mohács, Siklós, Szigetvár, Pécsvárad, Sásd, Sellye, Szentlőrinc, Villány • MKB Rt. Pécs, Kossuth L. u. 47. • MNB Baranya Megyei Igazgatóság 7621 Pécs, Geizler Eta u. 8. • Quaestor Értékpapír Kft. 7621 Pécs, Jókai u. 11. • Cooptourist Rt. 7601 Pécs, Irgalmasok u. 22. (a New York Bróker Kft. ügynökeként) • Cenzor Broker Kft. Pécs, Rákóczi út 35-37. AT0> «,» ÁLLAMPAPÍR
