Új Dunántúli Napló, 1994. október (5. évfolyam, 270-300. szám)

1994-10-07 / 276. szám

8 aj Dunántúli napló Közélet 1994. október 7., péntek Most a Bazilika melletti papi otthonban él dr. Patton János (jobbról) Fotó: Läufer László A 90 éves dr. Patton János köszöntése Beszélgetőpartnerünk: Pelikán József Fiatal franciák véleménye Minden idők legnagyobb if­júsági közvélemény-kutatása ért véget ezekben a napokban Franciaországban. Miután több mint másfél millió fiatal reagált a kormányzat kérdőívére, a vá­laszokat elemző kormánybi­zottság a hét elején már elő is állt egy 57 pontos javaslatcso­maggal. Ennek keretében töb­bek között azt szorgalmazzák, hogy a helyhatósági választáso­kon a szavazati korhatárt vigyék le 16 évre, a katonai szolgálat időtartamát pedig csökkentsék hat hónapra. Indítványozták, hogy ismét gondolják át az isko­lai oktatás menetrendjét, s bő­vítsék a fiatalok számára kínált vállalati ösztöndíj- és munkale­hetőségeket. Árháború A szolgáltatások szektorára is átterjedőben van Japánban az árháború, amely új jelenség a világ legdrágább országában - jelentette az AFP. Tokió kör­nyékén a benzinkutak újabban jelentős árengedménnyel kínál­ják az üzemanyagot. A koráb­binak 6-7-szeresére emelkedett annak a benzinkutnak a for­galma, amely a szokásos 118 jen helyett 100 jenért (1 dollá­rért) kínálja az üzemanyagot. Más töltőállomások 6-7 száza­lékkal „törték le” az árakat. Az élelmiszerek piacán hónapok óta dúl az árháború. A nagy el­osztóhálózatok egyre lejjebb engedik az olyan importcikkek árát, mint a sör, a gyümölcslé vagy ásványvíz, melyek beszer­zését olcsóbbá tette a jen felért­ékelődése. Ez az árháború szo­katlan Japánban, ahol a nagy elosztó hálózatok évtizedeken át diktálták a magas árakat. Útlevél egymillió fontért „Ha van felesleges egymillió fontod, s nem tudod, mit csinálj vele, esetleg arra költheted, hogy ír állampolgárságot sze­rezz”. Ezt a Reuter brit hírügy­nökség írja azzal kapcsolatban, hogy Írországban meg lehet vá­sárolni az útlevelet annak, aki nagyobb összeget ruház be az ország iparába. Az ellenzék azonban nehéz helyzetben van. Igaz ugyan, hogy nem túlságosan erkölcsös dolog állampolgárságot vásá­rolni, de nem tagadható, hogy ez a módszer több ír vállalatot megmentett a tönkremenéstől. A jelenlegi törvény szerint az állampolgárságért folyamodó­nak legalább 100 napig kell Ír­országban laknia az állampol­gárság elnyerését követő két évben, és legalább 1 millió fon­tot kell beruháznia. „A nemzet boldogsága tagja­inak személyes tisztességén, val­lásos és polgári erényein múlik, szebb jövőjének záloga az eré­nyes, a becsületes ifjúság. ” (Adolph Kolping) A z elmúlt évtizedek is mert politikai légkörében egyházi személyekről - helyi vagy országos lapokban - írni, rádióban, tv-ben példamu­tató életvitelüket közkinccsé tenni egyszerűen lehetetlen volt. Ez a mostani nyilvános születésnapi gratuláció nem le­het ellensúlya egy fölbecsülhe- tetlen gazdag életút folytonos zsákutcába terelésének. Nem is ez a cél. Patton János sohasem tartott igényt nyilvános ünnep­lésre, sokkal inkább nekünk, hí­veinek van szükségünk, az ő - legalább utólagos - elismeré­sére. 1927-ben szentelték pappá. Az első szolgálati helye Hímes- háza volt, majd Mohács követ­kezett. 1938-ban Pécsre került. Kezdetben a Katolikus Legé­nyegylet elnöke, később Pécs-Gyárváros plébánosa lett. Mint legényegyleti vezető munkásfiatalok generációit ne­velte Adolph Kolping szelle­mében; Isten, ember, haza, csa­lád szeretetére, az állapotbeli kötelességek teljesítésére, a hit­vesi hűségre, a mindenkor tisz­tességes munkavégzésre. Nagyon sokan nőttünk föl mellette, akik megtanulhattuk a becsületes életvitelt, az elvhű­séget, a puritán egyszerűséget és mindent megelőzve a mások megértésén, befogadásán nyugvó önzetlen szeretetet. Is­ten különös ajándékának tar­tom, hogy egészen fiatal korom­tól őt vallhatom tanítómnak, lelkiatyámnak és hozzá öre­gedve atyai jó barátomnak. A legnehezebb időkben, a holnap bizonytalanságát is vál­lalva tiszta és hű maradt elvei­hez. Nem egyszer voltam ta­núja, amint paptestvéreivel azon tanakodtak; vajon mit te­gyenek, mit kíván a hatalom, s mit a papi lelkiismeret? 1965-ben, amikor válaszút elé állították; vagy beáll a béke­mozgalomba, s, akkor maradhat vagy el kell hagynia Pécset, ő a második utat választotta. Nem volt könnyű lemondania plébániájáról, barátairól, tanít­ványairól. Szomorúságát gon­dosan elrejtve ült mellém az au­tóba, amikor a majdani szolgá­lati helyére „háztűznézőbe” in­dultunk. Lelki emelkedettségére jellemző, hogy a „keserű szá­műzetést” úgy fogadta, mintha az a saját javát szolgálná. Hí- mesháza lett az új hely, a sze­rencsés község. A véletlen já­téka, hogy papi pályája éppen innen indult, tele tervekkel, teo­lógiai doktorátussal... és negyven év után ide tért vissza, mint segédplébános. Bizony nehéz idők voltak ezek; a Katolikus Legényegylet miatti és más politikai indítta­tású kihallgatások, rendőrségi zaklatások, az Egyházügyi Hi­vatal raportjai stb., Patton atya azonban mindenkor példát mu­tatva hű maradt az egyházhoz és önmagához. Nem kérkedett, nem vádolt, nem panaszkodott, lelkiismeretesen szolgált. Az ő ottléte alatt Hímesháza kisebb búcsújáró hellyé változott. Igen sokan fölkerestük egy kis „vá­rosi levegőt,” híreket vittünk magunkkal, azonban kissé meg­szégyenülve tapasztaltuk, hogy nem mi vittünk, hanem mi kap­tunk tőle derűt és erőt a további küzdelemhez. Mi pécsiek valójában mindig is visszavártuk őt. Tíz éves tá­voliét után 1974-ben megtörtén visszakerült Pécsre. Nem a régi helyére, nem is egy másik plé­bániára, csupán kisegítő lelkész lehetett, mint „mellékoltámál miséző és gyóntató” kapott he­lyet az Irgalmas templomban. Az, hogy ő többre lett volna ké­pes, azt mindannyian tudtuk. Végzettségét, rátermettségét, hűségét, élettapasztalatát, egy­szóval példamutató papi életét nézve nagyobb hatósugarú egy­házi méltóságot is megérdemelt volna. Azonban az Egyházügyi Hivataltól már ez is nagy kegy volt, hogy visszajöhetett Pécsre, így adódott, hogy a „ranglét­rán” ő is haladt, csak éppen for­dítva volt, ő katolikus legé­nyegyleti elnök, volt püspöki tanácsos, volt szentszéki bíró, volt Pécsett plébános és város­szerte közismert lelkivezető. Ezután lett községi plébános, s végül megtűrt kisegítő lelkész. A rendszerváltás őt már sajnos későn érte. Azonban ő minden­kor PAP és LELKIATYA ma­radt, így nagybetűkkel. Mayer Mihály püspök úr jó­voltából most itt élhet közöt­tünk a Bazilika melletti papi otthonban. A házi kápolnában mondja el napi szentmiséjét és a régi szeretettel fogadja barátait, tanítványait és az idelátogató hazai és külföldi kolping dele­gációkat. Az áldozatkész Rozália nővér kivételesen gondos, szeretettel­jes ápolása hozzájárul ahhoz, hogy Patton atya sokunknak még mindig lelki vigaszt, derűt, biztatást adhat. A 90 éves születésnapján kö­szöntjük dr. Patton Jánost, a teo­lógiai tudományok doktorát, Patton atyát, a lelkivezetőt, és Jani bácsit, a mindenkihez kö­zelálló, szeretetre méltó atyai jó barátot. Lelkülete, magatartása, mun­kája, szerénysége, de határozott egyénisége legyen példa a pap­növendékeknek ugyanúgy mint nekünk hívőknek, akik annyi szépet és jót kaphattunk Tőle. I sten éltesse még sokáig mindannyiunk kedves Jani Bácsiját! Pécsi Géza Hosszú hónapok feszült vára­kozása után, szeptember 13-án a kora reggeli órákban Andor Ta­más operatőr kamerája rögzítette az I. számú csapót: Tanú II. Rendező Bacsó Péter. Pelikán József: Kállai Ferenc- Közel negyed százada tör­tént, de még ma is emlékszem arra, amikor Bacsó fölhívott, és csak annyit mondott a telefonba, hogy csinál egy új filmet, és ab­ban én játszanám a főszerepet. Azt még gyorsan hozzátette, hogy meg kéne híznom. Amikor először olvastam a forgatóköny­vet, nem igen nevettem, csak arra gondoltam, ha majd ezeket a szituációkat az elkészült filmen látják, ha elhangzanak az azóta már elhíresült mondatok, akkor igen csak izgalmas helyzet te­remtődik. És már a forgatás alatt is volt ok az izgalomra. Több­ször előfordult, hogy nem tudtuk elkezdeni a munkát, vártuk a mi­nisztériumból érkező Bacsót, hogy lehet-e tovább folytatni vagy nem.-Az izgalmaktól eltekintve milyen volt az akkori forgatás légköre?- Nagyokat nevettünk egy-egy szituáción, és egyre in­kább éreztük, hogy valami külö­nöset csinálunk. Amikor elké­szült, a Filmgyár házivetítőjében többször levetítették. Sok fontos ember látta, barátok és olyanok, akikről már akkor tudtuk, hogy - mai szóhasználattal élve - más­ként gondolkodók.-Hogyan tudták meg, hogy mégsem lesz bemutató?- Nem tűzték ki a hivatalos bemutató időpontját, és a hetek lassan múltak. A nemeket mondó emberek mindig névtele­nek maradtak. Akkoriban a kul­A BirdLife International ok­tóber 1 -2-án vonulómadár-meg­figyelő napot szervezett. Ma­gyarországi szervezete, a Ma­gyar Madártani és Természet- védelmi Egyesület is részt vett a rendezvényen. Baranyában október 1-jén tartottuk a megfigyeléseket. Négy helyszínen voltak rendez­vényeink, melyeken összesen 68 fő vett részt. Megfigyeltünk 1710 madarat, a legtöbbet tőkés récéből, barátrécéből, szárcsá­ból és seregélyből láttuk. Érde­kességként elmondhatjuk, hogy Orfűn még láttunk 2 füstifecs­két, valamint megfigyeltünk 2 hollót. Pellérden a nyílfarkú réce, a kanalasréce és a fekete­nyakú vöcskök jelentettek érde­túrát legfőbb szinten Aczél György irányította, aki tulajdon­képpen szerette volna a bemuta­tót, de félt is tőle.- Fájt, hogy' nem került a kö­zönség elé, vagy olyan nagy volt a „belső” siker, hogy az kárpó­tolta?- Fájt, de valóban vigaszt je­lentett a sok visszajelzés, jó volt hallani az elismerő szavakat.-Hosszú évek múltán végül, ha csak egyetlen moziban is, de elkezdték vetíteni a fűmet.- Olyan botrányos siker volt, hogy gyorsan levették a műsor­ról, és több mint egy év után ke­rült ismét valamelyik mozi mű­sorára, de akkor már hetekig, sőt ha jól emlékszem, hónapokig játszották.- Kinek jutott eszébe, hogy a történetet folytatni kellene?- Az elmúlt években többször megszólítottak az utcán és kér­dezték, lesz-e folytatás? Termé­szetesen ismét Bacsó Péter volt, aki azt tető alá hozta a Tanú Il-t.- Mi a történet? Hogyan ala­kul Pelikán sorsa?-Erről nem beszélek, illetve csak annyit, hogy Pelikán nyug­díjas, és mint annyian az ország­ban, ő is békésen, nyugalomban szeretne élni. Váratlanul újra megperdül körülötte a világ, kü­lönböző érdekű társadalmi cso­portok akaiják a nevét felhasz­nálni. Mint mindenki a stábban, hallatlan izgalommal dolgozunk, mert tudjuk, hogy meg kell fel­elni a felfokozott várakozásnak. Nagyon nehéz lesz! Elértem egy jelentős kort, és arra gondolok, hogy ezt még megcsinálom, mert érdemes lenne valamit még letenni az asztalra, ami jó. Ebben a munkában látom filmes pá­lyám hattyúdalát. Virág Kati kességet. Két helyszínen volt gyűrűzési bemutató, ahol zöldi­két, meggyvágót, vadgerlét, kék cinegét, barátcinkét, őszapót, vörösbegyet és barátkaposzátát fogtak meg a hálón, és a gyűrű­zés, az adatok felvétele után szabadon engedtük őket. A Lenau-házi diavetítés is jó hangulatban telt el, itt élő mada­rat nem tudtunk bemutatni, an­nál több lehetőségünk volt a fa­jok vonulásáról beszélgetni. Magyarországon 42 rendez­vény volt összesen 198 résztve­vővel és 133 300 megfigyelt madárral. Európában 22 ország 694 rendezvényén összesen 8677 fő vett részt és 10.311,114 madarat figyeltek meg. Madármegfigyelés A harkányi kórház negyven éve A betegek érdekében folyamatosan újítják meg a gyógykórház felszereléseit is Fotó: Läufer L. Pontosan még egy hónap hi­ányzik a negyven évből. A gyógykórház névről talán any- nyit, hogy az hasonlatos az öreg sztarihoz, tehát mindent két­szermond, kétszermond. A für­dőkórház, gyógyfürdőkórház lenne a megfelelő. Az egyetlen állami szanató­rium, amely megyei hatáskörbe tartozik, ezt a születési hibát, mint a jelekből látszik, a mai napig sem nőtte ki. A negyven évből a 36+4-et lehet kiemelni és ebből az utolsó négy figyelemre méltó, mert bizonyította az életképes­ségét, ami nagy szó a követke­zők miatt. Azelőtt állami szana­tóriumok nem léteztek, mert ez az intézményféleség ismeretlen volt. De nem létezett, mint kü­lön szakma a reumatológia sem több ok miatt, ezek között talán a legfontosabb a stúdium tudo­mányos megalapozottsága és kiművelése. Az utolsó évekig az egyetemeken sem tanították. ezért nagy jelentőségű a Pécsi Orvostudományi Egyetem kez­deményezése és a tárgy okta­tása. Remélhetőleg a tanszék létrehozása csak idő kérdése. Mindez azt igazolja, hogy ezen a területen döntő előrelé­pés történt, amit egyrészt a szakirodalom nagysága, más­részt a szakmában dolgozó or­vosok nagy száma igazol. Az alap természetesen, ami az el­mondottakat igazolja és szüksé­gessé tette a betegek népes tá­bora, szám szerint kb. egymillió ember. Mindez főleg két tényezővel magyarázható, az egyik az em­beri életkor megnövekedése, a másik a jelenlegi életmód és annak sokrétű ártalmai. Tehát az eddig elmondottakat a napi gyakorlat szentesítette és ebből az utolsó négy esztendő döntő, mert azt igazolja, hogy az egész problematikának valós alapja van. A reuma-kórházak szüksége­sek és életképesek. A sorok írója azért mondhatja el mind­ezeket, mert fél évszázada is­meri a területet, annak elméletét és - ami ennél fontosabb -, gyakorlatát. Köszönheti ezt an­nak, hogy az egyetem elvégzése után Pestre került, ahol az élet iskolájában, a nagy biztosító in­tézetek szakrendelésein megis­merkedett a szakma gyakorlati és elméleti valóságával. Talán nem kell hangsúlyozni, hogy akkor még nem tülekedtek az if­jak, hogy részesei lehessenek ennek az érdekes orvosi mun­kának. De a szerzett ismeretek alapján kaptam meghívást 1949-ben az akkor induló Ál­lami Reumakórházba, amiből évtizedek alatt fejlődött ki a ma ORFI néven ismert hatalmas in­tézmény, ami nemcsak az or­szágban, hanem Európában is egyedülálló. Itt azért érdemes megállni, mert pontosan jelen időben áll fenn annak a veszélye, hogy az ORFI-t szétszedik és darabon­ként értékesítik virulens utódok. Ezt az intézetet rendkívül tehet­séges, törekvő és konstruktív orvosok hozták létre, az utó­doknak az lenne a kötelessége, hogy továbbfejlesszék, amire a lehetőséget egy új típusú or­vos-műszaki egyetem létreho­zása adná meg. Ez nemcsak a felzárkózást biztosítaná a Nyugathoz, hanem az előzést is, annak minden szellemi és anyagi előnyével. Mindezeket alátámasztja az orvostudomány mai állása és még inkább fejlődése és a fejlő­dés iránya. Materiálisán az érin­tett betegek óriási száma orszá­gon belül és kívül, tehát külföl­dön. Az országban található és szinte kimeríthetetlen nemzeti vagyon a termálvizek bősége. Nem utolsósorban az, hogy ezek tudatosítása a gyógy-ide-. genforgalom érdekében jelen írásban napvilágot láthat. Az elmondottakból kivilág­lik, hogy ne csak a betegek, az orvosok, tehát az egészségügy, hanem az egész társadalom érintett a nagy horderejű kérdés által. Baranya gazdaságának ki­emelkedő értéke Harkány és annak jól működő intézményei. Barla Szabó Sándor dr. •* A

Next

/
Oldalképek
Tartalom